Évek óta nem volt bejegyzés, azonban már egy ideje érlelődik bennem, hogy jó lenne újra itt is jelen lenni és folytatni a kis apró boldogságmorzsákat, hiszen időnként visszapörgetem a blogom és olyan jó néha nosztalgiázni.
Így a későbbi időkre is megmarad majd minden emlék.
Legfőképp magamnak.
Az első dolog, amiről írnék, az a napokban sütött kenyerem.
Már hetek óta annyira vágytam rá, hogy süssek egyet, csak úgy kézzel gyúrva, nincs ugyanis kenyérsütőgpem.
Van egy receptem, amit pataki tálban kell megsütni, már többször elkészítettem és egyszerűen imádom azt az illatot, ami a beáztatott tálból árad a sütés elején, aztán pedig az a kenyér illat...
Nekem nagyon ízlik, más persze, mint amit boltban lehet kapni, de más az értéke is számomra, sokkal kevésbé bánok vele pazarlóan.
És az a tudat, hogy tudom, miből készült...és nagyon finom. :)
