Folytatnám a megkezdett témát, bár nekem úgy tűnik egyrészt a téma csontig le van rágva, másrészt nem sok embert érdekel. ;) Azt már tudom, hogy a kétnyelvűség, többnyelvűség szempontjából kétféle ember létezik: az egyik teljesen evidensnek tartja a többnyelvű családok csemetéinek több nyelven történő nevelését és a másik ..... hát ő is. :)
A egyetlen különbség a kivitelezés sikerében jelentkezik. Az egyiknek korona kerül a végén a fejére és attól kezdve az egészet a világ legtermészetesebb dolgaként (mert végül is az lenne) interpretálja, míg a másik becsődöl a kölökkel és elkezdi keresni a miértekre a választ.
A legrosszabb ami történhet az, ha a válaszkereső belefut egy olyan koronás személybe, aki tényleg el se tudja képzelni, milyen az, ha egy gyerek nem hajlandó az együttműködésre. Ez a fajta Koronás alapból bizalmatlan. Neki sikerült, tehát biztosan a másik csinál valamit rosszul. Biztosan beszélsz eleget a gyerekkel magyarul? Olvasol neki magyar mesét? Jártok magyarnyelvű társaságba? Utazzatok gyakrabban haza! Küldd el a gyereket Magyarországra!
A legrosszabb ami történhet az, ha a válaszkereső belefut egy olyan koronás személybe, aki tényleg el se tudja képzelni, milyen az, ha egy gyerek nem hajlandó az együttműködésre. Ez a fajta Koronás alapból bizalmatlan. Neki sikerült, tehát biztosan a másik csinál valamit rosszul. Biztosan beszélsz eleget a gyerekkel magyarul? Olvasol neki magyar mesét? Jártok magyarnyelvű társaságba? Utazzatok gyakrabban haza! Küldd el a gyereket Magyarországra!
A legfájóbb, legidegesítőbb kijelentések azok, amelyekben leszögezik, hogy az elért eredmények, az azokig vezető út persze Koronáséknak se volt egyszerű, de áldozatot kell hozni a gyerek érdekében, anélkül nem megy.
Pufff, pofánvágás. Csattan az arcomon az "áldozatvállalás". Mert ez azt jelenti, hogy felelőtlen szülő vagyok, aki még azt a kis áldozatot se tudta meghozni a gyereke érdekében, hogy elcipelje egy olyan magyar klubba amit az a háta közepére se kívánt. Bizony, voltam olyan dög. Tök idegen felnőttek és gyerekek közé nem kívánkozott, én pedig "rossz" és lelkiismeretlen anyaként toleráltam az óhaját, az azértisnek nem láttam értelmét.
Arról nem is beszélve, hogy az ide-oda járáshoz ráadásul szükség van egy kis hozzávaló időre, meg rájjavaló pénzre. ;)
Igazándiból nem szidom én a Koronásékat, csak irígykedek! :) Bár tényleg vannak közöttük nehéz esetek.
A sikertelen magyartanításommal nem vagyok egyedül, de ahogy már írtam soha, egy percre nem adom fel. A programot folytatom szeretettel és maximális józansággal, remélve, hogy előbb-utóbb célbaérek. Az én óhajom csak annyi lenne, hogy fogadja el a nagyvilág a tényt: van amikor a gyerek akarata erősebb, mint a szülők vágya.
Összekotortam néhány szösszenetet, amit a témával kapcsolatosan hordtam össze másokkal együtt egy internetes fórumon:
2008.áprilisa, a gyerekem 8 éves:
Mióta itt volt az anyu, a kisfiam egyre többször megszólal magyarul. Subidubiduuuuu! Természetesen odáig vagyok tőle meg vissza, már említettem neki, hogy kap tőlem egy magyar bizonyítványt, amibe már egy 5-öst (magyar osztályozás szerint ) simán beleírhatnék. Kisnyusz is büszke a teljesítményére, iselyeg-mosolyog. Velem madarat lehetne fogatni, végre itt tartunk, 8 évesen végre megszólal magyarul! De a csúcsról muszáj beszámolnom: bementem hozzá, ült a fürdőkádban. Rámemelte a szemét és kedvesen, szeretetteljesen ennyit mondott:
"Szia gyönyörűm! " Majd fejest ugrottam mellé a kádba
Mióta itt volt az anyu, a kisfiam egyre többször megszólal magyarul. Subidubiduuuuu! Természetesen odáig vagyok tőle meg vissza, már említettem neki, hogy kap tőlem egy magyar bizonyítványt, amibe már egy 5-öst (magyar osztályozás szerint ) simán beleírhatnék. Kisnyusz is büszke a teljesítményére, iselyeg-mosolyog. Velem madarat lehetne fogatni, végre itt tartunk, 8 évesen végre megszólal magyarul! De a csúcsról muszáj beszámolnom: bementem hozzá, ült a fürdőkádban. Rámemelte a szemét és kedvesen, szeretetteljesen ennyit mondott:
"Szia gyönyörűm! " Majd fejest ugrottam mellé a kádba
2008.április 09 Különben el se tudom hinni..márpedig a füleim eddig még nem csaptak be....de már egyre több egyszerü mondattal megpróbálkozik. Ma hallottam töle az "én mondtam" röffid mondatot is, ami példa nélküli, hiszen eddig még nem fordult elö a múlt idö alkalmazása az ifiúrnál. Ma reggelinél odaadta nekem a vajat és azt mondta "parancsolj". Olvadok, érzem hogy olvadok ott szívtájékon. :)
▼
2008. április 13-án reagálás az előzőre egy új fórumtárstól Azt kerdeztem mar, hogy miert nem szimplan csak magyarul beszelsz a fiadhoz? Lattam mar ilyet, az ismerosom kislanya most elsos, szepen beszel magyarul (kis akcentussal), nemetul meg anyanyelvi szinten.
▼
Válaszom ugye most csak viccccüsz?
▼
Válaszom ugye most csak viccccüsz?
▼
Fórumtárs Halal komolyan kerdeztem. Mi az akadalya? Gondolom Te beszelsz rendesen magyarul. :) Ha nem hasznalja a nyelvet, tokeletesen el fogja felejteni. Az egyik kollegam kabe 8 eves koraig csak magyarul beszelt, kijottek, ma mar semmit sem tud, max annyit hogy rendesen ki tudja mondani hogy Mosonmagyaróvár. :)
▼
Az egyik kedves ismerősöm megpróbálja elmagyarázni: A. éknál az a helyzet, hogy A. löki a magyart, a gyerköc apja a németet, a gyerek meg közli, hogy az "Apa az Isten". Amit az tesz, mond, és ahogyan, az a példakép. Ezért örül A. oly annyira, hogy megszólalt a kis nyuszkó végre magyarul is .
▼
Válaszom, egy kicsivel késöbbről, mivel a sokkot fel kellett dolgoznom :) Komolyan mondom úgy megrázott ez a beírásod, egyszerüen nem tudtam rá válaszolni. Napok óta rázom a fejem, hogy ez nem lehet igaz. :)
Bizonyára nem olvastál tölem ezzel kapcsolatosan semmit se. Rengetegszer kiveséztem a témát itt a fórumon, írtam többek között a fiam makacsságáról a magyar nyelvet elutasító magatartásáról és a cseles csakazértis fogásaimról úgymint Pöttyös Panni, Frakk, Vuk,.............. és sokszor arról is, hogy soha egy pillanatra se adtam fel a nyelvtanítást!
A feltételezésed sokkolt a beírásodban, hogy miért nem beszélek magyarul a fiamhoz! :))
Ez pedig az általam már említett állati idegesítö szomszédnéni szindróma, akik látatlanba kijelentik: "te vagy a hibás, azért nem beszél a fiad magyarul mert nem beszélsz vele eleget magyarul"..huuuu ettöl pedig a falra mászok!
Akkó mégegyszer: a fiammal csak magyarul beszélek, de mivel apusom (a gyerekem apja) egy hangot nem beszél magyarul, így a hármasunk közös nyelve a német.
Példák erre is, arra is vannak. Egy Californiában élö barátnöm 2 gyereke közül az egyik jól beszél magyarul, igaz amerikai akcentussal és sokszor kicsit fordít angolról magyarra (pl. menj el légyszíves onnan, mert nem tudom látni tévét :) )) ezzel szemben a másik gyereke nem és nem, nem volt hajlandó soha magyarul megszólalni, nem is tud. De azt legalább akcentus nélkül! :) A magyarországi turnék alkalmával az egyik gyerek fordított a másiknak.
Bizonyára nem olvastál tölem ezzel kapcsolatosan semmit se. Rengetegszer kiveséztem a témát itt a fórumon, írtam többek között a fiam makacsságáról a magyar nyelvet elutasító magatartásáról és a cseles csakazértis fogásaimról úgymint Pöttyös Panni, Frakk, Vuk,.............. és sokszor arról is, hogy soha egy pillanatra se adtam fel a nyelvtanítást!
A feltételezésed sokkolt a beírásodban, hogy miért nem beszélek magyarul a fiamhoz! :))
Ez pedig az általam már említett állati idegesítö szomszédnéni szindróma, akik látatlanba kijelentik: "te vagy a hibás, azért nem beszél a fiad magyarul mert nem beszélsz vele eleget magyarul"..huuuu ettöl pedig a falra mászok!
Akkó mégegyszer: a fiammal csak magyarul beszélek, de mivel apusom (a gyerekem apja) egy hangot nem beszél magyarul, így a hármasunk közös nyelve a német.
Példák erre is, arra is vannak. Egy Californiában élö barátnöm 2 gyereke közül az egyik jól beszél magyarul, igaz amerikai akcentussal és sokszor kicsit fordít angolról magyarra (pl. menj el légyszíves onnan, mert nem tudom látni tévét :) )) ezzel szemben a másik gyereke nem és nem, nem volt hajlandó soha magyarul megszólalni, nem is tud. De azt legalább akcentus nélkül! :) A magyarországi turnék alkalmával az egyik gyerek fordított a másiknak.
Egyelőre ennyihez volt csak ingerenciám. A témával kapcsolatosan találtam még pár megjegyzésemet a neten, de tartalmukban szinte megegyeznek azokkal a mondatokkal amiket a kétnyelvűség, száznyelvűség témájában már leírtam. A véleményem szinte mindig ugyanaz, a különbség csak annyi, hogy mindig másokkal vitakoztam, ugyanazzal soha. :))
7 megjegyzés :
Kedves Andrea,
engem érdekel a téma:) A férjem amerikai, Mo.-n élünk. Nálunk is fennáll a nyelvi probléma. Én nyomatnám az angolt, de a nyelvi környezet egyértelművé teszi, hogy a gyerekeink magyarul jobban tudnak. Itthon közösen angolul beszélünk főleg, de a kicsik kedvéért többször is magyarra váltunk. Azt gondolom, türelem kell a dologhoz, a nagyfiam 10 éves, már folyékonyan beszél angolul (nem hibátlanul, de nagyon jól), a nagyobbik lányom, bár mindent ért, nem hajlandó angolul megszólalni. Szerintem nála is megtörik majd a jég, csak győzzük kivárni. Én is hallom a sikersztorikat a három nyelven beszélő kicsikről, de az a véleményem, nem lehet egyformán jól tudni két-három-sok nyelvet. Sokszor gondolok arra, hogy ha túllihegem a dolgot, csak rosszabb lesz.
Szerintem a kisfiad passzív tudása megvan, megfelelő pillanatban elő fog törni belőle a magyar, ha továbbra is beszélsz hozzá magyarul.
Üdvözlettel
Szonja
Kedves Szonja!
Nagyon örültem az írásodnak! (már egy kicsit el voltam szontyolodva)
Általában óva szokták inteni a szülöket attól, hogy a saját anyanyelvükön kivül más (tanult, de nem anyanyelvi szinten üzött) nyelvet is tanítsanak a gyerekeknek. Az akcentussal, a rossz, pontosabban nem az igazi, anyanyelvi szintü mondatszerkesztéssel, nyelvtannal indokolva. A saját gyerekemnél én ezt a fordításoknál veszem észre. Lefordítok valamit németre és megkérem, hogy nézze át. Korábban még csak javította az esetleges helyesírási hibáimat, manapság (11 éves lesz) már közli, hogy ezt ö nem úgy mondaná, hanem így. Es kapok egy teljesen más mondatot, ami az én mondatomnak igaz nem a tükörfordítása, de teljesen helytálló, igazi német mondat. Németesebb, mint az én igen okos fordításom. :))) A magyaros gondolkodásunkat, fogalmazásunkat akaratlanul is átvisszük a másik nyelvre. Ez persze az évek alatt alakul, én is már messze nem írok annyira "magyarosan" németül, mint régen, de valami ilyesmi lehet az, amire gondolnak, ami miatt óvaintik a szülöket az anyanyelven felül, más nyelv tanitásától.
...hu ez sok lett, de folytatom ..
Az a jó, ha tölem a gyerek magyarul tanul, az apjától meg németül. De én inkább ne próbáljak meg neki se franciát, se németet tanítani, mert az eredmény nem biztos, hogy jó lesz. Egyszer valaki írta, hogy egy kisgyerek valami eszméletlen hülye kiejtést és rossz nyelvtant sajátított el az anyukájától, aki mindent bevetett, hogy a gyerekét megtanítsa egy másik nyelvre.
Ahogy olvasom a soraidat, neked legalább abban szerencséd van, hogy tudtok nyelvet váltani, a férjed beszél magyarul. (Amerikai létére, föleg nagyon ügyes!) De akkor is, a nagy mummus, a környezet nyelve ellen nehéz harcolni. A gyerekek ráadásul kellöképpen rafkók és okosan lusták. Tudják, hogy nem kell nekik két nyelven megszólalni, egy pontosan elég, ért az anyu engem nagyon is jól. ;)
Nincs igazuk?
A többnyelvü gyerekeknél aztán pontosan úgy van ahogy írod. Nem egyszinten mozog a tudás. Mindig van egy fönyelv, amit a legjobban beszélnek, amelyik nyelven öket a leginkább érték a behatások. Ertelemszerüen egy Magyarországon élö gyerekecske fö nyelve a magyar lez, hiszen szinte kivétel nélkül ezen a nyelven érik az impulzusok. A szomszédok, az emberek a buszon, a tévé, a rádió, a többi gyerek az oviban, a suliban mindenki csak magyarul beszél, ez lesz a leginkább használt nyelv. Ennek fogja a teljes mélységét a magáévá tenni. Aztán ki tudja, pár évvel késöbb UK-ban landolva, pár hónap alatt az egész felülíródik és a magyar átadja a helyét az angolnak.
...folyt...
Gondolom nektek is az segítene ami nekem, csak ellenkezö irányba! :) Ti egy pár hétre elutazhatnátok Amerikába én meg végre Magyarországra! :)
Sóhajtás...
Na de addig is marad a saját kis magányos harcunk, de pont úgy ahogy írtad, nem túl görcsösen, nem túllihegve, szeretettel.
Es természetesen reménykedve! :)
Igen, a kisfiam passziv nyelvtudása megvan, (szinte) mindent ért amit mondok, csak azok a válaszok istenem! Azok mindig németül érkeznek. Vagy kicsit kevert nyelven, amin mindig lehet egy jót nyeríteni. Majd írok példákat.
Sok sikert kívánok az angol eredményes "megtartásához", nem irigyellek a feladatért. Àttérzem. :)
szeretettel: Andrea
Az én fiam is magyarul válaszolt eleinte az angol kérdésekre:))
A férjem nem beszél jól magyarul, csak megérteti magát, viszont a gyerekek nem javítják ki, tudják, hogy mit akar mondani. Őt inkább frusztrálja, hogy a gyerekek nem értik jól, mit mond (a három kisebb), ezért próbálja magyarul mondani. Sokszor gondolom, hogy biztosan nem jó, ahogyan mi csináljuk, nem elég következetes, de aztán megnyugszom. Az ember nem gép. A cél mégiscsak az, hogy tudjon kommunikálni mindkét nyelven a gyerek, oda viszont több út is vezet, nem csak ez az "egy ember-egy nyelv" módszer. (Csak csendben irigylem azokat, akiknek a más nyelvi környezet ellenére sikerül tökéletesen megtanítani a gyerekeket.)
Tervben van Amerika, csak hát... elég sokba kerül. Viszont biztosra veszem, hogy rövid idő is elég lenne az angol előtérbe kerüléséhez.
Kösz a bátorítást. Azért is írtam, mert mindig azt hiszem, csak nekem nehéz ez, másoknak meg olyan könnyű.
Szonja maximálisan megértem a férjedet. Tudom milyen érzés. :( Hányszor, de hányszor megtörténik velem ugyan ez. Beszélek-beszélek a fiamnak, de már menetközben látom a szemem sarkából, hogy ujjuj, gond lesz, már kerekedik a szeme, volt bent egy-két szó amit nem értett, kár továbbmennem. Ilyenkor nekifutok még egyszer és a "kritikus" részeknél a szavakat megismétlem németül is.
Tudod mi a vicces? Az elején (3 éves volt) nagyon izgultam, jaj, csak sikerüljön a kisfiamnak megtanulnia németül! Zavart (most mondd meg! :) ), hogy mindig csak magyarul szól, a fene vigye el ezt a helyzetet, jaj picikém, neked már németül kéne kezdened tanulni!
Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy menni fog neki. Ha tudtam volna mi lesz késöbb, biztosan nem izgulok. :)
Nálunk az volt a fö gond, hogy a párom (a kisfiam apukája) nem beszél magyarul és az elején ritkábban találkozott velünk. Mi még Magyarországon éltünk, ö már Ausztriában dolgozott. A hétvégi találkozásoknál jöttek aztán ki a gondok. Nézték egymást nagy szeretettel, de nem tudtak beszélgetni.
Egyszer majdnem el is sírta magát a párom, azt mondta: lassan tolmácsra lesz szüksége a saját fiához. :)
El tudom képzelni mi történhet majd akkor, ha kiköltöztök Amerikába. Szonja az interneten fog információkat keresni, tanácsra van szüksége: a gyerekek perfekt angol tudásra tettek szert, de nem akarnak magyarul beszélni. :))
Bocs, ez hülye vicc volt tudom. :)
Még ez is megtörténhet:))
Bár ahogy most kinéz, szépen megszilárdul majd az a magyartudás, mire kijutunk:)
Megjegyzés küldése