Nagyon aranyos mesét sikerült szereznünk Grétának: a Maszkabált!!! (Csodálatos és amolyan régiféle kedvesség). Van benne doktorbácsi is! Azt énekli, hogy a doktor mindenkinek segít! Segít!
Megesett a történet, hogy elmentünk a Tropicariumban egy szombet délután! Nagyon jó volt és jókedvvel indultunk haza, de amikor Grétát a kocsiba tettem: puff és nyeee!
Azonnal kórház, 3 óra várakozás, röntgen, majd várakozás, majd hívjam fel a vállambulanciát, mert lehet, hogy nagy a baj. Felhívtam, a következő hétre adott is időpontot valaki, és mondta, hogy a tanár úrnak nem sok ideje lesz! Na gondoltam én: végre egyszer valami komoly orvoshoz kerülök (tavaly lebénult a bal kezem és sok járkálás és orvosváltás után sem jöttek rá mi volt! Magától elmúlt. )! Orvos: Vállizomszakadás! Műtét vagy szuris kúra. -Jajj!- De még előtte ultrahag és mr kb, 12-15 ezer vizsgálat, hogy ne kelljen hónapokat várni. Ez mééég ííígy ok. De a magánrendelésére kell visszamenni, mert csak ott tudja a szurikat beadni. Hááááát, ha másképp nem megy?!
Hozzáteszem: a férjem alkalmazottként annyit keres, hogy szeptember előtt átlépi a Tb maxot (tudjátok mi az?).
Visszamentünk minden vizsgálatra: tüttürü-hüpphüpp, de szakadás nincs. Vissza a tanár úrhoz: - 13 ezer alap- ...izomszakadás, azonnal szuri: 6 ezer! De én mondtam, hogy már nem fáj, csak nem tudom felemelni a kezem....elélhetek én így. /bár a hajmosás körülményes!/
Nem mentem vissza a következő szurira. Nem is megyek több ilyenre, mert a szuri hatása ismét egy mese: ismét gyengül a bal kezem, mint tavaly és nem tudom bal oldalra fordítani a fejem! Szóval: ejjhajj az orvosok javának! (Nem bánom, ha elmennek külföldre... hátha jobbak azok akik a helyükre jönnek!)