Anyás staféta

Az első stafétám eredménye:

Franci oldalát jóóó alaposan megszemléltem, és minél tovább néztem, annál jobban tetszett.  Elkezdtem képet keresgetni, és legnagyobb meglepetésemre egyetlen normális fényképet sem találtam 3unkról! (Anya+Hugó+én) Annak ellenére, hogy Mami fényképész, és azért elég sok képünk van... Hmmm... csak ilyen béna, Karácsonyi pózolósokat leltem :-(
Aztán eszembe jutott ez a kép. Annyira gyönyörű rajta Anya. Hja.. sikerült jól beletrafálnom-vagy mellé? Anyának tetszett az oldal, csak elszomorodott. A kép életének egyik legboldogabb napján készült - aznap vették fel a színművészetire. (Ahonnan kirúgták sajna, mivel 2en voltak kicsik és szőkék - meg kis egyéb miatt :-(
A cimkéket én csináltam, nyomtattam - hasonlóra, mint amiket Franci használt. A fém - virág a színészi élet nehézségét, a horgolt(?) virág a családi élet "puhaságát" jelképezi (hehe - így utólag ;-) A nagy cimkét teáztam - Pu Earh teával, hogy kicsit narancsosabb árnyalata legyen. (Amúgy imádom ezt a teát - persze én nem fogyokúrás célból ittam- de most nem ihatok, csak vörös teát. Szóval ne menjen már tönkre;-)
A szöveget fotoalbumok lapjait elválasztó pauszra nyomtattam - szintén Franci 5lete - tök jól néz ki! A virág meg sorban összevarrva kapható.

A varrás meg... hát igen. Jól néz ki ez a dupla, szabálytalan vonalú varrás, nem? Hát nem ilyennek indult!! Direkt kipróbáltam, hogy hogyan lehet varrni a picike gépemmel. Eszméletlen jól! Simán egyenesen viszi a papírt, nem is kell erőlködni. Hát persze, hogy amikor nekiálltam az oldalnak, akkor beleszakadt a cérna, és félrement!!! Hhh.... még jó, hogy szkreppelésben divat ez a szabálytalan;:-))) De hogy kellett erőlködnöm, hogy ilyen szabálytalan legyen!! Mindig egyenesen akarta továbbvinni a gép... (Bal oldalt, alul, a függőleges vonalon látszik, hogy egyenesnek indult;-)

A feliratot fotokarotnra nyomtattam,körbevágtam - még mindig nem scniccerrel ... aztán krétáztam.
Hát ez lett!

Köszi, hogy benéztél ;-))

Egyik szemem nevet, a másik meg sír...

...a nevetéstől persze. Ugyanis lassan 2 hete elérkezett egy rág várt pillanat: Bars elkezdett kúszni! Hipp meg Hurrá! Öröm a köbön! És bármilyen hihhetetlen, ettől csak több időm lett alkotni! :D Végre nem kell félpercenként felpattannom, mert felhangzik az "Annyaaaa! Addmárideaztazizét - amiolllyanmeeszevaaan" kiáltás. Eléri végre, amit szeretne... és néha amit én nem szeretnék... (Egyből Mesi Mizója jutott eszembe :-)

Dobozaim feljebb kerültek egy szinttel-Borsóbiztos távolságba. Ám így is kiszúrja őket, mivel van ami piros, vagy sárga, szóval terepszínűnek éppen nem nevezhető, éppenhogy-ellenkezőleg gyerekszem vonzó darabom. Szóval odakúszik amilyen közel csak tud, nyaka kitörik, ahogy áhitattal bámul felfelé, és nagy hangon bűvöli a dobozokat. "Óóó - teszépszínesésfinomkisvalami! Nemakarnál esetlegvéletlenül - ideugrani hozzám? Milyenjólenne - hiddelnemkellfélned! Csak-megráglkaösszenyálazlak. Milyenszépszínedvan. Gyerelehozzámkicsit"...stb-stb. Én meg galád módon csak vigyorgok rajta, olyan édes.
Ezen a képen messzebbről bűvöli épp:

Már az első pár napban kiderült, hogy ha az "érdeke" úgy kívánja, bizony szupersebbeségre képes. Eleinte kis lassú volt, és még nem költöztem fel a kanapéra...Bars meg eljátszogat a közelemben, amíg ki nem szúrja a papírjaimat. (Pedig nem is olyan színesek!) Szóval elindul, és pillanatokon belül már nyúlkál a csöpp kis kezével, és markolássza a drága papírjaimat. Arrébb teszem, háttal. Oda se neki. Megfordul, és ismét egyből ott terem. No, jó. Papír és egyéb kellékek felpakol, csak amin épp dolgozom, az marad a földön. (Hja kérem, hogy asztal is van? Hmm.. ezer éve nem dolgoztam asztalon. Talán már nem is lennék képes asztal mellett ülve dolgozni...) Borsókám csalódodtt arccal valami játék felé fordul, de igencsak hamar felfedezi, hogy VALAMI van Anya kezében! Szóval teper ezerrel, én meg a lábammal torlaszolom el az utat. Próbál átbújni alatta, és olyan erővel küzd és fúrja magát, hogy egy vakond hozzá képest csak simogatja a földet...
A másik a vonalzó. (Fém vonalzóm van, ami vastagabb, mert számológép-óra-stb. van benne. És kihúzható a vonalzó része - amit én 2 év alatt sem fedeztem fel, Bars viszont 1 perc alatt...) ha az megjelenik a földön, szuperszónikus sebességgel ott terem őkelme, és szó szerint ráveti magát...
Ami viszont kb. 1 órát elvon az időmből, az a kajálás. Illetve nem kajálás... Ugye azúúúgy lenne, hogy lemúlik fél éves a lurkó, és akkor már lehet neki elkezdeni adogatni kajákat. Hát én adogatom, ő meg köszöni, nem kéri. Szóval kb. 10 perc, amíg megcsinálom a virtuális mennyiségnek számító 1dl-nyi kis kaját (ennél kevesebbet még én sem vagyok képes!!) és a fennmaradó 50 perc eloszlik a nap folyamán, amikor is megpróbálom rávenni, hogy megegye. 1-2-3 kanállal, max. Aztán slussz. Mert mi a tanács?? Ebédre, és vacsira kaphat nyugodtan 2-2 dl-nyit. Haaa-haa-haa. Mert ha nem éhes, nyilván nem fog enni. Ha meg nagyon éhes, akkor bizony tejcsi kell, mert még mindig fogalma sincsen róla, hogy ez is kaja... na, számold ki akkormikorisvanez?? Szóval időnként lerohanom némi kajával, ami aztán mindenhol végzi, csak a szájában nem... Ma pl. almalés-pürés krumplipüré volt. (amúgy ISTENI!! :-) a végén olyan volt a haja, az arca, a ruhája, a padló, az ülőkéje, én... és csak nevetni tud az ember:-)

Kössz, hogy jöttél :-) puszi :*

Kedvenc lift - 8. gyorskör

Hétfőn gyorsan megcsináltam, amit félbehagytam a 7vége előtt ... Ez a 8. gyorskör volt, és én voltam a házigazda - vagyis nekem kelltt kitalálnom, hogy mi legyen. Kissé késve olvastam sajna, úgyhogy nem az lett, amit előre kigondoltam (ahhoz kis előkészület kellett volna - de majd egyszer legközelebb! ;-) Meg időm sem volt alkotni - úgyhogy a többiek és saját dolgom megkönnyítésére is az lett, hogy lifteljük kedvenc oldalunkat.

Eredetileg Francinak ezt az odalát szerettem volna, mert totál belezúgtam a firkáiba! Aztán megfelelő fénykép és bátorság híjján mégsem az lett (féltem nekiállni a rajzolgatásnak, mert ha sietek, tuti elrontom). Kiváncsi voltam amúgy, hányan választanak majd magyar oldalt, és kitől!
Meg lökést szerettem volna adni a kezdőbbeknek, mint én is, hogy merjenek nekilátni mások munkáiból alkotni - mert rengeteget lehet tanulni belőle!
És nem utolsó sorban azért is, mert kíváncsi voltam, kinek mi tetszik! És így új nevekkel, és alkotásokkal is megismerkedtünk :-)
Végül Yuko-santól választottam ezt az oldalt. Egyből ez ugrott be, mert olyan egyszerű, és mert már néztem, hogy milyen jó kis aikidós képet lehetne belőle szerkeszteni! Ez volt az egyetlen olyan oldala, ami nem lett szerelem elsőre - csak másodjára;-) amikor jobban megnéztem. Időhiány miatt a felirat kivételesen csak nyomtatva van. A "bélyegző" felirata: Aikido, és fóliára nyomtattam-körbevágtam. A ragasztócsík-utánzat pedig sárga pauszból készült, mivel ilyenem nem volt ;-) A képen Áki látható háttal, edzésen. A szöveg pedig az Aikido alapítójának, Ueshiba Moriheinek egy mondása, csak angolul (a cím, és a liftelés miatt) "Az igazi győzelem, az önmagunk felett aratott győzelem"


Köszi, hogy benéztél, legyen továbbra is szééép napod!! :-)