Három év szünet után idén végre újra sikerült eljutnunk a csíksomlyói búcsúba. Utazással együtt 8 szép napot töltöttünk Erdély csodalatos tájain, s mivel az időjárás is kedvezett, így néztük nevezetességeit, másztuk káprázatos hegyeit, jártuk falvait.
Most is, mint mindig Zetelakán és Torockón szálltunk meg, ahogy 2005. óta mindig, s ahova mint jóbarátok érkeztünk meg. Mindkét helyen újra nagy szeretettel fogadtak minket, sokat beszélgettünk, és sok finomságot ettünk és ittunk. Születésnapomat is itt ünnepeltük, mindkét helyen 💗.
Utazásunk után másnap mindjárt több érdekességet tudtunk megtekinteni. Szejkefürdőn a három éve megnyílt Mini Erdély Parkban úgy sétáltunk mint Gulliver a liliputiak között. Nem győztük csodálni és fotózni a sok apró, valósághoz hű kis épületet. És ha olyanhoz értünk amelynek eredetijénél mi is jártunk már, az még nagyobb öröm volt számunkra.
Utána elsétáltunk még a közeli székelykapu sorhoz is, melynek végén Orbán Balázsnak, a Székelyföld nagy tudósának és leírójának a síremléke található, s előtte, a kapusor végén a saját Lengyelfalván álló székelykapuja áll.
De még ezen a napon Atyhára is ellátogattunk. A bájos faluban mintha megállt volna az idő, itt is szaporán kattogtattuk a fényképezőgépet, annyi szép régi épület várta hogy megörökítsük.
A csíksomlyói búcsú is nagyon szép volt, a Somlyói nyereg ismét megtelt több százezer magyar emberrel, gyerekektől öregekig minden korosztály képviseltette magát. S most végre nem azért nyíltak ki sorban az esernyők mert megnyíltak az ég csatornái, hanem mert olyan meleg volt.
A következő napon felmentünk a székelyek Szent Hegyére, a Madarasi-Hargitára. Ide is nagyon sokan ellátogattak, teteje a kopjafák sokaságával egy valóságos zarándokhely. Mi sajnos nem tudtunk teljesen feljutni a tetejére, mert az út az előző napi esőtől annyira sáros volt egy szakaszon, hogy inkább visszafordultunk. Mondván már többször jártunk fent, pedig nagyon szép lett volna... De megtaláltuk a Szökő-vízesést, ami szintén egy gyönyörű, vadregényes természeti jelenség.
Torockóra való átutazásunk is tartogatott egy érdekességet. Korond mellett felkerestük a Csigadombot, az egykori aragonit bányát, és végigsétáltunk tanösvényén.
Torockóra érkezni újra nagy öröm volt! Itt folytatódott a Zetelakán megkezdett szíves vendéglátás, sok-sok finomsággal. A Székelykő ugyanolyan méltóságteljesen, vigyázón magasodik a falura, csalogat égbenyúló szikláinak megmászására, mint ahogy minden alkalommal, mikor ott vagyunk. Úgyhogy most sem tudtunk ellenállni neki, muszáj volt felkapaszkodni rá, s újra megcsodálni az alattunk elterülő világot.
Másnap a Tordai-hasadék kis testvére, a Túri-hasadék is tudott újat mutatni magából, bár már jártunk itt, de most a hasadék másik oldalán is végigsétáltunk, így egy újabb arcát ismerhettük meg.
Sajnos ezzel be is fejeződött az egy hét, elrohantak a szép napok, de megmaradnak az újabb élmények, melyekkel hazatérve sokig lesz mire visszaemlékezni.
(Idén volt a 27. erdélyi utazásunk, és a 14. Csíksomlyói búcsún való részvételünk.)
Most itt ennyi, de a Kárpátutak: Erdély blogomon sokkal több lesz majd látható...
Zetelaka, Székelyföld szívében
Zetelaka a Nagy- Küküllő felső, hegyvidéki szakaszán, Székelyudvarhelytől 15 kilométerre, Hargita megyében található községközpont. A településen számos régi tornácos székely ház és székelykapu található.
Székelyföldi szállásunk itt volt.
|
Faházak a panzió kertjében, melynek egyikében laktunk
|
|
Az egyik finom reggeli....
|
|
...és egy finom vacsora: csorba húsgombóccal, és.... |
|
.....gombás csirkepaprikás puliszkával
|
|
Kakaós-meggyes kalács
|
|
Mindenki kedvence, Kormi - a házőrző kutyus
|
|
Egy, a sok szép székelykapu közül, melyek a községben állnak
|
Szejkefürdő - a Mini Erdély Park
A park 2020. augusztus 1-én nyitott meg, akkor 40 makettal. Mára már ennél jóval több remekbe szabott kicsinyített épületben gyönyörködhet a látogató.
(* jelzi azokat a helyeket, ahol már mi is jártunk és eredetiben is láttuk)
|
*Vajdahunyad vára
|
|
Papd mauzóleum temploma - háttérben a kisvasút
|
|
*Feri mögött a nagyenyedi vár
|
|
*Kolozsvár belvárosa a Szent Mihály templommal
|
|
*Az alsórákosi Bethlen kastély
|
|
*Segesvár óvárosa az Óratoronnyal
|
|
*Marosvécs - Kemény-kastély
|
|
*A csíksomlyói kegytemplom
|
|
*Kőhalom vára
|
|
*Törcsvár |
Szejkefürdő - a Székelykapu sor
Lengyelfalván született 1829. február 3-án báró
lengyelfalvi Orbán Balázs, a Székelyföld nagy tudósa és leírója,
néprajzi gyűjtő, fotográfus, országgyűlési képviselő, a Magyar
Tudományos Akadémia levelező tagja. Meghalt Budapesten, 1890. április
19-én.
Kopjafás sírját a Székelyudvarhely szomszédságában lévő Szejkefürdőn, a székelykapusor végén
találjuk.
A székelykapuk között több majdnem 200 évest is találunk.
|
Orbán Balázs síremléke a kapusor végén
|
Atyha, a Sóvidék legmagasabban fekvő települése
A Sóvidék legmagasabban fekvő települése Székelyudvarhelytől 36 km-re fekszik. Temploma, a Szent Mária Magdolna templom 790 m magasan áll, a falu legmagasabb pontján. 2019-ben újították fel. Székelyföld lévén, itt is sok mesterien faragott székelykapu látható a településen.
A település eléggé félreesik a főútvonalaktól, így nem csoda, hogy itt még megtalálhatóak a hagyományos székely építészet jegyei, a régi településszerkezet jellegzetességei.
|
Egy régi székelykapu....
|
|
...és egy újabb, díszes
|
|
Ezen a székelykapun keresztül juthatunk fel a templomhoz
|
|
A templom kívülről....
|
|
...és belülről
|
|
Kilátás a hegyekre
|
Csíksomlyó
A katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye,
búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja. Minden
pünkösdkor itt zajlik a híres csíksomlyói búcsú, ahova a földkerekség minden pontjáról érkeznek zarándokok...
|
A csíksomlyói kegytemplom...
|
|
...és belseje
|
|
A templom kegyszobra, Babba Mária
|
|
Tömött sor indul felfelé a nyeregbe - velem
|
|
Véletlenül összetalálkoztunk Feri húgával - balról: én, férjem Feri, és sógornőm
|
|
Már felértünk a nyeregbe
|
|
Egyre többen jönnek, lassan minden "ülőhely" betelik
|
|
Ráközelítve az oltárra
|
|
Lefelé jönnek már a keresztaljak
|
A Madarasi-Hargita, a székelyek Szent Hegye
A Madarasi-Hargitára autóval Ivó felől a legkönnyebb a feljutás, jó minőségű aszfalt úton, egészen az 1650 m magasan álló Madarasi menedékházig. Innen pedig már gyalogosan folytathatjuk az utunkat fel az 1801 m magas tetőig, vagy a Szökő-vízeséshez, vagy tehetünk bármely más erdei sétát.
|
A Madarasi menedékház
|
|
Felfelé a tető felé, itt még alig volt sár, de a szél már itt is nagy volt
|
|
Ráközelítve a kopjafákkal teli tetőre
|
|
A Szökő-vízesés felé - egész nap 12 foknál nem volt melegebb
|
|
Sok helyen szépen nyíltak még a krókuszok
|
|
Május végi hógolyózás
|
|
Vadregényes táj, már közel a vízeséshez
|
|
Mi ketten a Szökő-patak előtt
|
|
A Szökő-vízesés |
|
Hargitai táj, már lefelé jövet
|
A Korondi Csigadomb tanösvénye
Az aragonit általában fehéres-sárgás, narancsos, néha kékes színű karbonát kő. Korond határában három dombon található aragonit, közülük a legjelentősebb a középső, a 643 m magas Csigadomb. A tanösvény úgy van kialakítva, hogy télen-nyáron használható legyen. A veszélyesebb
helyeken védőkorlátokat szereltek fel, padokat helyeztek el a pihenni
vágyóknak.
Mi is végigjártuk a tanösvényt, nagyon érdekes volt.
|
A tanösvény bejárata...
|
|
...és velünk
|
|
Kilátás már feljebbről
|
|
Aragonit ásvány a kőfalban
|
Az Europa Nostra díjas Torockó - Erdély egyik legszebb fekvésű faluja, ahol kétszer kel fel a Nap
|
A panzió hangulatos udvara
|
|
A szobánk
|
|
Az ebédlő
|
|
Reggeli tükör tojással....
|
|
...és egy másik, bundás kenyérrel
|
|
Radóci csorba
|
|
Pörkölt tésztával és uborkasalátával
|
|
Sertés szelet krumplival és káposzta salátával
|
|
Rántott hús rizibizivel |
|
Vegyes sütemények, köztük a híres torockói hamuzsák
|
|
Almás pite
|
|
A vajor mellett állok, mögöttem az 1129 m magas Székelykő
|
|
Feri, Torockó legrégebbi háza előtt, mely 1668-ban épült. Nem mostanában volt...
|
|
Az Alsó-piacsor házai
|
|
A Felső-piacsor házai |
|
A Felső-piacsor házai tükröződnek a vajor vizében
|
|
A Felső-piacsor, mögötte az 1249 m magas Ordaskő
|
|
A Duna-ház
|
|
Egy régi, jellegzetes torockói ház
|
|
Kilátás a Székelykőre az ablakunkból. Reggel már az ágyból láttuk a "fekvő óriást".
|
|
A Székelykő aranysárgára festve az esti lemenő Nap fényében
|
A Székelykő, a fekvő óriás
Az 1129 m magas Székelykőt az évek alatt már több irányból megmásztuk, most Székelyhidas felől indulva, mivel innen a legkönnyebb feljutni a hegyre. Bár sehonnan sem könnyű, csak esetleg könnyebb... 😀 Szép napsütéses időben indultunk, de mire felértünk sajnos elkezdett csepegni az eső, így a legtetejét most kihagytuk. De így is egy szép nap volt...
|
Már egy jó ideje jöttünk, mire feltűnt a hegy |
|
Mindenhol szép sárga virágok nyíltak
|
|
Egyre több látszik belőle
|
|
Felértünk a nyeregbe...
|
|
A háttérben az Ordaskő
|
|
Lent az esőben Torockó, itt még nem esett....
|
|
Itt már visszafelé jövünk, amikor ismét kisütött a nap. A távolban Székelyhidas látszik, ahonnan indultunk.
|
A Tordai-hasadék kis testvér, a Túri-hasadék
Tordatúr környékén, a Rák-patak mentén kanyargó szoros meredek falait csodálhatjuk meg, ha végigsétálunk a hasadék jobb, illetve a bal oldalán.
|
A Rák-patak lent a mélyben - az edzettek végigmehetnek a patakban illetve annak oldalában is
|
|
Túra a hasadék peremén....
|
|
Egy nyájba is belebotlottunk
|
|
A távolban Tordatúr temploma látszik
|
|
Közben Feri "megöregedett" és kinőtt a "báránybajusza" 😂
|
|
Ismét ráleltünk a "kulcslyukra" is, csak a kulcsot nem találtuk
|
Hazaindulás a Kőközön keresztül
|
Torockót elhagyva a Kőköz felé |
|
A Kőköz hatalmas sziklái....
|
|
Kastélyszálló a sziklaóriások alatt...
|