Ez van

Kedves vásárlóim és barátaim!

Előre is elnézést kérek, de mostanában arra az elhatározásra jutottam, hogy többet nem varrok mások elképzelései alapján. Nagyon visszaszorítják a fantáziámat, a szakmai fejlődésemet ezek a megrendelések, és így kissé keservesebben is megy a varrogatás.

Ez az utolsó kérésre készített tolltartó:

Apu

Most ünnepeltük Apu 50. születésnapját, és a nagy családunk kisebb szeletkéje is részt vett, aminek apukám szemmel láthatóan nagyon örült.

Tudni kell róla, hogy Ő az az ember, aki a maga kárára mindenkinek jót akar, jót is tesz, és emellett még elképesztő humora is van. Az ilyen "bulik" általában elképesztőek: mivel színészkedett, így olyan darabokat ad elő néha, amin az egséz család hatalmasat nevet, és a végén már az elalvás is csak játék, káprázat: reggel minden folytatódik tovább, onnan, ahol abba lett hagyva......

Gréta most részesült először ilyen élményben, és az eddigi szoros kapcsolata a Papával szerintem most még erősebb lett.
Nagyon jó volt!

Sok-sok boldog születésnapot Apu!

Még tart a meleg- kell még nyári ruha!

Nincs sok kánikularuhánk, pedig Grétának most nagy szüksége van rá: már van bölcsi, és ha tehetik, kint vannak, ha meg már nagy a meleg, akkor bent bugyogóban rohangálnak. Jól jönnek a könnyebb anyagú ruhácskák!


Most egy ilyet sikerült készíteni:

Tegnap délután, bölcsiből hazafelé jövet elkapott a vihar. 1 perc alatt sikerült teljesen vizesnek és sarasnak lenni, de nagyon jól esett. Felfrissített! Majd amikor elvonult a vihar, káprázatos felhők jöttek észak-keletről. Látni lehetett a mozgást, amint a habcsókok egymásba dőlnek, majd egyre csak nőnek. Lenyűgöző látvány volt. És szerintem ez eddigi legszebb képem:

Kánikula- tehát kell egy Grétának való tunika.....

..... amolyan befúj alá a szél és kellemes!- szerű. És a csodás anyag, amit Zita hozott nagyon tetszetősnek tűnt erre a célra. A poén a dologban, hogy a hossza olyan muris, hogy gatya nélkül bugyival, pont olyan, mint a kislányok a régi képeslapokon. Nekem nagyon tetszik!

És ha már a melegnél tartunk: Jó, hogy volt 10 óra, amikor 30 C-alatt volt itthon a hőmérséklet, de most ismét a 40-es a befutó. Ilyen melegben nem tudom ki mit eszik (gondolom a legtöbben gyümölcslevest- nem szeretem.... :/), de én most ilyet:

Serrano sonka, paradicsomos-olivás-rukkolás kiflit diós sajttal! Laktató és nem olyan megterhelő. A dió ízétől pedig szabályosan karácsonyi frissülés....

Lenne mit mesélnem az elmúlt időszakról, de inkább majd máskor. A lényeg, hogy a lakásunk teljesen átrendeződött egy új tárgy miatt: lett egy zongoránk, ami mondhatnánk terápiás jelleggel szükségszerű volt. Az átszerveződés miatt a munksarkom is más lett. .... és a folyamat még nem fejeződött be.

HUH, De jó volt!!!

:D Nyaralni voltunk! Méghozzá Tirolban, Ausztria legszebb részén. Már kicsi gyerek koromban is álmodoztam arról, hogy egyszer eljutok oda! Hát most láttam a csodát! Mert csoda, az egyszer biztos!

Először is mesélnék egy kicsit a Győrkőcfesztiválról, mert ott kezdődött a hosszú utunk. Barátoknál megszállhattunk és elképesztően jól éreztük magunkat: Gréta önfeledten tudott játszani, lubickolni, örörmködni. Megnéztük a programokat is, és Hokata csudiszép házikóját is: nagy kedvenc lett, bár rendesen lemaradtunk a programok javáról, de így is sok volt az élmény. És mivel én nem fényképeztem, Csilla képeit mutatom:

Vasárnap reggel indultunk Finkenbergbe, a Tuxler alpok egyik csodás városkájába. Már az oda vezető út is nagyon izgalmas volt a kilátás szempontjából:egyre magasabban voltunk és egyre több volt az esőfelhő, amitől minden nagyon misztikusnak hatott. Majd amikor beértünk Zillertal völgyébe, ott már kezdtünk izgulni, hogy vajon hol is lakhatunk mi, mert a honlapon a képek elég magaslatinak tűntek.

Gps-ünk segítségével meg is találtuk a pirinyó kis bejáratát az utcánknak, majd elindultunk hegynek felfelé. 20 %-os lejtőn mentünk egy egysávosnak is csak nagy jóindulattal mondható úton. Aztán jött pár ház, de egyik sem a mienk volt.... Itt már aggódtunk, mert a további út még rosszabbnak tűnt. Kis kérdezősködés után beigazolódott a félelmünk: még feljebb!!!

Eljött a pillanat, amit soha nem akartam átélni: rettegtem, hogy lezuhanunk! Egyszerűen nem mertem kinézni a kocsiból, és nem akartam tudomást venni a környezetről! Édes férjem hősként felvezetett, majd végre megérkeztünk a szállás elé, és én ott kipattantam a kocsiból és bemenekültem a házba. Komolyan azt hittem, hogy többet már nem is jövök ki! De győzött az éhség, mivel kajánk az nem volt és az étteremig el kellett sétálni. Bizony! A keskeny szakadékos út mellett! Csak egy kcsit voltam ideges. De az elképesztő látvány, az őzikék és a finom kaja mindenért kárpótolt.

Mivel appartmannban laktunk, így mindenképpen kellett találnunk másnapra egy boltot, ami LENT volt! .... Egész éjjel arról álmodtam, hogy zuhanunk.

"De másnap, egy egészen másnap volt!" Köd és szemerkélő eső volt, ami így első hangzatra még rosszabbá teszi a dolgot, de szerintem ez mentett meg! Ugyanis így nem lehetett lefelé látni! :D

Így aznap 6x jártuk meg az utat, és a végére elmúlt a félelem. Másnap már napos időben is ment a dolog, sőt volt egy szembe autó is: egy boxer, ami eszméletlen volt, de elfért mellettünk. Az utolsó előtti napon, elmentem egyedül kirándulni, és akkor láttam, hogy a mi szállásunk után is volt még út hosszasan felfelé, ahol 3 betonkeverő és egy traktor is felment! Egyszerűen elképzelni nem tudom, hogy hogyan!
Bár az igaz, hogy sokkal magasabban is voltak házak, pl. a felvonóknak! :P :O

A szállásunkon néni rendkívül aranyos volt. Mindent elmesélt, holott egy kukkot sem értettünk egymás szavából. Ők, amolyan igazi tiroliak: a bácsi fa munkákkal foglalkozott és a többit a néni csinálta. Békésen, mosolygósan és barátságosan viselkedtek, és a nyugalom, ami végig az arcukon volt bámulatos volt. Örülök, hogy megismertem őket és örülök, hogy náluk szálltunk meg.

Voltunk a Zillertali pöfögős vonaton, Innsbruckban az állatkertben és Salzburgban. Az utolsó nap még egy nagyot bringáztunk is, de az igazi tiroli dolgokat sajnos ne tudtuk megtapasztalni: nem hallottunk jódlizást, nem voltunk a magasokban (résmisztőek a felvonók..... vagy csak nekem lett idő közben tériszonyom???), és nem pálinkáztunk. Az az igazság, hogy oda csak gyerek nélkül szabad menni, vagy ha gyerekkel, akkor olyannal, aki bírja a strapát!

Innsbruckot nagyon vacak időben sikerült meglátogatni: esett és esett és néha kicsit kisütött. Így az állatkert is elég hamari volt, de azért nagyon tetszett: láttunk rénszarvast és csuda aranyos baglyokat. Sajnos többre nem jutott időnk.

Salzburg számunkra nagyon fontos hely: a kedvenc filmünk helyszíne, a Múzsika Hangjáé! Gondoltuk megnézzük a helyszíneket, mert azokat gréta is felismeri, és mivel tudja a dalokat énekelgeti is. Aha! Gréta teljesen ki volt akadva, hogy hol vannak a gyerekek, és különben is miért a városban vagyunk.

Azt tudni kell, hogy van túrista busz, ami minden helyszínre elvisz, de olyan nagyon drága, hogy abból egy fél heti nyaralás megvan a családnak. Így gyalog jártunk-keltünk, és egyre szebb helyeket találtunk!!!

A népi viseletekről inkább nem is beszélek! Nagyon tetszik mind! Olyan jó volt látni, hogy sok lány és asszony hordja ezeket hétköznap. Egyszer lesz nekem is!!! :D Megnéztem az anyagokat hozzá, hát egy új nyaralás ára egy ilyen ruhaköltemény!

Nagyon jó volt, és nagyon rosszul esett hazajönni. Már várom a következő alkalmat, mert biztos, hogy nem utóljára voltunk ott!

Gréta szivárványos ruhája

Grétának készült egy gyors ruha, mert egszerűen lehetetlen neki mindent időben kimsoni: rengeteget koszol és szakít! És ő kérte, hogy szivárványos legyen! Mondjuk csíkos anyagból kifejezetten tilos ilyet csinálni!!!!!!!!