Magány

Az előbb említett sztori végül béküléssel fejeződött be. Így teljes "magányomban", azt csinálhatok amit csak akarok. Előszedtem egy almás somersby-t a hűtőből és zenét hallgatok. Van ennél jobb? Nem, nem. Azt hiszem nincsen. Megkeresek még egy Cosmopolitant, és egy Elle-t. A csodás egyedüllét!
Mások azt hinnék, hogy egyedül lenni mindig rossz dolog. Szerintem az egyedüllét, néha csodás dolog tud lenni. Az érzés amikor senki nem zavar és azt teszel amit csak akarsz. Hm, csodás.
Igen, igen. Most mindenki azt gondolja magában, hogy csak egy unalmas személyiség vagyok, aki imád egyedül lenni. Ez hazugság. Egyedül lenni átlagos, de néha egyszerűen megőrjítő. A legtöbb ember egyedül alszik, egyedül kel fel, egyedül éli az életét. Sokat vagyunk egymagunkban. Ilyenkor tudunk gondolkodni, végigjárni hogy aznap mit tettük, vagy mit nem tettünk meg. Belegondoltál már, hogy milyen lenne, ha valaki mindig ott lenne veled? Szerintem szörnyű. Mindenkinek megvan a maga intim szférája. Az más kérdés, hogy egyszer eljön valaki akit majd beengedsz és többé már nem lesz szörnyű, hogy nem hagy egyedül lenni. Ám van egy érzés, ami minden embert végigkísér élete során.
Az érzés amikor teljesen egyedül érzed magad, nem beszélsz senkivel, nem teszel semmit, csak ülsz vagy éppen fekszel és azon gondolkozol hogy miért vagy itt. Itt, egyedül. Ez a magány. Ez egy szörnyű érzés, amit nem mi választunk. Egyszer csak bekopogtat, ránk telepszik és addig amíg el nem űzzük magunktól, addig bizony velünk marad. Úgy gondolom senki nem érdemli meg a magányt..

Csalódás

Csalódsz abban, akit szeretsz? Fáj? Úgy érzed, hogy azt tette aminél rosszabbat elképzelni sem tudsz? Igen. Valahogy így jellemezném a mai ígéretekkel teli napomat.
Reggel pontosan 8:50-kor csörgött az órám. Rignringringring. Visszaaludtam. Kilenckor muszáj volt kipattannom az ágyból mert rengeteg tennivaló várt rám délelőtt. Reggeli, levesfőzés, palacsinta, fürdés, hajgöndörítés, meleg cuccok összehajkurászása a lakásban, aztán útra kelés a szerelmemmel egy romantice korcsolyázásra..
Aha, így lett volna. A fürdésig el is jutottam, de mikor kiszálltam a zuhany alól, két nem fogadott hívást találtam a telefonomon. Hmhm, gyanakvás. Kapom az sms-t, hogy "bocsi csak 2-re tudok menni érted mert segítek valakinek".. Aha, baszd meg.
Program a barátnőmmel, nem számít.. Megígértem neki, nem számít. Izgatottan várta, áá nem számít.
Csalódtam.
Ui.: Beszéltünk telefonon. Édes a bosszú.

I am Agnes.

Hmhm, mit is mondhatnék? Egy internetes napló? Magam sem gondoltam volna, hogy valaha erre vetemedek. Soha senki nem fogja elolvasni, remélem. Szórakozásból íródik? Én sem tudom. Mi fog motiválni? Láttam egy sorozatban.. Olcsó trükk? Mások majmolása? Meglehet, de azt mondják az írás megmarad. Miért fogom írni? Ez lesz az én titkom...
Mára ennyi, még szerkesztgetek és alszom. Holnap nehéz nap vár rám.