Kisérletező kedvemnek és lányom kívánságának engedve lábszárvédő kötésébe fogtam. Találtam is egy jó mintát, és nekifogtam.
Nagyon átszámolni sem kellett, mivel én 6-os tű helyett 5-össel kötöttem, a legkisebb méret pont jó volt Villő lányom vékony lábszárára. Azt gondoltam, a minta sem problémás, rákerestem a c6b és c6f kifejezéskre, és úgy értelmeztem 6 szemet érint a csavarás, 3 szemet segédtűre teszek, másik hármat lekötöm, a 3-at elől, vagy hátul elvezetve visszateszem a tűre és lekötöm. Nos, az eredmény nagyon más lett, mint a minta képén szerepelt, de mivel tetszett Villőnek, hagytam. Csak hát akkor hogyan kellet volna???
A lábszárvédő felső részén véletlenül elcsúsztam 3 szemmel a mintában, viszont így jobban tetszett, így a felső 4 csavarást már mindig 3-3 szemmel elcsúsztatva csináltam.
És van még tanulnivaló a leláncolásban is. Túl laza lett. Még nem néztem utána, de azt hiszem, amilyen leláncolást én tanultam annak idején, az rugalmas kell, hogy legyen. Vagy valami olyasmi. Ehhez most jól jött volna egy szorosabb is. Csak hát van még valami, ami hátráltatja a tanulást: ha valamibe belekezdek, azt szeretném gyorsan be is fejezni, és ebbe nem fér bele a bontás, újratervezés és új dolgok kikisérletezése. Már csak azért sem, mert Villő 3 féle fonalat is választott magának lábszárvédőnek, és máris készíthetem a következőt. :)
Amivel tökéletesen elégedett vagyok, az a fonal: Morbidone fantasy, pinkes árnyalat. Szuperpuha. Pont 10dkg elég volt a 2 kis darabra.
