Megmondtam

Mármint, hogy ecsetelő meg sok folyadék. És igen, térképnyelv. Remek. Szegény gyerek enne, de nem tud/bír mert fáj neki. Nyilván nem ő lenne, ha hagyná simán beecsetelni a nyelvét. Küzdünk. Kőkeményen. Az ivással. Az evéssel. Az eceteléssel. És akkor a szemcseppentést még meg sem említettem. Hejj de jó hétvégénk lesz.

Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy kedden kettőből írunk Zh-t, csütörtökön egyből és van egy beadandó házidolgozat is. Na most szeretném, ha egy nap minimum 48 órából állna.....

Hogy ne legyen unalmas

Este mikor Bencéért mentem, anyukám azzal fogadott, hogy bár láza nincsen, de nagyon ronda a torka és a nyelve is. Belekukkoltam és tényleg. A torkát tudtam, mert amúgy is nagyok a mandulái. Legalábbis annak tűnnek. De nyelve! Térképnyelv. Legutóbbi gyakorlatom során találkoztam ezzel. A kis nagylánynak (Bencével egyidős) volt torokgyulladása és térképnyelve. 

Biztos ami tuti, holnap irány vissza   a drnéni. Szerintem ecsetelő meg sok folyadék.

Mi más...

....lenne, ha nem vírusos torokgyulladás némi kötőhártyával fűszerezve. Lázcsillapítás és szemcsepegtetés. A héten betegszabadságot kapott.
Délutánra jól fel is ment a láza, nagyon tudnék örülni, ha nem kellene viszavinni felülfertőződéssel.

Még valamit?

Áron estére belázasodott......

81%

Bence év végi dolgozata. Most mit mondjak? Rossznak éppen nem rossz, mert még négyes, de a figyelmetlensége miatt szúrta el. Húzd alá.....ő meg összeköti......egyébként a feladatmegoldása jó lett. Volna. Ezen csúszott el.
Nem, nem fofom sarokba állítani, se megszidni. Legközelebb jobban odafigyel. Ahogy elfigyeltem a többi gyereknél is volt figyelmetlenség rendesen, de ugye az engem nem vígasztal.

Mindig az jut eszembe mikor apám azt mondogatta, hogy "engem más gyereke nem érdekel"....mennyire igaza volt. Engem sem érdekel. Csak az enyém.

Ettől nagyobb bajunk sose legyen ám.

Quadorzó

Komment nélkül....

Gyereknapos

Még tegnap gyereknapot tartottak a bölcsiben. Volt tűzoltóautó, rendőrautó, lufi, bohóc, ugrálóvár, zene, tánc. Meg kur nagyon hideg. Majdhogynem megfagytunk.
Áronnak nagyon bejött az ugrálóvár, miután leengedték, engem kérlelt, hogy "engedjék fel".....én annyira nem bántam, mert ugye rá volt rva, hogy egyszerre max 4 gyerek tartózkodhat rajta......ühüm.....volt az huszonnégy is.
Felült a tűzoltóautóba, megnéztük a tánccsoport fellépését, madj bezsebeltük a tombolán "nyert" tárgyakat. Aztán leléptünk. Fáradt is volt, hideg is volt, mi felnőttek meg elmentünk vacsorázni.
Hirtelen ötlet volt, de jól sikerült. Bánkon voltunk pizzázni, illetve  afele csapat pizzát evett, a másik fele meg pennét. Beszélgettünk egy jót, mostanában úgy is ritkán járunk össze mindannyian.
Nemcsak a gyerekeknek volt gyereknap, hanem nekünk is.

A kezdet

Talán elkezdődik valami. Még nem kiabálom, el, bár nagyon úgy tűnik, hogy sínen van a dolog. Cirka egy hét és kiderül. Addig meg szorítsatok. Köszönöm.

Telefonhívás

Hümmm.....ma délután kaptame gy telefont. Meglepett, bár régóta várok erre. Úgy néz ki, hogy összejön az amire várok/vártam. Majd meglátjuk.

Csak egy kép

Sógoromék utcájában készült a kép. A többi értékelhetetlen lett. Meg kell tanulnom fényképezni okostelefonnal, na. Szóval a kép. Ott bal oldalon az a kicsi kékség, na az a Duna. Igen, a Duna-parton laknak....

Szülinapos és más gyerekek

A KeresztGyerek születésnapjára voltunk hivatalosak. A szülinapos jobbról a második.........

Megnyugtatásképp....

....elvittem délután az orvoshoz. Merthogy reggel nem volt semmi gond, éjjel jól aludt, így elvittem az iskolába, ő meg nem tiltakozott ellene. Aztán addig-addig morfondíroztam magamban, míg úgy döntöttem azért nézzen rá a háziorvos, merthogy ugye van neki egy tágabb sinus coronarius és a kontrollvizsgálaton bár mindent rendben találtak, azért a lelkemre kötötték, hogy ha bármi van akkor azonnal jelentkezzünk.
Szerencsére semmit nem talált az orvos. Kicsit alacsonyabb a vérnyomása (vajon kitől örökölte) és a folyadékbevitelt kellene erőltetni egy kicsit.

Elmaradt AnyákNapja

Már ami az iskolai előadást illeti. Történt az, hogy a magyaros tanító néni telefonált, menjek Bencéért, mert rosszul lett. Lesápadt, majdnem elájult. Épp próbáltak mikor rosszul lett. Anyukám ment érte, én dolgoztam, le is hozta ránéztem. Hát elég szarul nézett ki szegény gyerek.
Nem gondoltam, hogy valami komoly baj van, inkább arra gyanakodtam, hogy nem evett, nem ivott eleget, leeshetett a vérnyomása meg esetleg izgulhatott is. Bár ezutóbbi gyanúmat megcáfolta  a tanító néni, elmondása szerint minden remekül ment, a verset tudta, várta is a fellépést.
Délután még telefonon érdeklődtem megyünk-e az ünnepségre, de nem akart. Jobban volt már, de még meg-meg szédült, én meg nem erőltettem. Nem kockéztattam, hogy esetleg összeesik. Egyébként én voltam és vagyok ilyen ájulós. Elég ha rövid ideig kell egybhelyben állnom, képes vagyok dőlni.
Itthon aztán faggattam őt, hogy mi történt, mit érzett. Szimpla collapsus tüneteket sorolt fel. A holnapi sulit majd meglátjuk.

Újabb meghívó

Az Anyák Napjára. Az első az iskolában. Bence lázasan készült. az apjával tanulta a verset, bezárkózva a szobába, én semmit nem tudhatok róla.

Meghívó

Esküvőre megyünk. A tesóm nősül. 

Srácok

Mondom, hogy tiszta apja

Nem unatkozunk

A mai nap sem telt unalmasan, erről Áronnak sikerült gondoskodnia. A legújabb hobbyja, hogy csukott ajtó mögött és sötétben ( ne kérdezzétek) trónol a lakás kétbetűs lekisebb pontján. Míg ő a dolgát végezte - kivételesen világosban - Bencével beszélgettem a nappaliban. Egyszer csak azt hallottuk, hogy nagyon sokáig csörög a kulccsal.....ühüm....egészen addig míg be bírta zárni. Már a múltkor is skerült neki ezt a manővert kivitelezni, de akkor volt annyi szerencséje, hogy simán, elsőre sikerült kinyitnia.

Ma nem volt ennyire egyszerű a helyzet. Beletelt tíz percbe, de lehet volt az tizenöt is mire ki bírtam szabadítani a fiatalembert. Csavarhúzóval, szemöldökcsipesszel voltam felfegyverkezve és még a hullámcsatot is bevetettem, persze sikertelenül.Le kellett csavaroznom a zár elejét, gondoltam jobban hozzáférek úgy. Próbáltam felfeszíteni is, de nem ment. Egy biztos, betörésre nem adom a fejem.....

.....hosszas próbálkozás után: konyha felé tekerd....fürdőszoba felé tekerd....csak egy picit.....még.....most jó....felém nyomjad.......nem arra, kicsit vissza........konyha felé....mondom a konyha felé.....most jó......

.....szóval hosszas próbálkozás után végül csak sikerült neki kinyitnia belülről. Kicsit ugyan megijedt, és meg is ígérte, hogy többet nem kulcsolgat (ere majd kíváncsi leszek) de egészen aranyos volt. A kiszíbadítási manőver közben azért meg-meg kérdezte: anya itt vagy még?

Nem, ezek után sem veszem ki a kulcsut az ajtóból. Szerintem most megtanulta, hogy nem szabad vele játszani, de azért holnap felfrissítem majd az emlékezetét.

Váltás

Nagyon úgy néz ki, hogy Bece magyar tanítónénije második osztályban már nem lesz a gyerekek mellett. Hirtelen pattant ki a hír, mindenki csak pislogott, mint a  rimóci nyúl. Én konkrétam majdnemhogy utoljára - ha nem ténylegesen utoljára - tudtam meg.

Ma kirándulni ment az osztály Kétbodonyba. Reggel ment be az igazgatónő szólni a matekos tanító néninek, meg azoknak a szülőknek akik még jelen voltak az osztályban. Ugyanis előtte való nap volt szülő értekezlet a leendő elsősöknek és volt olyan anyuka/apuka aki akkor már informált volt, merthogy ugye mint leendő elsős tanító néni, már ő tartotta a szülőit.

Egy elejtett félmondatból tudtam meg én is. Az egyik anyuka mesélte hazafelé. Aztán este beszéltem a matekos tanító (nem ez volt a hvás célja, egészen mást szerettem volna vele megbeszélni) nénivel és a leendő magyarossal is. Nekem mondjuk furcsa, hogy ez így derült ki. Szerintem ennek egészen más járható útja kellett volna legyen. Nem, nem arra gondolok, hogy velünk szülőkkel ezt meg kellett volna beszélni- bár én kifejezetten a magyaros tanító néni miatt írattam a gyerekemet abba az osztályba.
Lehetett volna úgy, hogy a két tanerő megbeszéli egymás között, hogy milyen változás lesz, majd összehívni egy S.O.S. szülőit és velünk is közölni.....(bár még lehet lesz neki hivatalos kerete az anyáknapi ünnepség után).

A leendő tanító néni pedig, aki átveszi másodiktól őket, nem más, mint az egyik osztálytársuk anyukája. Én személy szerint örülök neki. Mert eddig is mindent megtett a gyerekekért, mint SZMK tag, mert ismeri a gyerekeket, mert a gyerekek is ismerik őt, mert jó fej és mert nagyon jó tanító néni, nem mellesleg négy diplomával rendelkezik (volt olyan aki kétségbe vonta, hogy rendelkezik akár egy darabbal is).
Ha már így történt, hogy nem az viszi őket tovább akihez írtatuk, akkor a lehető legjobban jártunk, jártak a srácok. Szerintem.

Beszélgettem a gyerekkel is,- minden ennél kisebb változás is meg szokta viselni lelkileg - hogy mi a  véleménye, mit gondol erről a váltásról. Nyilván sajnálja I.nénint, mert szereti, mert jól tanít és igen, egy kicsit tart R. nénitől, mondván, hogy szigorú......viszont vele eddig sem volt gond, ezután sem hiszem, hogy éles váltás következne be a magatartásába. I. néni is nagyon sokat beszélgetett velük már és még  fog is és megígérte, hogy majd segít nekik ha kell (nem kell).

Volt egy-két olyan szülő aki tüntetőleg elfordult meg nem szólt R.-hez. Érteni nem értem ezt a viselkedést. Nem ő túrta ki a helyéről a másikat, felajánlották neki a lehetőséget, ő pedig élt vele. Mégiscsak könnyebb helyben dolgoznia, mint X km-t utazgatva minden nap.

Remek párost fognak alkotni szerintem. Mármint K. meg R. Mondom, én örülök.

Csak pislogok

Alig látszik ki a földből. Még nincs három éves. De állva pisil. Bmg......

Apja fia

Anyák Napja - harmadik rész

Rozmaringos ablakomban,

táncot jár a napsugár,

füsti fecske csőre koppan,

hírt hozott a kismadár.

Azt csicsergi fecske nyelven,

megrázva a kis fejét:

nagy vidáman ünnepeljem 

jó anyámnak ünnepét.

forrás

Anyák Napja - második rész

A nagyszülők pedig ezt kapják, idén virág helyett: 

Anyák Napja - első rész

Bölcsődében nincs külön ünnepség. A gondozónők a  gyerekek segítségével készítenek valami kis meglepetést az anyukáknak. Ezt kaptam:

kép minőségéért bocs, nem tudom hol vannak az elemek a gépből, telefonnal meg nem tudok szép képeket készíteni

Angol nyelvlecke

- Anya! tudod hogy mondják a lustárt (mustárt) angolul?- hangzott el Árontól...
- Na hogy mondják?
- Kecsap......

Két keréken

Még a múlthéten előszedtük a bringákat. Én nem vagyok egy nagy biciklivel közlekedős - Gáboral minden évben harcot vívok, hogy fújja fel a kerekeket, ő meg azzal érvel, hogy felesleges, mert úgy sem használom - mert autósként nem szeretem a bicikliseket, illetve azokat akik nem tudnak közlekedni, bicajosként meg nem szeretem az autósokat. Én egyébként nem szeretek nagy forgalomban bringázni, nem is tudok rendesen közlekedni, ha meg dolgom van a városban akkor mindig zárogassam le.....

Bence már ügyesen biciklizik kétkeréken (már régebb óta tud), szülinapjára kapott egy nagyobb bicajt. Kívánsága volt, hogy azzal mehessen a suliba. Persze nem egyedül. Így ma reggel az egész család biciklire pattant. Jó volt, mert Gábor sem dolgozott, így el tudott kísérni minket, na meg én sem dolgoztam. Mert amikor dolgozom rengeteg cuccom van.....

Áron is élvezte, bár a bölcsi csak egy utcával van arrébb tőlünk, így nem sokat utazott mögöttem, de délután az apja ment érte és így mentek Bencéért, majd még kikerekeztek anyósomékhoz is.

Májuselseje