Születésnapos

Még mindig a születésnapról lesz szó. Tegnap este csak szűk családi körben köszöntöttük az ünnepeltet SK készített minitortácskával. Pizsamartyt tartottunk, fürdés után jött el a torta ideje.  Ragyogó szemekkel nézte a gyertyalángot és utána huncutul mosolygott.

Ajádékot most nem kapott. Nem azért, mert szívtelenek vagyzunk, hanem mert egyrészt még nem tudja mi az, másrészt meg jelenleg mindenből van itthon. Értsd pelus, ruha, játék. Feleslegesen meg nem akartunk venn csak azért, hogy legyen valami. Meg fogja majd kapni, ha már kitaláltuk mi lenne a legjobb. Ötleteim között szerepel egy cipőcske. Jelenleg Bence anno cipőjét hordja ( az ő lábán nem sokat volt).

Vasárnap tartjuk a kettős ünnepet (apának is a héten volt születésnapja). Jönnek a nagyszülők. Tőlük valószínűleg pénzt fog kapni a gyermek, amit majd jól el is teszek neki.

Keresztszülőkkel és Öcsémékkel külön-külön fogunk ünnepelni. Utóbbiak nyaralnak és holnap délután fognak hazaérni, így ők majd a jövő hét végén jönnek fel. Sógoromékkal meg majd náluk fogjuk megünnepelni ha megszületett a kislányuk (napok kérdése), s miután kicsit arrébb laknak, a keresztanyja a gyereknek már nem utazgat. Legalább addig van időm kitalálni tőlük mit kapjon az ünnepelt.

Kisfiamnak

Egy év, tizenkét hónap, ötvenkét hét, háromszázhatvanöt nap. Ennyi ideje, hogy megszületett Áron Ma ünnepli első születésnapját. 

Nagyon Boldog Születésnapot! 

Ez a fiók valahogy kihúzódott

És ez sem rossz

Bencéről is legyen kép

Bencéről mostanában igen nehéz képet készíteni. Nem hagyja. Ha meg hagyja akkor olyan pofákat tud vágni, hogy csak na. És mindig becsukja a szemét. Ritka pillanat amikor jó kép készül. Ez most ilyen volt. :)

Nemazért mert az enyémek, de szerintem olyan szép gyerekeink vannak 

Sérült játékos

Ha tehetném akkor kispadra állítanám a legkisebbiket. De nem lehet, mert nem ül meg. Ő az akivel mindig történik valami. Hol itt van egy lila folt rajta, hol ott. Nem tudom kiküszöbölni, mert nem lehetek állandóan a nyomában.

Történt az, hogy tegnap Bence bent játszott a hálószobában, Áron meg persze be akart menni, de nem tudott, mert az ajtó csukva volt és Ő még nem éri fel és nem tudja kinyitni. Ehelyett állt az ajtóban és verte kívülről, hátha  a nagyobb megkönyörül rajta és beengedi.

Nem tudom pontosan mi történt csak kikövetkeztetni tudom az esetet. Szerintem állt az ajtóban, de a szélénél (a jobb oldalon és ottfelejtette az ujját) Bence pedig jött volna ki és ahogyan nyitotta becsípte a sérült játékos bal hüvelykujját az ajtóba. Én a konyhában készülődtem a reggeli szokásos nagy rendrakásra m ikor éktelen nagy sírásra lettem figyelmes. Áron kotort kifelé 4kézláb hozzám és csak kapaszkodott fel. Rögtön néztem a fejét, arcát, mert azt egyből levágtam, hogy ez fájdalmas sírás és nem hiszti, de nem láttam semmit. Ledőltem vele az ágyra, magamra tettem, de csak nem nyugodott meg. És akkor vettem észre, hogy az ujja sérült. Mind a két oldalon és a körme fel is szép lila színben játszik.

Egész délelőtt anyás volt, semmi nem volt jó és sehogy nem volt jó csakis kézben. Remekül haladtam a dolgommal.....Délutánra aztán javult a helyzet, de az éjszaka az kutya volt. Nem sokat aludtunk, ennek megfelelően nyűgös volt ma délelőtt is.

Jó lenen ha az egyéb balesetek már elkerülnék szegény gyereket, mert több ilyen történt vele, mit Bencével 3 éves koráig....

Harmincnegyedik

Nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánunk!

kép forrása

A konyhában is szokott segíteni....

Szeret pakolni. Ez tény. Csaképpen a pakolásról más fogalmaim vannak nekem és más fogalmai vannak neki. Még közelíteni kell az álláspontjainkat egymás felé, hogy mindenki jól járjon. Addig is hagyom kibontakozni Őt, addig is csendben van.

A nagymama lekvárja

Anyósom minden évben főz lekvárt. A kedvenc a sárgabarack, bár a többi is nagyon finom. De a sárgabaracknak nincs párja. Áronnak is nagyon ízlik, a friss lekvárt csak úgy nyalogatta a kanálról. Este pedig egy jó nagy szelet kenyeret evett a finom csemegével, íme a bizonyíték:

Jól látjátok a sérülést a szeme körül. Előttevaló nap épp fel akart mászni a lépcsőre, de messziről rugaszkodott neki és a keze lecsúszott, a feje meg koppant......azóta az már elmúlt, helyette van másik.....

Csibucnak....

kép forrása innen

Csend, Rend, Nyugalom

A napok a korábbiakhoz képest később indulnak. A srácok 8-8.30 körül ébrednek. Áron már ilyenkor másodszor. Ő kora reggel (jobb esetben) vagy hajnalban követeli a pocakbavalót, aztán visszaalszik, mellettem. Reggeli után a szokásos rendrakás van majd attól függ mi a program elkezdődik a nap. Ma úgy alakult, hogy Bencét elvitték anyósomék (bent jártak a városban), mi Áronnal gyorsan összekészültünk és elindultunk vásárolni. Utána kivittem őt is a mamáékhoz, én pedig itthon takarítottam, rendet raktam és most élvezem, hogy nem visít egyik sem, nem pakol szét senki és nyugodtan meg tudok nézni egy filmet is akár.

Persze megyek majd értük, itthon alszanak, de addig kiélvezem ezeket  a perceket, órákat amit még magamban lehetek. Holnap itthon lesz az apjuk is, úgyhogy viszlát csend, viszlát rend és viszlát nyugalom is. :)

Csatatér és még örül is neki

Mint sokhelyen nálunk is a nappali a főhadszíntér ha játszásról van szó. Ott van a szobájuk ugyan, de itt szeretnek játszani. Áron a szétpakolásban nagymester. Persze a játék az nem kell ám neki. Dehogyis! Csak addig  amíg szét nem dobálja. Sokkal érdekesebb minden más.  Főleg amit nem szabad. :) Gyerekből van na.

Niki Petijének

Rége(bbe)n és Most

Tengerparton

Mind a két gyerek imád pancsolni, remélem ez így is marad és a nyaralás alkalmával sem lesz másként. Beruháztunk közösen (nagyszülők, keresztszülők) egy nagy családi medencére. Bencének volt kisebb-nagyobb felfújhatós alkalmatossága, amibe még mi felnőttek is bele-bele merészkedhettünk, de az élettartamuk soha nem volt több 1, max 2 évnél.


Sógornőmmel már tavaly is beszélgettük, hogy kellene venni egy normális medencét. Idén jött el az ideje, ezt kapták a gyerekek meg a felnőttek gyereknapra, névnapra. Gábor sikeresen fel is állította, megcsinálta az alapot is neki, stb. Mire a jóidő visszavonulót fújt, de a múlt héten újra felragyogott a nap így egész héten a tengerpartra jártunk fürdeni. Gyerekek roppantmód élvezték. Bence ki sem akart jönni a vízből, a sok víz alatti lubickolásnak aztán egy kis fülfájás lett az eredménye (szerencsére kikezeltük és már kutya baja). 


Áron is pancsikolt. Ha leállítottuk őt, akkor éppen a nyakáig ért a víz. Valószínűleg soknak találta, mert igyekezett leinni belőle. Vagy lehet szomjas volt? :D

 Peti:

 Papa és a gyerekek:

Gábor és a fiúk.

A víz az víz. Mindegy csak víz legyen alapon jól érezte magát a lábmosónak szánt lavórban is :))

Áron úszik

Így is lehet

Mostanában így mászik a  fűben. MIkor elkezdett négykézláb közlekedni akkor aranyosan csak a lábfejét emelte fel, mert csiklandozta a fű, viszont mióta elindult azóta az egész lábát kíméli a csiklandozástól.

A kép telefonnal készült.....

Beájult

Múlt héten szinte minden nap anyósoméknál voltunk. Rekkenő hőség, kihasználtuk a családi medence nyújtotta előnyöket. Ők kertes házban laknak, mi panelben, jobban elviseltük a kánikulát ott kint, főleg a vízben. Áron is jól kifáradt minden nap, mert nem aludt csak 1-1,5 órát napközben. Este mikor hazaindultunk az autóban rendszerint beájult.

Enni azt szeret

Áron a nyomomban van szinte egész nap. Ahol én vagyok ott van ő is. De nemhogy csak ott van, hanem ott pakol szét. Ezzel alapvetően nincs gondom, mert éppenséggel ráérek utána pakolászni, csak az nem mindegy mit pakol szét. A konyhában pl szereti kipakolni a sütő alatti fiókot vagy a tupperes szekrényt. Az ajtónál van egy sarokpolc (így indul a konyhaszekrény), 3 polc van. A legfelsőn vannak a kekszek, gabonák tárolóedényekben tupperben természetesen alatta van egy kosárban a krumpli, hagyma. Ezt is előszeretettel pakolássza ki, sőt a hagymát pucolja is, legalul pedig egy kosárka van, benne a szemeteszacskókkal, szalvétával, sütőpapírral és ilyenekkel.

Mikor kijön a konyhába az első dolga a legfelső polcról leszedni a tárolókat. Nme tudom miért irritálja őt, hogy ott vannak, azt mindig ledózerolja. Az egyik nem zár annyira stabilan, mint a többi, s valamelyik nap szépen ki is borította belőle a kakaós kekszet. Nagyon megörült a szerzeménynek, rögtön neki is látott magába tömni némi kekszet nehogymár éhen haljon. Már nem tutom mit csináltam, de nagyon el voltam foglalva ezért nem szedtem ki rögtön a kezéből és nem takarítottam fel sebtiben.  Ezt persze kihasználta és jól szét is kente, mert nem irígy, ha neki jó akkor legyen másnak is jó, kapott belőle a szék, a föld, a szekrény. Persze magát is sikeresen kikente. :)

Szunyogháló van, szunyog nincs

Évek óta szeretnék szunyoghálót, mert minden nyáron kergetni kell a vérszívkat. Persze van elektromos szunyogrisztónk, nem mondom, hogy nem használ, de úgy utálok arra ébredni, hogy ott zümmög a fülemben. Igen ám, de nemkem nem jó akármilyen védőrendszer. Mert a fixet azt meg tudja(tudta) csinálni G. is. - Tavaly a felújításkor csinált a nappaliba és a konyhába fixet. - Viszont a legégetőbben a hálóba és a gyerekszobára kellett volna. De oda nem jó a fix, csak a rolós, mert akkor nem tudok teregetni kintre. Néztük, számoltuk, de nagyon drágának találtam annyi pénzért a rolósat. Tavaly igen sok pénzt nyomtunk a lakásra, arra már nem futotta, illetve sajnáltam rá annyit.

Úgy voltam vele, idén ha törik, ha szakad akkor is beszerezzük, kerüljön amibe kerül. Némi pluszpénzhez jutottunk (na nem nagy összeg) gondolkoztam is rajta elteszem és ősszel elköltjük a Decathlonban vagy beruházunk a szunyoghálóra. Utóbbi mellett döntöttem/tünk. Felhívta G. az egyik haverját aki redőnyözik is (ő javította a múltkor mikor leszakadt). Eljött, felmérte, megrendelte, majd fel is szerelte. Igaz nem volt zökkenőmentes, második nekifutásra sikerült csak, mert elszabták az anyagot. De a lényeg, hogy megvan.

Igaz, hogy idén még szunyoggal nem találkoztam, de védekezni már hatékonyabban tudunk. :)

Késedelmi Kamat

Levelet kaptunk valamelyik nap a telefonszolgáltatótól. Fel sem bontottam csak félretettem. Minden hónapban összegyűjtöm a csekkeket és egyszerre adom fel. Előfordul, hogy határidőn túl fizetem be, de mindig befizetem. Az oka az, hogy egyrészt nem elsején kapjuk a fizetéseket, hanem tizedike környékén, másrészt meg mindig annyian vannak a postán, hogy én bizony nem állok sorba fél órákat, de még negyedet sem.

G. felbontotta majd előlhagyta a számlát, így ránéztem én is. Késedelmi kamatot számláztak ki, mert nem fizettem be a telefonszámlát időben. Most kapaszkodjatok meg: kemény 9, azaz kilenc forintot számítottak fel. Mondtam is, hogy nem is tudom sírjak-e vagy nevessek. A papír, a festék, a postakölcség többe kerü, még külön-külön is, nemhogy így egyben.

Ez az összeg nem ösztönöz arra, hogy többször sétáljak a postára az tuti.

Kiskacsa

Ez a kép ma reggel készült. Kitettem az ágyneműt az ablakba, leterítettem az ágyat, miközben szokás szerint Áron felmászott rá, mert olyan jó ott hancúrozni.( Bence ugyanezt csinálja minden reggel.) Aztán csak ült ott és elkaptam a pillanatot mikor pont úgy néz ki, mint egy kiskacsa....

Fodrásznál jártunk

Már nagyon esedékes volt egy hajvágás. Főleg nekem. De ha már én mentem, akkor Bencének sem ártott egy fazonigazítás és ha már lúd akkor legyen kövér, Áront is vittük. Nagyon aranyos volt a hosszú hajával, de nagyon izzadt is. Nem akartam géppel letolni neki, olyan édes kis szöszke haja van.

Áronnal kezdett T. Jól tűrte egy darabig. Nézte-nézte az ollót, szerette volna megkaparintani, de beérte egy fésűvel is. Egészen addig bírta míg meg nem izzadt a nagy melegben és csupa haj nem lett az arca. Ekkor már zavarta a nyakába kötött lepel is így némi sírással zárult az első hajvágás. Egy tincset eltettem emlékbe.

Bence már nagysrác, bár sem a hajmosás, sem a hajvágás nem tartozik a kedvencei közé.  Nem olyan régóta ül egyedül a székben és a közelmúltig sírásba torkollott a szépítkezés. Mára már eljutottunk odáig, hogy ha nem is szívesen de azért síarás nélkül tűri a hajvágást. A vége felé már türelmetlen, mert szúrja a haj és izzad, de azért sikerült legágni a haját.




A képek telefonnal készültek ezért a minőségük hagy némi kívánni valót maga után. :)

Időnként szeretem a reklámokat

Leginkább azért, mert reklámfüggő gyerekeim vannak. Bence annyira rossz evő volt kicsinek, hogy míg reklám ment addig tudtam belekanalazni az ételt míg azt bambulta. Vele már nincsen ilyen jellegű gond, sőt ha kimegyek a szobából akkor sem visít, bezzeg az öccse igen. Így szeretem a reklámokat, mert

- míg Áron nevezetű gyermekem bambulja meredten addig én gyorsan el tudom intézni a szobán kívüli teendőimet. Mert van amikor csak jön utánam sírva/visítva és lehetetlen mindent fél kézzel megcsinálni,

- bár jó evő de előfordul, hogy nem akar falatozni,

- az altatás pillanatok alatt elvégezhető. Merthogy mióta feláll a kiságyban képtelenség altatni őt. Vagyis lehetne csak éppen nekem nincs idegrendszerem órákat állni a kiságy mellett. Egyedül meg nem alszik el, inkább sír(na ha hagynám). Így vagy a nappaliban vagy a hálószobában altatom reklám alatt. IPT-nek hála mindig van felvéve ilyen - olyan sorozat, megkeresem benne a  reklámot és már alhat is. Igaz előfordult olyan is, hogy 3x tekertem vissza a reklámblokk elejére.

Így én örülök, hogy vannak a reklámok:)

csak gyorsan....

Megint csak kutyafuttában egy pár sor. Pedig én szeretnék írni bővebben, de nincs időm. Most is megyünk ki anyósomékhoz pancsolni, csak dolgom volt a gépnél. Majd megírom mi minden történik, tegnap pl kollektíven voltunk fodrásznál. Az egész család. Igaz G. csak kísérőnek jött. A srácoknak nagyon vagány lett a frizurája. Kép is lesz csak jussak el odáig. Most viszont lépek, mert Áron nagyon nyűgös. Mostanában minden délelőtt.....

Folyt.Köv.

Születésnapra

Július sem a blogírás hónapja

Ez a hónap sem arról lesz híres, hogy minden nap bejegyzést írok. Éppenséggel akadna mit írni csak hát az idő....
Azért igyekszem pótolni a mulasztásokat, pl Áron lépeget, végre lett szúnyoghálónk, miért örülök időnként a reklámoknak, stb.....

......de most rohannom kell, szokás szerint. Edzőtermi nap van, csak hát a kettő darab utánfutót le kell szállítanom a mamához, mert nincs gyermekmegőrző a fitness teremben.......

Mintha kinőtte volna....

Ketten a kádban

Áron fürdetése már folyamatban volt, Bence pedig készülődött. Gyorsabb volt, mint gondoltam, s miután pasiból van és mint olyan igen türelmetlen. Ebből kifolyólag nem várta meg míg kiszedem a kicsit (amúgy is a nagykádban szokott fürdeni amikor nem zuhanyozik) bemászott mellé:

Szülinap

Vasárnap megtartottuk Ádám (tesóm kisfia) első születésnapját. Mennyit változott ez a ygerek mióta utoljára láttam! Már lépeget egyedül. Nagyon ügyes, nagyon mosolygós pasi. Bencét imádja.
Áron viszonylag nyűgös volt, mert a 45 perces alvás bizony kevés volt neki. Ádám viszont nagyon jól elvolt. Játszott szépen, mosolygot sokat.
Képeket a tesóm csinált (csak sosem jut el hozzánk), majd szerzek tőle és megosztom.

itt az ünnepelt, a torta és Gábor:

Különleges nap

Egyrészt azért különleges ez a nap, mert az unokahugomnak van a névnapja. Ezúton is sok boldog névnapot kívánunk neki.

A másik ok az az, hogy Áron megtett 2 azaz két lépést egyedül! Meg-megáll már egyedül akár egy percre is. Most is ez történt s hívtam lépjen felém. És lépett! Az első az tényleges lépés volt a második inkább dőlés. Pár perc múlva megismételte ezt a két lépést. Ha fogom a kezét akkor szépen rakosgatja a lábát és nem bánná, ha egész nap így sétálnánk. Hamarosan egyedül is menni fog neki. :)