Minitorta rózsaszínben

A látszat ellenére felnőttnek készült ez a minitorta utó-szülinapi ajándékként. :) Nagyon szereti ezeket a babaszíneket, ezért így akartam neki kedvezni.

Belsőleg csokis piskóta tejszínes fehércsokis krémmel, plusz egy pici tejcsokival megbolondítva.

Yamaha emblémás torta

Egy motoros srácnak készült ez a szülinapi torta még a hétvégén. Fehér vajas piskóta, narancsos csokikrémmel. Azért ilyen a színkombináció, mert a motorja is piros-ezüst. Az emblémával szenvedtem egy kicsit, mert elég nehéz precízen kivágni, ráadásul az ezüst ételfesték csak felületileg használható, így nagyon óvatosan kellett vékony ecsettel kipingálni, de végül sikerült.

Nagy sikere volt állítólag, az ünnepelt nem is akarta felvágni és megosztani a vendégekkel. :)

Orchideák... fehér orchideák

Ajándékba készültek ezek a minitorták a hétvégén. Első próbálkozásom orchidea ügyben, remélem a későbbiekben még fejlődni fog a technikám. Egyelőre két formaváltozattal kísérletezgettem, szándékomban áll majd színesben is készíteni, elvégre millió fajtája létezik, szinte bármilyen színt használhatok hozzá.

A tortákhoz csokis piskótát készítettem narancsos csokikrémmel.

Kávékrémes szelet mogyorómarcipánnal

Ez a kombináció annyira jól sikerült, hogy biztosan gyakran fogom készíteni, bár kissé pepecselős. Frissen is isteni, de egy nap pihi után még omlósabb és zamatosabb lesz.

A maradék mogyorómarcipán felhasználása miatt akartam valamit sütni, ami nem torta, de mégis hasonló, ha a későbbiekben formában is el akarnám készíteni. Most kivételesen feljegyzeteltem elkészítés közben, hogy mit használtam hozzá, nehogy úgy járjak, hogy túl jó lesz, aztán csak nagy vonalakban emlékezzek rá és ne tudjam reprodukálni. :)

Kezdetnek egy 4 tojásos piskótát sütöttem vajjal és kevés tejjel lazítva a tésztát, hogy minél omlósabb legyen. Ebből négy külön lapot sütöttem meg szögletes sima tepsiben. Mivel igen vékonyak a lapok, körülbelül 10 perc alatt megsültek. Vigyázni kell, mert ha egymásra tesszük őket, összetapadnak, ezért egyesével kell kihűteni a lapokat.

Eközben 10 dkg cukrot világosra karamellizáltam és felöntöttem kb 1 dl erős feketekávéval, majd összefőztem egy gyenge sziruppá. Kb egy evőkanál lisztet csomómentesen elkevertem egy pohárnyi tejjel és a sziruphoz adagolva sűrű krémmé főztem az egészet. Ezután folyamatosan kevergetve hagytam langyosra hűlni. Kb 15 dkg puha vajat habosra kevertem és a krémbe dolgoztam, majd ezzel töltöttem meg a lapokat. Letakarva kitettem a hűvösre pihenni egy fél órácskára.

Addig a mogyorómarcipánt porcukorral átgyúrtam és lappá nyújtottam. Mivel eléggé töredezik, nem lehet simán átemelni nyújtófával, ezért négy külön négyzetre vágtam. A sütemény tetejét megkentem vékonyan házi baracklekvárral, majd a marcipánlapokat ráemeltem a tetejére úgy, hogy a négyzetek illeszkedjenek egymáshoz. Egy nap pihi után vizes késsel szeletekre vágtam. Isteni finom lett! :)

Újabb biciklis torta

A hétvégén készült ez a Critical Mass biciklis rendezvény emblémáját jelző torta, egy lelkes kerékpáros szülinapjára. Az alján a szegély egy bicikliút akar lenni. :)

Belsőleg csokis piskóta fehércsokis krémmel.

Red Velvet Cake - kicsit másképp

Általában a divattal szemben szokásom menni, ezért megvártam, hogy ez az úgynevezett vörös bársony torta kimenjen a divatból. Mivel most divat utálni a Valentin napot is, úgy döntöttem, hogy ráadásul szív alakú lesz! :))))
Na jó, a viccet félretéve, ezen a tortafélén akartam nagypróbát tenni a hibiszkusz forrázatommal, kiváncsi voltam, hogy mennyire színezi meg a tésztát, ugyanis ehhez kifejezetten rengeteg ételszínezéket használnak, amit szerettem volna elkerülni. A biztonság kedvéért Martha Stewart receptjét választottam, bár nincs nagy különbség a neten keringő receptek között, de szokás szerint megvariáltam kicsit. Író helyett joghurtot, a színezék helyett hibiszkuszt kis szörppel kiegészítve, valamint kevesebb cukrot használtam, és teljesen kihagytam belőle a szódabikarbónát. Gondoltam, minek az, ha sütőpor úgyis kell bele. Utólag belegondolva, lehet, hogy az is befolyásolta a színét, hogy a bele való kakaóport karobporral kevertem, hogy elég legyen, de ezt már csak akkor fogom megtudni, ha újból sütök egyet nélküle.
A bele való krémet én máshogy készítettem el, hogy spóroljak a krémsajton. Tejszínből, vajkrémből, tejfölből és joghurtból, porcukorral, citromhéjjal és citromlével állítottam össze, amitől nagyon finom, kissé túrós palacsintára emlékeztető íze lett. :)




Ha a színét nézzük, hát nem lett kifejezetten piros, inkább olyan málnás, mályvás árnyalat. Úgy érzem, nekem megfelel. :) Egyébként nagyon finom könnyű így ezzel a krémmel, főleg, hogy maga a tészta is egy könnyű és egyszerű kevert tészta, így simán lecsúszik két szelet is egyszerre. :)

A torta külalakjáért mindenkitől elnézést kérek, sajnos nem vagyok gyakorlott ebben a habzsákkal való díszítgetésben, de majd igyekszem pótolni a hiányosságot...

Utólag készítettem egy képet nappali fényben is, mert este annyira rosszul sikerültek a fotók, hogy kénytelen voltam megszerkeszteni kicsit, valószínűleg attól, hogy túl fehér volt a torta, én meg nem értek hozzá, hogy kellene ilyenkor megvilágítani, hogy ellensúlyozza. Ha valaki olvassa a bejegyzést és ismeri a módját, szívesen vennék egy kis tanácsadást. :)

Mogyorómarcipán próba és diómarcipán újra Tűzpadkának

Elkészült a mogyoróból készült marcipán is, amint a képen is látható - mily meglepő - mogyoróbarna színe lett. :) Állagát tekintve sokkal inkább morzsálódós, mint a másik kettő, és úgy vettem észre kevésbé olajos. Ennél a mogyorót leforráztam és leszedtem a héját is, így a mandulához hasonlóan egynemű a felülete. Ezt sem lehet olyan jól formázni mint a mandulás marcipánt, viszont szilikon vagy műanyag kész formába öntve szépen felveszi a formát, tehát mégiscsak használható díszítésre.

Tűzpadka kérésére a diómarcipánból is készítettem még egy adagot, most héj nélkül, így már a pontos receptet is le tudom írni.

Azt is kipróbáltam, hogy ételfestékkel festve hogyan mutat a felület. A legfelső képen a sima mogyorómarcipán van, a másodikon a kétféle dió, majd végül mogyoró diódísszel. A két utóbbiról közeli képeket készítettem, hogy jobban látszódjon a rusztikusnak szánt felület.

Tehát kedves Sándor, egy zsemlényi kis adaghoz az alábbi mennyiségeket használtam.

15 dkg dió

15 dkg cukor
fél deci víz
egy evőkanál méz

porcukor

A diót - ha a rusztikus változatot szeretnéd - héjával együtt kávédarálóban finomra daráltam. A cukorból a vízzel szirupot főztem úgy, hogy addig kevergettem lassú tűzön, míg gyöngyözni nem kezdett, majd a fehér hab el nem tűnt a tetejéről. Ekkor belekevertem az evőkanálnyi mézet és ezzel még egy kicsit kevergettem. Akkor jó a szirup, ha már kis golyóvá formálódik a csepp ha hideg felületre cseppentesz belőle. Úgy is ki lehet próbálni, hogy hurkon keresztül kis buborék fújható belőle. Kicsit kevergeted, míg valamennyit hűl, de még meleg, ekkor hozzákevered a dióhoz. A sűrű masszát egy porcukorral gazdagon meghintett deszkára vagy asztalra öntöd és hagyod egy kicsit állni. Még langyosan jól átgyúrod a porcukorral, míg a megfelelő állagot el nem éri és szép sima lesz. Hűtőbe tehető, majd szobahőmérsékleten kiengedve újra átgyúrva később is használható.

A mogyorós ugyanígy készült, de az téged nem "érint", mert ha jól tudom a reneszánsz kori Magyarországon még nem volt amerikai mogyoró. :) Remélem tudod majd használni a receptet és mindenki más is, akit érdekel.

Hibiszkuszsüti© :)

Már régóta kísérletezgetek azzal, hogy különböző élelmiszereket természetes színezékként próbáljak felhasználni sütés-főzés közben. Most a hibiszkuszra esett a választásom, mert már korábban megfigyeltem, hogy szinte minden gyümölcsteába tesznek, valószínűleg éppen azért, mert nagyon szép élénk vörös színt kölcsönöz a teának. Valószínűleg nem én találtam fel a spanyolviaszt, mindenesetre nem találtam sehol ilyen alkalmazásra vonatkozó információt, ami lehet, hogy másnak kitartó kutatómunkával talán sikerülne.

Kipróbáltam a sütemény tésztájához és a tetején látható krémhez is. Ebből egyszer már csináltam egy adagot, de akkor még nem úgy nézett ki, hogy érdemes lett volna lefényképezni. :)

A tészta egy kevert tészta, aminek a pontos receptjével megint csak nem tudok szolgálni, mert szokás szerint hasraütéssel készült, de legközelebb már mérek és kiegészítem a bejegyzést a recepttel. A tészta vöröses árnyalatú, a krém pedig inkább olyan rózsaszínes-lilás lett tőle, ami a képen nem nagyon látszik, de szerintem nagyon szép. A hibiszkuszlevélből nagyon erős főzetet készítettem és így használtam fel.

A hibiszkusz virágából készült tea egyébként nagyon egészséges, vérnyomáscsökkentő hatású, valamint az érrendszer és vese megbetegedésének kockázatát is csökkenti. Ha még ez sem győzött meg mindenkit, a legújabb kutatások szerint antioxidánsként is működik, ezáltal sikeresen harcolhatunk vele az öregedés ellen! :) Információimat innen szereztem: Hibiszkusz.

Ja, és ezúton is hálás köszönet kedves barátnőmnek Beának, a szépséges tányérért. :)

Kísérlet diómarcipánnal

A mandulából készített legelterjedtebb marcipán mellett elméletben az összes csonthéjasból lehet marcipánt készíteni. Ezek legtöbbjét bonbonok és csokoládéféleségek készítésénél használják, de én úgy gondoltam, hogy ha már úgyis formázott tortákat készítek a leggyakrabban, kipróbálom hogy lehet ezekből burkolásra alkalmas masszát készíteni. 

Az első a sorban a dióból készült marcipán, amit ugyanazzal a technikával készítettem el, mint a mandulásat, tehát finomra darálva cukorszirup és porcukor hozzáadásával. A különbség annyi volt az elkészítésnél, hogy a diónak nem forráztam le a héját, hanem rajta hagytam, mint ahogy azt általában enni szoktuk. Az eredmény, ahogy a képen is látszik, egy kissé rusztikus hatású lett, nem olyan sima egynemű, mint a mandulás. Mindkét fajtát lefényképeztem, hogy lehessen látni a különbséget. Ízre sokkal aromásabb, erőteljesebb, valószínűleg azért is, mert a dió jóval több olajat tartalmaz ezek szerint. Abból is gondolom ezt, hogy kis pihentetés után az olaj kicsapódott a felületére, ezért újra át kellett gyúrni, kicsit több porcukor hozzáadásával. El tudom képzelni sütemények tetejére vagy töltelék részeként, de burkolásnál sajnos egy idő után berepedezik (ez jól látszik az első képen), így szerintem csak akkor érdemes használni, ha rövid időn belül fogyasztásra is kerül, vagy csak síkban használja az ember. Egyébként nagyon különleges az összhatás, különösen, hogy a kis süteményeket csokis-narancsos krémmel töltöttem meg. Cappuccinóval igen jó volt! :)

Később folytatom a kísérletezést és jövök a beszámolóval.