1968 - retro

Simonék legújabb kihívása éppen kapóra jött, ehhez a kicsit tépett, koptatott gyűrt oldalhoz.

A szabim alatt volt időm gondolkozni, hogy mit kezdjek ezzel a 41 éves fotómmal. Egy nagyon boldog időszakban készült, 20 éves voltam és szerelmes, nyár volt, Balaton, "Előttünk az élet" és "Ide nekem az oroszlánt is!"- érzés! (feeling) A kis táskarádiónkon szólt a Rádió-Luxemburg, a nagyobbakon a Szabad-Európa, benne a Tinédzser Parti..."a mikrofonnál és a lemezjátszónál Cseke László!..." Itt hallottunk először Beatlest, Jimi Hendrixet, Jim Morrisont, Jenis Joplint, Bob Dylant.

Amerikában dühöngött a hippi-korszak, egy kicsit hozzánk is begyűrűzött ha nem is az életforma, de legalább a külsőségek. Szolidan ugyan, de rajtam is érezhető. Ettől a virágos nadrágtól, és hozzá a kék-fehér-piros frottir tunikától a makramé spárga övvel, az anyukám haja az égnek állt.

Nagy divat volt még a lányok hajába mindenféle gyöngyöket, virágokat fűzni, de én itt épp a strandról jövök, azért nincs benne semmi. Ezt a gyöngyös-fűzős hangulatot próbáltam a képre átvinni, remélem sikerült.

A türkiz karika egy hatalmas fülbevaló, ugyanúgy, mint a faragott-festett fa papagáj. A tollat egy tollsöprűből téptem ki.

A feliratos szivecskéket egy iskolai csomagolópapirból vágtam ki.
Négy kis kör alakú tükörmozaikra üvegkontúrral írtam az évszámot.

A történethez tartozik még, hogy ez a nyaralás Ábrahámhegyen, a párom nagynénjének a nyaralójában esett meg (szigorú szülői felügyelet mellett), mivelhogy még csak 3 éve jártunk. Ha belegondolok, hogy ezzel egyidőben rohantuk le Csehszlovákiát, és az összes kiskatonát beültették a tankokba, dupla öröm, hogy a párom édesanyja elintézte, hogy a pici fiát felmentsék a katonaság alól. Lehet, hogy egész máshogy alakul az életünk, ha ezt nem teszi. Úgyhogy Anyuka, meg van bocsátva a szülői szigor!!!

(Utólagos bejegyzés: A Scrap.hu júliusi "Hónap oldala" versenyben a 2. lettem ezzel a képpel! Nagyon köszönöm mindenkinek a szavazatokat!)

Limonádé díj

Kaptam egy-egy finom, hűsítő, néhol mentás, jeges limonádét Virág Évától, Beanditól, Krissztől, Csutitól, Merikától és Timitől. Köszönöm szépen Lányok, nagyon jól esett. Mire visszajöttem a nyaralásból és körülnéztem a blogok között, már mindenki leitta magát. Úgyhogy eltesszük jövő nyárra.

Simon Says Challenge

Az elmúlt hétvégét együtt töltöttem barátnőm unokájával. A két és fél éves Rozi körül öten voltunk felnőttek, és szinte mindannyiunk energiáját lekötötte fizikailag és szellemileg is. Isteni érzés volt újra egy ilyen csöppséget dögönyözni, felelgetni a századszor feltett kérdésre, ülni a játszótéren és nézni a kifogyhatatlan energiáját, hazafelé menet pedig kilométereken keresztül bújócskázni. De olyan nagyon jó volt egy kicsit "pótunokázni".

Részletfotók:

Angyalkám

Aki sokat nézelődik a scrap-oldalakon egyre több kihívásba fut bele. Így találtam a Truly Scrumtious Challange blogra. Mivel angolul nem tudok, kikövetkeztettem, hogy mi a feladat. Olyan képet kellett késziteni, amiben a fehéren és feketén kivül csak még egy szin szerepel (nálam a barna). Bár még mindig nem biztos, hogy megfelel a kihívásnak, mert mindenki Card-ról beszél, és képeslapokat készitenek a pályázók. Mindegy, nekem így is tetszik, és jó volt megcsinálni.
A következő képek akár szociofotók is lehetnének. 1975.nyarán készült az összes.

Dórikám, itt a Nagyi kertjében, a diófa alatt azt hiszem éppen borsófejtésben segédkezel, és elég morcos vagy, hogy a fotózással megzavarlak. Amikor beszkenneltem ezt a pici képet és felnagyitottam, sok emlék előjött. A hokedli már az én gyerekkoromban is megvolt, a kis fiókjában a cipőtisztitó eszközöket tartottuk. Még most is érzem a Bagarol szagát. A tetejére egy szürke eternit lap volt csavarozva, ettől nagyon nehéz lett. Azt hiszem ennek az volt a célja, hogy vizhatlanná tegye a tetejét, ugyanis régen még nem volt fürdőszobánk, és ennek a tetején volt a lavór.

A másik csoda a cipőd! Mivel erős lúdtalpad volt, és még nem nagyon lehetett beépitett betétes cipőt kapni, olyat kellett keresni, amiben elfért a betét. Ez a förmedvény egyébként egy tiszta bőr cipő volt, de elöl nyitott, állandóan szenvedtél, mert belement a homok, meg a kavics.

Itt Héregen, dédiék udvarán homokoztok unokatestvéreddel Csillával. Te épp, hogy betöltötted a két évet, Csilla még nem. A két kis pesti lánynak nagyon érdekes volt egy falusi udvar, kergettétek a tyukokat, begyüjtöttétek a tojásokat a Dédi rémületére.

Nyár

És megint egy Simon kihívás! Csodálkozom magamon, hogy én, aki olyan nehezen álltam rá a hagyományos scrap készitésére, mennyire belejöttem. Szinte kényszert érzek rá, hogy félretéve sok háztartási feladatot, "gyorsan" összedobjak egy-egy oldalt. De csak addig lezserkedhetek, míg Apa Szárszón van, szeptembertől azt hiszem rövidebb lesz a gyeplő. Ezt a képet neki készitettem engesztelő ajándéknak (meg egy kicsit lekenyerezésnek)

Szemesen, a kikötőnél van egy nagyon jó kis halsütő, erre a fogasra 20 percet vártunk, de megérte!

Ja, és a kihívás lényege: nyári gyümölcsökkel ill. azok színeivel kellett képet késziteni. Remélem sikerült!

Egy régi születésnap

Ezt a képet Simon Says Challenge kihívására készitettem. Nem voltam biztos benne, hogy elfogadják-e, mivel a kihívásban az szerepelt, hogy a fekete-fehér bélyegzőlenyomatot kell "felöltöztetni" szinezett papirruhába.De mivel nekem bélyegzőm nincs, van viszont rengeteg ff. fotóm, megkérdeztem Timcsót, hogy indulhatok e. Ő továbbitotta a kérdést Simonéknak, akik azt üzenték, hogy kiváncsian várják.

Hát ez lett belőle. A fotót 2 példányban hivattam elő, az egyik lett az alap, a másikról pedig Dórikám hímzett blúzát körbevágtam, kiszineztem, és visszaragasztottam. A tortát is kivágtam, ráragasztottam egy vastagabb kartonra, , fehér kartonból gyertyát csináltam és a tortát fehér üvegkontúrral feldiszitettem. Ja, és tortapapirt tettem alá.

Felhasználtam: hullámkartont, amire egy darab tapétát varrtam, megtépkedtem, körbeégettem. A fotó alá egy Rayheres papirt téptem, az indát egy Ikeás poháralátétre rajzoltam és vágtam ki. A tortapapir szintén Ikeás.

Anya nyakában.

Amikor ennek a képnek a párját készitettem, a fejemben már ott volt ez a fotó is, nehogy már elbillenjen az egyensúly a család egyik felére. Ott Dóri volt apával, itt Gergő van velem. Szegény Dani (mint harmadik gyerek), azt hiszem róla már nem készült ilyen nyakbaülős kép.

Apa nyakában 2.

Ezek a fotók azon az 1975-ös kiránduláson készültek, amiről a következő poszt szól. A kis Skoda 1000 MB-s négyszemélyes autónkba bezsúfolódtunk hatan, Apa unokabátyjáékkal, és megnéztük a Balatonfelvidéket, ahol a fiúk a gyerekkori nyaraikat töltötték. Dóri a maga két és fél évével nyüzsgött, mint egy zsák bolha, alig tudtuk egy-egy fotó kedvéért lefogni. A képről jut eszembe, hogy amikor ő megszületett, kaptam egy ősrégi varrógépet, és nagyon sokáig az összes ruháját (sőt apáét és a sajátjaimat is) én varrtam. Akkor még nem lehetett csinos gyerekruhákat kapni, nagy kincs volt a Burda, amiből igazán különleges dolgokat készitettem. Többek közt ezt a kétrészes nyári összeállitást is.

Apa nyakában

Ezt a képet Simon Says Challenge e heti kihívására készitettem. A feladat csak annyi volt, hogy a citrom, narancs, almazöld és pink szinkombináció legyen rajta. Rájöttem, hogy imádom az ilyen kihívásokat, mert valami támpontot ad, és egy kicsit kordába szoritja az ember fantáziáját.

Az almazöld kartonlapra először rávarrtam egy karácsonyi pink-rózsamintás textilszalagot, az alá egy fehér csipkét, és az egészet egy hullámkartonra varrtam. A fotót egy narancsszinű kartonra ragasztottam, a pink inda összecsavart papír, a csipke alá pedig textilszirmokat ragasztottam.

Ez volt az eredeti kép, Balatonfelvidéken kirándultunk, és az Ábrahámhegy falutáblánál, a malom mellett nosztalgiázott Apa, mivel gyerekkorában a nyarakat itt töltötte a nagynénjénél.
Részletfotók: