SVÉDORSZÁG, STOCKHOLM

Malmöből Stockholmba vitt az utunk, ahol szerencsénkre nagybátyáméknál aludhattunk. Még a kutya bébiszitterkedését is vállalták, bár lévén tüzelt, Néró kutya kicsit nehezen viselte Berta közelségét. Három napig szexi kis bugyiban nyomult a lakásban:)

Mihelyst megérkeztünk, egy közös bevásárlással kezdtük, mert a nyersevés ismét kis fejtörést okozott a rokonságnak:) Pedig mi sem egyszerűbb: sok zöldség, némi gyümölcs, a zöld levelek elengedhetetlenek, és egy kis dióféle, olajos magvak. Utóbbiakkal Renáta már előre készült, úgyhogy maradt a többi: cékla, paradicsom, saláta, eper stb. Mivel a környék erdői tele vannak kék- és vörös áfonyával, ezért beterveztünk egy későbbi gyűjtögetést. A többieknek füstölt heringet és lazacot is vettünk. Így, négyesben töltöttük az elkövetkező három estét. Én salátát készítettem, míg a fiúk megették a halakat előételnek, közben Renáta megsütötte az ő második fogásukat, steak-et vagy vagdaltat vagy csirkét. Utolsó napra rókagombát is vettünk, ettől is hemzseg a környék, de a keresgélésre, gyűjtögetésre nem maradt időnk. Áfonyát is végül Renáta szedett nekünk. Ez olyan kisszemű, belül is kék, igazi erdei áfonya.

Nagyon sok a bogyós gyümölcs, így érthetővé vált számomra miért van ennyi bogyós gyümölcsös ikeás élelmiszer. Egyébként nem gondoltam volna, hogy itt is minden ikeás: az éttermek, boltok berendezése, a személyes holmik, lakások... Ráadásul itt található a világ legnagyobb Ikeája, de ezt kihagytuk a turisztikai látványosságok listájáról.

Esténként tehát együtt vacsoráztunk -én a saláta mellé magokat és a nagyanyám receptje alapján készített kovászolt kenyeret ehettem-, könnyű vörösbort ittunk, és éjszakába nyúlóan beszélgettünk.

Napközben Stockholmban mászkáltunk. Nagyon szép és érdekes város. Különböző részei más- más szigeteken helyezkednek el. Először Gamla Stan-t, az óváros szigetét jártuk körbe: itt található a királyi palota, ahol megtekinthető az őrségváltás, sok-sok múzeum, kávézók, éttermek, csodaszép üzeletek tele tervezők munkáival, mindez macskaköves, keskeny utcákon, utcazenészek dalkíséretével.

A Nobel Múzeum kertje

A különböző sziegetecskék között hajóval is lehet közlekedni. Mi is így mentünk át Gamla Stan-ról a Djurgarden- szigetre, ahol a kikötőtől néhány lépésnyire van a Tivoli, a vidámpark bejárata. Ezt kihagytuk, én nagyon nem bírom az ilyen helyeket.
Sétáltunk, sétálgattunk, tudtuk kell itt lennie valaminek, mert azt mondták, ezt a szigetet mindenképpen meg kell néznünk. Aztán rátaláltunk a Rosendals Café-ra. Ez egy bio kertészet ahol magad szedheted a virágokat, és utólag kifizetheted a boltban, bio zöldségeket termesztenek oktatói és bemutató jelleggel, a termésből pedig a kis étterem készít egyszerű ételeket naponta, illetve megvásárolhatóak a friss zöldségek. Üvegházak, lugasok, gyümölcsfák... Gyönyörű volt!

Természetesen itt ebédeltünk. Adrián Gazpachot, én mángoldleveleket koktél paradicsommal és barna zsömlével.

20 év után az unokatestvéremmel is találkoztam, ami fantasztikus élmény volt. Rengeteg megbeszélni valónk volt, és az a helyzet, hogy 20 év és néhány ezer km mit sem számít, rengeteg közös pontot találtunk életünkben.

Teri elvitt minket néhány piacra. Ez egy csarnok, itt minden megtalálható a zöldség- gyümölcstől a halakon át, magok, fűszerek, kávé, tea stb. Az utcai piac érdekes volt, mert volt vagy 10 stand, de mindenütt ugyanaz volt, ugyanúgy kipakolva, és mindenhol törökök árultak. Nagyon úgy tűnt, hogy az egész egy kézben van.

Így lehet fagyasztott bogyós gyümölcsöt vásárolni a nagyobb közértekben.

Rálátás a Kungsholmen szigetre.

Feketeribizli sorbet frissen sült tölcsérben.

Ahogy elhagytuk Stockholmot, az idő is elromlott. Útközben ellátogattunk azonban még egy nagyon érdekes kastélyba Mariefeldbe, a Gripsholms slottba. Ez egy többszázéves kastély mely a svéd, háborúmentes törtélnelemnek köszönhetően teljes épségében csodálható meg nagyon izgalmas történetekkel, belső terekkel, termekkel, és egy hihetetlenül gazdag arckép gyűjteménnyel. De legjobban talán a színházterem tetszett. 

Ez már Jönköpping kikötője, utolsó svédországi vacsoránk helyszíne.

A vacsora nem volt nagy szám, kicsit túristás helyet találtunk, de vasárnap este volt, és igyekeztünk Dániába. A kilátásért viszont megérte.

De milyen is a svéd konyha? Az Ikeából ismert húsgolyók nemzeti eledelnek számítanak, csakúgy a hering, lazac és társaik. A gasztronómia ma már igen csak középpontba került itt is, hiszen Stockholmban öt michelin csillagos étterem van. A közétkeztetéssel viszont itt is hadilábon állnak. Porból készült krumplipüré, mirelit ételek tápérték nélkül. Nehéz az itthonival összehasonlítanom, mert mi Egerben nagyon törekszünk a friss alapanyagokból elkészített, változatos étrend kialakításra, de tudom, nem mindenhol ez a jellemző. 

Gazdag szendvicsek, franciás péksütemények mindenütt kaphatóak. De ez az ország sem kivétel a gyorsétterem dömping alól. De ebben a globalizált világban már nem is egyszerű kihámozni a selejtből a helyi értékeket.

Az út további részét éjjel tettük meg Koppenhágába, de én ilyenkor már képtelen vagyok vezetni, így Adrián vezetett. Én aludni próbáltam, majd reggel egy benzinkútnál ébredtem. Megérkeztünk Koppenhágába:)

Hogy hogyan tájékozódunk, mi alapján tervezzük utunkat? Nagy segítségünkre van az internet és a gps. Van egy alap elképzelésünk, merre megyünk, mi az ami érdekel, kb. hol mennyi időnk van, Barátok véleményét is mindig kikérjük, így nem ritka, hogy eredeti elképzelésünket egy tollvonással húzzuk át, ha kapunk valami jobb tippet az előre eltervezett program helyett. Persze ehhez még rokon, ismerős sem szükséges. Mi mindig kíváncsian, nyitottan utazunk, és így könnyű új ismeretségekre szert tenni. Az emberek mindig szívesen segítenek, ha barátságosan fordulunk hozzájuk.
Hogyan lehet gazdaságosan kihozni egy hosszabb utazást? Mindenkinek el kell döntenie, mi az ami számára fontos, mi az ami kevésbé. Nekünk pl. a szállás kevésbé, ezen rengeteget spórolunk, hiszen kempingekben alszunk jórészt, a kocsiban kialakított ágy kényelmes, és ha nem esne annyit az eső, akkor a sátrat is felállítanánk. (Még a nagybátyáméknál is az autóban aludtunk, mert kevés helyük volt, megelégedtünk a fürdőszoba használattal és a kellemes közös vacsorákkal). Az ételeken is rengeteget lehet spórolni, bár mivel minke ez a téma nagyon érdekel, erre többet költünk. De a nyers éttermeket leszámítva alig megyünk étterembe, inkább a piacon és bioboltokban vásárolunk be.
Folyt. köv. Dániával:)

SVÉDORSZÁG, MALMÖ

Azt hittem, kicsit több lehetőségem lesz majd internetezni, de erre felé úgy tűnik, nem divat a wifi. Mielőtt belekezdenék a svédországi élményekbe, még muszáj egy-két képet megmutatnom a berlini “vadkempingezésünkről”.

Nagyon félve használtam az autóban a kempinggázt, de Bertának is és magunknak is akartunk készíteni valami meleget a hideg  időben. Miso levest ittunk (mindhárman), és a saláta mellé mi még egy kis kuszkuszt is ettünk.

Itt már kissé jobb az idő (ezt nem sokáig élvezhettük)

Ez egy, az elmúlt hetekben nyílt teljesen vegán “szupermárket”. Magyar termékeket is találtam, és természetesen a nyers konyha alapanyagai is megtalálhatóak.

De Berlinben nem csak nyers ételt lehet enni. A vadkempingünk környékén találkoztunk Johannal, aki néhány hónapja nyitotta meg pörkölővel egyben kávézóját is. Maga pörköli a kávéit. Eredetileg mérnök, de 20 év után elege lett az egyre gyorsuló világból és mély levegőt vett, majd fejest ugrott a szabadságba: régi szenvedélyét, a kávét helyezte középpontba. Kitanulta amit csak lehetett, és megszületett a Jo Café a Johann névből, de ez magyarul még jobban hangzik, mert tényleg fantasztikus kávét készít.

Ez pedig már Klaus vagy Mathias, már nem emlékszem, de ő kizárólag borral és fröccsel vendégeli a kis zöld lakónegyedből idelátogatókat. Egy csodás park felett áll ez a bódé, és hihetetlenül kedvesek mind az  alkalmazottak, mind pedig a vendégek. Ismét sikerült egy anti-túrista helyre látogatnunk, ezek a kedvenceink.

Berlin tehát tele van meglepetésekkel, biztosan visszatérünk még egyszer.

De mi is történt Berlin után? Hétfőn délutánra elkészült az autónk (szerencsére garanciálisan), így elindulhattunk észak felé. Utolsó ebédünket természetesen a nyers étteremben költöttük el.

Malmöben már vártak ránk a barátaink, de már tudtuk, hogy aznap nem érünk már oda a komphoz, így egy Rostock közeli kempingben töltöttük az éjszakát, ahol amellett hogy agyon csípkedtek a szúnyogok (zoknin, ruhán keresztül), teljesen elhűltünk, micsoda mega-kempingezés folyik itt. Innentől északra és nyugatra már nem lepődtünk meg, de ez volt az első ilyen élményünk. Egy egész kemping-megapoliszba érkeztünk, ahol persze szuperebbnél szuperebb lakókocsik álltak, és a bártól a mozin és közérten át minden volt ebben a kempingben. Mivel csak egy éjszakát maradtunk potom 5 eurót fizettünk összesen. 

Másnap végre jó idő volt, és egy kis átmozgató futás után siettünk a 9 órás komphoz, amire már sajnos nem fértünk fel. Maradt az egy órás komp. Így a köztes időben megnéztük Rostockot, ami egy nagyon kedves kis város. A piac bio standján be is vásároltunk zöldség-gyümölcsből, ebből készült az ebéd:)

Bazsalikom körömvirággal tűzdelve a standon

Ezekből csemegéztünk a kompra várva

(Nyers tortilla lap, vegyes saláta virágokkal, édeskömény, aszalt paradicsom krém, marinált olajbogyó és articsóka, radicchio)

 Ezek a tekercsek egyszerűek, változatosak és könnyen fogyaszthatóak az úton.

Aszalt lap híján a salátalevél is megteszi:)

Malmöbe érkezve gyorsan kempinget kerestünk a tengerparton. A barátaink a berlini csúszás miatt már nem tudtak minket fogadni, csak egy vacsora erejéig tudtunk találkozni.

Henrik és Yoshiko

Ezt a nagyon érdekes és kedves párt Japánban ismertük meg egy vulkán tetején Yufuinban. Ez egészen délen, Kyushu -szigeten található (idáig még nem jutottam el a beszámolóval, de lassan majd csak odaérek). Jövőre remélhetőleg ők is eljönnek hozzánk végre, bár Henrik járt már Magyarországon ’89 tavaszán, úgyhogy érdekes emlékei vannak.

Reggeli a kempingben:

egyik nap,

másik nap

Mi sem volt természetesebb Malmöben egy kis hajókázós városnézés után, mint megnézni az egyik nyers éttermet. Mert itt kettő is van.

A The raw house a berlinihez hasonlóan néhány hete nyitott. Egy házaspár üzemelteti. Hihetetlenül kedvesek, és mindennel nagyon meg voltunk elégedve.

 A kalapos úr a tulajdonos.

 Granolák üvegcsékben

Zeller, uborka, alma, gyömbér, búzafű: ))

A combo tál: Isteni gazpacho, thai saláta és “hamburger" 

Szendvics

Isteniek voltak az ízek, az adagok is jók voltak. Szerencsére Malmöben végig szuper időnk volt, így kedvünkre futkározhattunk a parton, jógázhattunk, sétálhattunk.

A svédek nagyon kedvesek, és sajátos humoruk van. Nagyon figyelnek a környezetükre, a városban még a buszok is környezetbarát gázhajtással működnek. Rengeteg a kerékpáros, a fiatal. Malmöben sok a dán, mert itt egy kicsit olcsóbb az élet, könnyebben megy a különböző nemzetiségűek közötti házasságkötés is. És tulajdonképpen csak egy híd választja el a két országot egymástól. A városban rengeteg a park, egytől egyig gyönyörűek. Ha jó idő van, az emberek szívesen kiheverésznek a fűbe. Itt is sok kutyával találkoztunk, és ha nem is mindenhová, de számos helyre beengedték Bertát is. 

Itt is kóstoltunk díjnyertes kávét. Nem csak ez a hely, de a többi is olyan ötletesen, hangulatosan van kialakítva!

Innen irány Stockholm! Folyt köv:)

BERLIN

Megkezdtük idei kalandtúránkat. Az útvonal Németországon át Svédország, Dánia, Hollandia, Anglia, Skócia. A vissza útról még nem döntöttünk. Egy VW transporterrel vágtunk neki a nyaralásnak, amibe Adrián ágyat csináltatott, felpakoltunk forrásvízzel, nyers krékerekkel, aszalt lapokkal, házi gyümölcsös müzliszelettel. Az az elképzelésünk, hogy amerre járunk, lehetőleg végig próbálgatjuk a nyers éttermeket, lehetőségeket, amellett persze, hogy mindenhol szétnézünk egy picit, magunkba szívjuk az északi tájak levegőjét, kultúráját, bepillantunk az emberek mindennapjaiba. Berta kutya is velünk tart, neki is külön kis hely jut az autóban.

Aszalt kakaós keksz, szezámos és paprikás kréker, fűszeres, csíráztatott szotyi és tökmag...

Mondjuk tortillák tamaris-algás-szezámos és paradicsomos-bazsalikomos

Múlt csütörtökön indultunk. Mivel előző éjszaka nem aludtunk, ezért kicsit lassan érkeztünk célba: az első éjszakát Spreewaldban, egy lübbeni kempingben töltöttük. Ez egy csodálatos természeti adottságokkal rendelkező, kis csatornákkal felszabdat vidék, ami egyéb mezőgazdasági termékein kívül uborkájáról a leghíresebb. Előszeretettel választják a kempingező németek. Már itt szembesültünk azzal, hogy Bertának jó sora lesz az úton, mert itt bizony nagyobb becsben van a kutya mint otthon, bárhová beengednek vele, külön, a kutya ellátását szolgáló felszereltséggel rendelkeznek a kempingek. És mindenki örömmel fogadja őket.


Berlinbe tovább is indultunk másnap délelőtt. Egy kis reggeli futás erejéig élvezhettük Bertával a táj szépségeit, aztán eleredt az eső.
Ebédre értünk Berlin első és ezidáig egyetlen 100%-ig nyers éttermébe. Egy gyógyközpontban nyitott meg nem régiben a Gesund Und Sündig elnevezésű étterem.

Olyan jó volt étteremben nyers ételt enni, és most szokásunktól eltérően egy helyett mindjárt két fogást is rendeltünk.

Pizzát,

(a tésztája hajdinából napraforgómagból és fűszerekből állt, rajta aszalt paradicsomos krém, zöldségek és "kesu-sajt”)

Zöldséges tekercset curry szósszal és isteni salátával

(amin volt fűszeres földimogyoró, pácolt gomba és egy isteni szósz)

Répatorta,

 amit az egyik szakács fiú szerint Béke tortának kéne hívniuk, mert olyan hatást gyakorol az emberekre ( tényleg finom volt),

 és gyümölcsös máktorta. 

Ez kevésbé volt édes, ami nekem kifejezetten tetszett.

Az ízek nagyon harmonikusak voltak, nem volt az ételekben túl sok olajos mag, inkább a zöldségek domináltak, ezért az igen csak nagy adag sem volt megterhelő. De bevallom egy fogás is elegendő lett volna, dehát a kíváncsiság most erősebb volt.
Egy-egy főétel 7-9 euró volt, amelyekből féladag is kérhető volt (ezt először nem akartam észrevenni:) ), a desszertek 4 euró körüliek voltak. Eszméletlen kedves kiszolgálás volt. Főleg idősebbek járnak ide, mivel ez egy egészségügyi központ sportolási, állapotfelmérési, fizioterápiás stb lehetőséggel.
Más világba csöppentünk.
Szerencsénk volt, hogy az étteremig eljutottunk, mert a kocsi ott meg is adta magát. Így a zuhogó esőben víkendeztünk Berlinben de minden rosszban van valami jó: egy vega, vegán fesztiválon is voltunk a belváros közepén:) Nyers dolgok is voltak

Természetesen zöld turmix

AZ alap dolgok: kréker, krém, golyaók, torták

Az autónkat hétfőn tudták megjavítani, így addig kicsit kalandosan töltöttük napjainkat. Ha nem esett, szitált volna hétfő délutánig (amíg ott tartózkodtunk) sokkal kelemessebb lehetett volna. A zuhanyt egy sportklubban oldottuk meg, ahol a recepciós fiú ingyen beengedett minket zuhanyozni. Ez aranyat ért a két nap alatt. Szerencsére a szervíz egy nagyon kelemes, csendes kis utcában volt, senki nem zavart minket. Balról az utca, jobbról egy fantasztikus hobby- kertsor határol. A berliniek imádják ezeket a kis kertjeiket. Akármerre megy az ember, ha van egy kis üres tér, azt mindjárt beültetik.  

Megnéztünk néhány nevezetességet is, de nem vittük túlzásba. A hétfő újabb étterem látogatást vont maga után, majd d-u. elindultunk Északra, Malmö felé...