A megmosott zöldbab végeit levágtam, majd a csöveket 2-3 cm-es darabokra aprítottam. Ez szálkamentes fajta volt (vajbabnak mondta a néni), viszont azt a néhányat, amelyiket túl öregnek éreztem már, inkább kifejtettem, és csak a babszemeket használtam fel belőle. Egy nagy fazékban felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje, enyhén sóztam, és lefedve roppanós-puhára főztem. Közben előkészítettem az üvegeket és a celofánnal bélelt fedőket (így nem marja ki a belsejüket az ecetes lé), valamint üvegenként 1-1 ág friss tárkonyt (végülis elhagyható, de kellemes ízt ad neki; most egészben belerakva pedig a felhasználáskor könnyedén eltávolítható, ha a kész ételben zavarna a látvány). A megfőtt babhoz kevés ecetet is kevertem, majd az üvegekbe kanalaztam. Felöntöttem a forró főzőlével, rácsavartam a fedőt, és egy plédbe csomagolva hagytam kihűlni. (Szerintem nem érdemes teljesen puhára főzni a babot, mert a lassú hűlés során is puhul még valamennyit, meg felhasználáskor úgyis össze kell majd főzni az adott étel többi részével, és szeretem, ha még akkor is rágható marad. Mivel forrón üvegelem be, kifőzni se szükséges, elég a szárazdunszt. Ha jól záródik a fedő (ez onnan látszik, hogy mire kihűl, behúzódik a közepe), akkor tartósító nélkül is eláll.)A 3 db 720 ml-es üveghez a következőket használtam fel: 1,5 kg zöldbab, kb. 2 liter víz, 2 csapott teáskanál só, 2 evőkanál 10 %-os ecet, 3 ág tárkony (nem akartam túl töményre fűszerezni, mert így nem lesz az az átható konzerv-íze, és esetleg a levét is fel lehet használni).
Idő: kb. 1 óra alatt megvolt a babtisztítással együtt
Pénz: nekem ez most 55 Ft/üveg volt mindössze, normál esetben azért legalább kétszer ennyiért volt a bab a piacon (úgy 105-155 Ft között jött volna ki, tulajdonképpen még ez sem sok - én nem akartam minden áron, mert szezonon kívül nagyon ritkán fogyasztok zöldbabot, de azért ennek a néhány üvegnek csak lesz majd helye :)
Hazai alapanyagokból.
-----------
Utólagos kiegészítés:
Ötletek a felhasználáshoz:
4 megjegyzés:
Az én spájzom plafonig be van polcozva, de így is nagyon kicsi. Hová teszed ezt a rengeteg mindent, amit készítettél? Én a babot inkább fagyasztóba teszem, te miért szereted ezt jobban? Igaz, ez a tárkonyos előkészítés nagyon jól hangzik.
Szép lenne egy hatalmas kamra, plafonig érő polcokkal, csinos stelázsipapírral, és szépen felsorakoztatva a szebbnél szebb és finomabbnál finomabb befőttjeim, dzsemjeim, lekvárjaim, ivóleveim... Ehelyett nemes egyszerűséggel feltornyozott ládákban és kartondobozokban van mindaz, ami már sehogy sem fér el a polcon a sufniban. Kívül van mindegyiken lista, hogy ha keresek valamit, akkor ne kelljen az összeset áttúrni a félhomályban.
Nekem kicsi is a fagyasztóm (csak egy kombinált hűtő fagyasztója), meg valahogy nem is igazán rajongok ezért a tartósítási módért. Keveset, kis időre beparkírozok oda néha, de raktárat nem ott építek.
A férjem mindég mondogatja, hogy akkora konyha kellene nekem, mint régen a kastélyokban. Neked meg azt kívánom, hogy legyen egyszer egy szép, rendezett kamrád, ahol minden elfér.
A konyhám se egy túlméretezett hely, de már megszoktam (a konyha nélküli szolgálati lakás után pedig határozottan tudom értékelni, hogy egyáltalán van :), sőt, még szeretem is. A kamrahiány szerencsére inkább csak esztétikai probléma, amúgy remek tárolóhely az a sufni, friss zöldségeknek és gyümölcsöknek is. De azért köszönöm a jókívánságot - ki tudja, hátha egyszer valóra válik... Nem tiltakoznék! :)
Megjegyzés küldése