Gyere ki a térbe - Énidő

 Ez volt a témája az áprilisi kihívásnak. Fejben az első napokban összeállt a koncepció, de végül teljesen más lett. Na jó, azért az alapötletből maradt meg pár vonás, de tény, hogy nem ezt terveztem. Nem is tudom minek tervezek amúgy, mert mindig más lesz belőle, alkotás közben valahogy mindig elkanyarodok, de a végeredmény mindig "tökéletes". 

Ennek a kihívásnak rólam kellett szólnia, mit szerettek szabadidőmben csinálni, a kedvenc könyvemről, helyemről, bármiről ami hozzám kapcsolódik.

Az énidőben nem bővelkedem, de ez már csak így van, ha családja van az ember lányának. Azért arra figyelek, ha nem is annyi idő, mint amennyit szeretnék, de azért jusson magamra is. A családom érdekében is, mert olyankor azért tudok sárkány lenni.

A szabadidőmben szeretek olvasni, filmet nézni, kutyát sétáltatni, sportolni és természetesen amit a legeslegjobban szeretek az a scrapbookozás. No de fénykép általában a kutyasétáltatásról készült, így most is ezt használtam fel. A kutya amúgy olyan, mint a gyerek téma. Kimeríthetetlen. 

Hát ez került ki a kezem közül:

Következő lépés

Az egyik doktornő kollégától kaptam ismét egy felkérést egy minialbumra, mert az anyukája barátnője férjhez megy és kellene valami kis személyes meglepetés. Egy gyors album mellett döntöttünk pár képpel, szerintem az egyik legjobb albumforma, ezt nagyon szeretem készíteni, mert tényleg elég akár 4-5 kép is, de lehet több is, mert bővíthető. Szerencsére már van annyi rutinom, hogy akár 2-3 óra alatt is összedobjak egy albumot és az a meglátásom, hogy nyomás alatt tudok igazán hatékonyan alkotni, mert ha nincs időm, akkor nem gondolom túl a dolgokat, hanem képes vagyok dönteni. Tegnap délután volt is időm befejezni, így koncenrtálhatok majd  a havi kihívásra, ami csak fejben van meg, de gyorsan el kell készítenem, mert április 30 a határidő.

 

Határtalanul

 Áronék részt vesznek a határtalanul programban, így mehetnek Erdélybe majdnem egy egész hétre. Kedden hajnalban indultak, ami azt jelentette, hogy már az iskolánál kellett lenni legkésőbb 3.45-kor. Jó korán keltünk, Áron nem is bírt aludni. Pontban 4-kor el is indultak. Folyamatosan jelzett az osztályfőnök a sulis csoportba, hogy merre járnak és hogy vannak. Útközben is megálltak, hol pihenni, hol pedig program volt, kora este érkeztek meg, fáradtan. 4 kísérőtanár ment velük, este már mind a néggyel beszéltem, mert Áron vacsora után elkezdett hányni. Először azt gondolták elrontotta a gyomrát, majd, hogy benyalt valamit, de mikor mondták, hogy fáj a feje, akkor már tudtam a gyereknek migrénes fejfájása van. A kevés alvás, a hosszú út, a fáradtság és front megtette hatását. Mondtam, hagyják békén, ne egyen, ne igyon, tegye az összes párnát a feje alá, a homlokára borogatást és aludjon, reggelre jobban lesz. És úgy is lett. Szerdán ugyan még fájt egy kicsit a feje, de bevette a gyógyszert reggel és délben, este már nem kellett neki. Azóta jól van, szerencsére. 

Elég sűrű, programokkal teli napjaik voltak, de folyamatosan kaptuk a tájékoztatást, mikor merre járnak, mi a reggeli, ebéd és vacsora. A telefont este 10-kor elveszik tőlük és csak reggel kapják meg. 

Ma már hazafelé tartanak, nagyon várjuk Áront, azért hiányzott itthonról. Gondolom estefelé fognak érkezni, még nem tudom holnap bemegy-e a suliba, rá fogom bízni, ha akar itthon marad pihenni. 

II KYO TEAM KYOKUSHIN KUPA

 Április 20-án került megrendezésre városunkban a verseny, ahol mind a két gyermekünk indult, ráadásul küzdésben. Bence csak az utolsó pillanatban döntötte el, mert ő már a felnőttek közé tartozik, és ha nincs súlycsoport akkor az azért elég kemény tud lenni.

Az a jó, ha itthon van a verseny, mert nem kell utazgatni, a srácok mentek 10.30-ra, a mwgnyitó 12 után volt, adigra én is odaértem. Viszonylag gyorsan lementek a küzdelmek is. 

Áron harmadik helyen végzett, elég kemény ellenfeleket kapott, és szegény az utolsó másodpercben kapott egy fejrúgást, így az ellenfél nyert. Viszont remekül küzdött, talán még sosem láttam ennyire elszántnak és harciasnak. Mindig mondjuk, hogy nekünk nem az számít nyer-e vagy sem, hanem, hogy részt vesz a versenyen.

Bence az egyik haverjával került össze és egy horvát sráccal, aki ránézésre is elég veszélyesnek tűnt. A szerencse mégis mellé állt. A horvát gyerek P.-vel küzdött először és elég kemény volt. Több határozott ütése volt, majd volt egy igen szabálytalan ütése, amivel P-t padlóra küldte, aki nem is pattant fel, még a versenyt biztosító eü-s is pályára kellett lépjen és azonnal közölte is, nem engedi tovább a küzdelmet. A pálya mellett aztán alaposa megvizsgálta P-t és továbbra sem engedte tatamira lépni.  Bence ekkor már izgatott és ideges is volt, mert tartott a horvát sráctól, valljuk be, igen állatok tudnak lenni a szerbekkel egyetemben a tatamin, másrészt meg aggódott a barátjáért is. A horvát srácot azonnali hatállyal kizárták a versenyből a szabálytalanság miatt - az a baj, hogy ez már nem az első volt neki, én eltiltanám a versenyzéstől - p-t nem engedték tovább versenyezni, így Bence első helyen végzett úgy, hogy egy pillanatot nem küzdött. Sosem nyert még így és nem is örült ennek a győzelemnek, de most ez így alakult. Azért a kupát elhozta és felállt a dobogó legmagasabb fokára.

Shopping

 A cseréknek köszönhetően a héten minden másnap éjszakás vagyok.  Kicsit fárasztó, de nem baj.

Tegnap voltunk a soron következő fogszabályzáson, ahol kb 10 perc alatt végeztünk is. Áronnak már 3 szabadnapja van egy héten ami az éjszakai viselést illeti, Bencének még minden éjjelre kell, de júniusban megyünk ismét, akkor már ő is fog egy mentes napot kapni.

Ezután szokásunkhoz híven elugrottunk a bevásárlóközponthoz, mert kellett egy-két dolog. Áron jövő héten utazik erdélybe, utcai cipőt szerettünk volna venni. Emellett gazdagabb lett egy pulcsival - ami nem fekete! - egy melegítőnadrággal, farmer térdnadrággal és cipőt is vettünk. Olyan, mint én, soha semmi nem tetszik neki, körbejártuk az üzleteket, talált egy Nike cipőt, de igen húzós volt az ára, 34 ezer pénzért árulták, de annyit nem igazán akartam kifizetni érte. Sikerült megalkudnia, Adidas lett belőle, 23 ezer forintért. Amúgy pofátlanság teteje ennyi pénzt kérni érte, és akkor ez még nem is volt drága a mai árakhoz képest, mert láttam én 43-ért is, ráadásul még csak nem is nézett ki jól. 

Bence sem maradt ruha nélkül, neki fehér ing kellett mindenképpen, de kapott térdnadrágot, pólót is. Amit nem vártam az az, hogy a H & M-ben én is találok magamnak valamit, de most több jó felső is volt, de volt, amit drágálltam, így is találtam magamnak hármat. Ami még jó volt, hogy volt kuponunk, így 20% le is jött a végösszegből. Azért sikerült egy vagyont elkölteni.

Nekem még szükségem lenne egy táskára munkába járáshoz, mert ami van, az már kezd szétesni, találtam is egyet, de aztán találtam másikat fele áron, azt rendeltem meg. 

Erről az oldalról már többször rendeltem és eddig mindig meg voltam elégedve a termékkel, remélem most sem lőttem mellé. 

Ja, és rendeltem egy alkotócsomagot is. Nem nyertem a játékon, de sebaj, majd legközelebb hátha....

Cserebere

 Engem nehezen lehet kibillenteni az egyensúlyomból vagy legalábbis remélem, hogy így van a munka terén, de a múltkor sikerült pár percre a padlóra küldeni.

Az április egy bonyolult hónap az életünkben. Azzal kezdődött, hogy mikor megláttam a beosztásomat, tudtam ez nem fog így maradni, cseré(k)re lesz szükségem. Nem szeretek amúgy cserélni. Mármint magam miatt. Mindig igyekszem előre gondolkozni és ha van valami program kilátásban, azt előre jelzem a főnővérnek, aki általában ezt figyelembe is veszi. A többi programot meg a beosztáshoz igazítom. Van az úgy, hogy a sors másképp akarja és most másképp akarta. 

Általában igen ritkán van dupla nappalom, amit kicsit nehezményezek a távolság miatt és erről amúgy is azt gondolom, hogy egy helybelinek is megterhelő két egymás után követő nap lenyomni 12 órát (tudom, hogy sokan járnak így dolgozni), korán kell kelni, stb. Számomra ez a legnehezebb egyébként, mert 3-kor kelek és este 10-nél előbb ritkán kerülök ágyba, arról meg nem beszélek mennyit tudok aludni éjjel...

Megláttam a dupla nappalt és szokásommal ellentétben, tudtam, ha lehetséges ezt most el fogom cserélni. De nem csak ezt kellett cserélnem, hanem a fogszabályzás időpontjára is beírt nappalra, egy félreértésnek köszönhetően. Ezzel is úgy voltam, ha tudom akkor cserélem, ha nem, akkor kérek másik időpontot. 

Március közepe után derült ki, hogy a srácok indulnak a Ronin versenyen, nyilván pont nappalos lennék, de ezt is cseréltem (ha nem tudtam volna nem csinálok belőle gondot, mert Gábor itthon lesz, el tud menni velük). 

Szintén március végén derült ki, hogy Áronék mégis utaznak Erdélybe a Határtalanul program keretében egy hétre és mikor van az indulás? Na mikor? 23-án hajnalban. Hát persze, hogy akkor meg 22-én leszek éjszakás. Ezzel is úgy voltam, hogy Gábor itthon lesz, majd leviszi reggel őt a sulihoz. Igen ám, de szólt, hogy rosszul írtam be a beosztását a naptárba és ő 22-én megy dolgozni, ami azt jelenti, hogy 23-án reggel 7-kor végez....remek.  Tegnap írtam az egyik kolléganőmnek, esetleg tudna e velem cserélni és nagyon rendes volt, mert igent mondott. Már csak a főnővért kell megboldogítanom holnap egy telefonhívással, szerintem imába fogja foglalni a nevem. 10 év alatt összesen nem cseréltem ennyit magam miatt, mint most ebben a hónapban....

Na de nem ez volt az ami kibillentett a nyugalmamból. A csereműszakok úgy működnek, hogy általában olyankor szívás  sok és bonyolult munka van. Április 9-én reggel Gáborral mentünk a szemészetre, mert üzemorvoshoz kell mennie. Amíg ő átesett a vizsgálaton én felmentem az osztályra. Miután végzett elindultunk shoppingolni, mert szüksége volt egy pár dologra. Először az Ikeába mentünk, ahol gyorsan körbeszaladtunk fent a bemutatótermekben, aztán lent elváltak útjaink, mondván kint megvár a kocsiban. Félútig sem jutott amikor mégis visszafordult, mert a parkolójegy nála volt és azt fizetéskor érvényesítik. Átadta a jegyet, majd kint az egyik kanapén kényelembe helyezte magát amíg én összeszedtem a szükséges dolgokat. Illetve végül csak a felét, mert volt amit nem találtam, de ezt majd legközelebb vagy megrendelem a neten. 

Ezután átmentünk az Aréna plázába. Itt először a srácoknak vettünk két pulcsit, amibe csak úgy belebotlottunk, aztán elkezdtünk Gábornak farmert és rövidnadrágot vadászni. Végül csak farmert vettünk ott. Én nagyon elfáradtam ebben az üzletből ki, üzletbe be programtól (utálok vásárolni). Mikor itt végeztünk bedobta, hogy üljünk be a moziba, de meg akartunk még állni Dunakeszin is, mert kinéztem magamnak egy forgószéket, ami volt, annak el van törve az ülése. 

Dunakeszin az a forgószék nem volt megtekinthető amit szerettem volna, kettőből kettőt nem tudtak megmutatni. Akkor választottam egyet a kiállított termékekből. A pénztárnál derült ki nincs raktáron, csak megrendelni tudják. Nekem meg ugye tegnapra kellett volna.....Gondoltuk megnézzük Vácon is, de ott sem volt raktáron.

Bementünk még az Auchanba is, végül a Takkoban tudtunk ezt meg azt venni, de gazdagabb lettem 2 db tollal is. Mondtam, hogy ez most kell a lelkemnek :)

Este aztán korán beértem, illetve az még bőven délután volt, mert 16 órára már osztályon voltam, mondtam is a kolléganőmnek, hogy átveszem az osztályt, aztán mehet is haza, ha már volt olyan jó fej én cserélt velem.  Egészen addig tartott a nyugi, mag a másik éjszakás be nem lépett az osztályra. Akkor jött a mentő, hozta az egyik ismert kis betegünket, akinek nehézlégzése volt, oxigénre szorult, volt egy csomó telefon, majd hozott egy másik mentő egy 16 éves nagyfiút, aki megpróbálta magát felakasztani. Sok suicid szándékkal találkoztam már, volt aki vagdosta magát, aki alkoholt ivott gyógyszerre, aki bevett egy csomó gyógyszert, de az mind segélykiáltás volt, és nem egyszerű élet állt mögöttük. Nálunk az ilyen gyerek nem maradhat, pláne, ha fenntartja szándékát továbbra is, mindig át kell küldenünk a megfelelő intézménybe. itt ahogy az anyuka kimondta mi történt, attól egy pillanatra padlót fogtam, el is kellett mennem a nővérpulthoz és le kellett ülnöm egy percre. A főorvosnő ott volt meg a kolléganőm és a mentősök is és én visszamentem rögtön, de ez szíven ütött rendesen. A nyakán ott voltak a nyomok, valami kábellel próbálkozott, de az volt a szerencséje, hogy szétcsúszott neki és elájult, a földön tért magához. Persze előtte valami alkoholt is ivott.  Amúgy azt gondoltam, ahogy elsírta magát, hogy megijedt és akkor majd a megfelelő kezelést megkapva szépen kimászik a gödörből. Sajnos ez nem lesz ilyen egyszerű. Az egyik doktornő érdeklődött utána és elég hajmeresztő dolgokat referáltak róla, nem csak magára ártalmas, több próbálkozása is volt már és azt mondta a srác, hogy 5 kísérletnek kell történnie, hogy ez beteljesüljön, s neki már 4 volt. A hideg futkos a hátamon, hogy ilyen van. És tudom, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa.....

múltkor is volt egy csajszi, aki szintén pszichés volt, az a garázstetőtől esett le, de miután volt már neki próbálkozása, bennem felmerült, hogy esett vagy ugrott?!

Éjfél után aztán már nyugi volt az osztályon, csak a betegeket kellett kezelgetni, de nem csak fizikailag, hanem lelkileg is elfáradtam

Hakékonytalanság

 Mostanában nem vagyok valami hatékony az írásban (sem). Pedig milyen büszke voltam magamra januárban. Írnék, csak semmi kiemelkedő dolog nem történik. Ugyanaz a minta minden héten: dolgozunk, vagy a munkahelyen, vagy itthon, gyerekek suliban, aztán edzésen, mire mindenki hazaér vacsora, fürdés és alvás.

A Húsvét is gyorsan eltelt, semmi extra nem történt, Gábor alig ért haza már ment is vissza dolgozni, azért el nem fogok hervadni, arra jutott ideje, hogy meglocsoljon. Vízzel. Mi mással?! A gyerekek is követték a példáját. Sógoromék is itt voltak, de csak jöttek meg mentek, így nem volt nagy felfordulás, aminek őszintén nagyon örültem.

Áronnak még a héten szünet volt, Bence már ment szerdán suliba. És máris itt a hétvége, holnap új hét kezdődik.

Mex okozott némi izgalmat, mert elkezdett hányogatni, de mellette jókedvű volt, élénk, így kitaláltuk, hogy diétán lesz és csak tápot kap. Na, azt köszönte szépen, csak ímmel-ámmal ette, pedig ennek előtte ezzel sem volt gondja. Igaz ez most másfajta és lehet annyira nem ízlik neki (fene a jó dolgát). Eltelt pár nap, megpróbáltuk ismét a főtt kaját, rizst kap, baromfipárizsival, vagy kutyapástétommal de az is előfordul, hogy csirkemellet sütök hozzá neki. Na ezeket gond nélkül eszi ám. Időnként azért beiktatunk egy-egy kajamentes napot is. 

Várom a játék eredményhirdetését, mert szeretnék kreatív csomagot rendelni, de hátha rám mosolyog a szerencse ebben a hónapban....

Megkaptuk az első fizetést a nagy béremelés után. A beígért 20% amúgy még a 10%-ot sem érte el, úgyhogy nem tudom kinek a fizetése éri el az orvosfizetés 37%-át, de az enyém biztosan nem. Nem panaszkodom, de ebben benne van a 18 óra ünnepnap, ami igencsak megdobja a fizetést és ez ugye a jövő hónapban nem lesz.

Gábornak pedig majd a májusban érkező fizetése fogja mutatni a képet, mert ők a pótlékokat mindig egy hónap csúszással kapják. 

Azért nem panaszkodom nagyon, mert nem rossz ez, csak hát két kamaszt nevelve, házfelújítás és folyamatosan dráguló árak mellett nincs az a pénz amennyi elég lenne....