Nem vagyok elkötelezett híve a paleolitikus étkezésnek, de vannak szimpatikus vonásai. Nem hiszem, hogy lelkesedne a család, ha nem kapnának itthon többé kenyeret. De díjazzák a zablisztes, zabpelyhes kekszeket. És nekem is hiányozna a gyúrás, az érzés, hogyan alakul a kezem között a tészta és a kenyérsütés is. Viszont hallatlan előnye a paleonak, hogy lehet enni sütit büntetlenül, mert vannak olyan elkészítési módok, olyan alapanyagok, amik nem a kilók szaporodását segítik elő. Szóval olvasgatom a paleo recepteket szorgalmasan, de még nem vetemedtem rá, hogy készítsek valami ilyesmit. És ekkor jött velem szembe Mai Móninál A
Meggyes csokitorta. Majd lefolyt a képernyőről, annyira csokis volt és annyira, de annyira kínálta magát, hogy kénytelen voltam nekilátni. Még a hozzávalók beszerzése is egyszerű volt, nálunk a helyi szupermarketben is lehet kapni mindent hozzá. De persze kicsit azért variáltam rajta. (Ezeket zárójelben jegyzem) Amikor elkészült, az maga volt a gyönyör. Még Nagyfiú is megkóstolta, először a csokimázat, az nem ízlett neki, majd megkóstolta a csokimázat tésztával és akkor még egy második szelet is lecsúszott nála. Teljesen más ízvilág, mint amit eddig megszoktunk, de hogy nálunk ez nem utoljára készült, az biztos. lesz még többféle variáció belőle.
Hozzávalók:
(26 cm-s tortaformához):
6 tojás
100 g nyírfacukor (barnacukor)
100 g kókuszzsír
50 g kakaópor
300 g finomra őrölt mandula (200g mandula + 100 g barackmag)
1 kk szódabikarbóna
500 g (fagyasztott) meggy - nem cukrozott (no, az nem volt, így 3 ek házi meggylekvár)
A csokimázhoz:
50 g nyírfacukor (barnacukor) + 3-4 ek víz
50 g kókuszzsír
30 g kakaópor
A tojások sárgáját a cukorral nagyon habosra keverjük, a fehérjéket kemény habbá verjük.
Hozzáadjuk a felolvasztott kókuszzsírt, a mandulát, a kakaóport és a
szódabikarbónát a tojássárgás keverékhez, egy kevés tojásfehérjével fellazítjuk a masszát és óvatosan beleforgatjuk a többi habot is. Sütőpapírral bélelt 26 centis kapcsos formába öntjük a
masszát és cirka 25 percig sütjük. Amikor megsült, kivesszük a
formából, rácson hagyjuk hűlni.
A meggyet hagyjuk kiolvadni,
vegyünk ki belőle 12 szép szemet a díszítéshez, a többit turmixoljuk
össze botmixerrel, de ne teljesen pépesre. Ha megylekvárral készítjük, ez a lépés kimarad!
A csokimázhoz,
Móni utasításai alapján, egy hosszúkás edényt, mondjuk egy mérőedényt (500-800 ml-es) használok. Ebbe kimérem a cukrot, ráöntök
annyi forró vizet, amennyi éppen ellepi – ez az a bizonyos 3-4 evőkanál.
De lehet, hogy 4-5. Keverem, hogy oldódjon a cukor (különben szemcsés
marad a máz). Ha nem akar oldódni, 10-15 másodpercre mikróba teszem.
Amikor már nem szemcsés a cukor, vagyis kész a szirup, és jó meleg is,
belemérem a kókuszzsírt, és szintén olvadásig keverem. Utána jöhet a
kakaópor, és ekkor a kétkaros habverőgépembe beleteszem az egyik kart,
és ezzel az egy karral keverem ezt a masszát addig, amíg szemmel látható
változás nem történik: besűrűsödik és fényes lesz. Ha nem akar
összeállni, 2 ek hideg vizet teszek még bele, újra keverem, és
garantáltan tuti lesz.
A pürésített meggyet/ meggylekvárt összekeverjük a mázzal, elosztjuk a torta tetején. Nekem lefolyt az oldalán, így meg kellett a kenegetésével bajlódnom. Ellenben, mivel folyt, a torta tetejét sűrűn megszurkáltam egy kötőtűvel, hagytam belefolyni a csokit, ami jól átjárta a tésztát. A lefolyt csokit felszedtem, újra a torta tetejére locsoltam. Ezt addig folytattam (2-3-szor), amíg elfogyott a máz.
Hűtőben hagyjuk dermedni 2-3 órán át, vagy egész éjszaka. Tálalás előtt
12 szeletre vágjuk, mindegyik szeleten elhelyezünk 1 szem meggyet.
A végeredmény laza lett, de nem olyan levegős, mint a piskóta. Viszont mennyei, eteti magát. Nekem a tésztája kívánt volna még egy 50 g cukrot. Mivel nem ismerem a nyírfacukrot, lehet jobban édesít, mint a barnacukor, ezért legközelebb ebből 150g-ot fogok használni!
JÓ ÉTVÁGYAT!