most már tényleg igazat mondasz?

dark side of the moon

elfáradtam

https://www.youtube.com/watch?v=jvhuhtP40CM

Elfáradtam, aminek okát tudom.
Fenntartok egy olyan gondolatot, ami folyamatosan rabolja az energiáimat, fenntartok egy olyan érzést, ami lecsapol nap mint nap.
Ma tudatosult ez igazán bennem és ma érzem a határt is, hogy átbillenek, de ehhez meg kell tennem a határozott lépéseket.
Mindig ugyanazon módszert alkalmazom, de az nem mindegy mikor tudatosul és mikor szánom rá magam a megoldásra.
Szinte hihetetlen, hogy az emberiség jelenlegi lelkiállapotában mennyire elveszett ez a felismerés, mennyire elvesztettük szellemi kapcsolatunkat, a lelkiismeretünkkel való szoros kapcsolatot.
Számomra nehéz tudatosítani azt, hogy az emberek többsége nem akar javítani az életén, vagyis érdemben nem tesz semmit magáért. Látszólag sokat tesz, de ezek a hiábavalóságok ideiglenes mámort okoznak csak, amit jó esetben  majd észrevesznek.
Most egy kicsit elfáradtam ebben a munkában, mert rájöttem egy elfelejtkeztem a lényegi dolgokról, aminek ténylegesen  meghatározó szerepe van az életemben.
Mindig itt vétem el a lépéseket, ha ezt  véteknek lehet nevezni.
De tanulok, folyamatosan jövök rá az életem részét képző, de már nem a segítségemre lévő beidegződéseimre.
Ez az ember dolga itt a Földön, bármennyire is mások az elképzelések és iránymutatások.
Te aki olvasod ezen sorokat, jól tudod, hogy miről írok, egyre jobban felismered a lényegét az életednek, tudod, hogy mi a lényeg már, kérlek öleld most át egy kicsit magadat és ezáltal engem is.

talán

Mi a fontos?

Mindig más, mivel mindig változik, változhat az önmagunkhoz való viszonyunk. Minden ennek függvényében válik , válhat értékessé, vagy értéktelenebbé.

Sokszor hullámzunk, sokszor tudjuk, hogy amit csinálunk, az már nem hasznos, mégis megtesszük.

Mi az értékes? Mi a haszontalan?

Vívódunk belül, de legalább a szándékaink szerint ártani nem szeretnénk a másik embernek. Ez is hatalmas haladás ahhoz képest, amikor az emberben írmagja sincs az együttérzésnek és gátlástalanságában félreértelmezi az élet eszenciáját.

Durván kialakítja a a hamis önképet, amiben minden lelkiismeret-furdalás nélkül átgázolhat másokon. Népbetegséggé vált ez már, beleivódott a napi rutinba sajnos.

Mi a fontos? Mi a lényeges?

Talán még nem késő elhinni, hogy mindig ez a pillanat ad egy lehetőséget a változásra. Talán még nem késő felfogni azt, hogy nem ildomos még több terhet magunkra róni, még több karmával távozni ezen életünkből, mint ahogy leszülettünk.

Talán még nem késő azokat a folyamatokat lassítani, vagy megállítani, amik a betegség felé törnek utat, mert a struccpolitikánk mértéke már szélsőségesen beteges.

Ezen gondolataimmal kívánok csodás, tudatos vasárnapot Neked.

:)
:)
:)

fényjáték

ölelése

Sokszor megfeledkezünk a legfontosabbról, mégpedig magunkról. Könnyen mondjuk és már a csapból is az folyik, hogy "légy önmagad", viszont az ilyen sokszor, átgondolás nélkül hangoztatott biztatások közhellyé válnak, ellaposodnak.

Az önmagunkhoz vezető utunk első tudatosabb szakaszaiban a megnyugtató érzések öleléseit is egyre intenzívebben megérezhetjük.

Szabadságunk alapjai ezek, amihez a fájdalom és kétségbeesés tanító tapasztalatai segítenek jó esetben, ha már együttműködünk sorsfeladatainkkal.

Soha nem baj az, ha visszaesünk, viszont az már hosszabb távon életerőnket gyengíti, ha sebeink nyalogatását nem tudjuk abbahagyni.

Ezen gondolataimmal kívánok csodás, tudatos napot neked.

:)
:)
:)

néha

Néha leülhetünk és elcsendesedhetünk és szeretettel teli gondolatainkat elküldhetjük azoknak, akiknek gondoljuk.



Az élet és az elmúlás folyamatos szembenállása.
Sokszor akarjuk a természetes idősödést megakadályozni, hamis illúziókkal szeretjük áltatni magunkat.

                                                                           ...kicsit őszbe hajlik már a Mátra.

életerőnk hiánya

Az egész világ egy dologra épül mostanában, ami persze nem jelenti azt, hogy ennek mindenki életében kötelező érvénnyel meg kell valósulnia.

A függésben tartás a legeredményesebb módszer arra, hogy az emberek lelkét birtokba vegyék és állandó félelemmel nyomasszák, nehogy véletlenül is önmagára ébredhessen.

A tanulópénzeinket persze be kell fizetnünk, de az nem mindegy, mennyit fizetünk.

Van egy határ, amikortól már a testi tüneteink olyannyira lebénítanak már, hogy az életerőnk hiánya reményvesztetté tehet.

Jó esetben nem várjuk meg ezt, nem engedjük, hogy idáig fajuljanak a dolgok, ahol már a rálátás az életünkre és a nyomorító technikákra már nem lesz meg.

A legnagyobb baj ott kezdődik, amikor ezeket a szándékos, ellehetetlenítő módszereket nem is akarják felismerni, sőt, összeesküvés elméletnek titulálva bagatellizálják és aki ebben tudatossággal, megfontoltsággal hisz, meg is bélyegezik abnormálisként.

Jelenleg minden ébredést hatalmas erőfeszítés kísér, mert ehhez tényleg hatalmas erőre van szükség, hogy átlássunk a szitán.

De a fizikális szinten való ok keresés még nem elegendő a teljes nagy kép rálátásához, mert semmi sem a fizikális-ásványi szinten kezdődik, mert az ős ok teljesen anyagtalan "területen" él.

A lelkünk rabságban tartása a legideálisabb módszer arra, hogy meggyengítsék az embert, amitől ténylegesen elhalványulnak éber erői, amitől egységesen tudatlan sablonokká válnak. Az ember már megfeszítve van, már  igazán éreznie kellene a változtatás lehetőségét magában, de legfőképpen azt, hogy kezdje el a függéseit felszámolni.

Ezen gondolataimmal kívánok szép vasárnapot, tudatos, vidám napot az eső ellenére is.