Régen egyáltalán nem fogtak meg a népviseletek, valahogy nagyon távolinak éreztem magamtól a színes, virágos hímzésű darabokat. Apai nagymamám sok szép terítőt hímzett így, de nekem nem tetszettek. Aztán ahogyan nőttem, egyrészt beleszerettem a keresztszemes hímzésbe, és kezdtem felfedezni magamnak a népi motívumokat is, legalábbis a keresztszemeseket. A hagyományos beregi fekete-piros színek helyett inkább valamilyen más színnel hímeztem őket újra. Majd megláttam egy-egy népi motívumnak az újra-értelmezését ékszerként, ruha-díszként, vagy csak egyszerűen egy pólón, és így egyre jobban megtetszettek. A stilizált virágok már egészen másként mutatnak, ha csak 1-1 darab van belőlük, és nem egy egész abroszt terítenek be. Persze, ezzel együtt egyre többet olvastam a jelentésükről is, de erre most nem térnék ki. Már csak azért is, mert nem a jelentésük miatt tetszenek. Hanem mert szépek. Egyszerűek, finomak.
Az első ötletemet ma délután valósítottuk meg lánykámmal. Először is szedtem néhány nagyobb, formás kavicsot (ciki, vagy nem, de én egy kertes ház előtti parkoló-hely kavicsos feltöltéséből szemezgettem - valamint felhasználtam az itthoni gyermek-kincseket is), vettem néhány alap-színből akril festéket, és vékony ecsetet, kinyomtattam néhány húsvéti, vagy népművészeti motívumot, aztán hajrá.
Fél óra múlva már gyönyörködhettünk is a száradó kavicsokban. (Bevallom, miközben festegettünk, magam elé tettem az egyik népművészeti boltban vásárolt húsvéti tojásunkat, majd úgy döntöttem, inkább nem fotózom le együtt az enyémekkel. Mert hmmm... a technikám és tudásom még hagy némi kívánnivalót maga után. De azt is gondolom, hogy nem ez a lényeg. Kedves, vidám kis díszeket varázsolhatunk, nem csak húsvét alkalmával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése