Szőlőturmix, savanyú káposzta, gluténmentes almáspite

Tele van a lugasunk finom Otelló szőlővel, ami nem olyan édes, mint tavaly, de ez nem is baj. Tavaly olyan édes volt, hogy nem bírtam meginni magában a levét, hígítani kellett vízzel.

Lét a hagyományos módon készítünk: összetörjük a szőlőt a kezünkkel, vagy gyermekláb segítségével, majd préssel kinyomjuk a nedüt. Persze, tudom, a bor is így készül, de mi nem hagyjuk a szőlőlét megromlani :-)

Szőlőt turmixolunk is, ez szerintem finomabb, és tartalmasabb is. Ennek a fajta szőlőnek nagy magjai vannak, ezért vagy ropogtatjuk a szánkban, vagy leszűrjük a turmixolás után.

A hétvégén rekordot döntöttem: egy nap alatt megettem egy kiló savanyú káposztát. Fogyasztom magában, feltéttel, mintha tészta lenne, vagy saláta összetevőjeként. Ha nagyon savanyú, átmosom, hogy ehető legyen.

Tavaly savanyítottam itthon is, idén is próbálkozom, ha lesz rá lehetőségem.

Felfedeztük, hogy most már lehet kapni vásárokban aszalt gyümölcsökből, és olajos magvakból készült édességeket. Sőt, torta is rendelhető! Persze akkor éreztem igazán jól magam, amikor a lányom azt mondta a kóstolás után, hogy finomabb, amit én készítek! :-)

Én nagyobb részt nyerset eszem, de gyermekeim kedvéért sütni is tanulok, és az első alkotásaim között az almáspite szerepelt. Aki jártas benne, az tudja, hogy gluténmentes tésztával kicsit nehezebb dolgozni, mint a búzalisztessel. De sikerült. Elfogyott. Legközelebb megörökítem.