kevés szóval...

... mer' év vége van és fáradt vagyok :)

jó pihenést nektek is!!

 Erikának kötéstartó makk a zokniprojekteknek:

 

kendő, ami már kész, de blokkolásra vár:

hímzett fadobozok:

nagyon megy nekem ez a szűkszavúság! :)

dandelions

... mert bár imádom ezt a virágot, tízből kilencszer nem jut eszembe magyarul, hogy pitypang. Na de kezdjük az elején.

Múltkor épp csak beszaladni volt időm az egyik kedvenc turkálómba, ott kezembe akadt egy szimpatikus szürke kötött ruha, hát elhoztam próba nélkül. Sajnos csak itthon derült ki, hogy szúrós gyapjú, de ki bánta már akkor... Tudtam, hogy táska akar lenni!

A pitypangok felrajzolása varrógéppel még könnyen ment, aláraktam egy vastagabb papírvetexet, ment minden, mint a karikacsapás. Amikor viszont alákerült még a vatelin is... Hátizé... Hiába gombostűztem le ezer helyen, mindenhol kis huplik keletkeztek. Akkor már ezt se bántam, eleve szeretem a tökéletlenségeket. Ha fodrozódni akar, hát felőlem nyugodtan!

És ez lett a vége. Vérbeli öko-szatyor, a cipzáron és a cérnán kívül mindene újrahasznosított.

A bélése párnahuzat,

a füle öv. (Köszi Kinga az ötletet!:))

Bejövős. Malaclopó fazon, végrevégre! :)

áldott ünnepeket!

mellékvágány

Nem szokásom hosszasan bíbelődni papírokkal, de azért be kell látnom, imádom őket. Imádom a tollakat, az írást, a naptárakat... Az elmúlt 56 hetet egy kínai naptárral húztam ki (igen, 4 héttel megtoldották:)), idén váltani akartam.
Előkerestem a pár éve polcon porosodó filofaxom és új életet leheltem bele. 

Nem kis idő volt, mire kitaláltam a beosztást, megszerkesztettem a belevalókat, nyomtattam - daraboltam - lyukasztottam, de kész! A legbüszkébb az elválasztó lapokra vagyok.

Vettem vastag papírt, mértem, szabtam, vágtam, aztán kerestem szalvétákat és sima stiftes ragasztóval felragasztottam a szalvéták felső rétegét. 

Ugye, milyen klasszak lettek?

Jó lesz ez a soron következő 56 hétre. :))

(és hogy elférjen, kellett nagyobb táska is. egyelőre csak ilyen rossz fotón tudom mutatni, amint fényhez jutok, hozom őt is!:))

előkarácsony

Szerencsére Tijana barátosném csak pár óráig bírta a jellemfejlesztő önmegtartóztatást, kibontotta a csomagot, így mutathatom az első karácsonyi ajándékokat:)))

Tija ír, nem is akárhogyan, úgyhogy nem volt kérdés, valamiféle írással kapcsolatost kell kapnia.  Ugorjatok át hozzá, szívesen fogad minden új olvasót!:)

A füzet adott volt, a többi már jött magától... :)

Imádom ezt a madarat!

És hogy a gyerkőcök ne akarják elbitorolni, hát kaptak egy-egy maréknyi koalát, macit és nyuszit. Kár, hogy nem tudom szemléltetni a méreteket, irtó picik, igazi gyerekmancsba valók:)

csíkoska

Amikor a legutóbbi kendőmmel kész lettem, egyet tudtam: rövidített sorost és lustát mostanában nem. Persze az elhatározások nem hosszú életűek nálam, így lehet tippelni, milyen lett a következő kendőm is... :D

A fonalakat direkt ehhez a projekthez fontam és bár többel készültem, hogy kijöjjön belőle még egy ujjatlan kesztyű, hát olyan sok maradt, hogy gondolkodhatok további projekteken is.

Imádom a sok-sok színt, ahogy egybeolvadnak és ahogy a szürke megszelídíti őket. 

Persze pont a formáját nem sikerült szemléltetni, de ilyen, higgyétek el nekem!:)

Hmmm... Bele kéne húznom, folyamatban van egy rózsaszín kendő, de ha nagyon ügyes leszek, kétünnepközt belefér még egy. Vagy kettő. Mindenesetre ez a csíkoska az idei tizenötödik.

on ravelry

köszönöm:)

Köszönöm, hogy ennyien játszottatok és itt vagytok!

A neveket a random.org őrző kezeire bíztam, persze több helyes megfejtés érkezett, de csak ennyi fért a monitorra...

Gratulálok, Kati, keresni foglak e-mailben, a többieknek meg üzenem: lesz még a héten játék! :)

öt év

Öt év baromira nagy idő, azt hiszem, ezt már az elején leszögezhetjük. Nem tudok nem visszagondolni az akkori életemre, mennyire más volt... Emlékszem, 4-5 blogot követtem, próbálgattam a szárnyaimat a valós és a kreatív életben is...

Sok víz lefolyt a Dunán. Mikor megnyitottam a blogot, a mostani látogatószámról álmodni sem mertem volna. Vagy a sok kedves virtuális és RL ismerősről-barátról, akiket a kicsikatóságnak köszönhetek. 

Az elmúlt évek alatt megváltoztam, felnőttem. Talán már nem vagyok olyan csapodár, hosszabb ideig elidőzök egy-egy kézműves ágnál. Már bátrabban indulok el az ismeretlen felé. Már elhiszem, hogy KicsiKatónak lenni jó dolog. Sőt, remek! 

Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben mostanában többször is, hogy be kellene zárni a blogot. Átalakul a világ, átalakulnak a kommunikációs csatornák, manapság bloggerként már egy kósza lájkért is hatalmas erőfeszítéseket kell tenni, nem hogy egy kommentért... az már manapság csodaszámba megy.

De nem zárom be. Azért sem, mert ez itt az életem egy hihetetlenül fontos szelete és azért sem, mert nem vagyok hajlandó magam a hozzászólások száma alapján megítélni. Talán lesz még olyan, mikor a blog lesz a fő hadiközpont, addig is kitartóan írok nektek tovább. Mert tudom, hogy ott vagytok. És ez nekem elég.

Fogadkozni egyelőre nem fogok, a tervekkel majd jövök az év végi összegzésként... Azért morzsoljunk egy pár könnycseppet az elmúlt öt év örömei és bánatai fölött, nekem meg engedjétek meg, hogy hozzak egy kollázst a szívemhez közelállókról.

Köszönöm, hogy vagytok!:)

ps.: este jövök a nyertes nevével! :)

szóval a virágok...

Szerintem nyáron születni klassz dolog. Mondhatnám, hogy a nyári gyerekek milyen zseniálisak, de senki nem hinné el, hogy nem magamat dicsérem:)) Viccet félretéve, ott vannak a kerti partik, a sok fagyi, virágok tömkelege...

Anyukám viszont november végi. Nem szeretem nagy mennyiségben adni a vágott virágot, a téli árakról nem is beszélek, így évről évre cselhez kell folyamodnom.

Emiatt - és mert nekem mindenféle kézműves ágba bele kell ütnöm az orrom - már nagyon sokféle virágot kapott. Egyre nehezebb...

Volt itt ötven szál sárga rózsa papírzsepiből:

volt applikált:

volt gyöngy:

volt varrott-önálló:

volt horgolt:

Idén hatvan szálra volt szükségem. :) Némi pánikroham után kitisztult a kép. Vettem egy kisebb fonott kosarat, tetejére egy kört horgoltam, kiszabtam-hozzávarrtam az oldalfalat és az alját, kitömtem flízzel. Lehetett volna kicsit nagyobb, de jó ez így is. Aztán vettem színes filclapokat, kivágtam a hatvan virágot, amit aztán színes fejű gombostűkkel rögzítettem. Nagy sikere volt.

Azért a történelmi hűség kedvéért: igazi virágot is kapott, sokat. Nagy a boldogság! :)

blogszülinapi játék!!!!

Bizony, hamarosan nagyon szép szülinap következik. Arra gondoltam, szívesen megajándékoznék valakit, hiszen nektek köszönhetem, hogy nem dőlt össze évekkel ezelőtt a blog érdeklődés hiányában...:)

Mostanában sokat gondolkodtam rajta, milyen is KicsiKató (sokat segítettek a definiálásban a barátok:)) Először is, ami eszembe jut, az a fekete. Micsináljak? Szeretem. :) Aztán kontrasztok. És persze táska!! És mostanában kötés. És fonás, naná. Ha ezeket összeadjuk, akkor megkapjuk ezt a fekete-vörös táskát, rajta kötött betéttel, amihez persze sk fonalat használtam fel:)

A táska 30x35 centis, gombolópánttal záródik, bélése piros szövet, rajta egy három részre osztott fekete zsebbel mobilnak, papírzsepinek. Ha szeretnéd, töltsd ki az alábbi jelentkezési lapot.

Ha szeretnél még egy esélyt, tippeld meg a facebook-ra vonatkozó kérdést is, ha eltalálod, kétszer kerül a neved a virtuális kalapba. (Na jó, nem kell tippelni, az információ ott van facebook-on. :)

Még egyet kérnék, ezt már csak fakultatív jelleggel: lájkold az idei kedvenc kicsikatóságod. Ha már ilyen könnyen ki tudjátok fejezni a tetszéseteket, jó visszajelzés nekem, ha látom, mit szerettek a legjobban:)

Hát hajrá, jó játékot! És persze a legfontosabb: köszönöm, hogy vagytok!:))

az a fránya pinterest...

... ha már az elmúlt egy órában a pinteresten lógtam, repinneltem vagy negyven filofax ötletet (bocs a követőktől:))), felraktam ide az oldalsávba egy follow me linket. Ti kipróbáltátok már? Napi függőség kialakult?:) 

Ha van kedvetek, linkeljétek be itt kommentben a pinterest oldalatokat ti is. Követnivalóból sose elég!

(aki még kétkedve pillog, mi is ez, az ugorjon vissza erre a tutorialra! bár a design már megváltozott, legalább a főbb vonalak meglesznek:)

fonós fejlemények (spinning news:))

Ez a fonal az eddigi legnagyobb talány. Már a festésnél sem értettem, hogy került az a zöldes rész a gyapjú közepére. Aztán nemrég megfontam. Szerettem volna kipróbálni a navajo technikát cérnázáskor, gondoltam, ez tökéletes alany lesz hozzá. És bár a folyamat nagyon tetszett, azért legközelebb nem árt majd sokkal vékonyabb és egyenletesebb alapot fonnom. 

A fonal egyik vége nekem az ördögi, szenvedélyes és vad mélylila, a másik meg az angyali, szende és szűzies pink. A kettő közt meg? Némi fehér, némi zöld, némi pasztell rózsaszín...

Már csak azért is meg fogom kötni, hogy kiderüljön végre: randa vagy nem randa??

A végeredmény 290 méternyi pihepuha merino gyapjú.

napi csillogás

Volt az a fergeteges lagzi nyáron, amire elvittem vagy öt kendőmet is, nem is hiába, mert az alföldi nyárból a balatoni késő őszbe csöppentünk esővel, szélviharral és hideggel (az esküvő délutánjára szép idővel:))). Akkor és ott fogalmazódott meg bennem, hogy kell egy alkalmi kendő. És mivel egy ideje a csillogó kiegészítők és kozmetikumok elválaszthatatlan barátaim, nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam a boltban a csillogó szállal átszőtt fonalakat.

A Color affection kendőt mankónak használtam, de persze megint mentem a saját fejem után. Sajnos nem olyan lett, amilyet szerettem volna, a sok fonal az egyik szélén rugalmatlanná tette a kendő tetejét, de mivel blokkolni egyébként se akartam, hát egye kosz, imádom így is. Csillog is, szürke is, lila is, türkiz is. Hát izé. Hevesebben ver a szívem a látványától. :)

ON RAVELRY

ps.: Na jó, most végignéztem az utóbbi idők kicsikatóságain és tényleg sok a szürke. Ráadásul most fogok nekikezdeni egy szintén szürke kardigánnak... kell valami szín! :)

A Nagy Gombolyító Nap

A hosszú hétvégén arra is volt időm, hogy az elmúlt hetekben festett fonalakat és előszálakat használatkész állapotba rázzam, vagyis felgombolyítsam. Mivel ehhez a két kis kacsómat és egy papírgurigát használok, nem volt túl gyors, de a végén én nyertem. :)

És ha már adott volt a szabadidő és a fotómasina, előszedtem a lakásban fellelhető kincsesládákat, rendezgettem és leltárt készítettem a saját festésű fonalakról és gyapjakról. Meg is osztom a fotókat, hogy egyrészt könnyebben koncentráljak a kitűzött célokra, másrészt hogy könnyebben betartsam a magam elé állított ezévi szösztilalmat. :))

Szóval akkor ezek az előszálak. Húúúú, mind nagy szerelem!!

Aztán ők a Rikker szalaggyapjak. A felső kettő még tavalyról maradt, alatta egy-egy hosszan átmenetes unicolor, csigában pedig egy kékes és egy kék-zöld-mályva hosszan átmenetes.

Mindhárom az etenhaki.com oldalról, az alsó kettő sima merino, a felső viszont két darabból áll, az egyik merino, a másik 50-50% merino-selyem, egymással szeretném majd cérnázni őket.

Ez a "gyári" csomag:) A bal szélső Anettől, a jobb szélső egy mini-swap révén Kingától, a középsők pedig szintén az etenhaki.com-ról. A felső mentazöld 50-50% selyem-merino keverék. 

Ez a legrégibb adag, dél-amerikai és ausztrál merino gyapjak a manoposta.hu oldalról. Igazi vidám és energikus színbomba, imádom!

Ők is a lakásban laknak, igazából a múltkori Drops-akció óta, beléjük szerettem és még nem száműztem őket a fészerbe. Szinte mindnek van már sorsa, a barna Fabelekből Juneberry Triangle-t tervezek, a szürke Mosómasából és a narancs Delightból Andrea's. A többi Delight, a két Lace és a kakukktojás Malabrigo a jobb alsó sarokban még várakoznak. :)

Az egyágú festettek. Ezt szeretem a legjobban kötni, remek kendőknek, látszik is a mennyiségen. Van köztük még 2010-es festmény is.

A szerény Rikker csipke-különítmény.

Ők pedig a kétágúak. Viszonylag friss rácsodálkozás, a szürkét idén festettem, direkt kardigánnak. Mit mondjak, már a kötéspróbájába is beleszerettem. Attól tartok, költözik még hozzánk pár kilónyi, attól tartok. :)

Hát ők laknak bent, 3 hatalmas ládányi és egy zsáknyi fonal kirekesztve a fészerben. Szóval ha mostanában azt találnám mondani, hogy nincs mit kötnöm vagy fonnom... :)