Virsli pongyolában

Ismeritek a Bálint Ágnes könyvét, melynek címe "Frakk és a foci"? Na abban volt egy rész, mikor be kellene bizonyítani, hogy Frakk igenis nem zabál fel mindent. Ekkor a macskák lépnek akcióba, készítenek is valamit, amihez egérszagú lisztet (azt hiszem) használnak. Frakk meg csak megszagolja, s kijelenti, ő abból nem eszik. Mert amit a macsekok tálaltak, az egér pongyolában. Hát nekem azóta (igencsak sok éve már annak) tetszik ez a pongyolás kifejezés. No, de nálunk nem egér volt, hanem virslik kerültek pongyolába.

Hozzávalók:

• virsli
• vajas, leveles tészta
• 1 tojássárga
• 2-3 ek tej
• magok a szóráshoz (fehér + fekete szezám, len, napraforgó, tök, stb)

Bolti leveles tésztát használva, az már készen ki van nyújtva, max még picit rásegíthetünk. Ezután felcsíkozzuk, s körbetekerjük vele a virsliket.  Tojássárgát a tejjel elkeverjük, a tekercsek tetejét megkenjük vele, majd különböző magokat szórunk rá. Előmelegített sütőben 200 fokon pirosra sütjük.

Sajna amint a sütőből kivettem, azon nyomban szublimált, esélytelen volt a fényképezés.
Ellenben van egy ide találó kérdésem azokhoz akik már készítettek ilyent: nálatok is megtörténik, hogy a virslik bizony kihasadnak a bundában?

Meggyes pite

Hát igen, idén a meggyszezonnak már annyi. Ez a fotó is már másfél hónapja várja jobb sorsra fordulását.
Szóval ő a meggyes pite:

Hozzávalók:

• 15 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 15 dkg vaj v. margarin
• 3 tojás
• mk. sütőpor
• tk citromlé
• magvalt meggy
• porcukor a süti tetejének a megszórásához

A vajat, cukrot, tojássárgákat habosra kavarjuk. Beleszórjuk a sütőport, amire rácsöpögtetjük a citromlevet, s a sütőpor felhabzik. Felváltva apránként hozzákeverjük a lisztet és a tojások felvert habját. Sütőpapírral bélelt tepsibe vagy tűzálló tálba öntjük a masszát, tetejét teleszórjuk meggyel, s megsütjük.

Kürtőskalács

Imádom. Gyerekkoromban sokszor ettem, hisz Székelyföldön sok helyen kapható volt ez már régen is. Otthon sajna csak az egészségtelenebb verzió jöhetett számításba, az is ritkán. Annál a kis apró kürtöcskéket olajban kellett forgatni. No, majd egyszer elkérem Édesanyámtól azt a kütyüt, készítek olyant is, közszemlére teszem, bíztos vannak akik nem ismerik azt a változatot.

Itt-ott olvasgattam mostanság, hogy a konyhai papírtörlő kartongurigáját használják kürtőnek. Hát amilyen papírt mi használunk, az hatalmas kiszerelés, ritkán jutok úgy gurigához. Tehát más ötlet után kellett néznem. Még a tavaly ősszel jutottam arra, hogy sörösdobozokat is lehet ilyen célból használni. Az alkoholos itókák közül nálunk a sör a favorit, így üres doboz pikk-pakk került. Dobozkákat bevontam alufóliával, s mivel sütőben készültek a kalácskáim, így nem is bajlódtam azzal, hogy esetleg mogyoróbokor ágból készítsek rúdat amivel parázs fölött sütögethetem. Amilyen gyorsan és egyszerűen elkészült a sütőben turbógrillen, ezután sem hiszem, hogy a parázson akarnék majd sütögetni. Bár kétségtelen, ízben a parázson sültek azért messze-messze finomabbak. De ez a valamit-valamiért.

Hozzávalók:

• 2,8 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 50 dkg liszt
• 1/2 tk só
• 3 ek cukor
• 1 tojás
• 5 dkg vaj

A hozzávalókat a fenti sorrendben, a vaj kivételével a kenyérsütő üstjébe tesszük. Pár perc dagasztás után hozzáadjuk az időközben megolvasztott vajat is. Összesen 20 perc dagasztás, majd magára hagyjuk (gép nélkül) kelni szűk órát. Utána szűk fél centisre nyújtjuk, hosszú csíkot vágunk. Feltekerjük a, még egy kis olvasztott vajjal megkent, kürtőre. Picit megnyomkodva gurigázzuk, hogy egyenletes legyen a tészta. Még kis olvasztott vajjal kívülről lekenjük, kristálycukorba forgatjuk, sütőpapíros tepsire fektetjük s úgy sütjük. 2-3 percenként kicsit fordítunk rajtuk, hogy teljesen körbe grilleződjenek meg.

Sárgát virágzik a tök...nosza vigyük sütni

Bizonyára ismeritek a bejegyzés címével kezdődő nótát. Mikor egyszer elénekeltem a gyerkőknek, aznap nem volt megállás. Folyton énekelni kellett, s azt hallottátok volna, hogyan is szólt mellé a "hih....jajj" Folytunk a röhögéstől.

No, de térjünk csak vissza a tökvirághoz, amely bekerült a konyhába. Igencsak rég kívánkoztam a tökvirág gasztronómiai bevetését is kipipálva tudni. Igenám, csakhogy ha nem volt veteményes (idén is fölösleges, dolgoztunk oszt no látszat), akkor nem volt tökvirág. Mert honnan a kis fenéből szerezzek ilyen különlegességeket errefele? Sombaton Édesanyám veteményesében nézelődtem, s a drága Anyukám ajánlotta fel, hogy szedjek tökvirágot. Most nem tudom, hogy tudta-e, hogy mennyire hajt a kíváncsiság arra, avagy arra tippelt, hogy ez valószínű igazi gasztrokuriózum, s mostanában igencsak többen szereztek tudomást a blogomról, s akkor kedvezzen azoknak. Bárhogy is volt, itt is még egyszer köszönöm, tudom, olykor Ő is olvassa bejegyzéseim.

Latolgattam, hogy vajon hogyan is készítsem, hogy is fogjak neki eme ritkaságnak, hisz megannyi lehetőség adódik erre. De aztán úgy döntöttem, hogy panírozom. Pár darab szépen emígy készült el, aztán váltottam. 

Panír előtt még kapott kis tölteléket: sajt és szárított sonka. Hú, úgy már igen. Igencsak finom volt.

Hozzávalók:

• tökvirág
• sajt
• szárított sonka
• liszt
• tojás
• só, bors
• olaj a sütéshez

A virágokat vízbe tesszük, ettől még jobban kinyílnak (ezt olvastam s így is volt...csak épp több türelmem kellett volna legyen, ami nem volt, hamarabb kikapkodtam a vízből). A virágok zöld szárát levesszük, bibét kiemeljük. Hagyjuk, hogy megszáradjanak (én rásegítettem, jól lerázogattam őket). A sajtot kis rúdacskákra vágjuk, a szeletelt sonkából kis sávokat szelünk. A sajtot becsomagoljuk a sonkába, ezt pedig a tökvirágok belsejébe tesszük. A tojás(oka)t egy tányérban felverjük, sózzik, borsozzuk. A tökvirágokat lisztbe majd a tojásba forgatjuk, forró olajba hírtelen kisütjük.

Igazi különleges finomság.

Keserűgomba

Ez volt az a gomba, amit otthon nagyjából Édesapám evett. Húgommal mi nem. Aztán Oldalborda imádja. Igaz, készíti is. Egyik alkalommal vett egy hatalmas adaggal, haverokhoz vittük, a barátnőm imádja, az ő férje is úgy van mint én voltam vele: ha van más kaja, akkor inkább abbol falatozunk. De ott mégis megettem 2 gombát, annyira jó ízűen ették mellettem. Végülis nem volt az annyira rossz, hogy azt mondjam soha többet. Oké, nem tudom magam dugig enni ezzel, de mára már 3-4 nagyobbacska gombát is eltűntetek.

Hónap elején mikor itt offroadoztunk relatív a környéken, egyik helyen míg a fiúk az autókat rángatták a sárból, nekem elegem lett, s lévén erdőben voltunk, elindultam szerencsét próbálni, hátha némi gombát találok. Hát a keserű gombán kívül semmi nem volt. De az annyi volt, hogy szinte kaszálni lehetett. Három gyerkőc jött velem, megszedtünk félig 3 szemetes zsákot (nem bírta a zsák ha jobban telirakjuk, s más nem volt amibe gyűjthettük volna), majd abbahagytuk, még akkor is, ha az autók még nem jöttek. Úgy gondoltam, majd a vacsora kiegészítéséhez jól jön a 25 fős csapatnak. Végül későre értünk a szállásra, s úgy döntöttünk reggelihez tálaljuk. Igenám, csak ilyen hatalmas adaghoz nagy parazsat kellett csinálni, Oldalborda neki is látott, de mire szegény gombák bekerültek az étkezőbe, sokan már befejezettnek tekintették a reggelit. Valaki meg is jegyezte, hogy talán nem akkor kellene az asztalra tenni, mikor mindenki jól lakott. Itt kissé felment a pumpám, mi kínlódunk: gombát takarítani, mosni, szalonát vágni, túrót darabolni, sütögetni, s akkor az a köszönet. Kiderült, hogy azt hitték az is a szállásadónk részéről van, pedig világosan megmondtuk mindenki fülehallatára, hogy ami gombát szedtünk, az készül, lehet kóstolni-enni. De sebaj, még a szállásadó Anna néni sem evett olyant, jutott nekik is bőven. 

Keserűgombának egy hatalmas hendikepje van, éspedig nem tartósítható. Ételekbe, más gombával sem keverhető a keserűsége miatt.

De parázson (avagy akár serpenyőben kevés olajon) sütve azért különlegesség. 

Tehát a gombafejeket megtakarítjuk, szárukat kiemeljük, ha elég tiszták, akkor inkább ne is mossuk, könnyebben sül majd. Miután egyik oldaluk megsült, megfordítjuk, s helyben juhtúrót teszünk rá/bele és kis szalonadarabkát. A túró megolvad, a szalona üvegessé válik. Melegen az igazi.

Hagymás rostélyos zölldséges rizzsel

Többször adódott már, hogy gyönyörű, szeleteknek való marhahusim volt, de igencsak belevaló marháé, azaz idős állaté volt. Olyankor jön a hagymás rostélyos bevetése, amit nem tudom, hogy anyósom készít-e, de tény, hogy Oldalborda állítólag én főztömből kóstolt olyant először.

Hozzávalók:

• marhahús szeletek
• hagyma
• olaj
• só, bors
• liszt

A hússzeleteket sózzuk, borsozzuk, lisztbe forgatjuk. Egy kukta (én abban szoktam) aljába olajat forrósítunk, s mindenik szelet mindkét oldalát kissé elősütjük. Miután azzal elkészültünk, a szeleteket félretesszük, a kuktában a kockákra vágott hagymát (mi jóóóó hagymásan szeretjük, 2 kiló húshoz símán 4 óriás fej hagymát használok) megpároljuk. Ha megvan, akkor a szeleteket visszahelyezzük, felöntjük annyi vízzel, hogy a husikat épp ellepje, s csendes tűzön főni tesszük. Időnként megnézzük, nehogy a víz elfőjjön, s a hagyma, husi odakapjon, avagy a husi szétfőjjön.

Krumplipürével is finom, de jelen esetben zöldséges rizs volt a körítés.

Marhasült grillserpenyőben

Oldalborda olykor nem bír ellenálni a hentesboltok kínálatának. Olyankor hív telefonon, hogy mi az aznapi menü, az ebéd főfogása bír-e várni másnapig. Ha várhat, akkor megvan a boldogság, előszeretettel készíti a husit.

Fenti fotó tárgya az borjúhusi, már nem emlékszem pontosan milyen vastag volt, de annak függvényében 5-6 perc az oldalankénti sütési ideje a grillserpenyőben. Miután mindkét oldala megsült, tányérra szedjük, vajszeleteket teszünk rá, s hagyjuk kicsit pihenni. 

Ízben nagyon passzolt mellé a díszítésként tányérszélre pakolt mandarin.

Sült töltött tojás

Ezt a recept hozzám a húgomtól érkezett, ő pedig az anyósától tanulta. Nem mondanám, hogy dobogós lett nálunk, de ez is egy kaja.

Hozzávalók:

• 8 tojás
• vaj
• só, bors, frissen reszelt szerecsendió
• tejföl
• 4 ek. zsemlemorzsa
• petrezselyemzöld
• reszelt sajt

A tojásokat keményre főzzük, megtakarítjuk, kettévágjuk s mindnek kivesszük a sárgáját. A fehérjét vajjal kikent tűzálló tálba tesszük. A sárgájához sót, borsot, aprított petrezselyemzöldet , őrölt szerecsendiót és zsemlemorzsát adunk. Villával összetörjük, tejföllel lazítjuk. Ezt a keveréket visszatöltjük a fehérjékbe. A maradék masszát tovább hígítjuk tejföllel (de akár tejjel is), majd ráöntjük a tojásokra. Reszelt sajttal megszórjuk a tetejét, esetleg pár vékonyka szelet vajat is tehetünk még rá. Fél óra alatt szép pirosra sütjük

Zöldhagyma igencsak feldobja, ajánlom azt rágcsálni mellé. 

Lehet vacsorára, de pl. spagettivel, salátával főétkezésnek is megteszi.
Mi ugyan egy januári vasárnapi reggeli részévé tettük, paradicsomos halkonzerv volt még a tányéron (gondolom az első képről átjön, hogy az is itthin készült).

Kolbászos csónakok kirándulásra

Elsőszülötték osztálya még június elején kiránduláson volt Nagyszebenben. Előző nap délelőtt hív a Tanítónénije, hogy két gyerek visszakozni kényszerült, és azokból van még 1 szabad hely. Elsőszülött iskolás húgára gondolt. Hát persze helyből igent mondtam. És nagyon jól tettem, Középső csajom hatalmas adag élménnyel tért haza. Igazából neki való kirándulás volt ez, Szebenben a múzeum nagyon lekötötte, apjának hosszasan mesélt róla. Meg Fogaras városában a vár. Minden vár, minden ami ahhoz kapcsolható érdekli a csajom. Volt már, hogy direkt az ő kérésére mentünk várat látogatni. Elsőszülött sajna nem ilyen érdeklődő. Ő pl. azt mesélte, hogy milyen fagyit ettek. Hát ennyire különböző a természetük, s nem csak érdeklődési témakörben.

Szóval egész napos kirándulás volt a nyakunkon. Vele együtt a kérdés, hogy milyen elemózsiát tegyek nekik az útra. Ha időkrízisben vagyok, akkor elfogadták volna a szendvicset is. No de megkérdeztem őket, hogy mi legyen. Első körben a befutó Limarától még tavaly (is) elkészített kolbászos csónakocskák voltak. Utána meglátták Tücsök Bogár sajtos mozis perecét. Egyöntetű válaszként érkezett az óhaj, hogy aztiskérjükszépen.
Így aztán megkapták mindkettőt. A legnagyobb elégtétel számomra, hogy haza csak másfél perec érkezett, az is azért, mert sikerült túlcsomagolnom őket. Bár inkább így, mintse azzal jöjjenek haza, hogy a zsebpénzen kaját kellett vegyenek.

Szóval a csónakok tésztájának hozzávalói:

• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 50 dkg liszt (most kb.1/3 volt graham a többi fehér)
• 1 dobozka joghurt (145 gr)
• 2 tk. só
• 1 tk. cukor
• 0,5 dl olaj

A fentieket a megadott sorrendben a kenyérsütő üstjébe tettem, fél óra dagasztás, majd program leállít. Még olyan másfél órát hagytam kelni a tésztát, majd lisztezett munkalapra borítva 8 egyforma részre osztottam. Mindeniket hosszúkás alakúra nyújtottam, akaposan megszórtam a következő összetevők kockára vágott elegyével:

• kolbász
• császárszalona

A keskenyebbik oldaluknál fogva feltekertem őket. Sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, s mindeniket bemetszettem úgy, hogy egyik végére se menjen ki a vágás, valamint a tekercsek alját se érje a kés éle. Fél órát még pihentek, majd a kinyílt részekbe jó bőven szórtam reszelt sajtot. 180 fokra előmelegített sütőben kb 25-30 percet sütöttem (és mostanában rájöttem, hogy olykor jobb az áramerősség, hamarabb sülnek a dolgok a sütőben, mikróban a csésze tejhez nem mindig kell egy egész perc).

A sajtos perec egy az egyben ugyanaz mint amit megmutattam már a búzacsírás perecnél, azzal a különbséggel, hogy a perecek tetejére reszelt sajt került a búzacsíra helyett, valamint tésztájukba nem 8 dkg cukor került, hanem 1,5 tk.

Főtt hús vörösáfonya szósszal

Múlt hétre adódott egy jókora adag borjúhús. Bár tudom, hogy nem a legideálisabb húslevesnek, az is lett belőle. Főtt husi egy része meg emígyen végezte:

Itt most említést csak a vörösáfonya szószról tennék. Az sem egy ördöngös dolog, feltéve ha van vörösáfonya kompótunk készleten. Ha nem tévedek, akkor annak a receptjét megtalálhatjátok a dévai Corvin kiadó gondozásában megjelenő Erdékyi Konyha gasztromagazin csapatának időközönként megjelenő, legutolsó recepteskönyvében, ami talán nemsokára kapható is lesz. Hajnalka írt is erről.

Tehát egy 4 dl-es vörösáfonya kompótot botmixerrel pépesítünk, majd forrni tesszük. Egy bő dl tejszínben elkeverünk egy ek étkezési keményítőt, beleöntjük a gyümölcspépbe, megvárjuk míg újból felforr, ekkor le is zárhatjuk. 

Jelen esetben a főtt hús és a szósz mellé natúr krumplit tálaltam. 

Csak azt sajnálom, hogy a tíz napos túránk alatt fönt a havason még igencsak virágzás alatt voltak a kis vörösáfonya tövek, pedig nagyon tele bírtam volna szedni a tarsolyomat.

Rózsaszín díj

Klaudia tette ma rózsaszínebbé a napom ezzel: 

Nagyon szépen köszönöm itt is.

Mostanában eléggé haotikusan követem az általam kedvelt blogvilágot, nem tudom mennyire járt vagy se körbe eme díj. A feladat ugyanis az lenne a díj mellé, hogy 10 blogtársnak kell továbbnyújtani. Hát legyen.

Kiválasztottak pedig ők lennének:

Zsuzsiga

Mókus (annak ellenére, hogy most nyárára szünetel a blogja)

Aleda

Barbi (tudom, ő is szeptemberig szünetel, de még egy ok, hogy lássa visszavárjuk)

Erika

Kati

Martinelli

K.SZ.

Mandy Tarragon

Afraa

ps. egy nappal lésőbb Csilla is meglepett ezzel a díjjal. Neki is még egyszer köszönet.

Paradicsomszószos gombás bab

Fotóim közt készítettem egy külön kategóriát amiben a kajásak vannak. Azon belül egy másik csoportba várakoznak azon fotók, amik elkészültek ugyan, de várják jobb sorsukat, hogy fel is kerüljenek a blogra. Ma egyet áthúzok onnan, apadjon a számuk.

Ezt a kaját már több mint egy hónapja ettük, a története pedig Alíznál kezdődik, ugyanis az egyik fotójáról első ránézésre más kaját feltételeztem. Végülis azt, amit én készítettem el. Az ötlet pedig sikeres kísérletnek számított, tolta befele mindenki a saját adagját. Sőt, volt bőven repetázó is.

Hozzávalók:

• 40 dkg bab
• 2 üveg gomba (ilyen)
• fél üveg paradicsomszósz
• 1 nagy fej hagyma
• 2 cikk fokhagyma
• só, bors, babérlevél, oregano, kakukfű
• kevés olaj

A babot előző este beáztatjuk. Másnap némi sós vízben megfőzzük. A hagymát kockákra vágva kevés olajon megfonnyasztjuk, majd rádobjuk a zúzott fokhagymát. A hagymákra borítjuk a gombákat (természetesen lehetne friss gombából is készíteni, akkor a gombát megmossuk, darabokra vágjuk és úgy tesszük a hagymára, lefödjük és megpároljuk). Kicsit összemelegítjük, hozzáadjuk a paradicsomszószt, majd rátesszük a kifőtt babot (főzőlevet nem). A bab főzőlevével igazítunk az ételünk sűrűségén. Ízlésünknek megfelelően fűszerezzük.

Sárgabarack kompót utáni történések, avagy a nyári gyerekeim közös szülinapi bulija

Hú, de útálom a hosszú címeket. Most még is az lett. De most már marad, nincs kedvem változtatni. Még mindig csak pihenek. Tíz évvel ezelőtt klasszul ment még nekem a harmincakárhány fős kajáltatás ilyen-olyan alkalmakkor. Ma már azért fáraszt. Bár inkább 1x hatalmas felfordulás, mint 3x kisebb, de nem harmadekkora.

Szóval most csak fotókat mutizok, aztán talán a bográcsban készült csülökpörkölt receptjét is megtudakolom, s leírom. Ugyanis én az orrom nem is dugtam az üst fele. Volt egyéb elfoglaltságom. Ráadásul még az idő is közbeszólt, dézsából öntős eső, jégeső is jött "bulizni", igaz, hívatlanul. De hálás vagyok, amiért előtte-utána kitűnő idő volt, így az eső okozta csúszást leszámolva (később lett kész a kaja) jó buli volt. Medencézés, trambulinozás, kosárlabdázás, biciklizés, hancúrozás.....no meg eső alatt sok kosz lakásba beillanása.

Kiffiú ismét büszke tulajdonosa volt egy verdás tortának

 Kicsilány boldog volt, amiért ovis évzárós versikéjéből kiindulva ez lett tortája

 Középső csajszim sokáig nem bírt dönteni milyen tortája is legyen, szerencsémre a pillangós ötletemre rábólintott.

 És végül megmaradt több mint 5 liternyi csülökpörkölt. Annak java a fagyasztóban.

Ha sok a barack, mi legyen? Hát sárgabarack kompót

Még nem hevertem ki a hegyi kirándulást. Mosok ezerrel, közben kiderült, hogy Kiffiút fölvették szeptembertől az oviba. Csak addig le kellene ám szokni a pelusról. Ami megy is meg nem is. Kaka kizárólag a fűbe. Amin minden nap összeveszünk. Tegnap 2x, ma még csak 1x.

Aztán ugye szombaton buli, amihez jó lenne kigan kitakarítani a házat. Ehhez hozzájárulván, mármint, hogy legyen amit takarítani, kedves Oldalborda tegnapelőtt hazaállított 24 kg sárgabarackkal (akit a cím megtévesztett, annak elárulom, hogy sajna nálunk nem terem). Azt sem tudtam sírjak vagy nevessek. Aztán kiválogattam, gondolván ami kompóthoz túlságosan érett, lesz belőle lekvár. Csak hát én nem állok neki 4-5 üveg kedvéért "pancsolni". Így az érettek botmixer áldozatai lettek, majd irány a fagyasztó. Télen finom leveske lesz belőlük (3 nagy adag lett). Meg addig ettük, míg szinte az ujjunkkal nem bírtuk utolérni. 

A többiből meg kompót lett. Összesen 31 üveggel, egyenként 8 dl-esek. Tegnap már becsüccsentek a jó hűs pincébe.

S akkor a recipé:

• megmosott, félbevágott, kimagozott, akár kissé zöldes barackok
• 8 dl-es méretű üvegenként  számítva 7 ek cukor

A sárgabarackokat szorosan egymáshoz passzítva az üvegekbe tesszük. A cukrot kevés vízben felkeverjük (fazékba tűzön melegítjük, nem kell forralni). Egyenlően elosztva az üvegekbe töltjük. Maradék üres helyet tiszta vízzel feltöltjük.

Gőzös dunsztban (fazék aljába kuktarácsot, annak híjján már nem használható befőttes üveg tetőket teszünk, ezekre tesszük a tartósítandó üvegeket, az üvegek 2/3-áig a fazékba vizet engedünk, fazakat lefödjük – ha az üvegek magasabbak mint a dunszoló edényünk, akkor nylonnal védőréteget húzunk az üvegek fölé, ami a vízbe lóg, s ezzel bíztosítjuk az üvegek tetején is a megfelelő hőfok elérését -, takaréklángra tesszük) ­­a forrástól számított­ 20 percig dunsztoljuk.

Almabor készítése

Valószínűnek tartom, hogy már nagyon elérkezettnek érzitek az időt, hogy a rég beígért recepttel jöjjek már. Jöttem volna én az elmúlt napokban is, csak az történt, hogy a kommunikáció keresztbe tett. Vittem én becsülettel a laptopot egész úton (tíz napos offroad kirándulás, überbrutáljó a megfelelő kifejezés arra, hogy milyen volt), velünk volt a mobilnet is, de a laptopom még makacsabb lévén mint én, azt mondta, hogy ha én egyszer töröltem azt a részt, újbóli telepítésnél keresztbe pakol. És lőn, nem tudtam csatlakozni a világhallóra.

Most aztán van bőven pótolnivalóm, hétvégén ismét buli lesz aprajafalván, de ne rohanjunk a dolgok eleibe, maradjunk annyiba, hogy nem unatkozom.

S akkor az almabor hogyan is lészen almából.

Nálunk adva van egy nagyobbacska kertecske, a gyengébb almák nem kerülnek tárolásra, hanem egy hasonló présen mint amilyenben a szőlőt préselik, kicsavarjuk a levét. Előtte egy erre alkalmas gépen összetörjük, nevezzem talán darálónak? Minden esetre képet most nem tudok csatolni.

Tehát az almát szépen kipréseljük, a must nagyon finom, helyben mindig hülyére isszuk, azután jön az osztozás: mennyi marad must tartósításra, mennyi menjen bornak. Ha ezen a kérdéskörön túljutottunk, akkor irány a pince. A szépen előzőleg kimosott 50 literes üvegballonba (demizson) tesszük a mustot, s lévén álltalában az itteni alma nem elég édes, így a fent említett ballonnyi musthoz 3-5 kg cukrot teszünk, ami az adott mennyiség 6-10 %-ának felelne meg (cukrot egy pár liter musttal fazékba tesszük, azt pedig tűzre. nem kell felforralni, ha a cukor felolvadt, kihűtjük, s tesszük a korsóba a többi musthoz). A ballonunk tetejére egy almát teszünk, amit 2 hétig ott is hagyunk, míg a hab kezd kinyomódni. Ekkor a borászatban használt kotyogót tesszük rá (remélem jól gugliztam a megfelelő névre, azrról a herkentyűről van szó, amit másképp buborékoltatónak neveznék). Fél év után lehet a salakról leszűrni egy másik ballonba, vagy kisebb üvegkorsókba.

Az egész hadművelethez alapvetően egy hűvös pince szükséges, mely alapjáraton 7-8 C fokos. Erre azért van szükség, hogy az egész ne főjjön hamar ki.

Cukor kerülvén bele, ha komolyabb borozgatásra kínáljuk eme itókát, másnap fejfájás köszönhet ránk. Persze 1-2 pohárnál ezt nem mondanám.

Oldalborda most szeretne ismét egy PET palackokba való átszűrést eszközölni. 

Bor tehát van, igényeket szükség szerint Brassóban tudunk kielégíteni.