46.

AKAROM, hogy tavasz legyen!

45.

Most azt hiszem, hogy szövevényesen fogok írni, de remélem nem leszek túl bonyolult. Aki ismer, tudja, hogy nagyon lelkizős vagyok. Sokáig tudok rágódni azon, ha bántanak vagy én bántok, és mindig foglalkoztat a dolgok miértje.

Onnan kezdeném, hogy a kicsi fiamnak egy héten belül másodszor szúrták fel a fülét. A tavalyi télen három hónapig volt egyfolytában középfülgyulladása, amin már csak egy orrmandula műtét segített , közben mindkét fülét felszúrták. Azt hittem ezzel vége is a történetnek, de két hete az iskolából hívtak, hogy nagyon fáj a Kornél füle. Még aznap este felszúrták. Tegnap mentünk kontrollra, teljes nyugalomban hiszen jól érzi magát, jól hall, de azután jött a meglepetés: a hallásvizsgálat szerint nem jó a hallása, ezért újra felszúrták a fülét. Ha nem változik semmi, akkor tubust kell beültetni a fülébe. És nekem azóta van lelkiismeretfurdalásom. Biztos, hogy meg kellett engedjem a felszúrást? De én mint laikus, hogy szálhatnék szembe egy orvossal? Ha nem fáj a füle, jó a hallása, nem is náthás, hinnem kell egy vizsgálat eredményében ami mást állít? Mit mondjak a kisfiamnak, aki nagy szemekkel néz rám, hogy miért bántják ha ő nem érzi, hogy baj lenne?

Ha újra kezdhetném biztosan valami lélekbúvárnak tanulnék.Legalább hivatásszerűen foglalkoznék a miértekkel. Sokszor gondolkozom azon, hogy mi lesz velem amikor megnőnek a gyerekek. Amikor nem leszek főállású anya.(Persze a kettő nem ugyanaz!) Annak idején kétszer is elkezdtem a főiskolát, de mindig első helyen volt a család és nem bírtam a tanulással járó stresszt. Mind a kétszer abba is hagytam. Most ha el kell mennem dolgozni nem is tudom mihez kezdenék. Annyi kétely van bennem ezzel kapcsolatban.A háztartásvezetésnek és a gyereknevelésnek nincs értéke a mai világban. Félek emiatt.Erről beszélgettem a nagyobbik lányommal, mert nekem ő a barátnőm. Abban sem vagyok biztos, hogy ez jó-e így. Egyrészt örülök neki, mert mi tényleg mindent megbeszélünk egymással, de mégis. Mintha még a jó dolgoknak is lenne "árnyéka".

A sok lélekbúvárkodás során már megismertem a hibáimat. Ez már egy lépés előre. Tenni ellenük még sokszor nehéz.

A foltvarrás területén is vannak hibáim, pl. az anyaghalmozás, a beteges gyüjtögetés, a fejbenvarrás... De most tettem egy lépést: gyakorolok. Gyakorolom a szabad gépi tűzést.

A CSOKI-FOLT-os lányok annyi tanácsot és ötletet adnak a blogjukban, hogy elhatároztam: rendszeresen gyakorolni fogok. Ez az elmúlt három nap eredménye: (nem tökéletes,de nekem ez egy nagy lépés volt)

44.

Nagyokat hallgattam mostanában, mint mindig. Nem összegeztem a múlt évet, mint mindig. Nem ígérek semmit, mert úgysem tartanám be, mint mindig. (Azt sem ígérem, hogy gyakrabban fogok írni.) Én már csak ilyen vagyok. De olvasok, mint mindig!

Most pedig közvéleményt kutatok. Tavaly ősszel azt kértem a családomtól, hogy vonjuk össze a névnapom, a szülinapom és a karácsonyt és kaphassak egy Sizzix vágógépet. És rábólintottak. Azt hitték ezzel túl vannak a nehezén. A kis csacsik. Azóta rendületlenül gyüjtöm a vágósablonokat hozzá. Szivecskéket, köröket, kismadarat...Mindent amiben egy foltvarró csak fantáziát láthat. Szeretnék kifejezetten foltvarrásra gyártott sablont is, de azt valahogy Európában nem akarják elterjeszteni. Megpróbálom rávenni a "boltost", hogy próbálkozzon a dologgal, de nem hiszi el, hogy ez ennyire érdekelné a foltvarrókat. Nektek mi a véleményetek? (a képeken ilyen kifejezetten foltvarrós sablonok vannak, a teljesség igénye nélkül)