Nagyon szeretném a blogot feléleszteni. Szeretnék legalább heti rendszerességgel írni, megmutatni mindazt amiket mostanában készítek, amik foglalkoztatnak.
Most mi is lehetne ez más, mint az Ünnepek.
Évek óta nem vártam ennyire a Karácsonyt mint most, évek óta nem készülődtem ilyen izgatottan mint most.
Oka, több is van ennek. A legeslegfontosabb hogy a kisfiammal a pocakomban tehetem ezt idén.
A másik a párom és az ő kisfia.
Régóta megvan már benne is a vágy valamire, vagy inkább valakire akivel egyfelé evezhet, akivel ugyanazok a dolgok fontosak, akivel lehet tervezni.
Vágyik egy családra, mint én. És hiába élt abban fizikailag, lelkileg nem élte meg annak.
Úgy érzem velem most annak éli meg, és örül hogy végre szabadjára engedheti mindazt az álmot, tervet, amit ő egy családban, egy családdal szeretett volna megvalósítani. Én ugyanígy érzek, érzem azt amit ő érez, és próbálom megadni neki azt amire vágyik. Így egymást inspiráljuk folyamatosan.
És hát itt van Richárdka!
Szinte megszállottan próbálunk meseországot varázsolni a házból, hátha sikerül vele feledtetni néhány napra mindazt amit a szülei különválása okoz a kis lelkében.
Két hetente két napban próbálunk bepótolni napokat, heteket, ünnepeket, próbálunk nevelni, jó példát mutatni, emlékeket gyűjteni neki, vele.
Elvált szülők gyerekeként mondhatom, hogy ez lehetetlen küldetés!
Fura most felnőtt fejjel újra átélni, amin gyerekként végigmentem. És nagyon nehéz! Olyan sokszor világosodok meg őáltala mostanában. Sok dolog most áll bennem össze, hogy mi miért lehetett, hogy ki mit érezhetet az én szüleim válása, majd új házassága után. Hol érdekelt az engem akkor hogy mit érezhet mostohaapám, mostohaanyám, vagy a szüleim, úgy éreztem csak engem "kell sajnálni", mert nekem a legrosszabb. Ha én nem lennék, akkor egy kerek egész lenne mindkét oldalon.
Ilyeneket gondol egy kisgyerek!
Most átélem az egészet egy másik szemszögből is, és elmondhatom hogy totális zavar van a fejemben. Ezek a gyerekek mindenképpen sérülnek, ha szépen, ha csúnyán válnak a szülők akkor is; egyre megy, ők biztosan sérülni fognak, éppúgy mint a szüleik, mostoháik.
Egy vezérelvem van vele kapcsolatban! Próbálok arra visszagondolni, hogy nekem mi volt a legjobb a gyerekkoromban, kivel, hol és miért éreztem magam a legjobban. És a miért a legfontosabb itt!
Apu szüleinél szerettem a legjobban, mert ők úgy szerettek, ahogy vagyok, az összes hibámmal együtt, tudtam hogy bármekkora hülyeséget csinálok is, ők akkor is ott vannak nekem. (És itt még egy dolog jutott eszembe a minap! Tata halála után azt gondoltam hogy engem már soha senki nem fog úgy szeretni, mint ő, és pár hónappal az ő elvesztése után babát várok. Azt hiszem mégis lesz egy ember aki legalább úgy fog szeretni, mint Nagyapám szeretett. Kell ennél szebb üzenet Tőle?)
Mindig, mindennel próbáltak a kedvembe járni, szerettek volna mindent megadni nekem.
Szerettem náluk lenni nagyon nagyon, és szinte minden hétvégén náluk is aludtam.
Ha apu látni akart akkor odajött hozzájuk. Ők voltak A biztos pont az életemben.
Hogy aztán ezzel jót tettek-e vagy csak elkényeztettek azt nem tudom, de úgy gondolom mindenki életébe kell legalább egy biztonságot adó hely, vagy ember.
Szeretném ha Richárdkának mi lehetnénk ez a pont, szeretném ha tudná, ha érezné, hogy hozzánk bármikor jöhet.
Teljes gőzzel készülődünk, mert Karácsonyig már csak két alkalommal lesz nálunk.
A kültéri fények a helyükön, mikuláscsomag elkészítve, díszek folyamatos sorozatgyártás alatt. Tervezem a fát, nézegetjük a játékokat, mi az amivel együtt tudunk majd játszani.
Jó lenne ha pár év múlva már ő is tudna nekem segíteni a díszek készítésében, és ő is részese lehetne a készülődésnek.
Azért egy kis mézeskalács sütésbe befogom majd. :)
Idén kézzel készült, natúr díszeket szeretnék a fára. Piacon szereztem régi kottákat, regényeket, ez az alap. Hetente egyszer összeülünk egy volt kolleganőmmel és fúrunk, faragunk, ragasztunk, vágunk, varrunk... :)
Az elmúlt időszak termése:
Az angyalszárnyakat kézzel megrajzoltam egy vastagabb lapra, majd még két kottalapra is, ezután kivágtam őket. A két kottalapot felragasztottam a vastagabb lap két oldalára, közé cérnát tettem. Díszítésnek csipkét használtam.
Próbáltam azért azokat a díszeket is felhasználni, amik már megvannak, így készült ez a kis dekoráció az étkezőasztalunkra.
A cica pedig a szomszédból jár át hozzánk. :)
Az első keresztszemes kép a kisfiam szobájába. :)
Madame Chantilly: Cappuccetto Rosso
Papír angyalkák, és hungarocell gömbre ragasztott papír csíkok, szalagokkal, csipkével díszítve.
Papírtölcsérből készült falidekor lesz egy volt kolleganőm ajándéka.
Az udvarunkon hatalmas fenyőfák állnak, amik bőségesen ellátnak tobozzal.
Richárdkával kezdtük el gyűjteni őket, de ő még nem tudja mi készült belőle.
A kis manó az egyik kedvencem. Az elkészítése pofon egyszerű. A feje hobbi boltban kapható fagolyóból készült, amit előre meg kell rajzolni, fel kell ragasztani rá a sapit, majd az egész kobakot rá kell ragasztani a tobozra. Egy kis masni a nyakába, cérna az akasztáshoz, és kész is.
És végül a legeslegnagyobb kedvenc!
Facsipesz, dugó, tökmag, masni. Kell ezt magyarázni? :)
Boldog, békés Karácsonyi készülődést kívánok mindenkinek!
-Évi-
