Köszönet

"Köszönöm Uram, hogy ezt a napot is megértem! Köszönöm Neked szerető családomat, egészségemet, s néhány igaz barátomat! Köszönöm, hogy tudok örülni a szépnek, érezhetem a tavasz illatát, a lágy szellő simogatását, hallhatom a patak csobogását, és láthatom a csillagok ragyogását az éjszakai égen. Köszönöm, hogy nekem dalol a fülemüle és a csalogány, lelkemig ér Vivaldi, Grieg és Smetana muzsikája!
Remélem, lelkem temploma épp olyan jól szolgál majd, mint eddig, és mindvégig megadatik nekem az a képesség, hogy gondolataimat, a Te gondolataidat képekké formáljam! Köszönöm Uram, hogy méltónak találtál rezdüléseidre, sugallataid közvetítésére!"

Szárnyalunk

Isten olyan lépésekkel halad velem, hogy néha alig tudom a tempót tartani.
ÖRÖKKÉ HÁLÁS VAGYOK NEKI ÉRTE!
KÖSZÖNÖM ISTENEM!

Mit tehetnék érted

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Hát mit tehetnék, áruld el nekem.