Levendulaszörp

Egy tő levendulánk van, az is Anyósom kertjében. Úgy 3 éves lehet, de idén már becsülettel kitett magáért. Egy csokorra valóból szörp lett, másik, nagyobb csokor szárad. Teába már tettem belőle, de kekszet még nem bátorkodtam ízesíteni vele. No de ami késik, nem múlik. Ez igaz a szörpre is, már tavaly dédelgettem a tervet, de csak idén valósult meg. Az íze kevésbé lett meglepő, mint a színe. Levendulaillat-íze van. A színe viszont nem lila, hanem sötét rózsaszín.

Alaposan utánaolvastam a témának, mielőtt nekiláttam a szörp készítésének. Egy, számos oldalon visszaköszönő recept mellett döntöttem.

Hozzávalók:

• 1 csokor levendula
• 2 liter víz
• 2 csapott teáskanál citromsav
• 2 kg cukor

Így készült:

A levendulát folyó víz alatt lemostam, a szárakat levágtam, s a virágokat 2 l vízbe beleszórtam. 2 napra a hűtőbe tettem, időnként átkavartam.

A két nap elteltével beleszórtam a citromsavat (lapos kanállal mértem, nem szeretek sokat használni belőle). Talán ezért volt, hogy a jósolt hatás nem következett be: a citromsav hatására lilulni kellett volna a víznek. Úgy, levendulástul melegíteni kezdtem, ekkor már kezdett színeződni a víz. Nem főztem fel, csak melegítettem. Mikor elégedett voltam a színnel, leszűrtem. Hozzáadtam a két kg cukrot, s felfőztem.

Pici tartósítószert is szórtam bele, tényleg picit, biztos, nem ettől fog elállni.

Még azon forrón üvegekbe töltöttem, száraz dunsztba raktam, ott hagytam kihűlni.

Már kóstolgattuk, osztogattam is belőle, mindenkinek ízlik. Különleges. Málnaszörpöt már tavaly sem főztem, mert unalmas lett, nem fogyott el, két év után kiöntöttem. Talán minden évben másfélét kéne készítsek:-) A mentaszörpnek is nagy sikere volt elsőre, másodjára már nem. Idén még citromfűvel próbálkozok. Talán vegyesen levendulával... még alszom rá egyet-kettőt, meg még a citromfűnek is nőni kell.

Ribizlis brownie

Most aztán szükségem volt egy kis boldogsághormonra:-) Ennek adagolására pedig tökéletesnek tűnt Janka csokis brownie-ja. Elég volt megkóstolni, elfelejtettem minden búmat-bajomat:-)
Azért nem csak magam örömére készítettem. A gyerekek már tegnap is azzal nyúztak, süssek nekik brownie-t. Épp a napokban ért nem kis csábítás Jankánál, hát tettem róla, hogy meg is kóstolhassam a sütijét. S jelentem, 19 helyett 20 dkg-ot tettem a csokiból és vajból, s nem rontottam el:-) Sőt, nem átallottam még néhány apró változtatást eszközölni rajta. Biztos, kicsit más is lett, de naaagyon finom. Lányom szerint egyenesen mennyei.

Hozzávalók:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg étcsokoládé
• 20 dkg cukor
• 3 nagy tojás
• 1 púpos evőkanál kakaó
• 15 dkg liszt
• 1 maréknyi ribizli

Így készült:

A ribizlit megmostam, leszemeztem, szűrőbe tettem, hogy lecsepegjen.

A vajat a csokival együtt felolvasztottam. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, mindegyikkel jól elkevertem. Ezután hozzáadtam a cukrot, majd a kakaót és lisztet, végül beleforgattam a ribizlit.

Sütőpapírral bélelt kis tepsibe simítottam a masszát, s 180 fokos sütőbben kb. 20 percig sütöttem. Addig, míg a teteje megszilárdult.

Janka, köszönöm szépen a receptet a gyerekek nevében is! Nem győzték kivárni, hogy hűljön egy kicsit, még melegen meg kellett vágni nekik! Hédi pedig óriási önuralommal csak két szeletet evett meg, lévén már eléggé estefele az idő, Kislány pedig eléggé jó húsban van:-)

No és Zsuzsának is köszönöm a receptet, mert tőle származik. De ha még néhány kézen átmegy, rá sem fog ismerni a sütire:-) 

Kicsikéim:-) Olvasni is szoktak, de a billentyűket jobban szeretik...

Sós kalács

Nahát, már második megírt szöveget törlöm ki. Ilyet! Persze, hogy feldúlt vagyok, mikor néhány hónap leforgása alatt az autón minden elromlott, ami elromolhat! Ma reggel megint gyanús dolgot művelt, így nem a Szürke (ez a becses neve) vitte a Férjemet munkába, hanem őt vitték szerelőhöz. Még nem tudom, most éppen mi lelte, csak remélni tudom, nem húzza át a számításainkat. Már ami a nyaralást illeti. Na de ilyet nem tehet!
Én meg a bloggal vigasztalódok...
Múlt hét végén kenyeret kellett volna sütnöm, aztán más lett belőle. Sós kalács. Ilyet még úgysem sütöttem. Egyiket meg akartam tölteni sonkával, de közben meggyet magoltam, sietős volt a dolgom, így üres maradt. De kitűnően helyettesítette a kenyeret, bableves mellé is jó volt, meg tejföllel megkenve is.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 20 dkg rétesliszt
• 2 teáskanál só
• 5 dkg margarin
• 5 dkg kacsazsír
• 2 dl tej
• 1 csomag élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 2 tojás sárgája + 1 egész tojás
• kb. 4 dl aludttej
• 1 tojássárga lekenni
• mák beszórni

Így készült:

A meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, felfuttattam.

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnak, kacsazsírral, hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s annyi aludttejet öntöttem hozzá, hogy közepes keménységű tésztát kapjak. Addig dagasztottam, míg sima, nem ragadós tészta lett. (Anyukám mindig azt mondta, addig kell dagasztani, míg nem ragad a kezünkhöz. Én annál is tovább szoktam.)

Letakarva hagytam megkelni.

Kb. egy óra múlva lisztezett deszkára borítottam, hat részre osztottam. Mindegyiket hosszúkásra sodortam, s hármat-hármat összefontam.

Tepsibe tettem, a tojássárgával lekentem, mákkal sűrűn beszórtam.

Hideg sütőbe tettem, s beállítottam 180 fokra. Addig sütöttem, míg szépen megpirult a teteje.

Puha, foszlós lett a tésztája. Legközelebb meg is töltöm, mondjuk sajttal, sonkával, aszalt paradicsommal... Ötlet van, csak a legközelebb nem tudom mikor lesz. Ma édes kalácsot akarok sütni, raháttal töltve. El kell használnom a legutóbb hozottat, mert nemsokára megyünk másikért:-)

Kókuszos linzer

Kisfiam osztálykiránduláson volt. Ma jött haza, de ha rajta múlik, ma indult volna:-) Még jó, hogy indulás előtti nap délutánján felhívott az osztályfőnöke. Így gyorsan sütöttem neki sütit, összecuccoltunk, s 3 napig jól érezhette magát.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• nagy csipet só
• 35 dkg cukor (eredetileg 40)
• 50 dkg margarin
• 3 egész tojás
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg kókuszreszelék
• lekvár összerakni

Így készült:

Előbb a lisztet, sót, sütőport összevegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. A többi hozzávalóval összegyúrtam. Én még pici lisztet tettem hozzá, mert kicsit lágy s ragacsos lett a tészta (valószínűleg a nagy tojások miatt). 

Enyhén lisztezett deszkán a tészta felét kinyújtottam (egyszerre nem fért volna), pogácsaszaggatóval kiszúrtam, tepsibe rakosgattam. 180 fokos sütőben világosra sütöttem.

A süti egy részét feketeribizli-lekvárral összeraktam, a többit úgy hagytam. Nekem a lekváros ízlett jobban.

A recept megint egy kis receptes újságból származik, innen: Receptözön Sütemények, 2012/1. 

Nagyon sok lett belőle, legalább 6 tepsi telt meg velük. Mire egyiket megpakoltam, az előző már ki is sült. Így viszonylag hamar kész lett. Egy nagy dobozt tele pakoltam Gergőnek, itthon is maradt jócskán. Rájártam ám rendesen, mindent szeretek, ami kókuszos!

Csirketadzsin

Most azért sem sütit hozok:-) De sütőben sült, így némileg jogosan tartózkodik itt. No meg nagyon finom lett, s a gyerekek külön megkértek, hogy ezt aztán tegyem közzé!
Az utóbbi időben nem egy recept került fel a blogra az újabban vásárolgatott kisméretű receptes magazinokból. Azokból, amelyek olvasói recepteket tartalmaznak. Szeretem őket, szinte mindegyikben találok elkészítésre méltót. Sőt nem egyre rögtön lecsaptam, pedig jellemzően hónapokig rakosgatom a bejelölt újságot, mire sort kerítek rá. Ez a recept is váratott magára, de jó volt a megérzésem, nagyon-nagyon finom lett.

Hozzávalók:

• 1 nagy csirkemell
• 1 nagy fej hagyma
• olaj
• só, bors
• kurkuma, curry
• 4 darab nagy krumpli
• 3 közepes sárgarépa
• petrezselyem
• 6 nagy tojás

Így készült:

A hagymát kockákra vágtam, kevés olajon, sóval párolódni tettem.

A csirkemellet kifiléztem, húsát kisebb kockákra vágtam. A megpárolódott hagymához adtam, néhányszor megkeverve puhára pároltam. A végén készre sóztam, borsot, kevés curryt és kurkumát adtam hozzá.

Közben a megpucolt krumplit és répát kockákra vágtam, sóztam, wokban kevés olajon majdnem puhára pároltam.

A zöldségeket és húst összekevertem, tepsiben elegyengettem, a csipet sóval felvert tojást ráöntöttem, s előmelegített sütőben pirulásig sütöttem.

Uborkasalátát ettünk hozzá.

Kifelejtettem belőle a petrezselymet, így a tetejére került 1-1 levélke. No meg a tojást sütőporral kellett volna felverni, ezt szándékosan hagytam ki belőle. Pedig lehet, így magasabb lett volna. Vagy kisebb tepsibe kellett volna süssem. Vagy többet:-) Mert ami maradt másnapra, hidegen is elfogyott.

El tudom képzelni más zöldségekkel is dúsítva, mondjuk brokkolival, kelbimbóval vagy éppen zöldbabbal. 

Eredeti recept itt: Receptözön, 2012/7. A recept beküldője szerint ez egy arab étel, de megállja a helyét a magyar asztalon is:-)