Így az események 4. reggelén kicsit tisztábban látom a dolgokat. Sokakkal beszéltem, sok levelet kaptam: jó ha az ember érez magában lendületet, hogy valami újat és ismeretlent csináljon. Az még jobb, ha biztos benne, hogy mit szeretne csinálni és megteheti, hogy magasabb szintre emelje a dolgot.
Nos, annyi beszélgetés, veszekedés és fontolgatás ment végbe, hogy most azt gondolom, nagyot veszíthetek, ha túl erősen tolom a cégalapítást. Nem a vállalkozás a lényeg, nem is az, hogy minnél több helyen áruljak, hanem az, hogy ne érezzem kényszernek a munkámat. Ugyanis az elmúlt napokban inkább tehernek éreztem és nem kikapcsolódásnak, ahogy eddig. Ez megrémít, mert ha már ezt sem szeretem majd csinálni, akkor mi lesz velem? Most van egy szeretett munkám, minden napom érték, és jók a visszajelzések, egyre több a megrendelés, egyre több a munka, egyre többen látják, hogy szeretem a "hivatásom". Kell ennél több?
Tavaly épp emiatt váltottam ki a 7-es adószámot! Jól is ment a számlázás. Uyanakkor ez az adószám nem arra van, hogy az ember rendszeres jövedelméből megéljen és evvel igazolja a bevételeit! Ez csak az esetleges, alkalmankénti bevételekre vonatkozik. Ez 1 éve még így is volt, de ma már nem. Hetente több megrendelést kapok (sajnos sokat nem is tudok már vállalni a szűkös határidők miatt...), és ez a bevételszerzés már ténylegesen egy vállalkozás formályához közelít. Mindenki azt mondja, hogy ne legyek egyéni vállalkozó- a legkedvezőtlenebbek a feltételek. A Bt. is számításba jött, de nekem ez a legkevésbbé szipatikus, mivel kötelezően be kell vonni egy másik embert. És itt most nem a feleősségről van szó: hogy az egész vagyonommal kell felelnem, mert nem akarok hiteleket, nem akarok adótartozásba keveredni. Inkább csak az, hogy kell egy másik ember! Én ezt egyedül szeretném csinálni, mert nem akarok konfliktusokat, márpedig annál nagyobb a veszély, minnél többen csinálják.
A KFT. tetszene, és szerintem mehet is a dolog, de még várok egy kicsit. Lenyelem a kötelezettségek súlyát, megemésztem és amint ezen túl vagyok belevágok. Mindenesetre a saját üzlet bérlését még egy kicsit odébbteszem, pont azért, mert egyedül eszement költségei vannak (kéréds, hogy ki lehet-e termelni annyi hasznot, hogy az üzlet is ki legyen fizetve, a munkabér is meglegyen járulékokkal együtt és fejlődhessen is...), és tényleg nem akarok társat bevonni.
Az ovi kérdés is egyfajta megoldást talált: Leírom őszintén a helyzetet! Az első és legfontosabb, hogy Grétám megfelelő közegben nevelődhessék. Én nem érzem magam alkalmasnak, hogy 2 évig okítsam, tanítsam, mert nincs szaktudásom, amivel kihozhatom a benne rejlő értékeket. Ráadásul egymagamban nem is tudom helyettesíteni a gyereksereget, társaságot, ami számára lételem.
Szóval varrok, tanítok és megmaradok még kisebbnek. Nekem így jobb!
