Mmama jelölt egy újabb játékra! Eszerint El kell mesélni valamit a gyerekkorunkból és hét embert kell jelölni, akiknek továbbadjuk....

Hát én most változtatok egy kicsit, ha nem baj: nem jelölnék senkit, mert már nagyjából mindenkihez eljutott. Nos akkor először is , itt egy kép:

A baloldali lányzó, piros mellényben, lennék Én. A másik kishölgy Adrienn, a testvérem! Másfélév van közöttünk! Sok dolog volt jó a gyerekkoromban, de a legélesebben azok az emlékek maradtak meg, amiket a nagyszüleimnél szereztem. Elég sokat voltam náluk, mert anyukám, egyedülálló dolgozó nőként, a kevés fizetéséből nehezen, de becsületesen látott el minket. Mivel a testvérem Asztmás volt, sokszor kerültem a nagyszülőkhöz.

Dunakeszin, egy csendes de nagy házban laktak, egy utcával beljebb a Dunaparttól! Nagymamám rengeteget hímzett. Párnákat készített, ruhákat javított, egy öreg, klasszikus fekete Singer géppel. Esténkét rádiót hallgattunk (Szabó családot), és olyan túróstésztát ettünk, amit ő maga gyúrt! Állítom, hogy azóta sem ettem olyan jót sehol!

Személyiségemet is ez az időszak befolyásolta a legjobban: teljesen ellenkező dolgok érdekelnek, mint a testvéremet, és anyukámat. A legcsodásabb emlékem, a régi zöld barokk mintás függönyhöz kötődik, meg a pici porcelánfigurához, ami a diófa vitrinben volt: egy pici lányka a kék ruhájára szállt katicát nézi! Dédnagymamám szobájában voltak, és csak az rémlik, hogy ő ott ül, és szeretetteljesen néz!

Nagyon szerettem a vájlingokat meg hátul a gyümölcsös kertet. Volt ott szőlő, alma, körte, szilva, néha eper. És a szomszédból átnyúlt egy ribizlibokor, amit rendszeresen megkoppasztottam. A ház előt 3-4 hatalmas fenyő állt egy dombon, amiknek az alját lapos tuják díszítették. Soha nem mertem odamenni, mert nagyon félek a pókoktól!És a legjobb a szellőztetés volt ott, mert akkor be kellett feküdni a rekaméra és egy puha pokróccal a mama betakart nyakig.

Ebből a csöndes és tökéletes világból kikerülni, hatalmas trauma volt! Minden, ami a budapesti lakásunkhoz köt, olyan sovány, ezekhez képest. Legszívesebben oda költöztem volna, amikor arról volt szó, hogy saját otthont vegyünk, de a férjem (helyesen!) lebeszélt róla! Nem lenne jó ugyanott élni tovább, mert akkor elfelejteném a szép, csak oda kötődő emlékeket!