Az utóbbi pár hétben ismét sok kulturális rendezvényen jártunk, amelyekről most írok is pár sort és azzal a csillagos módszerrel, amilyen a legtöbb programmagazinban látható értékelem is őket. Persze csakis szubjektíven, a lányok véleményét is figyelembe véve.

*- inkább ne
**- egyszer elmegy
***- nem rossz
****-egész jó
*****- ez igen és vastaps

Bőröndmese
Kutya+gyerek = siker

Biztosan Gergely Róbert is ismeri a mondást, ezért kapott szerepet a megasztáros Patai Anna mellett egy igazi kutya is a zenés darabban, amit a Bábszínházban láttunk még májusban.
Emlékszem, meglehetősen kalandos körülmények között vettünk az előadásra jegyeket. Éppen új hóbortunknak hódoltunk, azaz egészen a belvárosig kerekeztünk Zoltánnal, amikor elhaladtunk a Bábszínház előtt és nekem azonnal eszembe jutott, hogy Hanna nagyon szeretné megnézni a mesét, amelynek főszereplője Patai Annácska, akit egyébként én magam is sokra tartok. Valóban tehetséges, érett kislány, aki megfelelően kezeli (még) a hírnevet és szívesen szerepel, vállal fellépéseket. Persze magántanuló lett, ezt az iramot nem is lehetne másképp tartani, de úgy tudom jól tanul. Egyszer hallottam vele egy beszélgetést valamelyik rádió adón. Magam is meglepődtem mennyire értelmes válaszokat adott ez az ötödikes? kislány. Gyönyörűen artikulálva beszélt mindvégig és külön tetszett, hogy mindezek ellenére kislányos, bájos maradt, vagyis nem játszott mini felnőttet. Jó hangja van, biztosan sokra viszi még. Drukkolunk neki és Hannával együtt rajongunk érte.
Szóval megvettük a jegyeket, amelyek kissé borsos összegre rúgtak volna ha nem kérünk a kicsik részére ölbeülős jegyet. A Bábszínház pénztárában persze nincs kiírva nagy betűkkel ez a lehetőség, ám amikor rákérdeztünk elmondták, hogy ha az ölünkben tartjuk a két kicsit (akik már azért nem annyira kicsik), akkor jóval olcsóbban kapják ők a jegyeket. Hannának még jutott az első sorba egy jegy, mi magunknak a háta mögé vettük meg a többit. Persze, ahogyan sejtettük akadtak jócskán üres helyek így mégsem zsibbadtak el kisebbiklányaink nem éppen pehely súlya alatt lábaink...
A gyerekdarabot öt éves kortól ajánlom, már ha szeretnénk hogy értse is gyerekünk a történetet, ami nagyon kedves és aranyos is lehetene és az is, hiszen arról szól, hogy van egy kislány, aki nem szeret iskolába járni és szívesebben cserélne a bőrönddel, aki bezzeg utazgat a nagyvilágban. A bőrönd mesél aztán neki, feltűnik egy ijesztő szörny is, az iskolakerülők szelleme, vannak még remek hang- és fényeffektek a darabban no meg egy igazi kutya. A párbeszédeket fülbemászó, olyan igazi tinglitangli dalocskák szakítják meg. Aranyosak, gyerekeknek valóak, olyanok, amelyeket az ember szívesen hallgat az autóban is egy hosszabb út alatt a gyerekekkel. (meg is teheti, mert szünetben árulják a cd-t és gondolom boltokban is kapható).



A történet olyan kurtán furcsán ér véget, ami valószínűleg csak engem zavart, a lányokat nemigen. Valahogy azt éreztem, hogy a jól induló, ígértesnek tűnő történetet sokkal frappánsabban, tanulságokkal megtűzdelve is be lehetett volna fejezni. Mintha az író (Gergely Róbert) elfáradt volna a végére. Ettől függetlenül könnyed és szórakoztató élményben volt részünk és a dalok egy részét még sokáig dúdolgattuk, ami azért jelent valamit. Ja. Senki ne lepődjön meg, hogy az ének playbackben hangzik el végig. Persze, hogy zavart, de szerintem csak minket felnőtteket. A gyerekek gondolom nem veszik észre, hiszen remekül tátognak közben a színészek és nem furcsállják, hogy miért nem dagadnak ki az erek a nyakukon egy magas hang kipréselése közben.

****-egész jó



Kukamese

A Városmajori Szabadtéri Színpadra igyekeztünk egy szombati napon, annak ellenére, hogy az eső lába végig lógott. Amikor odaértünk iderült, hogy emaiatt aztán igazán nem kellett volna izgulnunk, mivel egy éve impozáns sátortetőt kapott a színház, így az esőnap fogalma ott feleslegessé vált. A helyszínen váltottuk meg jegyeinket és az első sorban foglaltunk helyet. Talán a borongós idő miatt nem voltak sokan, pedig mire elkezdődött az előadás a nap is kisütött és mint írtam tető is volt a fejünk fölött.
Az esti Arzén és Levendula díszletei előtt foglalt helyet az öt szelektív hulladékgyűjtő, merthogy a darab az újrahasznosításról szólt, ahol Fém Feri, Papír Pali, Poli Eszter, Üvegénia és Komposzt Anyó története elevenedik meg. Természetesen megjelenik a veszélyes hulladék is, a használt elemmel együtt, akik inkább tönkretennék a világot, mert nem igazság, hogy őket nem hasznosítják újra. Persze minden jóra fordul a végén és az elem is belenyugszik, hogy a szolgálati idő lejárta után egy nyugdíjas telepen pihenhet most már. Üvegénia és Fém Feri szerelmespárból pedig fémfogató teáskanna készült, így nem kellett elválniuk egymástól. Kár, hogy a kellékesek pont ezt a kulcsfontosságú, a történetben is nagy hangsúlyt kapó fém-üveg tárgyat nem tudták beszerezni és a nagyanyó ezt már nem tudta felmutatni a kíváncsi közönségnek.
A betéddalok egyébként a Kaláka együttes tagjának, Radványi Balázsnak köszönhetőek és ez bizony meg is látszik ill. jól hallatszik.




A beharangozóban az állt, hogy az előadás után interaktív játékkal megerősítést kapnak a látottak hallottak, ám ez úgy ahogy van elmaradt illetve ránk, szülőkre maradt. Mi egész úton hazafelé arról beszéltünk, ami már a mi gyerekeinknek amúgy is természetes, hiszen rendszeresen elkísérnek bennünket a hulladékgyűjtő szigetre-vagyis miért gyűjtjük külön már jó ideje a pet palackot, a papírt, az üveget. Persze Eszter nem úszta meg, hogy két napig ne Polieszternek hívják a többiek.
Szeretjük a Szabadtéri Színházakat, klassz dolog nappal madárcsicsergés mellett, este pedig a csillagos ég alatt végignézni egy-egy darabot, legyen az felnőtteknek vagy gyerekeknek szóló. Párnát a legtöbb szabadtéri színházban adnak a fenekünk alá, sőt van ahol plédet is de legjobb ha otthonról viszünk magunkkal meleg holmit már ha éppen nincs kánikula az előadás idején.

****-egész jó


Kaláka gyermekkoncert a Kobuciban

A Kobuci Óbuda Fő terén, a Zichy kastély udvarában található szórakozóhely, amely a honlapja szerint a Művészetek Völgye fesztivál hivatalos ellátó helye. A Kobuci azt jelenti kolbászos buci és bárki megkóstolhatja 600 ft-ért. Mi inább rétest ettünk miközben a ÍKaláka örökzöldjeit hallgattuk és énekeltük. Kalákáékat nem lehet megunni és tetszik, hogy évtizedek óta nem tértek le arról az útról, amin elindultak, azaz magyar költők verseit zenésítik meg és így szerettetik meg a gyerekekkel azokat. Túlzásnak éreztem azonban Gryllus Dániel cd vásárlásra buzdító mondatait, amely gyakorlatilag minden szám után elhangzottak. Értem én, hogy ebből élnek de már-már zavaró volt a sok reklámszöveg. (Ugyanezt tapasztaltam a Kolibriben a Kaláka bábszínház egyébként zseniálisan jó előadásán is). Persze lehet, hogy egy olyan volumenű zenekar, mint amilyenek ők, ezt is megengedhetik maguknak. Nem tudom, mindenesetre én másodszor érzem azt velük kapcsolatban, hogy elgépiesedtek, a rutintól, a sok fellépéstől ha nem is elfásultak de személytelenebbé váltak. Ettől fügetlenül szeretjük és tiszteljük őket és a kocsiban és otthon is gyakori vendégek nálunk a cd lejátszón keresztül.







Az eső eleredt a végére, amit már csak azért se bántam, mert így még autentikusabban bújhattunk Varga Imre esernyős nő szobraihoz. Kicsit más elrendezésben de a szobrász szülőhelyén, Siófokon is megtalálhatóak az ácsorgó esernyős nők. Szeretem, mert az esernyő valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kultikus tárgy nekem.
Egyébként pedig megtudtam, hogy a szobrok igazából kliensre váró utcanőket ábrázol, legalábis a művész a párizsi utcalányoktól merített ihletet. Na bumm! Nekem akkor is nagyon kedvesek.




***- nem rossz
A kerthelység hangulatos.

Bogyó és Babóca mozi
Újabb 13 rész készült el Bartos Erika meséiből. Egyszer már írtam hasonló mozi élményünkről, akkor a premierre látogattunk el nagy elvárásokkal a Corvin Moziba, ahol csupán azért voltunk csalódottak, mert csak hat részt vetítettek le. A kicsik nagyon szeretik Bogyó és Babóca kalandjait, bár az utóbbi néhány hónapban parkolópályára került a sorozatból meglévő könyveink, amit nem annyira bánok, mert rongyosra olvastuk őket és kívülről tudjuk. Moziban, a figurák megelevenednek, nagy vetítővásznon nézve, az Alma együttes imádnivaló zenéjével aláfestve, pattogatott kukoricát majszolva mégis új élményben volt részünk. Hanna szabadon eldönthette velünk tart -e a mozi matinéra vagy esetleg más programot keresünk addig neki, ám határozottan szerette volna látni ő is mozgókép formájában a mesét, amit annyit olvasott már ő is hangosan hugainak. Minden szereplőnek Pogány Judit kölcsönözte a hangját de olyan sokfélén, olyan változatosan, hogy egyszer kétszer komolyan kételkedtem abban, hogy ezt vagy azt a bogárka beszédet is ő produkálja. Az jutott eszembe, hogy mennyire irígylésre mélt lehet az unokája (van neki?), mert el tudom képzelni hogyan olvas ő el egy sokszereplős mesét neki. Én is tudok és szoktam is játszani a hangommal, de amit a művésznő alakít a mesében, az valami zseniális na.
Egyébként a 13 rész éppen elég hosszúságúnak bizonyult, a nézőtéren a gyerekek a 10. rész után kezdtek mocorogni. Az enyémek persze további 13 részt is boldogan megnéztek volna, ám engem már egy idő után nagyon zavart a Bartos Erika könyveiben megszokott szóismétlések, ugyanúgy kezdődő és végződő mondatok, olyanok, hogy:
"Ne búslakodj!" "Faágakból ezt és ezt építettek.." "Kérdezte izgatottan..", "Tanácstalanul", "Mind kivették részüket a munkából" no és a "Lelkendezett Bogyó vagy Babóca".




Nem értek hozzá, lehet, hogy ez pont így jó egy kisgyereknek és szerencsére nem csúnya kifejezések ezek, vagyis nem baj ha elsajátítják. Lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy túl régóta családunk szoros tartozéka a sorozat a társasjátékkal együtt. A lányok szeptemberben lesznek 5 évesek. Egy ideje már gazdagabb szókinccsel megírt könyveket olvasok nekik. Lehet, hogy ezzel a moziélménnyel búcsúztunk el Bogyótól és Babócától. A könyveket elteszem majd gondosan. Jó lesz az unokáimnak is.

****-egész jó

Káprázat és Csoda a Fővárosi Nagycirkuszban
Jöttünk mi már ki csalódottan a cirkuszból de ez a mostani, vizes előadás valóban maga volt a káprázat és a csoda. Az első két sorba csak az váltson jegyet, aki nem bánja ha vizes lesz, hiszen a produkciók zöme a vízben zajlik vagy párhuzamosan a szárazföldön is. Az orosz társulat beleadott apait anyait az előadásba és semmit nem bíztak a véletlenre. Élő zenekar játszott de nem a megszokott helyen, hanem kissé lentebb. A legtöbb számnál csak kapkodtuk a fejünket és fogalmunk se volt mit nézzünk, hiszen a porond minden négyzetméterén, a levegőben és a vízben is volt valami, ami ámulatba ejtette a közönséget, amirőlkár lett volna lemaradni. Egyöntetűen szavaztuk meg az utóbbi évek legszínvonalasabb cirkuszi előadásának a mostanit, amit kíváncsian várunk, hogy a következő társulat, a kínai felül tud -e múlni.




*****- ez igen és vastaps