Mint már említettem egy korábbi bejegyzésemben, Eszkimó kezdeményezésére megszerveztük az I. Gyergyói Gasztroblogger Találkozót. A rendezvény legfőbb célkitűzése egymás megismerése volt, és ez teljesült is. Mondjuk, az időpontot nem a legsikeresebben választottuk, ugyanis azon a napon egész nap hosszúszárú eső esett, így Eszkimóék szép zöld udvarát csak annyi ideig láthattuk, amíg az autókból berohantunk a házba. Ettől függetlenül igen jó hangulat volt köszönhetően Eszkimó és családja vendégszeretetének. (A fotón balról jobbra: Zsuzsiga férje és fia, Zsuzsiga és Eszkimó, a házigazdánk.)
Réka és Dódi már a legelején feltalálták magukat, egyébként az első érkezők ők voltak két aranyos kislányukkal, na meg én érkeztem "potyautasként" az ők autójukkal.
Főleg a gyerekek élvezték nagyon a találkozót, hiszen számukra egy külön szobában igazi játékbirodalom volt, ahol mindenféle érdekes játékkal szórakozhattak Eszkimó nagylánya felügyelete alatt. (A fotón balról jobbra: Réka nagylánya és Eszkimó nagylánya.)
Ám, a találkozót nem csak a gyerekek, a férjek is nagyon élvezték: Dódi, Réka férje (balról) és Barni, Zsuzsiga párja (jobbról) hamar talált közös témát.
A nagy terített asztal mellesleg abból "a kicsi valamiből" állt össze, amit mindegyik blogger hozott. Ugyanis az alapelv az volt, hogy "mindenki hozzon kicsi valamit". Belegondolni is rossz, mit kellett volna még a már így is roskadásig pakolt asztalra zsúfolni, ha netán nem lett volna kihangsúlyozva: "csak egy-két féle finomságot hozzatok!" Mert volt itt minden, mi szem szájnak ingere kezdve a finomabbnál-finomabb salátáktól, a különféle húsos készítményeken át el egészen a tortáig. De nem részletezem, mert majd úgyis mindegyik beblogolja az elkészített kajákat a saját blogjára és ott majd a recepttel együtt megláthatjátok.
Aztán telefonált Kata kolléganőm, hogy Gyergyóalfaluban "fekete maszkosok" kutakodnak az egyik portán, baljós sejtelmem támadt, hogy a hír valószínűleg számomra a végét jelenti a találkozónak. És sajnos így is történt, ugyanis további két-három telefonálással kiderítettem, hogy a nagypénteken tragikus körülmények közt elhunyt néhai gyergyóalfalvi alpolgármester feltételezett gyilkosát megtalálták. Így hát megkértem Gyopi kolléganőmet, hogy jöjjön utánam Gyergyóújfaluba Eszkimóékhoz és hozzon nekem valami "terepjáró" cipőt és zoknit is, mert a "cúgos papucsokkal" nem mehetek terepezni. Jó hangultú társaságot hagytam Eszkimóéknál, de muszáj volt mennem, mert hívott a kötelesség. Amint a Jimmy kollégám fotóján is látszik, nem sokkal azután, hogy fájó szívvel otthagytam a vidám társaságot, a többi "vitriolos hiénával" együtt már faggattuk is a község polgármesterét. Részleteket, hogy mivel is "mulattam" a szombat délutánomat, a Krónikában találtok. Ja, s azt el ne feledjem, hogy egyébként a jól megérdemelt szabadságomat töltöttem... De ha téma van, akkor menni kell, ez már csak egy ilyen hivatás. Mellesleg, az ilyenre szokta mondani a lányom: "merd azt mondani, hogy nem élvezed!" Hát ezt sajnos nem élveztem, de úgy is ott kellett lennem.