Célegyenesben, nemsokára irány haza!!!! / Close to the finish, going home soon

Tűkön ülök! Nem, nem lettem fakír és nem vettem akciós akupunktúrás kupont a www.nocowboys.co.nz-on.

Ez az állapotom sokkal inkább köszönhető annak, hogy jövő héten utazom haza, majdnem nyolc hónap wellingtoni tartózkodás után. Nagyon várom, a fenét, a „nagyon” enyhe kifejezés!

Tegnap megvettük az ajándéknak szánt dolgokat, elköltöttem egy csomó pénz, utána meg cipekedhettem a városon keresztül. A parkolóba visszafelé átmentünk a jervois quayi kézműves piacon, egy eladó „néni”, miután jól megnézett, elnevette magát. Biztos a piros fejemen nevetett, kevesen krúzoltak a standok között nagy dobozt ölelve.

Biztosan az a fullos „Bastard beef burger” adta az erőt, amit előtte ettem, mango, avokadó, cékla és még ki tudja, mi volt benne. A hamburger mellé adtak papírból hajtogatható hamburgertartót, ami nagyon hasznosnak bizonyult, felfogta a menekülő avokadót, így az nem a ruhámon kötött ki. A szinte borítékolható leevés miatt szoktam elkerülni a hamburgert, milyen gáz már, amikor pecsétes ruhában kell megjelenni valahol a találkozó előtti gyors kaja miatt. A beef burger itt kapható: http://www.menumania.co.nz/restaurants/burger-fuel-wellington

A blog mostanában leült, nem mintha szólt érte volna valaki, persze, hiszen a kutya sem nézi. Isten tudja, hány angol fordítással lógok, a beírásaim pedig olyan unalmasak, hogy már-már a büntetés kategóriát súrolják. 
Töredelmesen bevallom, hogy trademe.co.nz-s vadászattal öltem az időt, szívós kitartással összeállt a kis műhelyem, 1/4, 1/2, 3/8-ados szerszámkészletek, villáskulcsok, imbuszkulcsok, hosszabbító szárak tulajdonosa lettem. 
Emellett tanultam rengeteg új angol szót, pl spark plug, wrench, ratchet, spanner, jack, axle jack, fuse, creeper, extension, power/handle bar, thinner, welder, panel beating, isolation tape (ez utóbbi odaver :) )

Azonban a kedvenc szavam a hokey pokey lett, piszkosul tetszik. Ez egy új-zélandi fagyi neve, vanília fagyi török méz darabkákkal. 
http://en.wikipedia.org/wiki/Hokey_pokey_(ice_cream)

Mivel alapvetően figyelmes ember vagyok, a szombati bevásárlásunk alkalmával próbáltam diabéteszes ajándék csokit vásárolni az egyik ismerősömnek otthonra a Pack N Save-ben, először egyedül, aztán egy kedves és segítőkész Fiji pénztáros hölgy segítségével. És bizony nem találtunk. Gluténmentes készítmények voltak, de direkt cukorbetegeknek nem találtunk semmit, még közös erővel sem. Klári megkérdezte a wellingtoni magyar gyógyszerész ismerősünket, ő sem bíztatott azzal, hogy könnyen fogok találni. Ez kb annyira veszett fejsze lehet mint a vízkőoldó. Érdekes, vízkőoldó, desztillált víz nincs; kerozin, terpentin, aceton viszont simán vásárolható. Ahány ország, annyi szokás...

Á, majdnem elfelejtettem, hogy találtam lehetőséget egy nagyobb volumenű tőlem nekem ajándékra. Egész júliusban fél áras akció volt egy kerékpár üzlethálózatban, Petáj vett is magának egy hegyi kerékpárt. Én először türtőztettem magam, de győzött a „nekem is kell” érzés. Amíg Petáj egy helyi boltban pillanatok alatt lebonyolította a vásárlást, én sokkal komplikáltabb módot választottam.

A trademe-n vásároltam egy túltárolt, de minőségi bringát (Merida Juliet 1000D) Aucklandből. Nem mentem érte el személyesen, pedig nagy kaland lett volna. Inkább az ingyenes szállítást elintéztem úgy, hogy egyből a kerékpáros boltba vitte a futár a bicajt, amit ott azonnal leszervizeltek. A bringáról annyit, hogy össztelós, elöl Fox RLC villa, hátul Merida LRS rugós tag, Shimano XT váltók, XT váltókarok, XT agyak, DT Swiss 445 Disc felnik, Magura olajos tárcsafékek, SLX hajtás, szegecses platform pedálok, XT lánc és lánckerék sor. Nyami nyami! Néhány helyen szállításból eredő festéksérülés van, de nem jelentős. Egy bibi van, nem merem sehol sem otthagyni, félek, hogy ellopják, mert itt is lopnak ám.

Felénk elég kurva hegyek vannak, az ember vattát köp, mire felteker. Nincs annyi váltóruhám, hogy minden feltekerésre komplett csere legyen, ezért inkább motorral járok dolgozni.

A kerékpár maga / My new mountain bike

Stanley 1/4 és 3/8 készlet / Stanley 49 pieces socket & spanner set

Minőségi 1/2-es szett / 1/2" quality socket set

Villás és csillagkulcs készlet / Spanner or wrench set

Racsnis villás készlet imbusz készlettel / Ratchet spanner set and hex set

Együtt / All together

A maradék pár nap Ausztráliában

A napok szaladtak egymás után, a télnek köszönhetően délután fél hatkor már sötétedett, ennek és a munka utáni fáradtságnak köszönhetően nem barangoltuk be Melbournet. Csütörtökön lehetett volna elcsípni az ingyenes (!) várost körbejáró villamost, azonban az előzetes terveket áthúzta egy elhúzódó munka, plusz a szemerkélő esőben lemondtunk róla.

Mit lehet még pár mondatban elmondani Ausztráliáról?

-         Nem találkoztam „igazi” ausztrál taxissal, volt viszont görög, török, egyiptomi, indián, olasz, indus,utóbbi turbánnal.

-         Mint Új-Zélandon, Aussiban is rengeteg náció él, amolyan hatalmas olvasztótégely, a rengeteg féle nép számtalan konyhájával.

-         Sok boltban csak készpénzzel lehet fizetni, erre érdemes rákérdezni, különben kínos szituáció lehet.

Pénteken, az utolsó napon hamarabb eljöttünk és bementünk a központba, a Federation Squarere és a központi pályaudvarra. A Federation Squarenél van egy igazi professzionális eligazító, mindenféle témában lehet ismertetőket, térképeket és emberi segítséget kérni. Nekünk is sikerült egy másik környéket bemutató térképet szerezni, amit természetesen képtelenek voltunk használni, mert véletlenül sem azt a környéket mutatta. Egy helyi világosított fel, hogy értelmetlen közös pontokat keresni a szerzett és az utcán talált nagy térkép között, mert totál mást mutatnak. Remek.

Ezek után vettünk pár szuvenírt (kenguru, koala, hűtőmágnesek) és elindultunk a repülőtérre. Azt már csak a gépen vettem észre, hogy a céges mobilom az ügyfél egyik tárgyalójában, a projektor alatt maradt (azzal növeltük a projektor magasságát)…egy hétig nem is kaptam egyetlen hívást sem! Majdnem éjfélre újból Wellingtonban voltam.

A City

Typical streetview

Motor shop

Stadion

Federation Square

Central station

Egy hét Ausztráliában II. / Five days in Australia II.

Vasárnap a wellingtoni müzliszeletekkel a hasamban tértem volna nyugovóra, amiket korábban nagy bambi szemekkel tagadtam le az élelmiszerek után érdeklődő ausztrál vámos előtt a reptéren. De nem, mert elmentünk feltérképezni a környéket.

A hotelre merőleges keresztutca tele volt ételes üzletekkel, kínai, japán, koreai étterem, olasz pizzéria, fish and chips bolt, és volt magyar étterem is! Már majdnem bementem a magyarba, hogy végre hazai ízeket érezzek, de a smucigság legyőzte a vágyat. A lángos 10 dollárért volt, azaz lett volna, ez kb 2100Ft, a gulyás leves olyan 5000Ft környéke. Estére gulyás? Túl nehéz kaja, lássuk be. Beláttam. :D

A fish and chips boltban kötöttünk ki, egy szemrevaló szöszi leányzó vette fel a rendelést. Némi problémánk akadt a fizetéssel, mert csak készpénzben lehetett, de a pénz automata megoldotta. A szöszi leányzóról kiderült, hogy kb annyira ausztrál, amennyire én, mert német volt (nincsenek szép német lányok?? hahaha) és az egyetemi tanulmányai miatt élt Melbourneben. Hazafelé szerettem volna sört venni egy kisboltban, de a pénztárnál jeleztek, hogy nem fog sikerülni, mert az alkohol árusítási liszenszük csak 21:00-ig érvényes hétvégén.

Az éjszaka kellemesen telt, az alvókám nem zavartatta magát az idegen helyen, a két óra eltolódás pedig kifejezetten jótékonyan hatott, reggel a megszokottnál két órával később kellett munkába indulni. Az argentin kolléga hajnali öttől virrasztott a szomszédban…

Hétfőn a hotelben reggeliztünk, ez volt az első és az utolsó alkalom, mert a kontinentális reggeli (két dzsem között egy harmadik, illetve vaj kenyérrel) érezhetően kevésnek bizonyult. Reggeli után fogtunk egy taxit, irányba vettük az ügyfél irodaépületét. Körülbelül öt perc taxizás után, amiben benne foglaltatott két piros lámpa, megérkeztünk, de kihalt (volt) minden, a zene sem szólt. Valaki azért kijött és közölte, hogy tök jó, hogy mi ott voltunk nyolcra, a többiek csak kilenc környékén várhatók, vagy fél tízre. Remek…azért megkönyörültek rajtunk, így bent várakozhattunk.

Időközben a kollégák is megérkeztek, szingapúri, indiai, malajziai, kínai-szingapúri, talán két „eredeti” ausztrál is befért a csapatba, de ők kimaradtak a mindenkire kiterjedő „honnan jöttél” kérdésemből. Megállapítom, hogy pokoli fontos a személyes találkozó olyan emberek között, akik együtt, de nem egy helyen, dolgoznak! A személyes látogatással beleláthattunk az ottaniak életébe, lehetőség volt közös ebédre, beszélgetésre, ők pedig láthatták, hogy nem orkok vagyunk. A hatást főleg a visszaérkezés után pozitív irányban változó kommunikációban tapasztaltam.

A közös ebédet egy elöl könyvesbolt, hátul könyvtár, oldalt pedig kávézó „mini üzletkomplexumban” fogyasztottuk el, csak bámultam, ilyen boltot korábban nem láttam. Az étel rendben volt, viszont Aussieban nem mindenhol (pl itt sem adtak) adnak vizet a tálalás előtt, míg Új-Zélandon ez általános (és jó) szolgáltatás.

Az első munkanap hamar eltelt, a hotelbe visszaérve némi pihenőt követően felkerekedtünk vacsorát keresni. Aznap az olasz (Silvio) pizzéria nyert, nagyon finom pizzát kaptam, a mérete is bőséges volt, kedves lányok szolgáltak ki, éreztem, hogy „this is just the beginning of a beautiful friendship” (ezen kívül még kétszer zártuk ott a napot, nem véletlenül)…

Az éttermekkel teli keresztutca / Cross street with couple of restaurants

A házak között felsejlik a City / The City appears amongst the houses

Reggeli rejtvény, merre van kelet? / Morning riddle, where is the East cardinal point?

A jelen "sztoridzsa" :D (V7000 storwize) / Storage from the present (V7000 storwize)

Power P740 rendszerek / Power P740 hardware(s)

A múlt egy (nagy) darabja, DS4500 / Big piece of the past, DS4500

A kedvenc, IBM TS3584 tape library / My favourite, IBM TS 3584 tape library

Van mire menteni / Just some tape cartridges to backup