Első kemo a nyakamban

A első kemo már lóg a nyakamban, 48 órán át kapom folyamatosan. Az első infúzió a "jó" maga a folsav kb. háromnegyed óra alatt lement, majd elkezdték adagolni a "rosszat" magát a kemo gyógyszerét. Az első kisadag fél óra alatt lefolyt, s mivel jól reagáltam rá, nyakamba akasztották a többit, és haza bocsájtottak. Holnap még be kell mennem még egy adag folsavra (ha jól értettem) majd jöhetek haza, harmadik nap meg ki húzzák a tűt, leakasztják a nyakamból a "szalámit". Ez a becsomagolt infúzió úgy néz ki, mint egy kis rúd téliszalámi.

Jól vagyok, nincs semmi mellékhatás, és lekopogom, hogy így is maradjon!!! Főleg, hogy kiderült, nem is olyan egyszerű ez a mobil kemo sem, igaz, legalább nem kell két napot kórházban feküdnöm.

Ugyanis kiderült, hogy a kezelés mindennapján be kell menni a kórházba, egymás követő három nap, és én csak kettőről tudtam. Az első és a harmadik napról. Ez azért nem túl jól, mert továbbra is ide Tatabányára járnék kezelésre, na de Budaörsről. Busszal és vonattal. Korán reggeli indulással, hogy nyolcra be is érjek. Így a költözést egy héttel már csúsztathatjuk is, ugyanis pénteken kezdenénk a költözést, aznap eleve vérvételre kell jönnöm reggel, de ez a legkevesebb, viszont a hétvégei költözés után már hétfőn a kezelésre kell jönnöm, s kedden és szerdán is. Így egyszerűbb, ha még itt maradunk. De hogy utána hogy oldom meg, még rejtély. Illetve megoldom, csak félek, jó fáradt leszek ennyi utazástól.

Enyém, tiéd...de hát minden a miénk

Mindenből kettő. Igen, még is csak annak a barátnőmnek van igaza, aki mindenből két darabot vásárol. Persze nem mindenből, de a legtöbb apróságból. Jó lenne, ha nekünk is lenne több két darabos, nem csak apróságunk. Lenne most két porszívónk, két vasalónk két vasalódeszkával, két burgonya hámozónk, két konzervnyitónk, két botmixerünk, két teás kancsónk/kannánk, két állólámpánk, két számítógépünk, két kanapénk, két íróasztalunk, két lázmérőnk, két garnitúra étkészletünk, evőeszközünk, poharaink stb. stb. De nincs. Így minden ami ezekből fontosabbnak tűnik gyerek mellett hozzám kerülnek, amit meg lehet elfelezünk. Na de akkor is. Kegyetlen érzés pakolni, csomagolni, dobozolni, meg-megállva elmerengni múltan, jelenen és jövőn. Hol sírva, hol nevetve. Hol bizakodva, hol reménytelenül tekintve a jövőbe.

Az emlékdobozunk kettéosztásán már túl vagyunk, a mozi-, színház-, és múzeum jegyeket eleve párosával tettük el. Képeslapok rokonoktól egy ide, egy oda. Levelek, képeslapok, üzenetek, fecnik egymásnak. Fotók. Baráti házaspárok esküvői meghívó. Az ő barátainak meghívói hozzá, az enyémek hozzám kerültek. Csak reméljük, hogy a barátokat nem kell kettévágnunk. Nem vághatunk ketté olyan barátokat akiket megszerettünk, és viszont, akiknek gyerekei szeretik a miénket és viszont.

Igazságosan el lettek osztva és dobozba kerültek cd-ék, videó- és dvd kazetták, társasjátékok, játékok, lakásdíszek egy részei. Fényképek, digitális képek, videók. Dobozban vannak a személyes iratok és céges holmik, a napokban következnek Zalán kinőtt ruhái, félretett holmijai, a nem szezonális ruhák és tárgyak, pl. a karácsonyi és húsvéti díszek. S még annyi minden. Enyém, tiéd, de hát, hogy is van ez? Eddig minden a miénk volt....

Holnap kemo, ha csak nem okoz túl nagy gondot, hogy pénteken elfelejtettem elmenni a kezelés előtti vérvételre. Kicsit meg vagyok kavarodva. De legalább már nem izgulok.

Utóbbi napok gasztronómiája: almaleves, zöldségleves, frankfurti saláta nem káposztával, hanem fejessalátával, kínai zöldséges tészta, zöldséges tükörtojás, mézes-citromos csirke krumplipürével.

Néha azért elbizonytalanodom

A jó hír, hogy a kemo nem három, hanem két hetente lesz, így gyorsabban lemegy. Az onkológus doktor nénim szerint nem leszek tőle rosszul, a hajam sem hullik ki, mert csak könnyűt kapok. Úgy fogalmazott: a páciensek nem szoktak panaszkodni. Remélem, én velem is így lesz. Az elsőt jövő héten hétfőn kapom.
A folytatás, hogy rossz hír lenne, nincsen. Maximum csak időnként elbizonytalanodom. Hogy valóban jó, hogy most költözöm, és nem vártam meg a kemo végét. Mentségemre szóljon, akkor még nyolc és fél hónapról volt szó, a három heti adagok miatt, és nem félévről. Sokszor aggódom, ez valóban jó-e nekem, és hogyan fogok tudni mindent fizetni, meg, hogy itt kell hagynom az otthonom. Tartok attól, hogy ott nem leszek-e túl magányos, mint itt voltam az elején, és nem rossz lépés-e, mert bár azt mondom nem szeretek itt lenni, de legalább már egy csomó embert ismerek. Néha azon is mélázom, hogy valóban nem szeretek-e itt lenni, vagy csak bemagyaráztam magamnak. Mert már nem félek itt, mint ahogy féltem korábban. Zavar az is, hogy a saját lakásomat itt hagyom, ami az én tulajdonom (is) és megyek olyanba, ami nem az enyém. Hogy majd jönnek a számlákkal, meg amúgy is ellenőrizni stb. Hogy jobban kell figyelnem, vigyáznom, mert nem az enyém, ami benne van. Zavar. Persze, lehet, hogy hülyeség.
Ugyanakkor meg várom már, és tervezem, bújom a netet, lassan már fejből ismerem Budaörs térképét, és azt hogy mi hol van, milyen programok vannak a városban, milyen óvodák és bölcsődék, üzletek és cégek vannak, ki a polgármester, vagy az építési hatóság vezetője (mintha bármi szükségem lenne ez utóbbira) stb. Mint egy igazi újságíró, akár írhatnék is a településről...

Mai gasztronómia: Almaleves, karfiol pörkölt és Fűszeres Eszter mai sütije.

Irány Budaörs!

Ma még megnéztünk két lakást, aztán újra azt, amit kinéztem magamnak. Mivel ez tetszett a legjobban, lefoglalóztam. Elsejétől átvehetem. Mivel az keddre esik, majd azon a hétvégén lesz a költözés.
Most minden nyugodt körülöttünk. Ez a búcsú, a gyász ideje. Megélünk mindent, amit két embernek ilyenkor még meg kell. Aztán elengedjük egymást. Persze a kapocs örökre megmarad, mert jó szülei akarunk maradni, még külön is Zalánnak. Azt hiszem, ez csak intelligencia kérdése. És remélem, mint Apában sosem kell csalódnom az exben.

Jácint

Az első fiú, akivel csókolóztam a Jácint nevet viseli. De nem csak ezért a kedves emlékért szeretem ezt a virágot. Azért is, mert jelzi a tavaszt, és az illata betölti az egész szobát. Tegnap vettem. Egyébként egy barátnőmnek szántam a születésnapjára utólag, de itt hagyta, miután meglátogatott. Amikor újra találkozunk kap egy másik virágot, ha hamar sikerül összehozni az új randevút, akkor talán éppen egy jácintot.

12 kemo

Szóval csak mézesmadzag volt. Kell kemot kapnom. 12-szer. Február 21-én először, majd három hetente. Eltart kb. november közepéig.
Ennyit az új életről. Vagy hát fene tudja mihez lesz erőm. Állítólag ez gyenge változat, a hajam nem fog kihullani, és tán dolgozni is tudok mellette.
Itthon maradok Zalánnal, szeptemberig semmiképpen nem megyek vissza dolgozni, aztán meglátjuk. Lehet, hogy jobb is, ha nem megy bölcsibe, csak jövő ilyenkor, vagy akkor már kihúzzuk 2012 szeptemberig. Nem tudom.
Költözni akartam. Budaörsre.
Menjek, maradjak. Mi a jobb? Mihez lesz erőm, pénzem, lehetőségem. Mi jobb a kisfiamnak? Ezer kérdés. Arról nem is beszélve, hogy én annyira egészségesnek tartom magamat, tudom majd így is? Miért pont én? Miért nem a rossz emberek kapnak ilyet? Kár ezen gondolkodni. Erősnek kell lenni. Majd újra megrázom magamat. De olyan jó volna, ha lenne valaki, valaki, aki itt lenne....

Kétemeletnyi gríz

Ennyit, pontosan két emeletnyit repült le ma este nálunk a gríz. Apa megfőzte a tejbegrízt, kitette az ablakba hűlni, majd bejött a nappaliba, később Zalán kiment a konyhába, egyetlen egy jól sikerült mozdulattal becsukta az ablakot, azaz kirepítette a grízt az ablakon. Lábostul, fakanalastul. Még jó, hogy pont senki nem állt, nem ment el az ablakunk alatt akkor. A lábos berepedt, a gríz kiömlött. Legalább ma este volt min nevetnünk.

Telefonálásra alkalmas mobilok?

Mindenkinek mást jelent az új élet. Van olyan barátnőm, aki miután elvált az első férjétől, angyalokat vásárolt, hogy vigyázzanak rá, és mindenből két darabot vett, hogy bevonzza az új szerelmet. Sikerült is neki, már újra férjnél van, és már hetek óta elsőszülött kisfiát ölelgetheti. Amikor ez a barátnőm elköltözött az első férjétől, annyira vibrált az ingatlan kereséstől, majd a felújítástól, és berendezéstől, hogy az az energia amit akkor belém szabadított ezzel, azóta is bennem maradt. Alig várom, hogy felakaszthassam az új lakásba a gyönyörű keleti lámpámat (nem teljesen ilyen az enyém, de még sosem fotóztam le, mert csak felakasztva akartam, most még a pincében van, a kis tévé dobozában) és készülhessek a lakásavatóra. (pozitív hozzáállás)

A másik, amit mindenképpen megakarok változtatni, az a mobilszámom. Valahogy mindig úgy hozta az élet, hogy vagy költözés (Svédországba ki, és vissza) számlatartozás, vagy éppen zaklatás miatt mobilszámot, sőt mobil előfizetést kellett cserélnem. Szeretnék végre egy saját, független mobil előfizetést. Miután külön költöztünk. Megőrülök attól, hogy mindig valamelyik megszűnik. Szeretném, ha végre legalább tíz évig, vagy inkább sosem változna már a számom. Így hát elkezdtem nézegetni a szolgáltatók ajánlatait, mobilokkal együtt. Mert hogy az enyém amúgy meg önmagától állandóan kikapcsol. Na de, nem hogy nehéz összehasonlítani az árakat, a készülékeken sem könnyű kiigazodni. Nálam alapban csak Nokia jöhet szóba, így a kör már eléggé leszűkült. De mégsem. Nézem, böngészem a fórumokat, leírásokat. A kedvencem, hogy az ajánlókban írnak arról, hogy az adott készülék alkalmas nőknek vagy férfiaknak, alkalmas fotózni, vagy netezni és van benne gps, na de, hogy telefonálni mennyire egyszerű vagy sem, az lassan már nem érdekel senkit. Az exem céges mobiljával egy hívást elindítani több, mint fél percbe kerül, ami nálam csak egy gombnyomás. Pedig az egy hyper-szuper mobil, az enyém meg valami vacak, egyszerű kis nokia.

Mai gasztronómia: ebéd az Ikeában, nekem egészségesebb gyerekmenü sok salátával, a fiúknak húsgombóc, mert imádják.

Mézesmadzag?

Az onkológus néni azt mondta tegnap, hogy nem is biztos, hogy kell kapnom kemot. Most nagyon-nagyon bizakodok!!! Remélem, nem csak mézesmadzag!!! Kaptam tőle kölcsön egy könyvet, Dr. Csiszár Miklós- Juhász Zsolt: Egészség-Igazság! címmel. Lehet vele vitatkozni, de vannak benen jó ötletek. Most ezt bújom. Már amikor van időm, és nem éppen Bárdos András:Vágó István - Kinyitom a számat! olvasom.

Megmértem magamat két helyen is, mérlegfüggően a testsúlyom 50-52 kg. Ma jártam fodrásznál, hogy bubisabb legyen a hajam. Ha nem kapok kemot, a hajamnak új színe lesz. Már régóta szeretnék újra sötét szőke lenni.

Ma sütöttem túrós batyut, de túrós papucsok lettek belőlük, mert szétnyíltak. Ugyanebből a kelt tésztából, aminek alapja Limara túrós batyu receptje, készültek mini kakaós csigák is. Limara receptjét annyiban változtattam meg, hogy az ajánlott 60 dkg lisztet, 40 dekányi fehér, és 20 dekányi teljes kiörlésű búzalisztből kevertem. Így egy lépést tettem a műtét utáni diéta elhagyásában, a végén már nem ehetek majd fehér lisztből készült péksüteményeket, kenyereket. Továbbá, a túró töltelékből kimaradt a tojások fehérje, mert nem volt kedvem kézzel habot verni, elég volt a gyúrás, mert még mindig nincs robotgépem. Szóval jár a dicséret, mert a héten így már másodszorra gyúrtam! Ja, és a legfontosabb, hogy a mazsola is kimaradt a töltelékből, mert most még azt sem ehetek. Semmi aszaltat. A kakaós csigák tölteléke egyszerűen 99,9 %-os kakaópor és porcukor keverékéből készült, amit egyszerűen csak rászórtam a tésztára, mielőtt feltekertem.

Ebédre amúgy paradicsomleves, és tökfőzelék volt. Ez utóbbi kapor nélkül. Mert, hogy allergiás vagyok rá. Kis adagtól piros pöttyök jelennek meg rajtam (azaz uborkát még tudok enni), nagy(obb) adagban elkezdek fulladni tőle.

Holnap délután három ingatlant nézünk meg. Ennyi maradt abból a mintegy negyvenből, amit kinéztem. Na nem csak én vagyok válogatós, a jókat hamar kiveszik. Most már csak azt nem tudom, hogy egyrészt kisegít nekem a jövő héten, mert egyedül még nem bírom, hiszen nem emelhetem Zalánt, és azért még gyenge vagyok, másrészt, hogy fogok elköltözni, ki fog nekem segíteni bepakolni, költözni, majd kipakolni, mert a költözés alapesetben is nehéz, nem hogy gyerekkel és lábadozva. Oké, hogy ex-Maci segíteni szándékozik, na de azért mégis? Jó az nekem, ha ő majd ott sürgölődik majd az új lakásban?
És rendben van, hogy a gyógyulás arról szól, hogy igen is merjen az ember segítséget kérni, na de mi van akkor, ha a lábadozó ettől már kezdi kicsit kínosan érezni magát? Hol fogom tudni én mindezt viszonozni?