Megint írok…múlt vasárnap egy még nagyobb
óceánparti körrel kápráztattam magam, elmentem egészen Ohiro-bayig, csakhogy
drága Nikonom kb 20 kép után letiltotta az exponáló gombot és kikapcsolt. Képek
nélkül mesélhetnék, de foghíjas lenne, ezért elhalasztom ezt a beszámolót. Fogok
én még arra járni, feltöltött akkuval és akkor lesz hozzá képem! ;)
Inkább elmesélem a dunedini kalandom visszaútját. Ott hagytam abba, hogy az eladó srác várt a reptéren. Útban hozzájuk beszélgettünk, Norman, így hívják a srácot, egy csokigyárban dolgozik és már nem szereti annyira az édességet. Vajon miért? :)
A déli szigeten főleg mezőgazdaság folyik, növénytermesztés, állattenyésztés, rengeteg szarvasmarha csordát látni és gyönyörű zöld minden. Próbáltam az erdők és dombok közé beleképzelni a Gyűrűk ura egy -egy jelenetét, ha jól tudom, a déli szigeten is volt forgatás.
Közben megérkeztünk Normanékhez, egy szép új családi házban laknak a feleségével és kutyákkal, cicával. Invitáltak egy gyors ebédre, ami a kedvencem lett volna (fish & chips) , de az idő sürgetett, ezért köszönettel visszautasítottam. Ebéd helyett bementünk a postára és elintéztük a tulajdonjog átírást, ami kb 5 percig tartott és 11 dollárba került. Nesze neked magyar bürokrácia!
Ezután gyorsan beöltöztünk motoros ruhába és elindultunk egy közös motorozásra. Norman nem akart úgy elengedni, hogy életemben nem vezettem egy métert sem Új-Zélandon (nem vagyok rá büszke, de teljesen igaz volt) és elkísért hazafelé tartó utam első szakaszán. Talán fél órát motoroztunk közösen, amikor egy parkolóban megálltunk. Tele volt a parkoló helyi boyracerekkel, tuningolt verdákkal égették a gumikat és ment a nagy zene. Egy wc-ból kijövő Jehova Tanúi házaspárt kértem meg, hogy csináljon rólunk közös fotót Normannel. A parkolóban elbúcsúztunk egymástól és folytattam hazafelé vezető utamat, de előtte felírtam a tenyerembe Norman ajánlott itinerjét: Oamaru - Timaru – Ashburton. A GPS-t nem mertem bekapcsolni, mert nem volt hol feltölteni és nem tudtam, mikor kellhet még. Elindultam.
Az első fényképek:
 |
| Balra Norman, jobbra én, Mr O láb / Norman, on the left, me, "Mr O leg" on the right |
 | |
| Waitati környékén / Near Waitati |
 |
| Waitati környékén 2 / Near Waitati |
 | |||
| Shag Point, Matakaea védett terület* / Shag Point, Matakaea reservation |
Ahogy az itinerem "mutatta", el is értem Oumarut, aztán Timarut, végig az 1-es számú főúton haladtam, az óceán mellett. Nagy boldogsággal töltött el, ha megláttam a számomra ismerős település tábláját, mert töredelmesen bevallom, gőzöm sem volt, hogy hol vagyok. Csak mentem, mentem, tudtam, hogy még a koromsötét előtt (ez kb 19:00 felénk) Christchurchben, a North South Holiday Parkban kell lennem, a szállásomon. Teljesen belefeledkeztem a motorozásba, illetve mivel Timaru után eltávolodtam az óceántól, erről a szakaszról nem készítettem több képet...és a sietség is közrejátszott.
 |
| Dunedin > Oamaru > Timaru > Christchurch |
Kb 17:30-ra elértem Christchurchöt, ekkor már erősen szürkület volt. Helyismeret, térkép, GPS nélkül próbáltam "vak tyúk is talál szemet" alapon, megkeresni a szállást. Tudtam, hogy valahol a repülőtér környékén van, nem messze az 1-es főúttól. Nagy igyekezetemben bekeveredtem a repülőtér emeletes parkolójába, alig tudtam kikecmeregni onnan, a lezárt sorompók miatt. Félreálltam és elővettem a GPS-t, beírtam a szállásom címét. Igen ám, de GPS tartóm nem volt, a zsebre tett GPS-ből semmit sem hallottam, semmit sem láttam. Szerencsére a találékonyság nem hagyott cserben, illetve nagyon kellett már pisilnem és ez meghozta az ihletet. Egy lezárható nejlonzacskóba tettem a kütyüt és a gyújtáskulccsal átlyukasztva a zacskót, a kormányon stabilizáltam. Ezek után már tudtam, hogy merre kell mennem. A szállást adó park bejáratát jól eldugták, először el is mentem mellette, de végül sikerült becserkésznem. Gyors adategyeztetés után elfoglaltam a hátizsákos (backpacker) bungallómat, amit 58 dollárért foglaltam korábban.
A bungallóm:
 |
| Backpacker 1, a szállásom Christchurchben / Backpacker-1, my accomodation in Chicha |
 |
| Talán valami látszik / It might be seen |
Még szombaton eldöntöttem, hogy korábban kelek mint az első tervemben volt, kb 06:00 körül és igyekezni fogok elérni az 13:06-os interislandert Pictonban, a tervezett 18:30-os helyett. A 13:06-os kb. 16:30-ra, a 18:30-as 21:40-re ígérkezett Wellingtonba. Mostanában 19:00-kor már tök sötét van, ezért a korábbi jobban tetszett.
 |
| Christchurchtől Pictonig, vasárnapi etap |
Reggel beszélgettem egy rövidet a mellettem lévő bungallóban megszállt kamionsofőrrel, összepakoltam, nekiindultam. Pokoli jó döntést hoztam amikor felvettem az esőruhát, mert reggel bizony még hideg volt a motoron. A zacskós GPS felficcent a kormányra, a motor azonnal beröffent, elindultam. Faltuk a kilométereket, élveztem minden percét, a közösen elért 30.000. kilométernél megálltam fotózni.
 |
| 30000 kmnél, már együtt / We are together at the point of 30-thousand kilometer |
Erdők, tisztások, dombok, völgyek váltották egymást, csak mentem, mentem. Aztán elképedve tapasztaltam, hogy a táj párába burkolózik, nagyon szép volt. Már a megálló helyet kerestem, hogy lefotózzam, amikor kiderült, hogy valaki begyújtotta a nedves gazt. Ez volt az én párám... Egy adag szarvasmarha mellett megálltam, vagy én tetszettem nekik vagy a motor, de egyre többen lettek.
 |
| Güze (iskolatársam volt) és a fontos kérdése jutott eszembe: a bikának vagy a tehénnek van szarva?? |
 |
| Matyinak szeretettel, egy zélandi vonat / For Matthew, who is a fan of the trains |
 |
| Ugyanaz a táj vonat nélkül / Same view without train |
A következő megállóm kb egy óra múlva történt, amikor beértem Kaikoura tartományba. Gyönyörű táj, rengeteg szűk kanyar, visszafordító, igyekeztem ívem menni és dönteni a motort, bár a vékony lécekből barkácsolt kerítés és utána a mélység óvatosságra intett. Aztán amikor a két domb között megpillantottam az óceánt, éreztem, hogy ezt le kell fotóznom.
Ez lett a vesztem. Félreálltam a lejtős úton, motorról leszálltam, oldalsztenderre tettem , elengedtem. A következő pillanatban a motor elindult a lejtőn. Utánakaptam, a kormányt elértem, sikerült lefékezni, de rám dőlt, nekem pedig nem volt erőm egy kézzel visszaállítani. Fogtam a motort, ami rám dőlt és kész, se előre, se hátra. Ha leengedem oda a tükröm, a burkolat is eltörik, az irányjelzőm kuka. Hát fogtam...
Szerencsémre egy kisbusz éppen arra jött, a fejet ráztam jelzésként, mert mindkét kezem foglalt volt. Egy házaspár volt, megálltak és ők segítettek visszaállítani a motort. Hüh, a nagy hálálkodásom közepette még a nevüket sem jegyeztem meg, de képet csináltam. Nagy köszönöm nekik!!!!! Én marha, kezdők hibája, mégis megcsináltam. Lejtőn becsukódott az oldalsztender...
 |
| Kaikoura körzet bejárata / Enter into Kaikoura district |
 |
| Ez volt a tábla mögött / Behind the previous table |
 |
| Megmentőim, nagy köszönöm nekik! / The couple, who helped me, big big thanks for them! |
 |
| Emiatt a látvány miatt kerültem csávába / Basically the view for what I got into trouble |
A hegyekből leértem a síkságra, mellettem ott volt az óceán, örültem mint majom a farkának. Mivel bőven időben voltam, gyakrabban engedtem magamnak pihenőt, többször megálltam gyönyörködni a tájban.
 |
| Vonat az óceán mellett / Rail next to the ocean |
 |
| Hát nem csodálatos? / It is amazing, is not it? |
 |
| Innen jöttem / Came from |
 |
| Arra megyek tovább / Go towards |
 |
| Vonatállomás / Railway station |
 |
| Az ott az óceán / Ocean there |
 |
| Kaikoura, a Manakauval |
 |
| Kaikoura város, Manakau-csúccsal / Kaikoura town with Manakau |
 |
| Bálna a kaikourai-öbölben / Whale in Kaikoura bay |
 |
| Kaikourai öböl / Kaikoura bay |
 |
| Kaikoura a világűrből, nem én fényképeztem! Becs' szó! / From the space, it is not my shot, trust me |
Újabb negyven perc elteltével, Pictontól 115 kilométerre...
 |
| Manakau-csúcs / Manakau |
 |
| Kb itt van a lenti tábla... / This is the estimated position of the table below |
 |
| "Kicsi" kamion közeleg / "Small" truck approaching |
 |
| Havasok Henrikek nélkül / Tops with snow |
Az idő gyorsan szállt, tudtam, hogy 13:06-kor indul az interislander és még be is kell "hajóznom". Fél-háromnegyed óránként meg kellett állnom, mert éreztem a fáradás jeleit, hasogatott a hátam és a csuklóm is jelezte, hogy nem hasalós motorhoz szokott. Az otthoni motorom (Yamaha FZ6S) túrakormányos, rajta egyenes háttal ül az ember, nem a kezére nehezedik a tartás.
A következő kép "sóbányát" mutat, ami igazából sótermelő tó. A tó neve Lake Grassmere, a Csendes-óceánból szivattyúznak át sós tengervizet a tóba, a meleg észak-nyugati szél pedig elpárologtatja a vizet, a só pedig leülepedik. Ez több lépcsőben zajlik, a végén ott marad a só, amit összezúznak, mosnak. Bár a képen nem látszik, de rózsaszínű a tó, mivel a tengervízben élő zöld alga a magas sótartalom miatt rózsaszínűvé válik. A sósságáról híres Vörös-tenger is emiatt "vörös". Kis rózsaszín garnélarákok is élnek a tóban a magas sótartalom ellenére.
Akit érdekel: http://www.teara.govt.nz/en/salt/page-3
 |
| Lake Grassmere, a sóüzem / Lake Grassmere Saltwork near Marlborough |
 |
| Itt már rózsaszín a táj / Pink landscape http://www.newzealand.com/int/feature/lake-grassmere-saltworks/ |
 |
| Már majdnem Pictonban / Almost reached Picton |
Picton előtt még meg kellett állnom, annyira hasogatott a hátam, hogy kiabálni tudtam volna. Ez van, harminchat vagyok, életem harmadánál, de már nem húsz éves. A rövid pihenő után elértem Pictont, becsekkoltam, mivel az esőruhán, amit viseltem, nem volt zseb, a számban tartottam a jegyet, amit a pultos néni erősen rosszallott, mert nem higiénikus. Mondtam neki, hogy csak oda tudom tenni, de ő meg a higiéniát hajtogatta. Beálltam a hajóra vezető sorba, kiderült, hogy teljesen máshol kellene mennem, még szerencse, hogy az autósok szóltak. A hajó belsejében szépen lespanifereztük a motort, aztán megszabadultam az esőruhától, mert majdnem megfőttem benne.
A hajón megismerkedtem egy kiwi házaspárral, ők készítették rólam a képet, aztán indiai (?) turistákkal beszéltem, a fotóim alanyai lettek. Óriási szél volt a nyílt vízen, elfújt a korláttól, ha nem kapaszkodott az ember. Sok képet csináltam, táblázatba feltöltöm őket. A szigetjáró (Kaitaki) 4:20 körül beért Wellingtonba, némi cihelődés után lehajtottam a hajóról és némi kitérő után hazaértem az albérletbe.
Hatalmas puszikat nyomtam a motorra, megköszöntem, hogy elhozott minden hiba nélkül és ígéretet tettem neki, hogy a nagyobb hibákat igyekszem orvosolni rajta. Azóta vettem takarót rá, minden este letakarom, néha kis szerelés rajta este, de csak kicsit, mert sötétben nem látni. Két napja kérdezte meg a szomszéd hölgy, aki akkor érkezett éppen, hogy adjon-e lámpát, mert kukkot sem látok. Milyen jó fej, ugye?!
A közel 1600km-es kalandom ezzel véget ért, azóta is sokat motorozok, ha tehetem, a Hondával járok dolgozni. Nem is értem, ha 1988-ban ilyen szuper motorokat tudtak gyártani, akkor a mostani műanyaghalmazok hogyan keletkeztek????
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
 |
T |  |
English version:
Well, here again… Last Sunday I was fascinating by
an ride round the seaside, with Ohiro Bay as final destination. There is no
picture to share, Nikon camera denied the shutter button after 20 photos due to
barely battery and switched off. I could present my impressions but without
pictures it would be a degraded presentation so postpone it. Next time when I
am going there with fully charged battery there is no chance coming back
without photos. :)
In this case
it is a good occasion to tell my back trip from Dunedin. In my previous note
the last thing I told was that the seller guy had been waiting for me at the
airport in Dunedin. During the way to them, Norman and I were talking, he said
he was working in a chocolate factory and was not eager to eat chocolate for
some time past. Why?? :)
Agriculture and stock-raising are the most
important in the South island, deep green colour dominates everywhere and cows.
During driving I was fancying about typical scenes from the Lord of the Rings
trilogy, if I am right there were shots doing in the South island too.
Meanwhile we arrived at Norman’s house, he and his
wife were living in a new built family house with pets: two dogs and a cat. They
invited me a fish & chips as a fast lunch, but it was almost 1 pm and sadly
rejected it. We went to the post instead and requested a change in the
ownership of the motorbike, it took for five minutes or less and cost 11 NZD. To
compare it with the hungarian burokracy is beyond reason and unfair.
At Norman’s we dressed up fastly and started a
common ride. Norman did not want to let me go home with zero experience in left
hand NZ traffic and decided to escort me for a short etap at the beginning of
my return to Wellington. After a 30 mins or so ride we stopped at a parking place.
The place was full with local boyracers, loud music and roaring engines. I was
aware of that they could have not been the best persons to take photos from us
so I asked a Jehovah's Witnesses (?) couple who were coming out of the toilet.
We said goodbye with Norman there and before I left the place to continue my
trip I just noticed Norman’s recommended itiner to my palm: Oamaru – Timaru –
Ashburton. Even I had GPS I did not switch it on as I had no cigar lighter
recharge cord and did not know whenever I would need the GPS later. I started
my way from that point by alone…
I was riding straight on the high way 1, in parallel with the ocean
and reached first Oumaru, later Timaru as my „palm itiner” forecasted. I was
delighted to see tables with name of the towns known by me as to be honest sometimes
I did not have the faintest idea where I was. My main purpose was rather easy, to
ride as much as possible and reach Christchurch and my accomodation in North
South Holiday Park before the dark night (sunset is at 17:00-17:30, „dark night
is 19:00 nowadays).
The rush, plus
that fact the high way run more inside the island, moreover my submergence into
the riding were responsible for taking no more photos about that part of the
road.
Around at 17:30,
after sunset I reached Christchurch. First, without local experience, map or
GPS, I made a try to catch my rest place with a trust in my luck and blind
chance. I remembered that the Holiday Park was somewhere near the airport, not
far from the high way one (that is why I preferred it). While I was eager to
find my destination, accidentally got into the airport’s multilevel parking
place and it was really hard to get away from there due to the closed gates. I
gave up the meaningless hunting, stopped, put out of the GPS and looked for the
street of my accomodation. GPS found it easily but just right after faced with
a complex problem, I had no GPS clip. Within my pocket I could have not seen or
heard it so had to find a reasonable alternative. The strong feeling to take a
leak asap made me a talent developer, a small plastic bag with the GPS inside
twinged and held by the ignition key provided a professional solution. After
this I could see and follow roads on the map. It was still hard to discover the
entrance of the park even the GPS support, but finally I succeeded. After a
short and fast identification I occupied my previously booked backpacker
bungallow.
That night was not too buzzy for me, somehow I did
not get a duvet and felt cold. I switched the radiator to the maximum and used
jacket as a duvet. It was easy to sleep with a deep dead-beatness, after
350-360km ride. I really appreciated the performance of the Honda, we absolved
the half back way without any issue.
The next stop was, after one hour later, when entered
into Kaikoura district.
Still on
Saturday I decided to get up at 6:00 am, earlier, than previously had planned, and
to strive to catch the interislander at 01:06 pm in Picton instead of the previously
planned one at 06:30 pm. The sooner -01:06 pm- would have reached Wellington at
04:30 pm, the later one – 06:30 pm- would have arrived at 09:40 pm. Nowadays at
19:00 it is dark enough outside, that is why I preferred the previous
interislander.
Next morning I
had a short chat with a truck driver who was sleeping in a bungallow next to
mine, collapsed goods and started my way. It was a hell-good decision to take
on the rainsuit as it was chilly in the morning during the ride. GPS in plastic
bag jumped to the steering, bike got up for the first and started my journey.
We (motor and me) were consuming the distance, enjoyed all the minutes spent
together, stopped to celebrate the 30.000km and to shoot, we reach together.
Forests,
fields, hills, valleys alternated eachother, but I was riding and riding.
Suddenly I saw the scene disappearing into the vapour, it was really fantastic.
I was about to stop to take a photo when realized the real, somebody tried to
fire the wet weed and it cheated me. A short after I stopped to have a small
rest next to a cow mob, they liked me or my bike and came close to me.
