Republic

Az az igazság, hogy már nagyon régen ismerem ezt az együttest..
És mindig volt bennük valami, ami adott egy kis pluszt a dalaikkal.
Ráadásul kétszer is volt szerencsém a koncertjükön részt venni...
A kisfiam talán 3 éves körüli volt (1995), mikor a Szállj el kismadár volt a nagy slágerük, ő pedig nagyon szerette. :)
Rengeteget énekelte, még játék közben is..

Aztán mikor pár évvel ezelőtt halottam Cipőről, hogy probléma van a szívével, nagyon sajnáltam.
Mikor kórházba került került a tavasszal, nem értettem, hogy miért..
Nem értettem, miért tiltakozott a beavatkozás ellen... hiszen ma már egy esetleges szívátültetés nem ritka dolog.
Aztán ahogy az egyik tagja az együttesnek azt mondta, hogy Cipő nem akar kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, ezt sem értettem.

Aztán szombaton történt velem is valami...
És mikor a mentők kiértek, és próbáltak segíteni, paradox módon Cipő jutott az eszembe.
Én pedig valahol mélyen kezdtem megérteni a döntését...
Bár én biztosan alávetném magam életmentő beavatkozásnak, de mégis, a szívem mélyén már valahol értem őt.

Vége

Vége, elfogyott a szivárványos gyapjúm, az utolsó csíkot is megfontam...
70 gramm, és 266 méter.
Ilyen volt..

..és ilyen lett:

Most pedig sok-sok kép következik :)

A nyuszikám felkínálta a segítségét, hogy tartja nekem a fonalat a gombolyításhoz. :))

Most pedig megkötöm..
Már alig vártam azt a pillanatot, mikor felszedhetem az első szemeket a kötőtűmre.
Bátran kijelenthetem, hogy fantasztikus érzés ezzel a fonallal dolgozni... <3

Egyébként még mindig olyan hihetetlen, hogy én fontam ezt a fonalat. :)

BALOGH BÉLA - A SZERETET TÖRVÉNYE

Egy nagyon érdekes előadást ajánlok most nektek..
Érdemes megnézni, vagy meghallgatni.
Én speciel kötés közben szoktam ilyen előadásokat hallgatni.
A kezem dolgozik, a fülem, az agyam pedig befogadó...

Amish Grace

Pár napja láttam ezt a filmet, és úgy gondoltam, ajánlom nektek is.
Ha úgy döntesz, hogy megnézed, a papírzsepit ne feledd el odakészíteni...

Nyavalygó

Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában kevés a saját kútfőből származó bejegyzésem.
Bár nagyon szeretek más blogokat ajánlani nektek, de tudom, azért néha nem ártana magamnak is megmutatkozni.

Nagyon keserves nyaram volt, és nem nagyon bíztatnak a jövőre nézve sem.
Június elején bedurrant a gerincem, és cefetül voltam.
Hiába jártam a dokikat, érdemleges változást semmi sem hozott.
Készítettem magamnak illóolajokból bedörzsölőt, aminek fájdalomcsillapító hatása volt, és ami néha használt, néha nem.
Maradtak a fájdalomcsillapítók.
Ne tudjátok meg, hogy a gerincsérv milyen fájdalmakkal jár!
Aludni sem tudok a mai napig, ezért borzasztóan kimerültem/lemerültem.
Lelkileg is nagyon nehezen viselem már...
Legszívesebben elbújnék a világ elől, hogy ne lássák a kínlódásom.

Enni nem tudok, nincs étvágyam.
Petiakiférj naponta elővesz, hogy egyek, mert rettenetes sovány vagyok..
Ebben lelkes segítőre is talált, a lányomra.
Ez a piszkálás pedig nagyon idegesít.
Mivel kényszerpihenőre voltam ítélve, muszáj volt magamat elfoglalni, lefoglalni.
Nappal horgoltam a takarómat, - ez el is készült!!:) - kötöttem, éjjel pedig olvastam.
Hogy hány könyvet, azt már nem is tudom...
Kétszer sikerült elmenni 4-4 napra Gerjenbe, ahol csend volt és nyugalom, és sikerült kicsit feltöltődtünk.

Pesten is jártam 2 napot, amit a húgomnál töltöttem.
Szuper jó volt vele lenni, hisz évközben ez sajnos ritkán adatik meg.
Jó lett volna találkozni valakivel, de Ő a nyár elején értésemre adta, hogy nem biztos, hogy akarja ezt a kapcsolatot, ami köztünk van/volt.
Így meg sem mertem kérdezni, hogy találkozhatnánk e...

Szóval dióhéjban ennyi...
És én csak remélni tudom, hogy pozitív irányba változik az állapotom.
A nyavalygásnak ezennel vége, de most jól esett kiírnom magamból.

Puszi nektek!:)

"Az élet a szeretet áramlása.
Hol hoz, hol épp visz valamit.
Elfogadni az érkezőt és elengedni a távozót szeretettel - ezek a szív igazi nagy tettei.
A szeretet tanít mindannyiunkat egy életen át.
Amikor a szívünk kinyílik, elveszítjük határait, elveszítjük a ragaszkodását, elfogadjuk az élet tanításait és a SZERETET edényeivé válunk.
Betöltekezünk, kiürülünk, örvények táncolnak bennünk, egekig emelkedünk és a porba hullunk s végül már csak egyetlen választásunk marad, az hogy szeressünk."

Szerelempróba

Régebben láttam ezt a filmet, de azt hiszem mindenkinek meg kellene néznie.
De leginkább a házasulandóknak, és minden házasnak.
Sokan ott rontják el a házasságukat, kapcsolatukat, hogy mindent olyan természetesnek vesznek.
Ott a párjuk mellettük, aztán jól van...

Azonban egy házasságért minden nap meg kell dolgozni.
Tenni érte, törődni vele hogy jól működjön, és mindkét fél jól érezze magát benne.
Hogy senkinek ne legyen hiányérzete, mely félreviszi a kapcsolatot.

Na és persze beszélgetni, beszélgetni,  beszélgetni,...

Takaró

2010 júliusában kezdtem el jórészt maradék fonalakból egy takarót horgolni.
Az volt a terv, hogy addig horgolom a négyzeteket, amíg a fonalak el nem fogynak.

Ahogy volt időm és kedvem, úgy szaporodtak a nagyikockák.
Pár hétig tartott akkor a lelkesedés, majd félretettem a művet.

Tavaly nyáron aztán újra a kezembe került, és ekkor elkészült kb. a fele a takarónak, összehorgolással együtt.
Majd ezután újra elraktam, mert a fonal, amivel elkezdtem összeállítani a négyzeteket, más árnyalatot kapott a festés során a gyárban.
Szerintem véletlenül történhetett, mert 2 hete újra azzal az árnyalattal kapható.
Gyorsan be is tankoltam belőle, és újult erővel kezdtem neki a horgolásnak.
Alig várom, hogy elkészüljön, és a hűvös őszi estéken jól beleburkolózzunk.
Most hát itt tartok...

Mit szóltok hozzá?

Nem kaptatok kedvet egy saját takaró horgolásához?

Önismeret

Ismered magad?

Tisztában vagy a jó és rossz tulajdonságaiddal?

Megtanultad elfogadni magad?

Netán szereted is magad?

Ezek a kérdések azok, amiken érdemes elgondolkodni...

Én az utóbbi 4 évben ismertem meg igazából magam, sőt, elfogadtam, és ma már szeretem is magam.

Nem mondom, hogy nem kellene változnom némely dologban!

Ezen dolgozom is, kisebb-nagyobb sikerrel...

A 4 évvel ezelőtti önmagamat utáltam, sőt tükörbe nézni is gyötrelmes volt.

Igaz, ebben nagyon nagy szerepet játszott az akkori betegségem.

Azóta viszont meggyógyultam teljesen, és hosszú utat jártam be azóta...

Ollóztam pár cikket, amit érdemes elolvasni:

Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését.

Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár.

Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi.

Forrás

Önismeret útjai:

Felfedezni önmagunkat mindannyiunk vágya.

Megismerni mi rejtőzik bennünk, mire vagyunk képesek, hogyan reagálunk vagy válaszolunk bizonyos helyzetekben - Kik is vagyunk valójában?

Találkozunk időnként régi ismerősökkel, akiket évek óta nem is láttunk. Milyen csodálkozással vesszük észre, hogy az illető mennyire megváltozott: mennyire megnőtt, felnőtt, megőszült, megtanult zongorázni, vagy 6 nyelven beszél, stb. Pedig az emlékeinkben milyen kicsi, ügyetlen és esetlen volt. Betápláljuk az új adatokat, fölülírjuk a régi képet a másikról: Nahát, milyen nagyszerű, értékes ember, pedig mindig is azt hittem, hogy kettőig sem tud számolni."

Lehet, hogy saját magunkkal is így van? Önismeret=felfedezni mindazt, amit másokban olyan könnyen meglátunk, legyen az jó vagy rossz.

Miután saját magunkkal mindennap találkozunk, így a változást sokkal nehezebb észrevenni. Talán már mi is átugorjuk az 1,50-et, ki tudjuk tisztán énekelni a magas C-t, sőt a dadogásunk is elmúlt már évek óta, mégis még mindig a régi "énkép" szerint működünk. Különösen akkor, amikor valaki emlékeztet rá, hogy milyen bénák is voltunk, és mennyi kudarcot vallottunk. Hát nem lenne itt az ideje, hogy új adatokat tápláljunk be magunkról is?
Lehet, hogy még mindig egy régi és buta program fut bennünk, miközben a legmodernebb is hozzáférhető lenne?
Talán itt az ideje, hogy megvizsgáljuk mindazt, amit összegyűjtöttünk magunkról: ügyes, ügyetlen, erős, gyenge, melegszívű, keményszívű, csúnya, szép, érzéketlen, érzékeny.... vagy milyen is?

Ha mindazt, amit összegyűjtöttünk - akár mások aggatták ránk, akár mi magunk találtuk ki - és megvizsgáljuk: érdekes felfedezéseket tehetünk. Megvizsgálhatjuk az igazságtartalmát.

A Tudatosság reflektorával megvilágítva, - ha már nem ragaszkodunk tovább a régi és buta programhoz -, végül kidobhatjuk mindazokat a beidegződéseket, megrögzött gondolatokat, amelyek korlátoztak eddig. És felfedezhetjük, ebben az új, de valahogyan nagyon is ismerős Szabadságban, hogy kik is vagyunk valójában.

Önismeret, avagy ki vagyok én
Amikor önismeretről beszélünk, gyakran a milyen kérdésre várunk vagy adunk választ: én, a bátor, romantikus és kalandregénybe illően sármos... vagy szigorú, mértéktartó és tökéletességre törekvő... netán nyíltszívű, lelkesedő, újító...vagy inkább egy mindenkitől különböző elegye a jó, és fantaszikusan gyönyörű; rossz és kifejezetten borzasztó tulajdonságoknak.

ÉS elfelejtjük mindennek az alanyát, hogy ki is vagyok én valójában? Ki az a valaki, aki mindezeket a tulajdonságokat viseli?

Lebonthatók-e ezek a tulajdonságok rólunk, és ha igen, akkor ki marad?

Honnan vesszük ezeket a tulajdonságokat? Örököljük, tanuljuk? Talán saját magunk teremtjük elő? És ha már a tulajdonságaink eredeténél tartunk: vajon melyiknek mennyi ezeknek az igazságtartalma? Tényleg olyan rossz vagyok, mint ahogy a 'tanárnénim' mondta még másodikban?
Ismerkedjünk meg önmagunkkal!

Önismeret útjai - Ilyen lennék?
Ha van kedved egy kicsit itt a tulajdonságok, a milyenségek mélyére nézni- már amennyire itt, az internet adta lehetőség engedi, akkor gyere böngéssz közöttük.
Ne az legyen a kérdés, hogy vonatkozik-e rád.

Induljunk ki abból, hogy mindannyiunkra vonatkozik. Rám is. És rád is.
Induljunk ki abból, hogy nincs olyan ember, akire ne lenne érvényes kisebb vagy nagyobb mértékben.

Inkább legyen az a kérdés, hogy milyen módon, életem melyik területén érvényes rám?
És mennyire vagyok a hatása alatt?

Na és, ha felfedeztem magamban, akkor vajon tényleg hozzám tartozik, "én vagyok" az a bizonyos tulajdonság?

Forrás

Itt pedig egy önismereti teszt, hogy tudd hol tartasz az utadon:

http://www.lelkititkaink.hu/onismeret_teszt.html

Társfüggőség

Olvasok már "régóta" egy fórumot.
Bár engem nem érint a téma, de valaki miatt keresgéltem a neten, akkor találtam rá.
Azóta ottragadtam.
Csak olvasom, mert évekkel ezelőtti fórumról van szó, mégis érdekes olvasmány.
Ott olvastam először a társfüggőségről.
Azelőtt azt sem tudtam, hogy létezik ilyen.
Olvasgattam a témáról, érdekes volt.
Szerencsére én nem vagyok társfüggő, de a környezetemben van ilyen ember.
Ő mindent alárendel a párjának, az ő személyisége pedig teljesen eltűnt a mélyben.
Szomorú történet...

ITT van egy teszt, hogy vajon Te társfüggő vagy, vagy sem?

Titok

A jó párkapcsolat titka négy mondatban...

Abból indulj ki, hogy nem érdemled meg őt.
Örülj a szerencsédnek, hogy mégis veled van, és vigyázz a kapcsolatra, mint egy porcelán vázára.
Például ne légy lusta korán reggel kimászni az ágyból, hogy reggelit
csinálj neki.
Sőt, ne légy lusta egyáltalán.

Kubebabors

Kubebabors illóolaj...

De mi is ez?
"A Kelet-Ázsiában, főként Kínában őshonos trópusi fa föld feletti részeiből (kéreg, levél, virág), de főleg érett terméseiből vízgőz-desztillációval állítják elő az illóolajat. A növény nevét kisméretű bors alakú terméseiről kapta. A friss, citromos illatú illóolajat bőrtisztító, bőrnyugtató hatásáért bőrápolásra, valamint légfrissítésre ajánljuk.
Alkalmazási területei: légtér fertőtlenítés és frissítés; szellemi frissítés, koncentráló képesség fokozása, meditáció; bőrproblémák kozmetikai kezelése; rovarcsípés kezelése, rovarriasztás
 Alkalmazási formái: aromalámpás párologtatás, kozmetikai készítmény."

2 hete vettem a kubebabors illóolajomat, mert megtetszett az illata.
Akkor még nem tudtam, mire használható a párologtatáson kívül.
Mikor hazajöttem, rögtön aromalámpába csepegtettem, és teljesen elképedtem a hatásától.
Percek alatt tiszta levegőt varázsolt, finom citromos illattal.
Bár én eddig sem használtam légfrissítőket, mert ugye azok is televannak káros anyagokkal.
Tavasztól őszig úgyis nyitva vannak az ablakok egész nap, télen pedig próbálok sokat szellőztetni..
Ha pedig vágytam valami illatra a szobában, mindig illóolajokat használtam.
Többnyire ezeket:

Citrom (Citrus limon):
-feszültség, szellemi fáradtság, fejfájás, emésztési problémák, megfázás, visszérpanaszok, rovarriasztás, szagtalanítás
-párologtatás, inhalálás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető narancsvirággal, eukaliptusszal, levendulával
 -nem alkalmazható érzékeny bőrre

Fahéj (Cinnamomum cassia):
-depresszió, feszültség, impotencia, emésztési zavarok, megfázás, menstruációs panaszok
-párologtatás, inhalálás, bedörzsölés, fürdő, szájöblítés
-keverhető mandarinnal
  -nem alkalmazható érzékeny bőrre

Jázmin (Jasminus officinalis):
-depresszió, feszültség, impotencia, menstruáció panaszok
-párologtatás, fürdő, illatszer
 -keverhető bergamottal, borssal, citrommal, naranccsal, rózsafával

Kubebabors (Litsea cubeba):
-köhögés, megfázás, szagtalanítás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető citrommal
 -nem alkalmazható érzékeny bőrre

Narancs (Citrus aurantium):
-feszültség, stressz, bőrápolás, emésztési zavarok, megfázás, szagtalanítás
-fürdő, párologtatás, bedörzsölés, szájöblítés
 -keverhető bergamottal, citromfüvel, rózsafával

Vanília 
Masszázs- és fürdőolajok hatóanyagaként fokozza a nemi vágyat, afrodiziákum. Aromalámpában párologtatva csillapítja a feszült idegállapotot, elűzi a haragot, oldja a félelem és sikertelenség érzést. Jótékonyan hat a lélekre.

- Párologtatás: kellemes, nem tolakodó illata van, nyugtat, lazít
- Masszázshoz:
 Nőgyógyászati problémáknál, szabályos menstruáció elősegítésére, fájdalmas menstruációnál masszázs krémbe, sheavajba érdemes bele tenni. Jó hatása van az alhasi görcsökre és az illata nyugtat is.
- Test, arcápoláshoz
 Sheavajjal vagy más növényi olajjal keverve alkalmas az egész test ápolására.
 - Parfümkészítéshez:

Szóval láthatja mindenki, hogy nem csak a levegő illatosító hatásúak, hanem jótékonyan befolyásolják az egészségünket, és a kedélyállapotunkat is.

Az illóolajaoknál nagyon oda kell figyelni, mert az olcsó illóolajok nem növényi olajok, hanem szintetikusak.

A még megfizethető kategória, ami természetes illók, azok az Aromax illóolajai.

Nem

Nem vagyok nyugodt.
Történt valami egy általam nagyon szeretett emberrel, amitől folyton kattog az agyam.
Az ő problémája, mégis mázsás súlyként nehezedik rám.
Mert ami most vele történik, velem már egyszer megtörtént.
Ezért érzek így...

Lao-Ce

Lao-Ce
Az út

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.

Weöres Sándor fordítása

Azt

Azt gondoltam, nem a kommentekhez írok, hanem inkább egy bejegyzést szánok ennek a témának.
Mert megér ennyit...

Először is, nagyon örülök, hogy megírtátok, miként bántok el a "démonokkal".
Tudom, hogy ezek egyáltalán nem könnyú dolgok, mert elég nehéz megszabadulni tőlük.
Azok, akik elég szerencsések, és nem kell a legsötétebb árnyakkal megküzdeni, talán könnyebben meg is bírkóznak velük.
De nekem, és akiknek a rosszabbik démon jutott, be kell látnunk, hogy nehezen bírkózunk meg a lelkünket marcangoló fájdalmakkal. Ezek nehezen oldódnak fel bennünk.
És ha ezek után/mellé jönnek még apróbbak, azokkkal már egész könnyedén elbánunk.
Nekem a gyerekkoromtól velem van a saját démonom.
8 éves korom óta. Akkor, és utána még jó darabig egész könnyűnek éreztem, elfogadtam mindent úgy, ahogy alakult.
Aztán magam is szülő lettem, és a démonom egyre elhatalmasodott rajtam.
Mert tudtam már, hogy ami régen történt, az nem volt helyes.
Hisz egy szülőnek mindig a gyereke mellett a helye.
Bár magam is tapasztalom, nem mindig könnyű anyának lenni, de én sosem lennék képes olyanokat tenni, mint az én anyám.
Pedig én nem voltam rossz gyerek. Tényleg. Csak annyi volt a bűnöm, hogy az apám lánya voltam.
És ezért bűnhődöm még a mai napig is.
Szóval nagy vonalakban ez az én nagy démonom.
És azt hiszem, míg élek nem fogok tudni megszabadulni tőle.
Mert folyton a miérteket keresem.
Anita:
Igen, tényleg a gyökereket kell megkeresni, ezt magam is megtapasztaltam, mikor a mélységesen mély depressziómból saját magam szabadultam ki.
Amint megtaláltam az okot, a gyökeret, rohamosan javulni kezdtem. Azóta, és ennek már majdnem 3 éve, teljesen jól vagyok.(egy gyászból és bűntudatból alakult ki, bár mint kiderült, nem kellett volna)
Meggyógyultam.
Mindezt a magam erejéből. Erre pedig büszke vagyok.:)
A kineziológusról nem sokat tudok, csak általánosságokat, de amint lesz egy kis időm, jobban körbe járom a témát.
... és igen.. hiszem, hogy vannak angyalok.;)
Betsy:
Szerintem is nagyon jó terápia, ha kiírjuk magunkból a minket bántó problémákat, sérelmeket,
Én éppen a napokban írtam egy levelet, egy engem bántó dologról.
Eküldeni azt hisem sosem fogom, de nagyon megkönnyebbültem tőle.
És nagyon jó kibeszélni is magunkból, ha van hozzá olyan ember, aki meghallgat.
Én általában a férjemmel szoktam ki/megbeszélgetni  a bántó dolgokat.
Szerencsére nem nagyon vannak.
Napcsi:
majd írok, ha lesz lélegzetnyi időm.
Azt észrevettétek, hogy azért nagyon hasonlóan gondolkozunk ebben a témában?
Az különösen tetszett, hogy a pozitív oldalát keresitek a bántó dolgokba

Itt egy kis segítség a női lélek rejtelmeihez.
Végül pedig egy kis meditáció minden napra...
Ha épp úgy érzed, hogy épp erre van szükséged.

A múlt elengedése...
„…és könyvedbe ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.”
(Zsoltárok könyve, 139:16)
Puszi nektek!:))

Ti

Ti hogy kezelitek azokat a dolgokat, amik belül, a lelketekben gyötörnek?
Hogy dolgozzátok ki magatokból?

Norvég

Norvég rém...
mert máshogyan nem tudom hívni.
Pár napja a Norvégiában történt kettős merényletről hangos a média.
Hihetetlen, és ép ésszel felfoghatatlan, hogy milyen elmebeteg ember képes efféle gaztetteket kiagyalni, és elkövetni.
Közel 100 ember haláláért felelős.
Azokat az embereket, akiknek át kellett élni ezeket a borzalmakat, iszonyatosan sajnálom.
El sem tudom képzelni, hogy tudják majd a rettenetes "élményeket" feldolgozni.
Még ha kapnak is szakszerű segítséget, az életük már sosem lesz ugyanolyan.
Mert egyszerűen nem lehet.
Most nem megyek bele az eszement nézeteinek taglalásába, arról mindenki olvashatott, hallhatott eleget.
De az, hogy mindössze csak 21 évet kaphat a norvég törvények szerint, az egyszerűen nevetséges.

A képek innen származnak.

Az

"Az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, aki most vagyok! "
:-)

Debbie

 Debbie Macomber
Kereszteződések


A napokban olvastam ki ezt a könyvet, ami nem mondom, hogy túlságosan könnyű olvasmány lett volna, és  egy kérdésben is nagyon elgondolkodtatott.
Még pedig abban, hogy a fiatal apáca jelölteket hogy formálják át a zárdában.
Hogyan törik meg az egojukat, hogyan veszítik el az önazonosságukat.
Levágják a hajukat , és eltiltják őket a családjuktól is az első években.
Folyamatosan meg kell alázkodniuk a rendtársaik előtt.
Például egy évig alig szólalhatnak meg.
Mindezt csak azért, hogy jobban magukba szálljanak, hogy az agyukat ne foglalja el más gondolat, mint a vallás, és az Isten.

Pár rövid részlet:
Egyik nővérjelölt pl. krumplit hámozott 1 évig, amit a végén nagyon utált. mikor is a főnökasszonyt kérte, hogy adjon neki más feladatot. Ez volt a válasz:
"- Ezeknek a világias feladatoknak az ellátása nagyon is fontos dolog.
Krumplihámozás közben megtanulhatja, hogyan tegye félre saját akaratát és önző vágyait.
Krumlihámozóval a kézben megtörik az ember egyénisége. Ne feledje, Isten csak akkor használhatja önt igazán a maga céljaira, ha már megtört.
Most pont ott van, ahol lennie kell ahhoz, hogy feladja önző énjét."

"- Minden, amit teszünk, vagy kérünk maguktól - magyarázta Mary Louise nővér még valamikor az elején - okkal történik.
Ezt néha megértik majd, és egyetértenek, néha viszont rejtély marad maguk előtt.
Nem fontos mindent megérteni, de engedelmeskedni igen.
 Az, hogy nem volt semmije, felszabadító érzés volt Kathleen számára.
Kiváltságnak érezte, hogy mindent megoszthat a nővérekkel, ettől sokkal egyszerűbbé vált az élete.
Többé nem készítette ki az arcát, nem volt rádiója, de még könyvei sem.
Egyszerűen semmi.
S ezzel eltűnt az életéből minden kísértés, hogy birtokoljon efféle tárgyakat.
Olyan volt ez, mintha újjászületett volna egy másik világban.
Igyekezett kegyetlenül kiírtani magából a régi világot, s már alig várta, hogy kiüresítse magát egészen, s eltávolítson minden akadályt, mely a legkisebb mértékig is gátolhatja Isten szeretetében."

"Mary Louise nővér azonnal észrevette, hogy valami bántja Kathleent.
- Rossz hírt kapott, nővér? - kérdezte.
- Ó, nem, inkább jót - válaszolt Kathleen erőltetett mosollyal. - A legidősebb bátyám júniusban nősül. Az egész család ott lesz az esküvőn.
- És maga is ott szeretne lenni.
Kathleen lelkében remény éledt.
- Ha lehetne… Nagyon sokat jelentene ez nekem, nővér.
Mary Louise nővér összevonta a szemöldökét, mintha Kathleen válasza csalódást okozott volna.
- Kathleen nővér, önnek most már új családja van.
- De… - Mihelyt ez a „de” kicsúszott a száján, Kathleen tudta, hogy hiba volt közbevágnia, és értelmetlen minden tovább vita. - Sajnálom, nővér.
A nővér bólintott, elfogadva a bocsánatkérést.
- Megértem, hogy mindez még új önnek. Mindössze hat hónapja van velünk, és még idegen kissé az életmódunk. De mostanra már készen kéne állnia mindenfajta áldozatra annak érdekében, hogy szolgálhassa Istent. El kell engednie a családját, most már teljes egészében Istenhez tartozik.
- Igen, nővér - mondta Kathleen engedelmesen. De a lelke még tiltakozott. Igenis hozott már áldozatot, sok-sok áldozatot, méghozzá örömmel. De hogy a családját is…
- Meg kell halnia a korábbi énjének ahhoz, hogy újjá tudjon születni."

Azóta sokszor eszembe jutnak ezek a dolgok a könyvből.
És egyszerűen nem értem, miért tették ezt az apácákkal...

....Azért azt meg kell jegyeznem, hogy ezek a sorok a 60-as évekről szólnak.
Nem hiszem, hogy most is ez lenne a gyakorlat a zárdákban....
És elismerem, hogy ezek a részletek így elég sarkalatosak, kemények tűnnek... 
Ettől függetlenül jó volt bepillantani egy apácazárda életébe.

30

30. nap: írj levelet magadnak - írj le benne mindent, amit szeretsz magadban
Jó volt ez a hónap, mert sok mindenen elgondolkoztam. Jó volt kicsit magammal, a lelkemmel törődni.
Persze ennél jóval több kérdés is felmerült bennem a kérdések kapcsán, olyan volt, mint egy láncreakció.
Ajánlom másoknak is, mert egy kis lélekbúvárkodás sosem árt.
És persze mindig csak őszintén.
Nagyon nagy hiba, ha saját magunk előtt is torzítjuk a valóságot.
Felszabadító érzés, ha lemeztelenítjük a lelkünket. Persze ez néha fájdalmas is.
De az önismeret nem erről szól?
Csak a hibáinkat ismerve fogadhatjuk el, és szerethetjük meg magunkat.