Szeptemberben... Na ja, ez van. :) Utoljára táskát tavaly karácsony előtt varrtam. Voltak is gondjaim a sorrendet illetően a varráskor. Nem ment olyan rutinosan, mint korábban. Az egyenes varrásról meg inkább ne is beszéljünk... El sem hiszem, hogy tudtam olyat is - kb. ez a véleményem.
Gyorsan készült, meglepinek ez a táska. Ezzel a csipkés anyaggal még mindig nem szeretek dolgozni. Egy szerencséje van, hogy mindig szép a belőle elkövetett végeredmény.
Persze fotózni sem tudok rendesen már, pláne nem fekete anyagból készült dolgokat. Ez a táska - jelentem - élőben nagyon szép és ez a kép egyáltalán nem adja vissza azt, ahogy kinéz.
Ismét és még mindig vannak kiszabott, félig összevarrt dolgok, baglyok, táskák, tárcák, sőt csomó új ötlet van a fejemben, de azt hiszem még ott is maradnak egy ideig. Talán legjobb lenne leírnom vagy lerajzolnom őket, mert mire Dorka oviba megy, elfelejtem az összeset... Csak viccelek, ami az oviba menést illeti, csak varrok majd előtte. :D
És kellene valami újat is produkálni, ami eddig még nem volt. Egyelőre azonban azon kell munkálkodnom, hogy az eddig megszerzett varrótudományom ne vesszen kárba.
Nem szoktam ennyit dumálni, igaz? Igaz. De azon veszem észre magam, hogy az írásban való kommunikáció jobban megy, mint a szóbeli, mert lassan gagyogni jobban tudok, mint beszélni. Annyi biztos, hogy a szókincsem jelentősen visszafejlődött mióta itthon vagyok GYED-en. Dorkával jól elbeszélgetünk ez igaz, a sikolyokat, morgásokat, a hejtejtejtej, dádádá, tetetete, hekrü és hasonló szavakat használva. Hogy ezek mit jelentenek? Nem tudom, feljegyzetelem és majd megkérdezem tőle 2 év múlva.
És hogy honnan, honnan nem, de olyan mondókák és dalocskák jönnek elő az agyamból, amikről nem is tudtam, hogy tudom őket. Ennek örülök és remélem, hogy majd a mesékkel is így lesz, ha eljön az idejük.
De ez már inkább kismamablogba való. Így inkább megmutatom a táskát.
