Töltött paprika paradicsomszószban (vegán)

Ebben a nyárias őszben még minden adott volt egy ilyen ételhez. A praktikusság jegyében olyan tölteléket tettem bele, amit nem kell előfőzni, és a paprikát sem kell túlfőzni miatta. A zabpehely-lencse páros ráadásul nem csak finom, hanem - lévén gabona plusz hüvelyes kombináció - igen tápláló is.

Töltött paprika paradicsomszószban

(vegán recept)

Hozzávalók 4-5 adaghoz

• 10 db tölteni való paprika (nem csak a világossárga jó, lehet színesedő is - sőt, szerintem azok még ízletesebbek)

a töltelékhez:

• 1/3 bögre vörös lencse
• 2/3 bögre nagy szemű zabpehely (a bögre 2,5 dl-es, a kettővel együtt legyen tele)
• 1/2 teáskanál só
• 1 kis csokor kakukkfűág levelei
• 2 evőkanál napraforgóolaj

a paradicsomszószhoz:

• 2-2,5 kg érett, rostos fajtájú paradicsom (pl. Lucullus)
• 1/2 teáskanál só
• néhány kakukkfűág levelei

mellé még:

• 10-12 szem tyúktojásnyi méretű krumpli

Elkészítése
A paradicsomokat forró vízbe mártjuk, héjukat lehúzzuk, húsukat nagyjából felcikkezzük, és felfőzzük. Botmixerrel összezúzzuk; nem baj, ha kicsit darabos marad.
A paprikáknak éles késsel körbevágjuk a csomáját, vigyázva, hogy a húsukba ne szaladjon bele a kés. Kihúzzuk a szárukat, és kávéskanállal kiszedjük a csutka bent maradt részét és a magokat.
Tálban összekeverjük a töltelék hozzávalóit, és belekanalazzuk a paprikákba úgy, hogy tömörítés nélkül kb. 3/4-ig legyen bennük (a főzés során nőni fog a térfogata, így nem nyomja szét a paprikát, csak épp kitölti majd).
Vastag aljú, mély serpenyőben vagy lábasban fektetve elrendezzük a paprikákat, lehetőleg egy rétegben (nekem egy 26 cm átmérőjű edényben pont elfért). Felöntjük paradicsomlével; akkor jó, ha mindenütt teljesen ellepi. Kanállal kicsit megmozgatjuk a paprikákat, hogy kijöjjön belőlük a levegő és feltöltődjön a belsejük paradicsomlével.
Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve kb. 20 percig főzzük. Eddigre megpuhul a töltelék, a paprika viszont még enyhén roppanós marad.
Közben meghámozzuk és hosszában négybe vagdossuk a krumplit, és enyhén sós vízben megfőzzük. Az étel mellé adjuk tálaláskor. (Krumpli helyett barna kenyérrel is fogyaszthatjuk.)
 

Lecsós fejtett bab puliszkával (vegán)

Hétvégén leszüreteltük a komposztáló oldalára futtatott fejtőbabot. Nagy része már száraz, ám egy kisebb adagnyi zsenge, fejthető is megbújt még a levelek között. Lecsóval megszaporítva, puliszkagombóccal kiegészítve ez a laktató egytálétel lett belőle vasárnap:

Először a puliszkát készítettem el: Felforraltam 1,5 liter vizet, tettem bele 1 teáskanál sót meg 2 evőkanálnyi olajat. Vékony sugárban beleszórtam 10 dkg kukoricadarát és 20 dkg kukoricalisztet, miközben kézi habverővel folyamatosan kevergettem. Amikor sűrűsödni kezdett, fakanálra váltva kevergettem tovább, egészen addig, míg elvált az edény falától. Eddigre a daraszemcsék is megpuhultak benne. Lefedve félretettem.

1 bögre fejtett babot (de ha lett volna, kettővel is szívesen beletettem volna) 1 babérlevéllel enyhén sós vízben puhára főztem. Közben pedig lecsót készítettem úgy bő 3/4 kilónyi paprikából és kb. ugyanannyi paradicsomból. A végén hozzáadtam a leszűrt babot is.

Fél centi vastagságú szeletekre vágtam 1 nagy fej vöröshagymát, szétszedtem karikákra, kukoricalisztbe forgattam, és kevés felmelegített napraforgóolajban pirosra sütöttem.

Tálaláskor kiszedtem a lecsós babot, evőkanállal rászaggattam az időközben megszilárdult puliszkát, és az Isti adagját megkoronáztam a hagymával, én meg élveztem hagyma nélkül. Ez a mennyiség 4 bőséges adag, plusz kimaradt 2 adagnyi puliszka (ahhoz holnap majd kitalálok valamit).


A receptet az Ízek és Érzések magazin aktuális (2011. szeptember-október) számában találtam. Megint befürödtem a recept betartásával, az újságban szereplő 5 dl vízzel poros maradt a puliszka, plusz 1 litert igényelt még (azaz összesen háromszor annyit!). Az ott írt 25 dkg lecsót pedig nagyon kevésnek tartottam, így nem csak a kevesebb bab miatt növeltem meg jócskán (ha jól számolom, úgy négy-ötszörösére) a mennyiségét. Még így is aránytalanul sok puliszka maradt, miután 1-1 jóleső adagot megettünk, kb. olyan arányokkal, ahogy a magazinbeli képen is látható az étel. A puliszka önmagában nem valami ízletes, egyszerűen igényelte a lecsót. Amúgy ötletes, hogy az elcsépelt rizs helyett kukorica kerül mellé; és nekem külön tetszik, hogy nem összefőzve vele (így jobban néz ki, és fogyasztáskor tetszés szerint szabályozható az arány). Finom volt, de semmi extra, a befektetett munkáért és a termelődött mosatlanmennyiségért jobbat vártunk cserébe.
 

Felajánlásom

Rengeteget szoktam befőzni, így nem is volt olyan könnyű kiválasztanunk Istivel a felajánlásunkat a Móni által szervezett jótékonysági árverésre, melynek bevétele a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítványt támogatja.

1 üveg "paradicsomkoktél", azaz sárga koktélparadicsom piros lében. Látványos és nem kevésbé finom! Csak paradicsom van benne, és semmi más. Az alapanyagot saját kertünkben termeltük, nagy szeretettel gondozva a tavasszal vetett növénykéket, melyek szépen megnőttek és most csak úgy ontják a termést.

Licitálni szeptember 26-30-ig (hétfőtől péntek 24 óráig) lehet itt megjegyzésben. Erre az időre kikapcsolom a moderálást, így azonnal látható, ha új licit érkezett. Regisztráció nélkül (névtelenül) is lehet írni, de ebben az esetben kérem, hogy a hozzászólás szövegében szerepeljen a név. A legnagyobb összeget felajánló olvasó az alapítvány számlájára befizetés után postán kapja meg tőlem a befőttet, egy kis meglepetéssel kiegészítve.

A kikiáltási ár: 300 Ft.
Ki ad érte ennyit?
És ki ad többet? :)
 

Szeptemberben a Tanyán

Még volt friss csemegekukorica szeptember közepén! Ettünk is belőle egy jót még így utoljára az idén, a levágott szárat meg elkapták a malackák.

Segítettünk szedni és fűzni a fűszerpaprikát. Rengeteg van, igencsak karácsony lesz, mire őrölt paprika lesz belőle. Régebben nem kedveltem ezt a fűszert, az utóbbi években azonban jó barátok lettünk: szívesen használom ételekbe, és előszeretettel szórom az olajos kenyér tetejére is.

Adott volt minden alapanyag zöldséges tésztaszószhoz és zakuszkához, úgyhogy főztünk egy-egy fazékkal. Nem mértem a hozzávalókat, tettünk mindenből, amennyi épp volt érett, és a korábbi évek receptjeihez hiányzó dolgok helyett használtunk olyanokat, amik most rendelkezésre álltak. Avagy finomabb a saját, vegyszermentesen termelt főzőtök, mint az akármilyen vásárolt cukkini, és még pénzbe se kerül.

A többi növényt sajnos nagyon megviselte a szárazság, sajnos csak korlátozottan volt lehetőség öntözni.

Felszedésre vár még a répa, a cékla, a fekete retek, valamint a kardvirággumók. No meg a rengeteg sütőtököt is hazahordjuk majd; jól fog az még jönni télen. Ez nem az elterjedtebb hosszúkás, hanem a kerek fajta, kíváncsi leszek az ízére. Van még némi paradicsom és paprika is, folyamatosan lehet szedegetni a fagyokig. Már nem befőzésnyi mennyiség, de friss fogyasztásra jól jön.
 

Zakuszka 2011 (vegán)

Végre ez a befőzés is sorra került a múlt héten. A Tanyán termett paprika, paradicsom és főzőtök került bele, egy kis korábban eltett sült padlizsánnal kiegészítve (utóbbira azért volt szükség, mert a fejtettbab-termés messze alulmúlta a várakozást). Saját vetésű, friss bazsalikom volt a fűszere. Ezúttal a tököt nem kockáztam, hanem azt is áthajtottam a húsdarálón, a paprikához hasonlóan. 9 db 0,5 literes üveggel lett, jól be kell majd osztanunk!

Részletes zakuszkareceptet a Kifőztük magazin 2011. augusztusi számába írtam.
 

Jótékonykodás

Móni kezdeményezéséhez csatlakozva az én felajánlásomra is lehet majd licitálni a jövő héten. A gyűjtéssel a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítványt támogatjuk.

Figyeljétek a blogomat, nemsokára megmutatom, mit választottunk Istivel a kamrából, hogy elárverezzük az alapítvány javára.
  

Zöldséges tésztaszósz Tanya módra (vegán)

Nagyon szeretjük az előre elkészített zöldséges szószokat, amiket csak fel kell melegíteni, és már mehet is a főtt tésztára, hogy gyors, laktató fogás legyen belőle akkor már minimális munkával. A többit a szósz elkészítésekor tudjuk le, "tömbösítve". Most a Tanyán szüretelt termésből készítettük úgy, hogy húsdarálón áthajtottunk paprikát, paradicsomot, főzőtököt és sárgarépát, a felsorolás sorrendjében valamelyest csökkenő mennyiségben. Nagy, vastag aljú fazékban, időnként megkeverve sűrűre és nem egészen puhára főztük, néhány zellerlevél társaságában (utóbbit a végén kiszedtem és megettem, csak az íze miatt volt rá szükség - ha már zellergumónk nem volt belefőzni). (A paradicsom és a paprika által kiengedett vékony levet nem főztük bele, hogy ne kelljen hosszasan sűríteni, inkább egy paprikás krumplit ízesítettünk meg vele másnap.) Azon forrón beüvegeltük, és száraz dunsztban hagytuk kihűlni. 10 db 4 dl-es üveggel lett, azaz tízszer két adag tésztára való. Szándékosan lett natúr, felhasználáskor fogom majd sózni és tetszőleges zöld fűszerrel ízesíteni.

További két változatot a témára, részletesebb leírással és mennyiségekkel a Kifőztük magazin 2011. szeptemberi számában mutattam be.

---------------

Utólagos kiegészítés: A fenti szósz annyira sűrű és extrán zöldséges lett, hogy nem főtt tésztával érdemes fogyasztani, hanem pizzaszószként. Szerencsére ezt a műfajt is nagyon szeretjük :)
 

Vasárnapi szórakozás

Az utóbbi hétvégéken mindig sorra került valamiféle befőzés. Úgy alakult, hogy rendre a vasárnapi piacon sikerült kedvező áron bevásárolnom a kiváló alapanyagot, úgyhogy adott volt a délelőtti program. Szerencsére most már segítségem is van hozzá a Főkóstoló személyében. Tavaly ősszel jött, akkor már inkább csak az evésbe tudott besegíteni, most azonban az elrakásból is kiveszi a részét: általában az ő feladata a mosogatás és a fedők rácsavarása, az enyém meg az üvegek és fedők összeválogatása és a tartalom elkészítése.

A reális önmérséklet gyakorlása jegyében csupa olyan dolgot raktunk el, amit szeretünk és rendszeresen fogyasztunk, de a korábbi készlet már elfogyott. Így lett natúr lecsó (13 db 720 ml-es üveg), paradicsomlé (26 db 330 ml-es üveg) és lecsó-szósz (25 db 370 ml-es üveg); "ráadás" a sült paprika (5 db 400 ml-es üveg). Egy nagyobb adag gyümölcslé még jó lenne itt is (mondjuk körtéből), egyébként ezekkel már el lehet lenni jövő nyárig. Ja, és hátravan még a szokásos adag sós paprikakrém elkészítése, de ahhoz később lesz igazán jó paprika. Különféle befőttek és dzsemek még elég nagy mennyiségben vannak korábbról, és paradicsomkoktélt is találtam még jópárat. Nemrég volt "leltározás", úgyhogy elég pontosan képben vagyok a meglévő készleteket illetően.
 

Kifőztük 2011/9.

Megjelent a Kifőztük magazin szeptemberi száma, több mint 80 recepttel, melyből mindenki találhat kedvére valót. Az iskolakezdés jegyében kiemelt helyet kaptak benne a tízórai csomagolható finomságok, meg természetesen továbbra is előszeretettel használjuk a szezonális alapanyagokat.

Jómagam csillagtökös lepényt és fahéjpudingos almatortát sütöttem. A bolti gyümölcslevek helyett házilag készítettem rostos ivólevet, ezúttal körtéből. Szintén körte, valamint szőlő került üvegbe finom, cukormentes dzsem formájában. Folytattam a paradicsombefőzésről szóló összefoglalómat is: most a natúr lecsó és kétféle zöldséges tésztaszósz receptjét írtam le.

Az újság szokás szerint ingyenesen letölthető a kifoztuk.hu oldalról.
 

Karalábéleves keletiesen (laktovega vagy vegán)

Semmi különös karalábélevesnek indult. Aztán megláttam a polcon pár olyan hozzávalót, ami már régóta ott árválkodik, és mégsem járja, hogy tönkremenjen. Persze nem tettem bele mindet, 'lesz, ami lesz' alapon, csak párat, amiről úgy gondoltam, hogy a zöldségekkel is meg egymással is jól megfér egy ételben. Színes és ízletes ebédünk lett belőle, amely könnyű és nagyon zöldséges.

Hozzávalók 4-6 tányérnyihoz

• 2 nagyra nőtt, de zsenge karalábé (kb. 50 dkg)
• 2 répa
• 2 petrezselyemgyökér
• 1 kis zeller
• 2 evőkanál ghí vagy vaj (vegánoknak olaj)
• 1-1,5 liter víz
• 1,5-2 csapott teáskanál só
• 1,5-2 teáskanál Bombay fűszerkeverék (a Fűszeráruháztól - összetétele: curry, tengeri só, kurkuma, fehér bors, petrezselyem, gyömbér)
• 1 marék kínai rizstészta (vagy mehet helyette bármilyen durumtészta, ami már nem tesz ki egy adag tésztaételt)
• 1 kis csokor petrezselyem- vagy zellerzöld

Elkészítése
A zöldségeket meghámozzuk, és kockára, illetve karikára vágjuk. Vastag aljú fazékban felmelegítjük a ghít, majd kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a zöldségeket. Felöntjük annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, hozzáadjuk a sót és a fűszerkeveréket, és forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a zöldségek roppanós-puhák lesznek. Ekkor hozzáadjuk a (szükség szerint összetört) tésztát és az összevágott zöld fűszert, elzárjuk alatta a lángot, és lefedve állni hagyjuk kb. 10 percig. Ezalatt megpuhul benne a tészta.

Zabpelyhes gyümölcspite (vegán)

Bármennyire is igyekszem kiszimatolni a finomat, időnként megesik, hogy a beszerzett gyümölcs íze alulmúlja a várakozást, és nem fogy el jóízűen csak úgy. Ilyenkor szoktam beépíteni valami ételbe, például egy jó gyümölcsös sütibe. Mivel ez most igencsak lédús barack volt, nem igazi tésztát tettem alá, hanem főtt zabpelyhet, ami elázva sem rossz. Ha nem csináljuk túl édesre, akkor akár főételként is fogyasztható, mondjuk vacsorára vagy reggelire.

Hozzávalók egy 24 cm-es piteformába
az alaphoz: 1,5 bögre nagy szemű zabpehely, 1,5 evőkanál barna cukor, 1,5 bögre víz, 1/2 kávéskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer
a töltelékhez: 1 kg őszibarack, 1 kávéskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer, 1 evőkanál barna cukor
egyebek: olaj a forma kikenéséhez, édesszájúaknak további cukor a tálaláskor

Elkészítése
A zabpelyhet a cukorral és a fűszerrel állandó kevergetés mellett megfőzzük a vízben. Sűrű, ragacsos massza lesz. Vékonyan kiolajozunk egy 24 cm átmérőjű kerámia piteformát, és kanállal belesimítjuk a főtt zabpelyhet, magas peremet kialakítva a szélén. A barackot meghámozzuk, felkockázzuk és összeforgatjuk a fűszerrel, majd a zabpelyhes alapra terítjük, és meghintjük barna cukorral. Hideg sütőben indítva 180 fokon 30 percig sütjük. Akkor van kész, amikor átsült a gyümölcs, a zabpehely pedig körben elvált a formától. Langyosan vagy kihűlve tálaljuk, ízlés szerint tovább cukrozva. Ez a mennyiség 2 adag főétel vagy 4-6 adagnyi desszert. (Én most dupla adagot csináltam, ez látható a képen. Ketten kétszer jóllaktunk belőle.)

A kiinduló ötlet egy sós változat volt, amit pár éve elég sokszor készítettem. Ma már tojás helyett inkább egy kis kurkumás tejfölt tennék a túrótöltelékbe.
 

Rakott karalábé (laktovega)

Kevés munkával elkészíthető, laktató hétköznapi ebéd.

Hozzávalók 2 nagy adaghoz

• 1 bögre (2,5 dl) árpagyöngy
• 2 evőkanál natúr vegamix
• víz
• 4 db nagyra nőtt, de zsenge karalábé (kb. 1 kg)
• 2-3 dkg vaj
• 2-3 evőkanál olaj
• 3 púpozott evőkanál háromgabonás kenyérliszt (vagy valamilyen más teljes kiőrlésű liszt)
• 1/2 liter tej
• 1 teáskanál só
• 1 csapott teáskanál kurkuma
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 15 dkg karakteres ízű sajt (én csilis házisajtot használtam, azért is ilyen piros)

Elkészítése
Az árpagyöngyöt egy éjszakára beáztatjuk, majd leszűrjük, és elosztjuk két 24-cm-es piteformába (vagy beleszórjuk egy ennek megfelelő alapterületű nagy tepsibe). Rászórjuk a vegamixet, majd öntünk rá annyi vizet, amennyi ellepi (ebben fog megpárolódni). Meghámozzuk és kis kockákra vágjuk a karalábét, és az árpagyöngyre terítjük. Felmelegítjük a vajat és az olajat, beleszórjuk a lisztet, és folyamatos kevergetés mellett megvárjuk, míg habzani kezd. Ekkor hozzácsorgatjuk a tejet, és továbbra is kevergetve addig főzzük, míg besűrűsödik. Sóval, kurkumával és összevágott petrezselyemzölddel ízesítjük. A kapott szószt rákanalazzuk a karalábéra. Végül rászórjuk a lereszelt sajtot. Hideg sütőben indítva 180 fokon 30 percig sütjük, majd az elzárt sütőben hagyjuk még 10-15 percig.

Tipp: Így roppanós marad a karalábé, aki puhán szereti, ne nyersen, hanem picit előfőzve tegye bele.
 

Lecsós babpástétom (vegán)

Szeretem a száraz hüvelyesekből készült szendvicskrémeket, nem csak ízük és variálhatóságuk miatt, hanem azért is, mert a pékáru gabonájával együtt fogyasztva teljes értékű fehérjét biztosítanak. Ezúttal a bab volt a soros, amelyet igazán nyáriasan sikerült ízesíteni:

1 bögre (2,5 dl) szárazbabot beáztattam pár órára (egy éjszakára még jobb), majd friss vízben 1 babérlevél társaságában puhára főztem. Leszűrtem, és immár a babérlevél nélkül krumplinyomóval összetörtem (így kissé darabos maradt, aki sima krémet akar, turmixolja inkább). Kisebb részletekben hozzáöntöttem 1 üveg (330 ml) lecsó-szószt (így könnyebb volt törni), valamint ízesítettem sóval és oregánóval (mennyiség kóstolgatással belőve, a sóval bánjunk csínján, a zöld fűszert viszont nem kell sajnálni, főleg, ha friss - oregánó helyett illik bele a bazsalikom, a kakukkfű vagy a majoránna is). Mikor már csak épphogy langyos volt, hozzákevertem pár evőkanálnyi hidegen sajtolt napraforgóóolajat. Frissen kisült, házi zsemlével ettük (ennek receptje a Kifőztük magazin nemrég megjelent kenyeres különszámában olvasható).

(A fekete hasú babtól lett ilyen érdekes színe, bár a Főkóstolónak kimondottan így tetszett. Fehér babból vagy gyöngybabból ajánlom azért inkább.)
 

Sajtos brokkolileves (laktovega)

Szeretem a brokkolit, mégis ritkán kerül az asztalra, mert ritkán látok a piacon. Most azonban kifejezetten nekem ajánlott egy kis adagot az egyik kedvenc árusom. Nem volt ugyan különösebben szép, de az évek során még sosem csalódtam az árujában, így egyből igent mondtam. Nem is bántam meg, mert finom ebédünk lett belőle. Bár arányában végül nem valami sok benne a brokkoli, ízében elég meghatározó, ezért nevezem brokkolilevesnek.

Hozzávalók (4 tányérnyihoz)

• 25 dkg brokkoli
• 25 dkg sárgarépa
• 25 dkg krumpli
• 1 liter víz
• 1 teáskanál só
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 1 babérlevél
• 2,5 dl zsíros tej
• 10-15 dkg füstölt sajt

Elkészítése
A brokkolit kisebb rózsákra szedjük. Ha zsenge, akkor a torzsáját és a leveleit is összeaprítjuk és felhasználjuk. A répát és a krumplit meghámozzuk, felkockázzuk. Az előkészített zöldségeket megfőzzük a fűszeres vízben, majd hozzáadjuk a tejet és összeforraljuk. (Megkóstoljuk, és ha szükséges, igazítunk a fűszerezésén.) Tálaláskor a tányérokba kockázzuk a sajtot, és rámerjük a meleg levest.
 

Sült paprika - frissen és eltevésre (vegán)

Úgy tűnik, idén megint jó termés van paprikából. Többek között a vastag, piros húsú fajtából is (kápia, vagy ahhoz nagyon hasonló) , ami megsütve különösen finom. Pár éve a friss felhasználáson túl olajban tettem el belőle. Nagyjából jó is volt ez, csak
(1) nagyon ügyelni kellett, hogy még véletlenül se lógjon ki az olajból egy pici csücsök sem, különben könnyen romlásnak indult,
(2) így is pár hét, esetleg egy hónap volt az élettartama, a következő szezonig semmiképp nem lehetett eltartani,
(3) utána a visszamaradó olajjal is kezdeni kellett valamit (már akkoriban is elég keveset használtam, és nem is feltétlenül minden ételemhez illett épp ez a paprikás olaj, úgyhogy ez elég hosszadalmas utómunka volt).
Szóval, jó, jó ez a módszer, de nem az igazi.

Emiatt idén változtattam és "befőttnek" raktam el inkább. Vagyis a megsütött, majd meghámozott paprikát kis (4 dl-es, tésztaszószos) üvegekbe raktam, felöntöttem a saját levével, majd légmentesen lezártam és natúrbefőtt módszerrel kidunsztoltam. Ennek során további levet engedett, de egyébként remekül ráhúzódott a fedő és elvan odabent. Később majd "találkozunk". Nem feltétlenül csak télen, lehet az a jövő héten is, vagy majd csak tavasszal, kora nyáron - amikor jólesne valamihez egy kis sült paprika. Nálam ugyanis a sütésnél nem a pár darab, hanem az 1 nagy tepsi a mértékegység: ha ugyanannyi energiával ennyit is meg lehet sütni, akkor használjuk ki maximálisan. Szezonon kívül pedig dehogy veszek vízízű paprikát a mostani ár sokszorosáért.

Még egy újításom volt az idén: a félbe vágott, csutkátlanított paprikákat nem tepsin, hanem - természetesen előzetesen beáztatott - cseréptálban (pataki tálban) sütöttem meg. Hideg sütőben indítva 200 fokon 60-70 perc kellett neki, plusz utána a lefedett tálban hagytam kihűlni. Így nem lett fekete a külsejük, de remekül elengedték a héjukat - sokkal könnyebb volt hámozni, mint korábban a tepsiben vagy a grillen sült változatot. A grillen sült változatnak a plusz íz az előnye, amiért alkalomadtán mégis megéri úgy csinálni, a tepsisnél viszont egyértelműen jobban bejött ez a cseréptálas módszer.

A pataki tálat úgy 3-4 kilónyi paprika töltötte meg teljesen, és ebből 5x4 dl "befőtt" lett.

Jó lesz majd kenyérhez, pástétomokba, szószokba, ételízesítőnek, rakottasokba ízletes és színes rétegnek, péksüteménybe tölteléknek, meg ami majd felhasználáskor eszembe jut.

Korábbi évekből egyéb kipróbált sütési módszerek leírása és a felhasználáshoz néhány konkrét recept:

• Variációk grillezett paprikára
• Spagetti grillezett paprikával
• Pizza grillezett paprikával és paradicsommal
• Nyári fűszeres rizs
• Krumplilepény grillezett paprikával
• Csigák grillezett paprikával
• Grillezett paprika - immár sütőben
• Rakott patiszon

Eltevésekhez is jól jön, például:

• Padlizsános-paprikás paradicsomszósz
• Paprikalekvár
• idén tervezek ajvárt is csinálni; ha aktuális lesz, beszámolok róla

Almás lepény, egyszerűen (vegán)

Az idén rekordmennyiségű hullott alma feldolgozásán vagyunk túl, de persze mindig szívesen elfogadunk egy újabb adagot. Nem baj, ha ütődött, és esetleg kukacos is - több a tisztítási veszteség, de a végtermékről már senki meg nem mondaná, hogy nem első osztályú gyümölcsből készült.

Ez a lepény lazán elnyel pár kiló ilyen, gyors fogyasztásra való almát. Egyszerű kelt tészta van az alján, azon pedig jó vastag töltelékréteg, és ennyi. Nem egy agyonbonyolított darab, de nem is hiányzik belőle semmi csavar: ez így finom, ahogy van. Megcsinálni sem nagy ügy, a munka oroszlánrésze az alma előkészítése.

Hozzávalók
a tésztához: 25 dkg Graham-liszt, 25 dkg finomliszt, 1 csapott teáskanál só, 3 evőkanál barna cukor, 1/2 teáskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer, 2 dkg friss élesztő, kb. 3,5 dl langyos víz
a töltelékhez: 3-4 kg hullott alma, 1 teáskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer, 2 evőkanál zabkorpa (puha, lédús almához mehet 3 kanállal is)
egyebek: olaj a tepsi kikenéséhez, 2 evőkanál barna cukor a tetejére + további cukor vagy méz ízlés szerint a tálaláskor

Elkészítése
Kézzel vagy géppel összegyúrjuk a tészta hozzávalóit (úgy adagoljuk a vizet, hogy lágy legyen, de éppen ne ragadjon). Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
Közben megmossuk és feldaraboljuk az almát, és kireszeljük a héjából. Leöntjük a levét (és megisszuk), de kifacsarni nem kell. Hozzákeverjük a fűszert és a zabkorpát (ez utóbbi jó nedvszívó, tökéletesen gondoskodik róla, hogy a töltelék ne áztassa el a tésztát).
Nagy tepsit (az enyém 39x30 cm-es, és 5,5 cm mély) vékonyan kiolajozunk, beleborítjuk a megkelt tésztát, és kézzel széthúzzuk benne, jó magas peremet kialakítva a széleken. Rákanalazzuk az almát és nagyjából elegyengetjük, majd meghintjük kevés barna cukorral.
Hideg sütőben indítva 180 fokon kb. 30 percig sütjük. Akkor van kész, mikor láthatóan pirul a szélén a tészta.
Langyosan már szeletelhető, de kihűlve is finom. Édesszájúaknak ízlés szerint további cukor vagy méz kerülhet még a tetejére a tányérjukon.

 

Augusztus a Tanyán

Természetesen ebben a hónapban is kikerekeztünk párszor a Tanyára. Szerintem most először fordult elő olyan, hogy egy alkalommal csak szüretelni mentünk. Később persze bepótoltuk a munkát is. A Gazda se sokszor csinált olyat, mint most: négy napra elutazott, de persze visszaérkezve az volt az első, hogy kiment szétnézni.

Beütött a szárazság, ami sajnos nagyon meglátszik a növényeken. Elapadt az öntözéshez használt víz, már csak az esőben bízhatunk. A paréj azért nő rendületlenül, úgyhogy irtottuk, ahol értük, Isti kapálta a paprikákat, meg még most is felkötözte a paradicsomot, hogy az újabb hajtásait se húzza le a sok termés. Megérdemli a gondoskodást, mert nagyon ízletes, rostos húsú termést ad. Keresztanyám után mi is főztünk belőle egy adag levet, meg a paradicsomos zöldbabhoz is használtunk belőle. Zöldbab meglepően sok volt még, le is szedtem a nagy szárazság előtt, ne menjen tönkre a vízhiánytól. Hatalmasra nőttek a répák. A főzőtök csak úgy ontja a termést, híja sem volt, mikor egyet-kettőt hazavittünk főzeléknek. Rengeteg az uborka (és szerencsére a hozzá való kapor is), és mivel nem lett más gazdája, két biciklikasnyit megint beraktunk savanyúságnak. Isti ennek kapcsán megismerkedett a legtutibb dunsztolási módszerrel, ha nagy mennyiségű befőttről van szó: kint, üstben, fűzfával tüzelve alá. Kukorica is sok jutott, bár elég apró csövek, de kifejezetten ízletes fajta. Körülbelül kétnaponta főztünk egy-egy nagy fazékkal, de persze sose tartott két napig, csak ettünk közben mást is. Már lehet szedni a különféle paprikákat. Keresztanyám nem fog unatkozni: sok a fűszerpaprika, van mit fűzni. A fejtősbab nem jött be, és sajnos a karalábék is elég fásak. Még van pár szál kardvirág, és pompázik az őszirózsa.

Jövő hónapra maradt a paradicsomos tésztaszószok és a zakuszka eltevése, további paprikaszüret és -feldolgozás, és talán a cékla és a feketeretek kóstolója is belefér már (a céklák hatalmasak, már most is hozhattunk volna belőle, csak annyi minden más is volt, hogy kimaradt - mondván, hogy ez megvár). Ígéretesek a sütőtökök.

Megint jólesett kijárni meg ott tevékenykedni, főleg, hogy napraforgótábla van körülötte, ami kifejezetten illatos mostanság. Az utolsó nap hazafelé kapott defekt mondjuk nem hiányzott, de ez nem fog megakadályozni abban, hogy jövő hónapban is menjünk, ahányszor belefér.