Hálás vagyok...

Magdalénától érkezett a kérdés: miért vagyok hálás.

Sokan ,sok helyen nagyon szép gondolatokat fogalmaztatok meg. Nem tudom és nem is szeretném felvenni a versenyt a már már irodalmi értékű bejegyzésekkel. Két napja gondolkozom mit is írhatnék amiben minden benne van. Hogyan fogalmazhatnám meg a hálával kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat úgy ,hogy ne hasonlítson egy díjátadón elmondott beszédhez.

Miért vagyok hálás? Főként kinek? A fenti idézetből sok minden kiderül. Hitem szerint a leghálásabb Istennek vagyok. "Mid van amit ne úgy kaptál volna" írja a könyv és valóban. Hálás vagyok anyámért, apámért a testvéreimért. A férjemért, gyermekeinkért , férjem szüleiért. Minden kedves barátomért. Azért mert reggel felkel a nap és este nyugovóra tér és ezt láthatom. Hogy érezhetem a virágok illatát és a konyhámban készülő ebéd ínycsiklandó illatú gőzét lélegezhetem be. Hogy van tüdőm ami egészséges, kezem amivel megfoghatom mások kezét. Lábam ami visz az utamon. Hálás vagyok hogy amikor én kezdek lankadni akkor a másik a jobbik felem segít, ha ő fárad én tudok erőt adni neki. Hálás vagyok a sok jóért ami életemben eddig megadatott és a sok rossz dologért amiből tanulhattam. Hiszem, tudom, hogy a rossz döntéseim következményei nélkül ma nem lennék az aki.

Hálás vagyok amiért a megrepedt nádat nem törte el ...Hálás vagyok az életemért.

Törlés avagy első rossz tapasztalat

Én még nem jártam így. Nem is találtam meg a megfelelő megoldást, törölnöm kellett az egész bejegyzésemet (jobb megoldás híján) Májusban írtam egy "mérlegkészítés" című bejegyzést. Nagyon kedvesen , sokan válaszolatatok, ragáltatok rá. Ma érkezett erre a bejegyzésemre egy új bejegyzés. Csodálkoztam amikor megnéztem. Eléggé hosszú volt de többek között japánul sem értek. Felmentem hát a bejegyzés írójának blogjára. Bár ne tettem volna. Fekete szárnyú angyalok, vér, szenny stb. Nem tudom láttatok e már ilyen blogot. Gondolom nem ha csak véletlenül nem mint én most. Még mindig eléggé fel vagyok dúlva. Nem értem miképpen keveredik valaki ilyen lelki töltettel egy ,láthatóan, aggressziótól mentes blogra . Mi köze van a sötét alvilágnak a bökögetéseimhez. Nem értem. Még az is megfordult a fejemben, hogy törlök mindent, mert nagyon elkeseredtem. Lehet hogy ez a netes világ nem is jó? Hogy tényleg sokkal több veszélyt tartogat mint azt az ember gondolná?

A festmény: Koren Gizella / A békesség

Reményik Sándor: Békesség Istentől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,

Amíg ver, mindörökre nyugtalan.

De mindörökké nyughatatlanul,

Istentől mégis Békessége van.

Nyugalma nincs, de Békessége van.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,

Örök hullámzás a víz felszíne.

De lent a mélyben háborítlanul

Pihen a tenger s az ember szíve,

Hadd hullámozzék a víz felszíne.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a

Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.

Te sugarazd szét békességedet

És szóval, kézfogással másnak add.

Az Isten Békessége is ragad.

Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd

A Feltámadott első, szép szavát.

És ragyogóbbá lesz a reggeled

És csillaghímesebb az éjszakád.

És békességesebb az éjszakád.

Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,

Hogy köszöntésünkben lélek legyen -

Vihartépett fák - ágainkon mégis

Vadgalamb búg és Békesség terem.

Békesség: köszöntésünk ez legyen.

Békesség Istentől.