Egy kép a srácokról

Most már hivatalos

Ma munka után beugrottam az óvodába Áron felvételi értesítőjéért, így most már tuti fix, hogy abba az oviba fog járni ahol Bence is lehúzott négy évet. Remélem, hogy nem a vegyes csoportba tették, ha agyon ütnek sem emlékszem, írtam-e (kellett-e ilyet írni) a papírra. Június 17-én (ha jól emlékszem ) mehetek Áron első ovis szülői értekezletére.

Délután az ovi mellett mentünk el mikor Bencéért igyekeztünk a suliba, Áron meg is jegyezte: " ide fogok járni" és szeretett volna bemenni játszani.....remélem szeptemberben is ilyen lelkes lesz majd.

Azt kell mondjam, hogy amennyire féltem a bölcsibe való beszoktatás után a reggeli sírások miatt (mert Bence az végigsírta a reggeleket míg bölcsibe járt - ritka kivitélekkel- aztán meg az ovodát is), nagyon kellemesen csalódtam. Persze van, hogy azt mondja ne menjünk, de nincs nagy huzavona, sírás meg ilyesmi. Malackát meg a cumit azt minden beviszi reggel a csoportba, meg ha viszünk valami játékot/könyvet, de utána szépen felteszi a polcra, nem kell neki csak alváshoz.

Egyre többet énekelget itthon is, szoktunk is zenét hallgatni, rákeresünk a neten és együtt énekeljük (igen, én is, tudom nem kellene, borzasztó hangom van). Aranyosan kéri, hogy mit szeretne hallani, időnként kódfejtenem kell.....pl kinyújtja a karjait és le-fel mozgatja felfelé nyitott tenyérrel és közli: most ezt...., na én meg ugye találjam ki.......azán közli, hogy a szállj a kenyerembe......igen, így, hogy a kenyerembe, nem ám a tenyerembe.....(Lepke, lepke, szállj a tenyerembe, nem szállok, mert félek, örülök, hogy élek)

És időnként azon kapom magam, hogy gyerekdalokat dúdolok......

A tuti fogyókúra receptje....

...nyalj be valami jó kis vírust, hogy ne maradjon meg benned semmi így tuti fogyni fogsz pár kilót 1-2 nap leforgása alatt.....mondjuk hosszútávon ugyebár nem tartós. Szerencsére.

Nem hivatalosan....

....de már biztos, hogy Áront felvették abba az oviba ahová Bence is járt. Azt sajnálom kicsit, hogy nem azokhoz az ovónénikhez kerül aki a tesónál is voltak, de tudom, hogy a leendőkkel sem lesz problémám, a barátnőm nagyon dícséri őket, az egyiket én is ismerem és szimpatikus is nagyon.
Ma összefutottam az óvodavezetővel, tőle van az infó. Szóval tutifix. Hétfőn megyek a papírért  az oviba.

Most mondjam?

Tdom, hogy kár vele foglalkoznom, de nem tehetek róla egyszerűen nem értem miért nem lehet rendesen készülni egy-egy számonkérésre. Már három hete húzzuk az anatómia dolgozatot és előte már két héttel tudtuk, hogy írni fogunk. Nem is nehéz, nem is kell a legapróbb részletekig tudni, csak a lényeget, a tényleg fontos dolgokat. És mégis van aki a 130 pontból a 40-et sem érte el.....most mondjam, hogy 50%-ig elégtelen? Hahh.....

Dícséret

Csak dícsérni tudják a tanítónénik Bencét. Figyel, akar és tud. Szabályokat betartja és igyekszik be is tartatni. Segítőkész. Az egyik takarítónéni megkérte a tanítónéniket, hogy ebédkor hozzák el neki az övét, mert nehezen megy. Bence sosem felejt el szólni, hogy az ételest el kell kérni.

A matekot nagyon vágja-nemhiába az apja matektagozatos volt. Kati néni nagyon el tudja varázsolni őket és nagyon alaposan beléjük tölti a tudást. Most mondjam, hogy jobban számol fejben, mint én? Jóóó, nyilván túlzok, de tényleg nagyon jól számol és érti is. Remélem ez a későbbiekben is így marad, mert én nagyon szőke vagyok a bonyolultabb dolgokhoz. Nekem irtó rossza  alogikus gondolkodásom, neki viszont nagyon jó.

A magyar is megy neki. Ahhoz képest, hogy fiú meg balkezes szépen ír. Itt azért vannak hiányosságok, ami figyelmetlenségből fakad: elfelejti kitenni az ékezetet pölö. Van amit újraíratok vele, mert nem úgy sikerül, de különösebb gond nincs itt sem.

Gyógytesire is jár és tetszik neki, mindig örömmel mesél róla. Én meg örülök, mert szeret járni, a leckeírással sem kell különösen küzdeni, mert amikor szólok neki - ha nem ül le magától - akkor azért nagyobb ellenkezés nélkül teszi a dolgát.

Hétközben nyolcok ágyban vannak. Bence el is fárad, fent bírna maradni ha hagynám, de a mese végére általában alszik. Reggel sincs órákig ébresztgetés, szólok és jön, a hét vége felé kicsit nehezebben ébred, de eddig még nem kellett sokat könyörögni neki.

Összességében azt kell mondjam bejött az iskola. Most érett meg rá, örülök, hogy egy évvel tovább járt oviba.

Nem találok szavakat

http://www.police.hu/nograd/aktualis/ngr_20130423_04.html

A hétvégéről

A hétvégét sógoromék is itthon töltötték a gyerekekkel, így az enyémek/mieink is kivonultak szombat délelőtt, volt is gyereksereg rendesen. Én itthon maradtam a lakást nyalni - mi mást - meg tanulni, de délután kimentem utánuk. Kihurcoltam magammal a tananyagot is, jegyzeteltem is, de sógornőmmel eldumáltuk az időt. Én tanultam (volna), Ő meg dolgozott (volna)......

A gyerekek nagyon jól érezték magukat, jó koszosak is voltak, ahogy kell.

Vasárnap délelőtt Bence hamar végzett a házifeladatokkal, így apósom bejött értük és bandázhattak tovább. HA már végre jó idő volt. G. dolgozott és a tankönyveimbe merültem bele, de késő délután kimentem (pontosabban kivitettem magam tesómmal) utánuk és előszedtük a bicikliket, majd azzal kerekeztünk haza.

Bence még nem nagyon biciklizett ilyen hosszú távon egyszerre (kb 3km), én sem vagyok egy nagy kerékpáros fajta, pedig de jó lenne rászokni. Mennék is vele, de a városban nem szeretem használni. Mint autós nem szeretem a kerékpárosokat, mert csak nagyon kevesen tudnak szabályosan közlekedni vele. Szerintem. És én sem tudok szabályosan közlekedni, ezért nem közlekedek vele. Persze, tudok biciklizni, meg semmi gondom ha azzal kell kimenni anyósomékhoz vagy ki kell tekerni Nyírjesbe, de ügyet intézni, városban szaladgálni vele nem szeretek.

Na de nagyon ügyesen hazatekertünk, igaz nekem fájt a vállam meg a hátam is mire hazaértünk. Áront én szállítottam, meg pluszban még a cucc is rajtam lógott, mert az első koarat is sikerült telepakolnom ám. Igen, ha autóval közlekednk meg sem kottyan ez a cucc, de biciklihez sok volt.

Áron jól viselte, olyannyira, hogy félúton megkérdeztem tőle megvan-e még, mert annyira csöndben volt.

Bence szeretne biciklivel járni suliba. Na nem egyedül. De még ki kell logisztikáznom......

Én, a közellenség

Először nagyon gondosz akartam lenni és nem felhívni azon csoporttársaim figyelmét a dolgok állására akik arra nem veszik a fáradtságot, hogy a közösségi oldalon megkérdezzék, ugyan volt-e valami az iskolában.......de aztán csak nem tudtuk szembeköpni önmagunkat N.-nel, így ő kiírta a felhívást, én pedig megerősítettem azt.
Na amit mi kaptunk az minden volt csak épp köszönet nem. Érteni mondjuk nem értem, mert csak üzenetet továbbítottunk és semmiféle kommentárt nem fűztünk hozzá, mert nekünk se több-se kevesebb ha a többiek nem járnak. Az más kérdés, hogy ugye mindig mi hallgatjuk, hogy miért nem méltóztatnak befáradni a  nagyon elfoglalt tagok.
Megkaptuk, hogy szívesen cserélne ám akárkivel egy hétre és majd meglátja ki és hogyan boldogul, mert a család meg a munka mellett nem a suli a legfontosabb.
Hát basszus én is dolgozom, két gyerekem van és nem az anyósomnál lakok, tehát akkor eszünk ha én főzök a többiről már ne is beszéljünk. Érdekes módon mégis be tudok fáradni a képzésre (oké, ha pont akkor dolgozik akkor érthető, csak itt a "nincskedvemmenni" kategória is fennáll). Nekem is van problémám az életben, mégsem fogok rá semmit. És soha nem bújtam a család vagy épp a gyerekeim lebetegedése mögé, pedig ha vizsgázom az tutifix, hogy vagy egyik, vagy másik vagy pedig mind a kettő beteg, teljesen függetlenül attól, hogy milyen évszak van.....

Tavaly jófej voltam, mert minden agyagot,órai jegyzetet, tételt felpakoltam a közös fiókunkra, segítségképpen a többieknek. Ez idén megszűnt. Nem fogok senki helyett dolgozni, mert nincs kedve jegyzetelni az órán vagy épp hideg van és azért nem jön, most ugye majd  a melegre lehet ráfogni mindent. Mert sajnos ez van. Úri huncutságból nem járnak.

Egyik csoporttársunk ki is írtakozott a képzésről, mert hallotta, hogy dolgozatot írunk majdnem minden alkalommal, meg be kell járni órára és emrt senki meg nem kérdezi, hogy mi van vele.......ehhez már talán nem is akarok hozzáfűzni semmit.......

Osztálytalálkozós

Még március hónap végén volt az osztálytalálkozónk. Sajnos nem jött el mindenki, sőt sokan nem jöttek el, ígéretük ellenére sem. Szerintem jól sikerült, volt akivel azóta nem találkoztam, hogy elballagtunk. Jó volt találkozni a csajokkal. 

Kiskanalasban jó vagyok

Ezt akartam megsütni. Pontosabban meg is sütöttem. Gondoltam gyorsan meg van, nem kell összekenni az egész konyhát hozzá. Igen ám, de krém nekem folyós lett. Nem, nem tudom hogyan csináltam. Nem lett rossz, csak nem nagyon lehetett szeletelni. Legalábbis szépen nem. Így lett belőle kiskanalas sütemény. Az ilyen krémesek szoktak ám ilyen sorsra jutni, pláne ha először csinálom. És nem tudom mit ba cseszek el állandóan, de még jó, hogy kiskanállal a család is megeszi......

Áron meg a szája

A múlt héten történt, hogy Áron tejbegrízt reggelizett és kakaóval kísérte (ne kérdezzétek). Tudtam. Annyira tudtam, hogy baj lesz belőle. Elkezdett köhögni, a tejbegríz és a kakaó összevesztek a gyomrában és természetesen az előszobaszőnyeg kellős közepén landolt a reggeli.
Gyreket gyorsan rendberaktam, szőnyeget megsikáltam és bekészítettem a mosógépbe is, azzal a céllal, hogy kimosom.
Áron délután a mosógép előtt guggolva nézte benne a  szőnyeget, majd megszólalt:
- Anya! Ez az amit kihánytam?

Hjjaaaaa van még mit pótolnia magyar nyelvből 



Ez pedig esti story:

Megfürdettem Áront majd törölközőbe csavarva szállítottam a nappaliba és "apa, hoztam egy gyereket" felkiáltással letettem az ágyra, azzal a szándékkal, hogy majd az apja felöltözteti. Közben Bencét betereltem a  fürdőbe, majd a konyhába mentem. Egyszer csak azt hallom a nappaliból:
"apaaaaa, anya hozott egy gyereket...."

Komment nélkül

Gonosz leszek

Tegnapi oktatás folyamán azt az ultimátumot intézte az egyik oktató a jelen nem lévő tagoknak, hogy amennyiben a jövő héten nem jelennek meg az órán és nem írják meg a számonkérő dolgozatot, úgy nem lesz jegyük, nem tudja lezárni őket és ennek fényében nem mehetnek modulzáró vizsgára. Van olyan egyén aki ebben a  félévben még egyszer sem tolta be a  képesebbik felét a tanintézménybe.
Mindezt valamelyikünknek kellene kommunikálnunk a többiek felé. Voltunk hatan....azt hiszem nem én leszek az a valamelyik. Csak mert egyik sem kérdezi meg sohasem, hogy ugyan mi volt, miből és hol tartunk. Uff.

Ápriliskilenc....

..... és nem volt melegem a télikabátban.......Sosem lesz tavasz.

Game Over

Vége a kéthetes gyakorlatnak. Sajnos. Szép volt. Jó volt. Rengeteget kell még tanulnom, igazából az egy dolog amit a könyvből megtanulok, rengeteg minen van amit csak gyakorlat során lehet elsajátítani. Rajtam nem fog múlni.

Azért az durva....

....hogy április negyedikén télikabátban megfagyok.......

Biztos ami tuti

Nemhogy egy évig nem hervadok el, de szerintem az elkövetkezendő öt évben megmaradok. Minimum. A sógorom úgy nyakon bírt önteni vízzel, hogy délután öt óta még mindig csurom víz a ruhám.
Le sem tagadhatnák, hogy testvérek....

Gyerekosztály

Ismét a gyakorlatomat töltöm a  váci kórház gyerekosztályán. Ehhez a félévhez 60 óra gyerekosztályos és 60 óra belgyógyászatos gyakorlat van kiírva. Megérkezésünk után jelentkeztünk az ápolási igazgatónál - már ismer és felismer minket - aki ekkor közölte velünk, hogy a belgyógyászat helyett a kardiológiára tesz minket, mert a belgyógyon sok a gyakorlatos. Nem vitatkoztunk vele.

Az osztályon már vártak minket és örültek is nekünk, rögtön be is fogtak a munkába. Az első két nap azt sem tudtuk hová kapjunk, annyi volt a munka. Igen érdekes (számunkra legalábbis az) esetekbe futottunk bele, pölö obstructiv bronchitis, vízsérv, ptx, hypoxia következtében fellépő arrythmia......
Nagyon sok a bronchitisben szenvedő beteg, egészen pici babáktól a nagyobbacskáig. Asszisztálunk a vérvételnél, branülkötésnél, infundálunk, laborab szaladozunk, neurológiai vizsgálaton vettünk részt (EEG), megfigyelünk (beteget), gyógyszerelünk ésatöbbi, ésatöbbi.....

Szeretem csinálni. Érdekel, hogy amit elméletben már megtanultam azt hogyan tudom a gyakorlatban alkalmazni és még mennyi tanulnivalóm van. Sokkal jobban megmarad az amit gyakorlatban is megtapasztalok, mint az amit a könyvből kiolvasok.
A hét vége felé megbeszéltem a főnővérrel, hogy ha ő áldását adja rá, akkor nem a kardiológiára mennék a jövő héten, hanem maradnék a gyerekosztályon. Elvégre  a végzettségem szerint az leszek. Ő is és az ápolási igazgató is áldását adta rá, a pecsétet majd megkapjuk az illetékes osztályról.

A második felvonás holnap kezdődik.