Eperszezon!

A héten végre beértek az első saját eprek, sőt, mostanra már egész jó mennyiségeket tudok szüretelni nap mint nap. Egyelőre még elfogy frissen, meg időm se nagyon van kreatívkodni belőle, de azért majd igyekszem. Tavaly nagyjából fel is raktam az elmaradhatatlan műsorszámokat, de persze a lehetőségek végtelenek...

Tegnap például eper szörp iránt érdeklődött e-mailben egy kedves olvasóm. Mivel mást is érdekelhet, ide is kiteszem, hogy milyen tippeket adtam a témában:
"Eper szörpöt kifejezetten nem szoktam készíteni, de puha, lédús fajta eperből a dzsemfőzés melléktermékeként előfordul, hogy ilyen is lesz. Felfőzöm az előkészített epret, és ha túl sok levet engedett, akkor azt nem elfőzöm róla, hanem leszűröm, és a sűrű, darabos részéből készítem el a dzsemet, a levet pedig ízlés szerint ízesítem (cukor/méz, citromlé), felforralom, majd forrón üvegekbe szedem és azonnal lezárom. Felbontás után lehet inni tisztán vagy tetszés szerint hígítva (vízzel/szódával). Ez - ha nem is teljesen áttetsző - kevésbé rostos, alkalmas hígítható szörpnek is. Ha az eper húsából nem dzsem lesz, hanem azt is beleturmixolom, és ízlés szerint vízzel (vagy esetleg pici fehérborral) hígítom, akkor rostos ivólé lesz. Ez nagyon finom úgy is, hogy édesítésnek jó érett banánokat turmixolok bele. Friss fogyasztásra akár fel se főzöm, ha tárolni akarom, akkor viszont természetesen hőkezelni kell, hogy elálljon."

Aki pedig nem olyan szerencsés, hogy saját termésű eperből dolgozhat, annak ajánlom figyelmébe ezt a vásárt Lajosmizsén, ami 2010. június 5-én (szombaton) lesz (a plakát rákattintva nagyítható, illetve a hivatkozott honlapra is érdemes ellátogatni).


Jó eprészést mindenkinek!

Kifli teljes kiőrlésű tönkölylisztből (vegán)

Egy nagyon egyszerű kelt tésztát készítettem, azt formáztam meg a szokványos kifli alakra. Természetesen ez jóval sötétebb és laktatóbb, mint fehérlisztes bolti társai. Szépen megkelt, s bár nem az a légiesen könnyed felfújt állag, nem is túl tömör, és még két nap elteltével sem száraz. A tésztába lehetett volna fűszereket is keverni (pl. tetszőleges zöldfűszert vagy kenyérfűszert), illetve díszíteni is lehetett volna a tetejét (pl. durva szemű sóval vagy magokkal - ez esetben rászórás előtt vízzel le kell kenni a tapadás érdekében) - ez most elmaradt, de mint ötletet és variációs lehetőséget feljegyzem, és legközelebb alkalmazom. Azért így natúr is nagyon jót ettem belőle :)


A tészta dagasztását és első kelesztését a kenyérsütőgépre bíztam. Az alábbiak kerültek az üstbe:

• 1 bögre (2,5 dl) langyos víz
• 2 evőkanálnyi étolaj
• 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, átszitálva
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál barnacukor
  
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő (frissből 2 dekát használtam volna)

Figyeltem a tészta összedolgozását, hogy beállíthassam a megfelelő állagot: ehhez kb. 1/2 dl vizet kellett hozzáadnom apránként (inkább innen szeretem megközelíteni a dolgot, nem a ragacsos tészta lisztezése felől, mert akkor óhatatlanul változik az összmennyiség és rossz esetben túlságosan eltolódhatnak az arányok).

A megkelt tésztát kiborítottam az üstből, enyhén átgyúrtam, majd 8 darabra vágtam, igyekeztem közel azonos méretűekre. A darabokból egyenként bő arasznyi átmérőjű köröket nyújtottam (még alálisztezni sem kellett, de ha netán túlságosan ragadna, akkor pici liszttel segíthetünk rajta), majd az egyik széle felől feltekertem, végül meggörbítve tettem a szilikon sütőlappal bélelt tepsire. 2*4-es elrendezésben jól elfért a nyolc kifli a tűzhely sütőlemezén.

Betettem az egészet a sütőbe, de egyelőre még csak 50 fokra melegítettem fel, majd elzártam, és kelni hagytam a tésztát kb. fél óráig. Ezalatt láthatóan megnőttek és kikerekedtek a kiflik.

Utána 200 fokra kapcsoltam, és mintegy 30 percig sütöttem, majd még egy kicsit az elzárt sütőben hagytam. (Akkor jó, ha láthatóan barnulni kezd a külseje, különösen az alja, és megütögetve kongó hangot ad, hasonlóan a kenyérhez.) Rácsra szedve megvártam, míg ehetőre hűl, és már be is falatoztam kettőt finom vajjal - amit ugyan elfelejtettem időben kivenni a hűtőből, de a szeletek hamar megolvadtak a friss, langyos kiflin. A többit pedig konyharuhába bugyolálva tettem el későbbre - így nem gőzölődik be a hűlés során, és nem is szárad ki később.

Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, de ebből csak 15-20 percnyi a munka összesen (a tészta hozzávalóinak bekészítése, meg aztán a formázás a lényegi kézi teendő)
Pénz: kb. 300 Forint volt összesen a 8 kifli, vagyis durván 37 forintra jön ki darabja - viszont garantáltan az és csak az van benne, amit beleraktunk, és kettő már elég a jóllakáshoz
Hazai alapanyagokból.

Zöldséges haltekercsek (húsos)

Ez volt az első olyan tél, amikor egyáltalán nem vettem semmilyen szezonon kívüli zöldséget, gyümölcsöt. Korábban se voltam nagy fogyasztója ezeknek, de azért pár alkalom mindig becsúszott, mikor már elég távoli volt a késő őszi friss zöldek emléke, és találtam olyat, aminek legalább nyomokban volt valami illata (nézhet ki akárhogy, meg mondhatnak róla akármit, az orrom az, ami nem csap be). Ilyen előzmények után persze már nagyon vártam a friss, zsenge retket, salátát, spenótot... S amikor végre megjelenik a piacon a néniknél, örömmel vásárolok be, és dehogy főzöm meg! De még csak salátává se alakítom holmi öntettel, egyszerűen csak "átmegyek nyúlba", és eszem úgy, ahogy van.

No, ezek a haltekercsek a maradékokból lettek. Sokféle zöldet sikerült beszereznem, mindenből egy kicsit, és nem győztem mindet megenni, mielőtt érezhetően fonnyadásnak indult volna. Eszembe jutott viszont, hogy nemrég olvastam egy receptet, amihez épp ezek kellenek kis mennyiségben, ráadásul a fagyasztóban őrizgetett két szép cápaharcsa-szelet is méltó formát nyerhet így.


Előző este áttettem a halat (2 szelet, kb. 1/2 kg cápaharcsa filét) a normál hűtőbe, majd reggel onnan is kivettem, hogy teljesen kiolvadjon. Leöblítettem, és félretettem.

A "beépített" körethez meghámoztam és kis hasábokra vágtam 1 kilónyi krumplit (ez még az utolsó zsák régi krumpliból volt - mire mind elfogy, remélhetőleg már barátságos áron lesz az új), majd mázas cseréptálba raktam, és összeforgattam 1 csapott teáskanál sóval, 1 marék petrezselyemzölddel és 2 evőkanálnyi olívaolajjal.

A halak töltelékéhez megmostam és vékony csíkokra vágtam 2 kis répát, és elővettem 1 nagy marék friss spenótot is. A halszeleteket enyhén sóztam, borsoztam, majd befedtem néhány réteg spenótlevéllel. Utána elosztottam rajtuk a répacsíkokat, és feltekertem őket a szélesebbik végüknél kezdve. A biztonság kedvéért megtűztem egy fogvájóval, majd a tálba, a krumplira raktam a haltekercseket. Az egész alá öntöttem kb. 1/2 dl fehérbort, majd rátettem a tál fedelét, és be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 50 percig sütöttem, majd még 10-15 percig az elárt sütőben hagytam.

Könnyű, ízletes ebéd lett belőle, 2 bőséges adag.

A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában olvastam, a hagyma kihagyásán túl a köretet és a sütési módot alakítottam át benne saját ízlésemre. Maradéktemetőnek jó volt ez az összeállítás, amúgy a korábbi változatok a témára nekem jobban bejöttek.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de legfeljebb fél óra munka van csak vele, plusz a halat ne felejtsük el kiolvasztani
Pénz: kb. 750 Ft a 2 bőséges adag
A hal és az olívaolaj messziről jött, a zöldségek viszont a környéken nőttek.

Lekváros virág-keksz (lakto-vega)

Igaz, hogy évjáratos, de szép színű, és legfőképp finom ízű házi sárgabarackdzsemre bukkantam a sufniban nemrég. Egyből az jutott róla eszembe, hogy ez kiváló lenne olyan kekszbe, ahol egy teli meg egy lyukas közepű korongot kell összeragasztani vele. Persze kitétel, hogy a tészta ne legyen túl édes, reform lisztekből készíthető legyen, és az sem árt, ha mindez nem túl munkaigényes művelet.


Egy nagy tálba öntögettem a következőket, és elkevertem:

• 25 dkg liszt, ebből 10 dkg zabpehelyliszt és 15 dkg Graham liszt (felesben akartam, de sajnos csak ennyi zabpehelyliszt volt itthon)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 púpozott evőkanál darált dió (épp ennyi maradék volt még az üveg alján, gondoltam, nem rontja el)
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 5 dkg barnacukor (és számomra még így is majdnem túl édes lett...)
  

Késsel hozzászeleteltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam. Utána hozzáadtam 1/2 dl vizet, amivel épp összeállt a tészta. (Az őrölt lenmag + víz 1 tojás helyett került bele.)

Betettem a hűtőbe kb. fél órára.

Utána enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, majd virág alakú szaggatóval kivágtam. A virágok felének kiszúrtam a közepét - mivel a legkisebb pogácsaszaggatóm is túl nagy lett volna, ezért egy megfelelő méretű fém kupak volt a célszerszám. A leesett darabokat összegyúrtam és újranyújtottam, a virágközepekből kiszedett kis köröket viszont inkább megsütöttem úgy. Nekem ebből a mennyiségből 27 sorozat lett (teli + lyukas + kis kör), amiket szilikon sütőlappal bélelt tepsire raktam. Nálam 200 fokon 10 perc alatt sült meg egy-egy adag, és három menetben fért el minden.

Először a tepsin hagytam hűlni egy kicsit, majd óvatosan tányérra szedtem. A teljesen kihűlt darabokat sárgabarackdzsemmel összeragasztottam: egy-egy teli meg lyukas közepű virágot, a kis köröket meg kettesével (nem spóroltam, így kb. 2 dl dzsem fogyott el összesen).

Másnapra megpuhult a tészta, ahogy beszívta a dzsem nedvességtartalmát. Ilyen állapotában jó fogyasztani. A darált dió kifejezetten jót tett az ízének, és összességében is finom csemege lett.

A kiindulópont Thrini linzere volt, de mivel alaposan átszabtam a belerakott hozzávalókat és azok arányát is, inkább nem nevezném linzernek.

Idő: enni csak másnap lehet, mert puhulnia kell; mindenestül kb. 2 óra az elkészítése, amiből kb. 45 perc a tényleges munka
Pénz: kb. 450 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a lenmag meg a barnacukor kivételével.

Krumpli-bulgur egytál paprikával (vegán)

Megint egy olyan recept, amit akár le se kellene írnom, annyira egyszerű, és a cím és a kép alapján könnyen összerakható, hogy miről van szó:


3-4 közepes krumplit meghámoztam, majd apró, kb. 1 cm élhosszúságú kockákra vágtam. Egy kis lábasban feltettem főni 1 bögre vízben, ami egyébként jól ellepte. 1 evőkanál sós paprikakrémmel ízesítettem. Amikor a krumpli már majdnem puha volt, hozzáadtam 1/2 bögre bulgurt, összekevertem, majd mikor újra forrt, elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam 10-15 percet. Eddigre a bulgur felszívta a víz nagy részét, és minden ehetőre puhult. 1 bőséges adag.

Idő: kb. fél óra elteltével lehet enni, de csak 5 percnyi munka van vele az elején
Pénz: 100 Forint alatt
A zöldségek természetesen hazaiak voltak, a bulgur meg nem.

Májusi csokor

Stílszerűen a májusi szegfűvel kezdem, ami kinyílt a héten, és remek illatot áraszt - elég csak a közelébe menni, és lehet élvezni:


Van egy később virágzó fajta is, úgyhogy kitart még egy darabig. És lesz fehér is, de még erre is várni kell.


Addig inkább megmutatom az "ajtónálló" muskátlit majdnem teljes pompájában:

Tavasszal vettem a piacon, a néni szerint hatékonyan távol tartja a szúnyogokat - tényleg elég erős, a szúnyogriasztókra emlékeztető citrusos illata van, úgyhogy akár még működhet is... Meg nem mellesleg szép is, és garantáltan természetes.


A fűszernövények közül virágba borult a kakukkfű - igen szép látvány végig a terasz mellett:


Az öreg zsálya sem akar kimaradni a jóból - rengeteg friss levele mellett immár virágja is van:


Úgy látom, a madaraknak is lesz majd mit enniük jövő télen - a madárbirsen legalábbis nem múlik:

Virágos palacsinta (vegán)

Pár napja még csak az illatát élveztem, ma viszont szedtem is egy kis csokor bodza- és akácvirágot, és egy igazi tavaszi desszerthez használtam fel:


Palacsintatésztát kevertem a lehető legegyszerűbb módon: 6 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű tönkölylisztből, pici sóból és kb. 3 dl szódavízből, majd a végén hozzáadtam 1 evőkanál étolajat, valamint beletépkedtem 2 nagy bodzavirágtányérról a virágokat. Félretettem egy kicsit, amíg elkészítettem a tölteléket: leszemeztem 2 maréknyi akácvirágot, majd a reszelő kis lyukán hozzáreszeltem 3 kis almát, és kanállal összeforgattam. Átkevertem a tésztát, majd forró serpenyőben kisütöttem. Nem lehet nagyon vékony palacsintákat készíteni belőle, így csak 5 db lett. A kész palacsintákkal kiültem a teraszra, megkentem őket az almás töltelékkel, majd feltekertem, és jóízűen megettem.


Megjegyzések:
Egyszerűen kanállal keverve sem lesz csomós a palacsintatészta, ha először csak annyi folyadékot adok hozzá, hogy jól átnedvesedjen és éppen lehessen jól keverni, ekkor simára keverem, majd további folyadék hozzáadásával a kívánt állagúra hígítom.
Az akácvirág annyira édes, hogy szerintem további édesítést nem kíván, de ha mindenképpen igényeljük, akkor stílszerűen egy kis akácmézet ajánlok hozzá.
Ízre és állagra is kiváló volt így a töltelék, kár lett volna bármivel is bonyolítani.

Idő: kb. fél óra volt megevéssel együtt ez az egyszemélyes adag (igaz, én nem desszertként, hanem egy könnyű vacsoraként fogyasztottam; desszert műfajban ez a mennyiség 2 bőséges adagot is kitesz)
Pénz: kb. egy százasból kitelt a fenti mennyiség, bár nekem a virágok ingyen voltak
Hazai alapanyagokból.

Színes krumplitál (vegán is lehet)

Önálló fogásként, köretként, vagy apróbb krumpliból készítve akár partifalatokként is tálalható ez az egyszerű, főtt-sült, fűszeres krumpli.


Vékony héjú krumplikat körömkefével alaposan megmostam, majd hosszában kettévágtam és enyhén sós vízben megfőztem. Tepsire szedtem a darabokat vágott felükkel felfelé, és villával jó mélyen "beleszántottam" a tetejükbe (közben a másik kezemmel fogtam oldalt, hogy ne repedjen szét a külsejük). Mindegyikre tettem egy-egy vékony szelet vajat, enyhén sóztam, majd különböző színes fűszereket szórtam rájuk (darabonként egyfélét): pirospaprikát, kurkumát, őrölt köménymagot, frissen darált tarkaborsot, morzsolt majorannát (de a sor ízlés szerint bővíthető, módosítható). Betettem az előmelegített sütőbe, és megvártam, míg enyhén pirulni kezd a tetejük (viszont célszerű ügyelni, hogy ne süssük túl, mert az égett fűszer nem finom). Tányérra szedtem, majd friss zöldfűszerrel, ezúttal zsályalevelekkel díszítettem. Evőeszköz nélkül, kézzel megfogva ettem.

Tippek:

• Kellemes plusz ízt adott neki a vaj, de ha fontos, hogy vegán legyen, akkor vajdarabok helyett olajjal megcsepegtetve is készíthető ugyanígy.
  
• A fűszerek alá ízlés szerint kerülhet egy kis sűrű tejföl vagy sajt is, hogy kiadósabb legyen (természetesen így szintén nem vegán).
• Ennyiért nem érdemes külön felfűteni a sütőt, valami más étel (pl. keksz, sütemény, stb.) után ideális bedugni arra az 5-10 percre.
• Frissen melegen az igazi, igyekezzünk úgy időzíteni a tálalást. Azért a kihűlt darabok is elmennek, ha épp úgy jön ki, hogy van egy kis maradék.
  

Idő: kb. 45-50 perc elteltével lehet enni, ebből 20 percnyi munka
Pénz: egy százasból bőven kitelik egy főételnyi adag (bő 1/2 kg krumpli + 2-3 dkg vaj + fűszerek), ha más is van mellé, akkor értelemszerűen kevesebb is elég személyenként
Alapvetően hazaiból, a fűszerek egy része kivételével.

Túrós tészta (húsos)

De nem ám vegánul, kölestúróval, pirított szezámmaggal meg füstaromával - hanem igazi! (Évek óta ki van nézve ez az alternatív változat, és évek óta nem visz rá a lélek, hogy megcsináljam.) Amióta leginkább zöldeken élek, minden tavasszal rámjön, hogy úgy ennék egy kis füstölt szalonnát! A fura az egészben az, hogy korábban egyáltalán nem rajongtam a zsíros dolgokért, mert egyszerűen nem estek jól, élükön a szalonnával. Most viszont egy-két alkalom erejéig kifejezetten kívánom, és nagyon jóízűt tudok belőle enni - hogy utána megint rá se nézzek egy évig.

Idén az a szerencsés helyzet állt elő, hogy nem csak házi szalonnát tudtam venni a piacon, hanem házi túrót is ugyanott. (Korábban egy másik helyről próbálkoztam már házi túróval, de az nem ízlett, így jó ideje hanyagoltam a témát. Itt viszont már kiépült annyi bizalom a hónapok folyamán, hogy meglátva a kínálatban bátorkodtam venni egy csomaggal, kóstolás céljából.) Innen már adta magát az ötlet, hogy ha jó a túró, akkor nem salátával fogom eszegetni a szalonnacsíkokat, hanem inkább felkockázom, és egy túrós tésztához sütöm ki.

Az elgondolást tett követte, és a túrókóstolás után összeállt egy finom, kiadós ebéd:


Megfőztem fél csomag (25 dkg) durumbúzás fodros nagykockát a szokásos módon. Közben kis kockákra vágtam kb. 10 dkg füstölt szalonnát, és egy kis lábasban, kevergetve megsütöttem, majd kiszedtem a zsírjából egy tányérra. A megfőtt tésztát leszűrtem, majd a fazékba visszaborítva összeforgattam 1/2 kg túróval és a sült szalonnakockákkal, meg tettem hozzá egy kicsit a szalonna zsírjából is. (A házi túró nem az a sovány, száraz műfaj, így nem kellett hozzá tejföl.) Kóstolás után sóztam csak, mivel a szalonna igen sós is tud lenni - ez most nem volt annyira. Rögtön tálaltam, hiszen a hideg túró épp ehetőre hűtötte a forró tésztát. Ez a mennyiség 2 bőséges adag.

Közben pedig kitaláltam, hogy legközelebb 2 csomag túrót veszek, és kapros túrós lepényt sütök belőle.

Idő: kb. 20 perc, de csak a fele munka
Pénz: 500 Forint volt az egész
Hazai alapanyagokból (fodros nagykocka nincsen olasz...).

Sörös sós ropogós (vegán)

Egyszerűen elkészíthető, igen kiadós sós rágcsa, amibe ráadásul némi állott sört is remekül fel lehet használni.


Egy nagy tálba öntögettem a hozzávalókat, majd közepesen kemény, plusz lisztezés nélkül nyújtható tésztává dolgoztam össze (nem árt figyelembe venni, hogy néhány percnyi állás után keményedik egy kicsit):

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg (hántolatlan) szezámmag
• 1 evőkanál egész lenmag
• 1 teáskanál egész köménymag
• 1 csomag sütőpor
• 2 csapott teáskanál tengeri só
• 1 evőkanál őrölt lenmag (tojás helyett, így vegán lesz)
  
• 2 kávéscsésze étolaj (bevallom, nem olajoztam össze emiatt egy csészét, csak úgy szemre öntöttem az olajat)
• 1/2 üveg (2,5 dl) sör (az sem baj, ha állott)
• (szükség esetén további liszt, illetve sör vagy víz hozzáadásával lehet beigazítani a megfelelő állagot)
  

Kb. 3 mm vékonyra nyújtottam. "Csaltam", és nem nyújtófával tettem mindezt, hanem a száraztészta-készítéshez való gépen tekertem át kisebb adagokban. Az 1-es (legvastagabb) fokozat épp jó erre a célra, igaz, így nem lettek nagy egybefüggő darabok, de nem is szükséges, mert utána derelyevágóval mindenféle szabálytalan sokszöget szabtam belőle, és kikent tepsire pakoltam. Lehet közel rakni egymáshoz, nem nőnek meg számottevően a sütés során. Nálam 180 fokon 12 perc alatt sült meg egy-egy adag - akkor van kész, mikor láthatóan pirulni kezd a széle (vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert úgy már picit kemény lesz és az íze sem olyan jó). Ebből a mennyiségből 5 nagy tepsivel lett.

Ízletes, ropogós keksz, nem csak sör mellé, nem csak sörimádóknak :)

Megjegyzés: A szezámmag-lenmag-köménymag hármas helyett másféle mag-összeállítással is el bírom képzelni. Például biztosan kipróbálom majd egész mákkal is.

A kiinduló receptet a No Salty webszakácskönyvben találtam - tojásmentesítve és reformosítva ez lett belőle.

Idő: kb. másfél óra mindenestül, de a munka része sokkal kevesebb (csak ki kell várni, míg mind megsül)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
A magok kivételével hazai alapanyagokból (legközelebb a mák majd javít ezen a mutatón).

Ezer

Ennyi bejegyzés "telt el" a jó két és fél évvel ezelőtti körtelétől a tegnapi mediterrán hangulatú rakott krumpliig. Volt közben sok recept, némi kert, meg időnként elmélkedések erről-arról. Játékok, díjak, blogos események. Még angolul is írtam pár bejegyzést. Néha részletesen, néha talán kicsit szűkszavúan, de arra odafigyelve, hogy ha valaki a leírásom alapján áll neki készíteni valamit, akkor lehetőleg ehető végeredmény legyen a jutalma. A reformosítás nem mindig könnyű útját járva változott az ízlésem, változtak az ételeim, így időnként "remix" változatok is születtek egy-egy témában. Kipróbáltam számos új alapanyagot, és legtöbbjüket meg is kedveltem és szívesen használom, ha úgy adódik. Úgy volt, hogy vega leszek, aztán most úgy néz ki, hogy jó lesz nekem egy kicsit enyhébb, "majdnem-vega" fokozat is. Közben igyekeztem fejlődni a fotók és az egyéb külcsín terén is, bár ez a blog számomra épp attól jó, hogy hobbi, és saját kedvemre írhatok, alakíthatom. Igaz, úgy tűnik, hogy mindez messze többeket érdekel, mint amit előzetesen gondoltam, hogy esetleg...

Rakott krumpli mediterrán hangulatban

Már nem is kell olyan sokat várni az idei újkrumplira - addig is fogyasztom a réginek az utóját. Ismét cseréptálban készítettem egy rakottkrumpli-változatot, ezúttal aszalt paradicsommal és fetasajttal rétegezve a krumplikarikákat, no és bőséges mennyiségű friss kakukkfűvel fűszerezve.


Beáztattam 2 marék aszalt paradicsomot kb. 1 dl fehérborba (vagy vízbe is lehet, ha valakit zavar az alkohol, még ha ez a sütés során majd el is párolog belőle). Körömkefével alaposan megsikáltam bő 1 kilónyi krumplit (vékony héjú fajta volt, és nem állt szándékomban meghámozni, annál is inkább, mert héjastul sütve szerintem finomabb az íze), majd kb. fél centi vastag szeletekre vágtam. Elővettem egy csomag (250 g) fetasajtot is, és vékony szeleteket vágtam belőle (s mivel nem akartam, hogy esetleg túl sós legyen a végeredmény, csak kb. 2/3 részét raktam bele - aki nem ilyen notórius alulsózó, mint én, az persze nyugodtan felhasználhatja hozzá az egészet).

Fogtam a kétliteres mázas cseréptálamat, és belerétegeztem a hozzávalókat úgy, hogy az aljára és a tetejére dupla krumpliréteg kerüljön, közbül pedig a paradicsom és a sajt is a krumplirétegek közé, bőven megszórva friss kakukkfűlevelekkel. Végül ráöntöttem a paradicsom visszamaradt áztatófolyadékát, valamint megcsorgattam a tetejét egy kis olívaolajjal.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, meg még 15 percet az elzárt sütőben hagytam.

Ezalatt finom puhára párolódott a krumpli, és összeértek az ízek. Kiadós ebéd 2-3 fő részére.

Idő: jó másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15-20 percnyi munka az elején összerakás
Pénz: kb. 700 Forint az egész (oké, mondjuk ehhez házilag kell szárítani a paradicsomot annak a szezonjában a napon, mert készen megvenni ehhez képest aránytalanul drága)
Alapvetően hazaiból, az olívaolaj kivételével.

Tavaszi karalábés tészta (vegán)

Gyors, egyszerű ebéd, friss, zsenge karalábéból, amit igazán kár lenne megfőzni:


Az egyszemélyes adaghoz kifőztem negyed csomag (12,5 dkg) durumbúzás száraztésztát a szokásos módon. Közben meghámoztam és a reszelő nagy lyukán lereszeltem 1 zsenge (!) karalábét. A leszűrt tésztát összeforgattam 1 evőkanál olívaolajjal, majd a lereszelt karalábéval és 1 evőkanál szójaszósszal. A karalábé kis leveleivel díszítettem, és jóízűen elfogyasztottam.

Idő: kb. 15 perc elteltével lehet enni, ebből munka 5 perc se
Pénz: kb. 200 Forint
Ebből csak a karalábé volt hazai, a többi hozzávalót máshol jobban csinálják.

Kerti virágok anyák napjára

Nem csak szép, de illatos is a gyöngyvirág:


Szirmot bontott a tavalyról áttelelt haranglábvirág is:


Ez pedig a szomszéd-koszorúvirág-sövénye, de mivel csak én lakom itt, én látom többet - és még az sem zavar, hogy kicsit átlóg: