Magyar Konyha

Csak szólok, hogy megjelent. Mármint a legújabb szám. A borítón nyálcsorgató leves....húsleves. Benne egy gyönyörű velőscsont. Aztán aki a velőscsont látványától felpörög, annak ajánlom az alapleveknél a látványt. Egyszerűen király Mmmmmmm..... Aztán receptek a magyar borsról, azaz a piros fúszerpaprikáról, majd halak, vadak, borok, fánkok.

De nem árulok el többet (főleg mert magam is ezután fogom olvasni, most csak hírtelen átlapoztam).

Aki kíváncsi, az keresse majd az újságárusoknál. Aki pedig kényelmi, vagy távolsági okokra hivatkozik, az sem kell lemondjon a lapról. Fizessen elő a Digitalstandon.

Füstölt véreshurka

Ó, hát én ezt már tavaly is készültem megosztani. Aztán haladt...végül maradt. No, de most. Igaz, a fotó az tavalyi, de ha már adva volt....megfogtam a kényelmesebbik felét. Ráadásul idén síma véreshurkát nem is csináltunk. Egyszerűen nem bírom beérni kevéssel. Azt hiszem, hogy kéthavonta bírnék egy hatalmas adag véreshurkát készíteni. Volt év, hogy augusztusban rázendítettem a véreshurkára, majd decemberben Oldalborda vett egy disznót, mondván: csinálj vérest, aztán hallgass. Most meg egyszerűen nem értem, hogy zsenge gyermekkoromban miért nem tetszett nekem eme étel. Valószínűnek tartom, hogy az esztétika nyomott latban. De mára ilyen kritérium nem oszt nálam.

Hozzávalók:

• 1 kg szalonnabőr,   
• 2 kg hús, 
• 1,5 kg kemény szalona,   
• 2-3 fej hagyma, 
• 2 dl híg vér, 
• 3-4 cikk fokhagyma, 
• só, 
• bors,
• bél a töltéshez

A szalonnabőrt, húst kissé felvágjuk, a hagymát negyedeljük, majd kuktába téve addig pároljuk, míg a hozzávalók megpuhulnak. Kihűtjük és ledaráljuk. Közben a szalonát apró kockára vágjuk, majd a vérrel és a zúzott fokhagymával együtt a darált masszához adjuk. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Vékonybélbe töltjük, majd 80ºC-os vízben abáljuk. Akkor van kész, ha tűvel megszúrva nem véres lé folyik. Abálás után hideg vízzel leöblítjük majd rúdra téve megszikkasztjuk. Hideg füsttel tartósítjuk.

Szilvalekváros (mangalica)tepertős papucs

Komolyan, én csak arra lettem volna kíváncsi, hogy másnál is zajlik-e a zélet. Aztán kiderült, hogy igen. Bár én akkor is olykor úgy érzem, hogy nálunk minden összejön. Múlt hét elején Oldalborda felfedezi, hogy hiányzik egy pulyka. Majd szerda reggel ismét egy. Pedig kedd este én zártam be őket, s meg is számoltam. Lévén lakat is van az ajtón, az meg sértetlennek tűnt, így maradt a rejtély. Igenám, de szombat reggel, mikor ismét egyel kevesebb pulyka jött ki mint amennyi előző este bement, hát eldurrant az agyam. Alig vártam, hogy a felelős állatnyisszantó hazaérjen a hétvégi kimenőjéből, aztán ma adj nekik. A maradék pulyka mind egy szálig bíztonságban van ezennel. Na ne már, hogy etetgessük, dédelgessük, aztán szublimáljanak. Akkor inkább ma estére kész vagyok mint a nyári befőtt, de legalább mentettük ami menthető. Hát bizisten, semmi csibekopasztó, semmi extra a két kezünkön kívül, így hát egy kisebb méretű disznóvágással felért a mai meló. No, de akkor holnap elengedhetem a fantáziám. Van egy csomó alapanyagom. Most nem akarok elijeszteni senkit, ezért inkább a kíváncsiak térjenek vissza, a napokban szolgálok valami újjal.
No, aztán nem elég a pulykák számának apadása, szombaton elindulunk Kicsilánnyal a fodrászatba, majd vásárolni. Bizonyos dolgokat muszáj a hyperekben keresni, másképp hajthatnám a fél várost, nem bíztos sikerrel járok. Nos, bevásárlóközpont alagsori parkolójában találunk is helyet. Hogy a pénzköltés után a járgány akkumulátra annyit se mondjon nekem, hogy nyikk. Na, itt az agyam durrogtatása hatványozódott. Végül hazajöttünk taxival. Majd este visszamentem, lássam kiélte-e magát az autó faksznija. Hát úgy döntött, hogy mégiscsak jobb itthon éccakázni. Ezek után mer valaki csodálkozni azon, hogy a szombatra betervezett süti végül vasárnap készült el?
Még tavaly cseverésztünk a közzösségi oldal egy csoportjában a tepertőről, aztán ott kaptam a tippet, hogy szilvalekváros papucs. Már lövésem nincs akkor milyen linket kaptam irányadónak, most is megkérdeztem gugli barátunkat, majd kimentem a konyhába s a készleten levő alapanyagaimból megalkottam a magam receptjét. Hisz mangalica fehéráruja totál másképp viselkedik mint a klasszik disznóé, így innen nézve alapból módosítanom kellett volna a recepteken. No, de mostantól van saját.

Hozzávalók: 

• 60 dkg liszt, 
• 2 dl tejszín, 
• 1 tojás, 
• 2 tojásfehérje, 
• 7,5 dkg kacsazsír, 
• 3,5 dkg élesztő, 
• 1,5 teáskanál só, 
• 1 teáskanál cukor, 
• 7 teáskanál bor, 
• liszt a nyújtáshoz; 
• 35 dkg mangalicatepertő, 
• sűrű, kemény szilvalekvár a tölteléknek.

A tejszínt meglangyosítjuk, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt. Ha dolgozni kezd az élesztő, akkor a többi hozzávalóval együtt rugalmas tésztát dagasztunk. Letakarva, huzatmentes helyen 30 percig kelesztjük. Ekkor lisztezett felületen 2 mm vastagra nyújtjuk, megkenjük a tepertő 2/3-ával és hajtogatjuk. Gondolatban 3 részre osztjuk a tésztát. Először a bal oldali részt ráhajtjuk a középsőre, majd a jobboldalit az előző kettőre. Az így kapott tésztasávot megkenjük a maradék tepertővel. Ezután felülről középre hajtjuk a tésztát, majd alulról szintén a közepéig, a találkozás mentén pedig kettéhajtjuk a tésztát. Az így kapott csomagot nylonzacskóba téve 1-2 órát pihentetjük a hűtőszekrényben, majd ismét kinyújtjuk, megismételvén magát a hajtogatási műveletet, és újból pihentetjük a tésztát a hűtőben. Ezután kinyújtjuk a tésztát (max. 5 mm vastagságúra), négyzeteket vágunk, minden négyzet közepére szilvalekvárt halmozunk, majd a négyzet két ellentétes csücskét összefogva papucs formát alakítunk ki. 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt sütjük meg. Porcukorral meghintve tálaljuk.
Érdekes ízvilág a sós tészta és az édeskés szilvalekvár találkozása, ennek ellenére nálunk a gyerekek igencsak rácuppantak. Oldalborda ma is fennen hangoztatta, hogy a sós meg az édes...hmmm....de azért tolta befele.

Bourek

Hozávalók: 

• 8 réteslap, 
• 2 konzerv tonhal (180 gramm töltősúllyal egyenként), 
• 20 dkg friss krémsajt, 
• fél csokor petrezselyemzöld, 
• só, bors, 
• olaj a sütéshez

A halkonzervet keverjük el a krémsajttal, sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá az apróra vágott petrezselyemzöldet. A réteslapokat vágjuk ketté. Mindenik lap hosszabbik oldalára tegyünk egy kanál krémet, két oldalát hajtsuk rá, majd csavarjuk fel mint egy szivart. Egy serőpenyőbe forrósítsunk olajat, majd a bourekek minden oldalát süssük szép pirosra.

Tipp: ha kevésbé olajosan szeretjük, akkor a kis tekercseket enyhén kenjük meg olajjal, tegyük tepsibe és tegyük sütőbe.
Az algírok előételként eszik, vagy leveshez kenyér helyett.

Csomboros pacaltokány marhalábszárral

Mondjátok meg, hogy ennek hogyan lehetne rövidebb címet adni? Ráadásul sem a köret, sem a plusz ínycsiklandó feltétről nem ejtettem szót.
Pacal. Már van ilyen a blogon, leves is, főétel is. Hiába no, szeretjük. Ellenben most Oldalborda teljesen beindult. Azt mondta, hogy koncentráljuk a marhát. Hát rajta. Pacal volt a fagyasztóban, marhalábszárat, amolyan jó kis ossobucco-nak valót pedig vettem (igen, a marha alkatrészeit még nekünk is venni kell, állatkert ide vagy oda). Belehuppantottam a fazékba, nyakonöntöttem vízzel, lassú tűzön pedig puha omlósra főztem. Onnan tovább nekem már csak annyi dolgom volt, hogy tányért vegyek elő a fotózáshoz, tálaljak, kattintsak, majd egyem is meg (nem, nem sikerült a tányéron levő mennyiséget, csak a felét eltűntetnem). Ez volt tegnap. Nekünk még mára is jutott, hisz az adagnak, amit alól megadok, annak a duplája készült. Ma pedig a maradék pacalt megfejeltem egy jó kis adag tejföllel. Hát...aki nem szereti a pacalt, annak hiába is írnám le, hogy az milyen királyságos fogás. Annyira, hogy a közösségi oldalon tegnap erről említést tettem, s nem sokan, de jelentkeztünk páran egy jó kis üstben készítendő pacal partyra. Egy kérdés sajna nyitva maradt: a szélrózsa melyik irányába induljunk el a nagy találkára?

Hozzávalók:

• 1 kg pacal
• 65 dkg marhalábszár
• 1 + 1/2 evőkanál morzsolt csombor, 
• 1 evőkanál mangalica zsír
• 1 púpozott kávéskanál pirospaprika őrlemény
• 2 dl paradicsomlé
• só, bors
• 1 fej fokhagyma
• 1 szűk evőkanál vaj
• 1 púpozott teáskanál csombor

A pacalt a marhalábszárral enyhén sós vízben puha, omlósra főzzük. Ha kissé kihűlt, a pacalt kis csíkokra vágjuk. A zsíron a kockára vágott hagymát megfonnyasztjuk, megszórjuk 1 evőkanál csomborral és a paprika őrleménnyel, majd hozzáadjuk a felvágott pacalt. Enyhén összeforraljuk, majd beleöntjük a paradicsomlét. Felforraljuk, párat kavarunk rajta, majd zárjuk el a tüzet.

Közben a fokhagymát megtakarítjuk, a cikkeket karikákra vágjuk. A vajat felhevítjük, megpirítjuk rajta a fokhagymát, megszórjuk a 1/2 evőkanál csomborral. Nagyon különleges, ínyenc feltétet kapunk pár hozzávalóból.

Tört krumpli, paprikás krumpli, tarhonya, rizibizi mind-mind remekül passzol mellé. Mi tarhonyával fogyasztottuk, savanyúságnak tormás céklát is kínáltam, fenséges fogásban volt részünk.

Lencseleves - Algériából

Hát igen, eléggé össze-vissza tálalom itt nektek a dolgokat. Először hozom az arabok desszertjét. Most meg a levest. Aztán érkezik a főétel, meg az előétel is, sorrendért nem garantálok. Miképp azért sem, hogy nem-e csöppen be közéjük még miegymás.

Lencsét végül nem ettünk újévkor, nekem igazán akkor esik jól a klasszikus zöld. A vörös fajta nem hagyott mély nyomokat bennem. Eddig. Na, de ez most borította a szokást. Igaz, el is használtam a vöröslencse készletet, de sebaj. Van a boltban. Ráadásul nem csak nekem jött be, Oldalborda együltében addig kanalazta, hogy mikor megszólalt, csak annyit mondott: ez három tányéros újítás volt. Bár...neki ha ízlik valami, az sűrűn 3 tányéros.

Hozzávalók:

• 30 dkg vöröslencse, 
• 1 hagyma, 
• 3 gerezd fokhagyma, 
• 3 sárgarépa, 
• 1 kis cukkini, 
• 1 teáskanál szárított mentalevél, 
• 1 teáskanál Ras el Hanout fűszerkeverék, 
• 12-15 csirke szárnyvég, 
• só, bors, 
• 2 liter szárnyas alaplé, 
• 3 dl paradicsomlé, 
• 2 evőkanál olívaolaj

A hagymát apróra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk majd az olajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a csirkeszárnyakat, kevergetjük míg a hús megfehéredik. A répát és a cukkinit egyforma méretű kis kockákra vágjuk, majd a lencsével együtt hozzáadjuk a hagymás húshoz és felöntjük az alaplével. Adjuk hozzá a fűszereket, majd ha az alapanyagok megfőttek, keverjük bele a paradicsomlevet is. Friss kenyérrel és olívaolajjal tálaljuk.
Ha a húst kicsontozzuk, akár krémlevest is készíthetünk belőle.

Ha nincs Ras el Hanout fűszerkeverékünk, magunk is elkészíthetjük. Érdemes ekkor egy kis adagot készíteni, éspedig: fél csipet sáfrány, egy csipet fahéj, egy csipet gyömbérpor, fél kávéskanál kurkuma, fél teáskanál bors, 1 teáskanál kömény, 2 teáskanál paprika. Ebből egy teáskanálnyit tegyünk a levesünkbe.


 

Tárkonyos pulykaragu

Voltatok már úgy, hogy az időtök pöccre be volt osztva? Aztán jött valami, ami mindent borított? S titeket kiborított? Nos, így voltam én decemberben az ünnepekkor. 24-én reggel jó korán felkeltem, hisz Oldalborda családja érkezett. Friss kenyeret, frissen sült bejglit akartam még az ebéd mellett készíteni. Hallevest kellett befejezni (bár ez nagyrészt nem az én tevékenységi köröm boldogította), a főfogással nem volt extra meló, hisz ugye adva volt a 2 héttel korábbi disznóvágás, onnan hurkák, kolbász.....ismét összefut a nyál a számban. A takarítás utolsó simitásait is meg kellett ejteni, sőt, utolsó pillanatban még Kiffiú egy adag habcsókra is leadta az igénylését. S akkor......? Hisz ha ezt így visszaolvasom, akkor sem tűnik extrém délelőtti programnak. De ha elmondom, hogy érkezett Oldalborda a reggeli állatetetésről, s közölte, hogy van egy gyengélkedő pulyka (ez a fehér fajta nem igazán bírja a hideget), muszáj vágni.....hát itt konkrétan kiakadtam. Bőgni szerettem volna. De végül minden időben elkészült. Aztán jött a szilveszteri készülődés. Nekünk még 280 km-t kellett utazni. Elméletileg délelőtt 10-re terveztük az indulást. Hát mikor kelljen levágni a következő pulykát, ha nem azon a reggel? Mert ha itthon maradunk, még talán adunk neki esélyt a 2013-hoz, de nem akartuk Édesanyám baját meggyűjteni. Így nyissz. Na, azóta ilyenben nem volt részünk. Hálisten. De volt más. A story a mangalicákkal. De azt már meséltem 2 nappal ezelőtt. Tehát aki némi izgalomra vágyik, az irígyelhet. Mert én ilyenkor nem magam, az bíztos :D

Akkor pedig nézzük a pulykaragut. A fenti 2 állat combjaiból csontoztam ki....hát nem egy élvezet a pulyka alsócombból kiszedni a "szálkákat". Kb. 3 évente bepróbálkozom, hogy hátha.....de mindig ugyanolyan fölösleges munka. Egyenlőre maradok annál, hogy egészben fognak ezentúl elkészülni. Naná, hogy nálam brutálabb mennyiség készült, ettük is 2 napig, majd maradt még 1 adag. Ide egy normál anyagmennyiséget adok.

Hozzávalók:

• 50 dkg csont nélküli pulykacomb
• 1 hagyma
• 35 dkg sárgarépa
• 35 dkg mirelit zöldborsó, 
• 1 nagyobb cékla
• 2 evőkanál kacsazsír
• 1 dl tejszín
• só, bors, morzsolt tárkony

A hagymát aprítjuk, a zsíron megfonnyasztjuk, majd rádobjuk a kockákra vágott húst, kifehéredésig pirítjuk. Ekkor fedőt helyezünk rá, tovább pároljuk. Ha elfőtte a saját levét, akkor hozzáadjuk a kockákra/karikára vágott sárgarépát, a hasábokra vágott cééklát, sózzuk, borsozzuk, kevés vizet öntünk alá és puhára főzzük. Mikor majdnem minden megpuhult, hozzáadjuk a zöldborsót, a morzsolt tárkonyt, s még pár percre visszatesszük a tűzre. A végén levesszük a tűzről, majd  belekavarjuk a tejszínt is.

Egy kis kajálás

Az egyik vöröske

A vadmalacok

Megrohanják a szalmát

Van, amelyik a csúcson érzi magát

Az egyik fő hadvezér, a hangadó a szabadulás nevű akciók során

S hogy miért tartottam ismét kis szünetet ezen recept megjelentetésével? Hát kérem.....történések voltak. Blogbejegyzés félig készen is volt, Elsőszülöttel érkezünk hazafele, s épp megállok az autóval, hogy belépek, bezárom az állatokat. Aha.....az autó fénycsóvája egy szökevény mangalicára esett. Ismét megfúrták a kerítésüket, a kiskacsák egy része kimenekült, 3 maradt a benti terrorban, a tyúkok-pulykák nem bírtak normálisan lefeküdni.....még szerencse, hogy csak egy ment az ajtón kívül feltérképezni a világot. Ajtó, ami az állatok udvarára nyílik. Így.....szerencsére újabb kerítéssel találkozott. Kicsilány keresztapája pedig megszívta Mo-on a havazást, így nem sikerült neki elkapja zárás előtt az üzletet, ahova elküldtük vadhálót venni. Odaát variánsok is vannak, no meg az árak is klasszisokkal alacsonyabbak. Na, majd még villanypásztort is kell vásárolni. Talán akkor több nyugtom lesz. Addig.....mikor Oldalborda házon kívül tartózkodik, majd kapnak egy jó nagy adag szalmát, foglalják le magukat.

Tamina - az algériai édesség

Ehhez nincs most sok mesém. Hacsak..... hogy honnan kaptam. Középső csajszikám keresztanyukájának nagylánya egy algír férjet választott magának. Teljesen jól érzi magát a muszlim társadalomban. Ha neki bejön.....ki milyen jogon ítélkezne. Nos, a recept tőle származik. Kérlek ne vonjátok kétségbe, hogy ez algír eredetű-e. Valószínű, hogy ez is amolyan mi volt hamarabb a tyúk vagy a tojás történés. Inkább nézzük meg, hogy ez milyen lett. Azt kaptam még útmutatóként, hogy náluk az adag az 5-ös szorzóval illetődik, ugyanis mindenki szereti. Hát annyira laktató, hogy én örvendek, hogy egy bő adaggal készítettem (mert a zacskó aljában már nem akartam otthagyni egy hangyányi búzadarát).

Hozzávalók: 

• 12 dkg búzadara, 
• 10 dkg sótlan vaj, 
• 9 dkg méz, 
• a díszítéshez fahéj, dekorcukor

Egy serpenyőben, zsiradék hozzáadása nelkul, pirítsuk meg a búzadarát, alapos kevergetés mellett, nehogy megégjen. Ha szépen megbarnult öntsük bele egy tálba. Ugyanabban a serpenyőben melyben a búzadarát pirítottuk, olvasszuk meg a vajat,  adjuk hozzá a mézet. A mézes keverékre öntsük vissza a pirított búzadarát. Ha túl sűrű, adjunk hozzá egy kevés vajat vagy mézet. Ha túl hígnak ítéljük meg, akkor egy kevés darát kavarjunk bele. Öntsük ki tányérra vagy kis desszertes poharakba, hagyjuk kihűlni. Melegen túl nehéz a gyomornak. 

Most esik le a fejem a helyéről, s még egy túra vár rám a fagyasztóban turkálni. Így ígéretem holnapra áttolom, s akkor olyan bejegyzés jön, melyhez találnak majd az újonc állatokról is a fotók.

UI. Annyit azért pontosítanék, hogy az említett asszony egyenlőre Londonban él férjével és gyermekeikkel. Algéria pillanatnyilag (tudomásom szerint) nem alternatíva, csak látogatóba. Aztán ki tudja mit hoz még a sors.

 

Vadnyúl vadász módra

Ha hű akarok maradni önmagamhoz, akkor muszáj lesz nektek mesélni. Hiába no, ha így szoktátok meg.... :D. Szóval, ezt a receptet akár úgy is kezdhetném (ama XIX-XX-ik századok fordulója szerinti stílusban), hogy végy egy erdészmérnökin egyetemista férjet. Engedd el vasárnap az egyetemistákkal vadászni annak fejében, hogy a gyerkőcökkel lesz egy nyugis vasárnapod. Ami persze aztán annak rendje és módja szerint felül lesz írva. Hogyan? Na, ehhez tartok egy kis kitérőt.
Októberben, a Brassói Magyar Napok rendezvénysorozat keretén belül volt szerencsém a csapattársaimmal megnyerni a pörköltfőző versenyt. Nyeremény pedig egy 2 személyre szóló, 2 éjszakás, félpanziós ellátás fürdőbelépővel a Kumánia Hotel és Gyógyfürdőbe Kisújszálláson. Na, eme nyereménynek szilveszter után rögtön a fenekére is vertünk. Merthogy az egyik csapattárs természetesen Oldalborda, a másik Kicsilány keresztapja, aki nem is vétózta meg a jegyhez való jogunkat ;-) A pancsolás-kényeztetést követően pedig elindultunk. Hova? Hát mangalica malacokat venni-hozni haza. Ami remekül sikerült is. Hisz 9 hetes és 6 hónapos között minden van a 15 példány között. Ráadásul van szőke, van vörös, de még fecskehasú is. Hab a tortán, hogy még vaddisznó malacok is jöttek velünk.
No, a fenti kitérő után térjek vissza a vasárnaphoz. Tehát semmi gubanc nem volt. Megkapták szépen az ebédüket az állatkák. Aztán mentem vinni a kuttyoknak is a menüt. Néztem, hogy az egyik pulyka szárnyánál van egy pici véres folt. Gondoltam magamban, hogy a kis lüke, bíztos beakadt valahova a nagy kíváncsi természetével. Megyek tovább. A benti kacsák (amelyek nem tudnak kijönni, s a téli fagyban jobb nekik bent....nem ketrecben, van bőven helyük mászkálni) közül is közel az egész kint volt, a kinti baromfiudvarban. Hát itt már néztem, hogy mi a fene történhet, de még nem volt semmi balsejtelmem. No, de mikor bementem....azt hittem, hogy nem látok jól. A 15 mangalica malacból kb. 8 kiszabadult az elkertelt helyről. Egy kacsa lerobbanva. Szerencsére mára integrálva lett a többi közé a kis hápogó, máig el volt különítve, hogy szemmel tudjuk tartani. Tehát a maradék kacsát is kitettem, a bántalmazott elkülönítettem, majd nekiláttam a röfiket visszazárni. Igenám, de egy vékony dróthálót szó szerint széttéptek. Gondoltam odateszek egy fa rácsot. Hát meg se bírtam fordulni, máris kezdték enni. Hű.....amindenit. Odatettem egy nagy, vaslemezből készült dobozféleséget. Meg deszkákkal megtámogattam, betömtem a réseket. Oldalborda szerint tökéletesen megoldottam a feladatot. Hja, hogy másnap a nagykorú pasimat újból elengedtem vadászni, s az említett doboz-láda minek nevezzem másnap délután be volt borítva hozzájuk.....no akkor zárórát rendeltem el, minden szárnyast bepakoltam, rájuk zártam az ajtót, villanyt eloltottam, s közöltem: reggelig alvás, akkor majd jön apátok, s ellátja a bajotokat. Hát no.....azért 2 nap szökevény mangalica malacokkal csatázni....nem mondom, nem volt ínyemre.
S akkor hol itt a recept? Oldalborda vasárnap olyan jól teljesített a vadászaton, hogy a vadászklub elnöke adott neki a kilőtt nyulak közül egyet. Hurrá. Nem mindenki kapott, vadnyulat meg van 18 éve, hogy ettem. Tudtommal eddig először s utoljára. Na de ma.....ebédre.....nyamm. 

Szurokfüves vadnyúl vadász módra

Hozzávalók: 

• 1 nyúl kicsontozott combjai (tisztán 1 kg)
• 2 nagyobb fej hagyma
• 3 evőkanál zsír
• 4 sárgarépa
• 2 nyél szárzeller
• 1 kis üveg erdei gomba (kb. olyan 3 dl-es üveg)
• 1/2 fej fokhagyma
• 2,5 dl száraz vörösbor
• 3-3,5 dl sűrű paradicsomlé
• só, bors, szurokfű

A húst kockákra vágjuk,az egyik hagymát felaprítjuk. Egy serpenyőben 2 evőkanál zsírra téve a hagymát és a húst pár kavarás után lefedve zsírjára sütjük. A másik hagymát, a szárzellert felaprítjuk, a sárgarépát karikázzuk, a fokhagymát apróra vágjuk. A maradék kanál zsíron a zöldségeket kissé megpároljuk, majd rátesszük a húst. Aláöntjük a vörösbort, sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint megszórjuk szurokfűvel. Fedő alatt mindent puhára párolunk. Ekkor a fedőt levesszük, a maradék folyadékot elfőzzük. Ha a maradék szósz jól besűrűsödött, hozzáadjuk a gombát (ha nem puha konzerv, akkor már korábban beletesszük), párat kavarunk rajta, majd hozzáadjuk a paradicsomlevet. Ha szükséges, akkor a család ízlése szerint főzünk el ebből többet vagy kevesebbet. Vajas galuskával, azaz ahogy mi ismerjük, vajas nokedlivel tettem a család elé. A céklasavanyú remekül passzolt mellé.

Borókás nyúl májkrém

Köszönöm szépen minden kedves kommentelőnek (és más közegekben üzenőknek) a türelmét. Próbálom aktiválni magam. De csak lassan, ezért most nem kaptok semmi történést. Sem kicsiny családomról, sem a (megnövekedett) állatkertről. Igen, növekedett, annak ellenére, hogy voltak vágások. De majd mindenről szép sorban. Addig pedig álljon itt egy finomság, indítsam már ínyencül a blogot így '13-ban. Ja, nekem semmi bajom a 13-as számmal. Esküvőnkön spéci kértem a 13-as szobát, de nem kaphattuk meg, a szálloda személyzetéé volt. No, de mondom nincs duma ;-)

Akkor jöjjön a májkrém.

Hozzávalók: 

• 40 dkg nyúlmáj, 
• 15 dkg vaj, 
• 60 ml zsíros tejszín, 
• 1 nagy fej hagyma, 
• 1 teáskanál kacsazsír, 
• 10 szem borókabogyó, 
• 1 kávéskanál őrölt rozmaring, 
• 1 evőkanál konyak, 
• 1 teáskanál mustár, 
• 1 teáskanál málnaecet, 
• só, bors.

A májat hideg, sótlan vízbe téve megfőzzük. A főzési idő az függ a májtól, addig főzzük míg ha villával beleszúrunk, nem jön belőle véres lé. No meg valamelyest megpuhult. A hagymát megreszeljük, majd a kacsazsíron addig pároljuk míg a nedvességtartalma elpárolog. Ekkor hozzáadjuk a mozsárban összezúzott borókát, majd pár pillanat múlva levesszük a tűzről.
A megfőtt májat kiemeljük a vízből, a vajjal, hagymával és a tejszínnel együtt a késes aprítóba tesszük. Krémes állagúra aprítjuk, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót.

Ha nincs kacsazsírunk, használjunk disznózsírt, olíva olajat. Málnaecet híjján pár csepp citromlét csepegtessünk a májkrémbe.
Késes aprító híjján daráljuk le az alapanyagokat, majd fakanállal próbáljuk krémesíteni.

Aztán csapjunk a kotnyeleskedő kanalazók mancsára. Mert különben alig marad fotózni.