Vasárnap

Fiatalok, nevetgélés, ismerkedés Thomas új barátnőjével, beszélgetések, megkésett névnap és születésnap ünneplése, a torony megmászása újra, csak most másokkal, mely ugyanaz, de mégis más élmény. 
Monát megkedvelni könnyű volt, bár a korábbi lányokat is az volt. Annál nehezebb a szakítások után nekem is elválni tőlük, de nem én döntök, és szerencsére Thomas nem gyakran hozott ilyen helyzetbe engem/minket. Egy darabig tart a kapcsolatom velük, aztán elmosódik, majd megszakad. Más irányba megy az életük tovább.
Monának tiszta, gyöngyöző a nevetése, ez ami azonnal feltűnt. Nem mintha Thomas nagy csapodár lenne, de népszerű a lányok körében, és szerencsére mindig olyanokat választ, akik szerethetőek, természetesek, intelligensek. Amíg nem ilyet talál, inkább egyedül van, nem használja ki az adódó, könnyű lehetőségeket.
Éppen délben voltunk fent a toronyban, és lent zúgtak a harangok. Minden olyan volt, mint mikor minden tökéletes azalatt a pár perc alatt, ami persze nem teljesen igaz, de fontos így hinni, és még csak nem is önbecsapás.
Kellett ez a  hétvége, itthon voltam, és mégis kimozdultam a magam előző hetéből.
Thomas később Skype-on elküldött egy értékelő sort, miután kérésére pár saját képet elküldtem Monáról és róla: 
"It was really nice today!"