Müzli szelet házilag

Lassan tényleg élelmiszer boltot nyithatnék a saját készítésű cuccaimnak. Müzli szelet biztosan lesz benne. Rengeteg féle. A cerbona és a mindenféle bio óriás szeletek pedig elbújhatnak mellette.

Karácsonyra kaptam egy Gordon Ramsay szakácskönyvet, egy olyan könnyedén flancolós főzőset. Még nem sok minden készült belőle, mert egyenlőre csak ismerkedünk és bátorságot gyűjtök. Van benne egy gyerek részleg, ahol ez az édesség is szerepel. Már régóta el akartam készíteni.

A spájzban felhalmozódott pár csomag ajándékba kapott aszalt gyümölcs, meg jó lesz az még valamire kimért magocskák. Először arra gondoltam, három félét csinálok, aztán arra jutottam, hogy inkább csak egy félét, amibe több mindent beledobálok.

A készítés során volt egy pont, amikor biztos voltam a kudarcban, de szerencsére nem lett igazam. Titkon azért reméltem, hogy Gordon nem ad ki hülyeségeket. Tanulság is volt a történetben: ha azt írják, béleld ki a sütőformát, tényleg béleld ki, mert különben a végeredményt kiskanállal tudod csak kikaparni az aljáról. Szerencsére két formában sütöttem, úgyhogy a másik fele szeletelhető és gusztán tálalható lett.

Az eredeti receptet természetesen variáltam…

Hozzávalók:

75 g zabpehely

75 g árpapehely

75 g rozspehely

75 g búzapehely

100 g demerara

100 g vaj

30 g aszalt eper

40 g aszalt sárgabarack

25 g kesudió

25 g mandula
3 ek méz

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és ilyenkor kell kibélelni a sütőformát is sütőpapírral. Hússzor húsz cm-es, alacsony peremű formát.

A vajat felolvasztottam.

Közben a pelyheket tálba tettem és összekevertem az apróra vágott magvakkal, gyümölcsökkel és a cukorral.

A mézet belekevertem a vajba, végül a száraz hozzávalókkal is alaposan összekevertem. Belesimítottam a formába és a tetejét lelapogattam egy kanál hátuljával. Na itt voltam biztos benne, hogy nem fog sikerülni, mert semmi nem tartja össze az összetevőket.

A sütőben 25 percig sütöttem, amíg a teteje megpirult.

Amikor kivettem a sütőből, még mindig biztos voltam benne, hogy dirib-darabra fog esni az egész. A formában hagytam kihűlni. És láss csodát, összeállt a szelet.

Deszkára borítottam és úgy vágtam fel.

Naggyon finom. A cukor karamellizálódik, a gabonaszemek és magok kicsit megpörkölődnek és néha bele lehet futni egy-egy lágyabb gyümölcsbe. Messze felülmúlja a bolti társait és nagyon könnyű elkészíteni.

Tessék kipróbálni!

Házi rétestészta és a tökös mákos rétes

Tegnapelőtt vettem egy fél sütőtököt és eléggé sürgetett már az idő, hogy használjam fel. Eredetileg sütni akartam, de aztán eszembe jutott, hogy van még egy adag darált mák a hűtőben, úgyhogy semmi nem akadályozhatott meg egy rétes összedobásában. Na jó azért másfél órámba került, de szerintem ez nem sok egy eredeti kézzel nyújtott rétes elkészítéséhez a nyersanyagoktól a kész rétesig.

Pár éve volt rá alkalmam, hogy egyik barátnőm nagymamája megtanítson minket a rétestészta készítésére. A recept nem tőle való, de az ő útmutatásai és intelmei szerint készítem. Igazán jó program volt. Ott volt a baráti társaság nagy része, a lányok sürögtek, a fiúk meg lemeózták a végeredményt. Persze el kell még telnie pár évnek, hogy én is olyan finomat süssek és azzal a rutinnal. Na majd nagymama koromban.

Van egy olyan elméletem, miszerint ha mindent úgy készítek, ahogy az a receptben le van írva, nem lehet gond. Az is lehet, hogy csak folyton mázlim van. A rétes készítéssel sem volt ez másképp. Hittem benne, hogy sikerülni fog, láttam magam előtt a kész réteseket és csak a célra koncentráltam. A könyv, amiből a recept származik is csak arra bíztatja az olvasót, hogy ne csüggedjen, ha elsőre nem sikerül, másodszorra vagy harmadszorra biztosan sikerülni fog. Mindenesetre a siker nagymértékben függ a liszttől. A neve ellenére nem réteslisztből készül. Minél nagyobb a liszt sikértartalma, annál szebben nyúlik majd a tészta. Mentorom szerint a legjobb a spáros budget típusú simaliszt. Én is ezt használtam és nagyon szépen nyúlt a tészta, nem szakadt.

Persze senki nem fogja elhinni nekem, de nem olyan nehéz, mint gondolják és ha nem egyedül csináljuk, sokkal hatékonyabb, gyorsabb. Össze sem hasonlítható a bolti rétestésztával.

Ez a tökös-mákos rétes eredetileg rendes tökből készül, a sütőtökös változat saját ötlet, de biztosan mások is készítik sütőtökkel. Őrségi specialitás.

Hozzávalók két rúdhoz:

250 g finomliszt, magas sikértartalmú

100 ml langyos víz

1 kisebb tojás

1 kk 10%-os ecet (én almaecetet használtam)

1 csipet só

2 ek olaj

Hozzávalók a töltelékhez:

pár ek zsemlemorzsa

500 g sütőtök

1 kk só

150 g darált mák

100 g cukor (75 g gyümölcscukor)

½ kk őrölt fahéj

1 citrom reszelt héja

80 g mazsola

Lusta voltam és a tészta hozzávalóit a kenyérsütő gép tartályába tettem, majd megdagaszttattam vele. Akkor jó, ha a felszíne sima lesz. Kézzel is össze lehet gyúrni, ekkor néhányszor a gyúródeszkához kell csapkodni a tésztát, akkor jó, ha felszíne sima, hólyagos. Gyúrás után két részre vágtam és a tetejét megkentem olajjal, majd folpackba csomagoltam. Fél órát pihentettem.

Miközben a tészta készült, meghámoztam a sütőtököt és lereszeltem nagy lukú reszelőn. Kicsit besóztam és fél órát állni hagytam.

A cukrot összekevertem a fahéjjal. És a felét a mákhoz kevertem. A másik felét pedig a mazsolával és reszelt citromhéjjal együtt a tökhöz.

Nyújtás előtt a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. Az asztalra terítettem egy tiszta, erre a célra használatos terítőt és egyenletesen beliszteztem. Egy kis csészébe olajat öntöttem a majdani kenéshez.

Nyújtás. A tésztát kivettem a folpackból lisztezett kézzel kicsit széthúztam, majd nyújtófával is átmentem rajta. Aztán jön a türelmet igénylő rész, a húzás. Nem részletezem, inkább nézzétek meg ezt a kis videót. Így kell csinálni :) Rétes készítés közben mindig elgondolkodom, vajon ki és hogyan találta fel ezt a tésztafajtát. Fantasztikus.

Töltés. Amikor kinyújtottam a tésztát, a széléről letépkedtem a vastag részt (abból is készült egy maradék rétes). A tésztát megszórtam egy kis zsemlemorzsával. A tök felét egyenletesen szétszórtam rajta, a szélétől 3 cm-re. Majd megszórtam a cukros mákkal is. A szélét visszahajtottam, hogy ne szivárogjon ki a töltelék. A hozzám közelebb eső szélét is a töltelékre hajtottam, majd ahogy az a videón is látszik, a terítőt felhúztam úgy, hogy a tészta továbbgördüljön és feltekeredjen. Nehéz ezt leírni, csinálni sokkal egyszerűbb. Sütőfóliával bélelt sütőlapra tettem és a tetejüket megkentem olajjal. Betettem a sütőbe és nagyjából fél óráig sütöttem.

Nagyon finom. Egyszer azért próbáljátok ki, milyen is saját készítésű rétest enni :)

(Képet holnap pótolom)

Pórékrémes makaróni

Még mindig így hívom, pedig már rég nem makaróniból készül. De már kinéztem egy makarónikészítő-kézikészüléket, úgyhogy remélem hamarosan ezt is elő tudom majd állítani házilag :)

Hétvégén vettem egy szál pórét, mondván jó lesz az még valamire. Tegnap pedig éppen olyan nap volt, amikor gyorsan akartam finom ebédhez jutni. Nem akartam túl sokat a konyhában lenni, úgyhogy valami nagyon gyorsat terveztem főzni. Póré, tejszín, tészta adott volt. Mi más következhetne ebből, mint a pórékrémes makaróni, makaróni nélkül.

Hozzávalók 2 főre:

150 g száraztészta

25 g vaj

200 g póréhagyma

1 kisebb vöröshagyma

1 kis gerezd fokhagyma

100 ml tejszín

50-70 g sajt

só, bors, szerecsendió

A pórét, a vöröshagymát és a fokhagymát felkarikáztam.

A vajat felolvasztottam, majd rádobtam a hagymákat és lefedve puhára pároltam. Ha kell, egy kis vizet lehet alá önteni. Ráöntöttem a tejszínt és belereszeltem a sajt felét. Kicsit még főztem, hogy besűrűsödjön. Végül sóztam, borsoztam és megszórtam egy kis szerecsendióval.

A tésztát sós vízben kifőztem.

Végül a tésztát a póréhoz adtam és összekevertem. A reszelt sajt másik felét a tetejére szórtam. Kész.

Én nagyon szeretem. A póré nem égeti a gyomrot annyira, mint a többi hagymafajta (legalábbis nálunk). Kicsit édeskés, kissé borsos, a szerecsendió pedig tovább fokozza a hatást. Gyorsan összedobható, ajánlom mindenkinek.

Forrócsoki

Ma megint tél volt. Hidegek már a szigetkörök. A mai pedig különösen csípős volt. Vigyáznom kell a torkomra, úgyhogy futás után le is gurítottam egy csésze forrócsokit. Már biztosan írtam, hogy tanulmányaim során szert tettem arra a tudásra, miszerint a kakaónak gyulladáscsökkentő hatása van. Nem tankönyvben tanították, csak egyik gyakorlatvezetőnk mesélte el, mint érdekesség. Kipróbáltam, működött. A főzött kakaó és társai ezért jó módjai a torokfájás kiegészítő kezelésének.

A recept már nem is emlékszem honnan van, de mi nagyon szeretjük. Igen laktató, beillik egy reggelinek vagy desszertnek. Gazdagítható fűszerekkel is, de el tudok képzelni akár egy kandírozott narancsos változatot is.

Hozzávalók 2 főre:

10 dkg étcsokoládé (legalább 60%-os)

50 ml forró víz

200 ml forró tej

Ízlés szerint cukor és fűszerek, úgy mint csili vagy gyömbér

A vizet és a tejet felforraltam. Én össze szoktam önteni, és úgy forralom fel egy lábosban. Egy másik edényben takaréklángon felolvasztottam a csokit. Amikor megolvadt, apránként, folyton keverve hozzáadtam a forró vizes tejet. Ha teszünk bele fűszert, azt az olvasztás után, a folyadék hozzáadása előtt kell hozzáadni. Tejszínhabbal lehet csicsázni.

 Itt a tél, heti egy csészével javaslok minden csokifüggőnek. Csak úgy megelőzés céljából :)

Kukoricás-joghurtos pacsni

A gyuvecs mellé készült, mártogatósnak. Már régóta szemezek vele. Nagyon szép volt a fotón, a valóságban is, de megint nem hallgattam a megérzésemre. Bár jól mutat a kukoricadara a tetején, a fogam alatt roppanó darabok nagyban csökkentették az élvezeti értékét. Továbbá a fogyasztás során kiderült, hogy a sajt nagyon jól illik a kukoricához. Tanulságként tehát levonható, hogy a kukoricás-joghurtos pacsnit sajttal ajánlott megszórni sütés előtt. Bátrabbak a tésztába is keverhetnek anikó, medve illetve feta jellegű sajtot. Egy kicsit még mindig szkeptikus vagyok, vajon hogyan puhul meg a kukoricadara a tésztában. Legközelebb kiderül.

A recept a 33 kenyér és péksütemény lépésről lépésre c. könyvből származik.

Hozzávalók:

350 g finomliszt

150 g kukoricadara

1 ek só

1 ek szárított élesztő

3 ek kukorica vagy olíva olaj

3 ek joghurt (eredetileg kefir)

2,5 dl víz

+ 1 tojás a kenéshez

Az összes hozzávalót a kenyérsütő gép tartályába tettem, majd dagaszttattam, keleszttettem.

A megkelt tésztát átgyúrtam, és ujjnyi vastagra nyújtottam. Háromszögeket vágtam belőle, tepsire fektettem és újból kétszeresére keleszttettem. Közben a sütőt előmelegítettem 190-°C-ra, és amikor megkelt a tetejüket megkentem a felvert tojással.

Sütőbe tettem és addig sütöttem őket, amíg a tetejük megpirult.

Elég jó lett, de a tetejét inkább sajttal érdemes megszórni, mint darával. Nekem hamar kiszáradt, úgyhogy a fele kapásból ment a mélyhűtőbe. Mindenképpen frissen érdemes pusztítani, főleg szaftos ételekhez, mártogatósnak.

Gyuvecs, dzsuvecs és a többiek

Most, hogy menthetetlenül ránk szakadt az ősz, és nincs tovább langyos nyárutó, muszáj volt elkészítenem a nyár utolsó ételét.

Egész nyáron készültem rá, hogy megfőzöm, de valahogy nem jutott rá alkalom. A héten kaptam észbe, hogy a paprika-paradicsom szezon már nagyon a végét járja és össze kell szednem magam, ha az idén még akarok gyuvecset enni. Szereztem pár szem aprócska paradicsomot meg paprikát és ezzel lezártam magamban a nyári szezont.

Mi is az a gyuvecs? Balkáni eredetű, (bár olvastam már arab saláta receptként is), sok-sok változata (és pár neve is) ismert. Én egy bolgár receptet szoktam elkészíteni. Valahol azt is olvastam, hogy ez a lecsó őse. Hát nagyon lecsupaszítottuk, ha valóban így van. Ebben a változatban paprika, paradicsom, padlizsán, krumpli, hús a fő összetevők. De készülhet rizzsel és más zöldségekkel is. Birkahúsból, disznóhúsból, marhahúsból vagy akár halból is. Szerintem hús nélkül is remek. Tulajdonképpen egy krumplis húsos padlizsános lecsó. Nagyon gazdag egytálétel.

A recept a Kelet-Európai szakácskönyvből származik. Én már kicsit másképp csinálom, mint a leírásban van, energia- és mosogatás-spórolás miatt. Eredetileg külön készíti a húst és a zöldségeket, majd az egészet egy cserépedényben összesüti.

Nagyon finom, de elég furán néz ki, úgyhogy a képet a végére tettem, nehogy elriasszon valakit a látványa :)

Hozzávalók 3-4 főre:

250 g lapocka

1 ½ hagyma

1 paradicsompaprika

1 kicsi padlizsán

250 g paradicsom

250 g paprika

250 g krumpli

75 g zsír (mangalica)

½ dl joghurt

1 tojás sárgája

só, bors

A kockára vágott húst jól besóztam és megborsoztam. Kicsit hagytam állni, addig apróra vágtam a hagymát és felkockáztam a zöldségeket.

A zsírt megolvasztottam, majd üvegesre pirítottam benne a hagymát. Rádobtam a húst és fehéredésig pirítottam.

Aztán hozzáadtam a paprikákat, ezzel is pirítottam pár percig az egészet. Utána jött a krumpli szintén néhány perc pirítással, végül a paradicsom és a padlizsán.

Annyi vízzel öntöttem fel, ami a feléig ér és lefedve, takaréklángon nagyjából egy órán keresztül főztem.

Amikor a hús és a krumpli is megpuhult, összekevertem a joghurtot a tojássárgájával és a zöldségekhez kevertem. Még úgy öt percig főztem fedő nélkül, gyakran kevergetve.

Kissé krémes lett (azt is mondhatjuk, hogy szétfőtt, de az nem lenne elegáns). A joghurttól savanykás, a krumplitól tápláló, a lecsótól ízletes. A hús meg úgy elvan benne. Sűrű finomság. Érdemes kipróbálni.

Viszlát nyár! Jövőre ugyanitt…

Halava, indiai darapuding

Ez egy méltánytalanul elfelejtett édesség, amit otthon sokszor ettünk, de mióta kirepültem, nem főztem. Öreg hiba.

Azt tartják, hogy aki forró halavát eszik, az elűzi a lesben álló náthát. Van benne valami. Tejbegríz vegán, ám annál finomabb változata. Lehet bele tenni gyümölcsöt, vagy valamilyen magot, de nem javasolják, a többkomponensű kiegészítést. Vagy gyümölcs, vagy mag. Én dión kívül még mással nem próbáltam. Nem összetévesztendő a halvával.

 A recept az Isteni ízek c. vegetárius könyvecskéből származik. Kivételesen változtatás nélkül készült.

Hozzávalók egy fél hadseregnek:

3,3 dl víz

2 dl barna nádcukor

2,5 dkg durvára vágott dió

5 dkg vaj

1 dl búzadara

A vizet a cukorral és pici sóval felforraltam.

Közben a vajat felolvasztottam, beleöntöttem a darát és a diót, majd barnulásig pirítottam.

Amikor megpirult, óvatosan elkezdtem beleönteni a szirupot, közben folyton kevergettem, majd két percig főztem. Amikor megfőtt, rátettem a fedőt és 10 percig állni hagytam.

Forrón is finom, langyosan is finom. Azért legközelebb felturbózom egy kis fűszerrel. Nem mint ha így nem lenne elég melegítő és laktató. Érdemes kipróbálni.

Forró fűszeres almalé

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akit ennyire megvisel ez a hirtelen évszakváltás. Szeretem a hideget. Szeretem, hogy négy évszakunk van. De azt nem szeretem, amikor nincs idő az átmenetre. Nem csoda tehát, hogy a szervezetem melegítő, forró táplálékokért kiált. Ilyenkor lehetőség szerint melegítő gabonákat, teákat, fűszereket veszek magamhoz. Persze bőven van még mit tanulni ezen a téren. (De például nem értem a téli teákba miért kevernek hibiszkuszt, amikor annak inkább hűtő hatása van, ahogyan a citrus-féléknek is. De ebbe inkább nem megyek bele. Majd ha már nagyon okos leszek, lesz belőle bejegyzés.)

Ilyen hidegben leginkább fűszeres teákat, forralt bort és forró csokit szoktam kortyolgatni. Forralt bort nem igazán előnyös munka közben inni, viszont ez a fűszeres almalé jól helyettesítheti az ízvilágát.

A recept saját állítása szerint Olaszországból származik. Én nem oda tippeltem volna, ha megkérdezik. Eredeti változata megtalálható az Isteni Ízek c. vegetárius könyvecskében. Természetesen kicsit másképp szoktam készíteni.

Hozzávalók 8 adaghoz:

2 l almalé

2 db fahéjrúd

6 szem szegfűszeg

½ kk őrölt szerecsendió

½ kk egész kardamom (nekem csak őrölt volt, abból egy kicsit kevesebbet tettem bele)

1 db csillagánizs

8 szelet alma

méz

Az almalevet lábosba öntöttem, beleszórtam a fűszereket és a felkarikázott almát. Amikor felforrt, lassú tűzön 10 percig forraltam.

A mézet már csak a bögrében adtam hozzá.

Testet-lelket egyaránt melegít. A kardamom kicsit kibillenti a klasszik karácsonyi fahéjas szegfűszeges hangulatból. Az almaszeletektől kicsit savanykás, a méztől viszont édeskés lesz, amit a fűszerek tök jól kiemelnek. Én nagyon szeretem. És végre a gyerekeknek is juthat játék forralt bor :)

Tessék kipróbálni!

Jamie féle csilis bab, vagy mi

Na igen. Van, hogy néha elgondolkodom azon, mi köze az eredeti ételnek egy adott változatához. Ez a csilis bab kapcsán is előjött. Vajon a mexikóiak is tesznek répát, római köményt és fahéjat a csilis babba? Simán lehet, hogy műveletlen vagyok és Jamie tudja a frankót. Az is lehet, hogy a magyaros, európaias változat lett lecsupaszítva. Mindenesetre nem ezt szoktam meg. Na nem rossz, csak furcsa.

Azon kívül, hogy nagyon finom, könnyen, gyorsan elkészül. Csilis babnak én mégsem nevezném.

Képet sem közlök róla, mert nem lett túl dekoratív a fotó. Inkább elrettentő lenne, mint kívánatos. Szóval képzelje el mindenki magának.

A recept Jamie főzőiskolája c. könyvből származik. Az eredeti változat ráadásul csicseriborsót is tartalmaz, amit nálunk csak a lakók 50%-a preferál. Így kimaradt és csak vörös babból készítettem. A szárzeller és a paprika is elmaradtak. Hová lett a kukorica? De legalább végre megbonthattam az első saját készítésű paradicsom konzervjeim egyikét. A tortillával most nem szenvedtem (na jó szenvedtem, mert új receptet próbáltam ki, ami borzasztó rossz lett), inkább áttört krumplival és friss zsömlével ettük.

Hozzávalók 3 főre:                                                             

1 közepes vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 közepes sárgarépa

olívaolaj

½ kk csilipor

½ kk őrölt római kömény

½ kk őrölt fahéj

só, bors

1 db 400 g-os vörös bab konzerv (dupla adag esetén lehet fele fehér, fele vörös)

1 db 400 g-os kockázott paradicsomkonzerv

250 g darált hús

1 ek balzsamecet

A megtisztított hagymákat és a répát apróra vágtam. (A répát legközelebb inkább reszelem, akkor nem lesz olyan feltűnő és fura.) Egy serpenyőben olajat melegítettem és rádobtam a felaprított zöldségeket, majd megszórtam a fűszerekkel és kevergetve 5 percig pirítottam. Addigra a répa megpuhult és a hagymának lett egy kis színe. Aztán ráöntöttem a leszűrt babot és a paradicsomkonzervet levestül, végül a darált húst. Plusz egy fél konzervdoboznyi vizet és 1 ek balzsamecetet öntöttem hozzá. Sóztam, borsoztam és forrástól számított fél óráig, lassú tűzön főztem.

Nehéz lenne elrontani, kevés energiabefektetéssel készül és nagyon finom.

Add tovább!
Megjegyzés: nem ástam bele magam az irodalomba, de annyi kiderült, hogy tényleg nem mexikói eredetű kaja, és gyakorlatilag bármit lehet tenni a csilis marhahúsos alaphoz. Úgyhogy bármi beleférhet...

Túrópötty, ha már a pont meg a rudi foglalt

Frontok jönnek, mennek. Az emberek idióták, a kezem suta. Persze a receptre fogom. Ma sem kellett volna a konyhába menni. Azért teszek egy utolsó próbát. Maradék túró, tábla csoki, kell valami jutalomfalat, mert katasztrófa az elmúlt két nap.

Valószínűleg rekorder vagyok. Én vagyok az a biciklis, akit álló helyzetben a legtöbb gyalogos ütött el. Három darab 3 km-en belül. Hová néznek, könyörgöm!? Tehát Kedves olvasó, ha eddig leszegett fejjel közlekedtél, legalább az én kedvemért nézz fel néha és mosolyogj a szembejövőre. Hidd el, vissza fog mosolyogni, mert ez reflex :)

Hiszek abban, hogy mindig minden egyensúlyban van. Így van ez a minket ért kellemes és kellemetlen hatásokkal is. Persze hozzáállás kérdése. És amikor már végképp azt gondolom, hogy ma fel sem kellett volna kelni, történik valami olyasmi, amiért mégiscsak érdemes volt felkelni. Ilyen ez az édesség is.

Nincs benne semmi ördöngösség, nem én találtam fel a spanyolviaszt (sem). A túrórudit is feltalálták már és sokan kísérleteznek házi előállításával. Nem akartam, hogy ugyanolyan legyen, csak tudtam, hogy az édes túró és a csoki jó dolgokra képes együtt. Hát tessék.

Hozzávalók:

125 g túró

1-2 tk tejföl vagy joghurt

3-4 tk vaníliás gyümölcscukor

Reszelt citromhéj

1 tábla étcsoki

A túróhoz mindent összekevertem. Itt tessék saját ízlés irányába továbbmenni.

A csokit megolvasztottam.

A túrós masszából teáskanálnyi kupacokat raktam egy kis tálcára, majd ráöntöttem a csokit, úgy, hogy az oldalán is elkentem. Betettem az mélyhűtőbe, nagyjából 5 percre.

Amikor megszilárdult a csoki, óvatosan megfordítottam őket és a másik felüket is bevontam csokival.

Lényegesen egyszerűbb lett volna, ha van bon-bon gyártó formám, akkor szép és egyenletes lett volna a csoki réteg. De ez most így szép.

Nagyon finom, bár kissé időigényes, viszont hamar elfogy.

Éljenek a jutalomfalatok!

Knédli, avagy a csehek tudnak valamit

A héten eljött az idő, hogy elkészítsem életem első knédlijét.

A Zuram valamelyik nap dúlva-fúlva jött haza, mert már megint nem tudott kényelmesen enni a „nudli bárban”. Megint az orra elől vitték el az utolsó adag párolt káposztát illetve sült húst, úgyhogy másodszorra is meghiúsult a szöttyös-sűlthúsos-pároltkáposztás knédlit projekt.

Ez így nem állapot ― gondoltam magamban. Szegény ember nem maradhat knédli nélkül. Így hát vettem egy jó adag karajt, káposztát és előkerestem a gondosan kijegyzetelt knédli receptet Maxtól. Bíztam benne, hogy ki tudom majd magyarázni, mi is lesz az ebéd, mert meglepetésnek szántam. A káposztát jól elrejtettem és a húsnál sem került szóba, mi lesz belőle. Megúsztam. Már csak a pénteki napot kellett kivárni. Nagyon izgultam. Főleg a knédli miatt. (Bár párolt káposztából is, ez még csak a második próbálkozás volt.) A párolt káposztáról majd máskor. Most a knédlivel dicsekszem. (Meg más tollával…)

Szóval több receptem is van, amik mellé gyűjtögettem még párat a bloggertársaktól. Első körben Max receptjét választottam ki. Szeretem a receptjeit. Egy az egyben átvettem, bár csak fél adagot csináltam. Így is két kis kenyérke lett belőle. A technológiát viszont egy másik receptből kölcsönöztem, ott egyben párolják a knédlit. Szerintem a tökéletes alakhoz, állaghoz a Csehországból beszerzett knédli pároló betét is hozzájárult.

Ja. És mi is az a knédli? Cseh és szlovák nemzeti eledel, gyakorlatilag párolt kenyér héj nélkül. Na jó ez kicsit durva általánosítás. A lényeg, hogy kissé olajos a kenyértészta, amit vízben is ki lehet főzni, de legjobb gőzben szaunáztatni. Megkelve pihe-puha, szaftos ételekhez remek itatós. Rengeteg változata van. Gondolom ahány ház, annyi knédli. Apukám párszor csinált már, akkor is odavoltam érte. De a nyári cseh kirándulás óta különösen kedvelem.

Hozzávalók Max receptje alapján:

100 g rétesliszt

200 g simaliszt

1 tojás

10 g só

10 g cukor

½ tk pálinka

½ ek olaj

10 g friss élesztő

150 g víz

A hozzávalókat a kenyérsütő gép tartályába tettem és megdagasztattam, kelesztettem vele. (Mariska végre kapott egy új tartályt :)

Kissé lágy a tészta (meg is ijedtem), de lisztes kézzel kezelhető. Kicsit átgyúrtam, és két kis kenyeret formáltam belőle. Lisztes konyharuhára tettem úgy, hogy a két tészta közé is jusson az anyagból, nehogy összeragadjanak. Megint pihentek fél órát.

Pár perccel a kelesztő-idő lejárta előtt beletettem a párolóbetétet egy lábosba, és annyi vizet öntöttem bele, hogy a betét aljáig érjen, de ne lepje el.

Az egyik tésztát betettem a hűtőbe, a másikat pedig a gőzfürdőbe. Takaréklángon, fedővel a tetején kerek 30 percet gőzöltem.

Óvatosan kivettem és deszkára tettem. Felszeleteltem, és rögtön ettük is, mert melegen a legjobb.

Szerintem nem nehéz, és tényleg egy élmény az elkészítése. A fogyasztása meg pláne. Felhasználása sokoldalú. Szöttyös húsokhoz vagy forró lekvárral, mákkal, dióval édesen egyaránt fogyasztható.

Sőt, ma pl. a megmaradt szeleteket zsíron, grillserpenyőben sütöttem át, úgy pirítós módjára. Naggyon finom.

Tessék megkóstolni!