A limcsit mindenkinek, fogyasszátok egészséggel.
Ami a nyár végét illeti, bár az időjárás itt Sopronban most gyönyörű, azt hiszem lassan elérkezik. Velem együtt biztosan sok anyuka rendezgeti a gyerekek tankönyveit, csomagol a kollégistáknak, vagy éppen az egyetemista gyerek dolgai után próbál érdeklődni. (nem sok sikerrel:-)) És hát tényleg: Marcink az utolsó napokat élvez amit a testvéreivel tölthet. Péterünket vasárnap költöztetjük Móvárra, Esztinek még van pár hete mielőtt visszamenne Piliscsabára. Én kezdem magamat a gondolathoz hozzászoktatni, hogy egy gyermekes anya leszek (többnyire, leszámítva az ünnepeket és hétvégéket) a következő hónapokban. ennek is meg van a maga szépsége. Több időm jut a férjemre a "picire" (jah 14 éves kamaszfiú) és bökögetni ezt azt . De azért be kell vallanom ilyenkor csavarodik, facsarodik a szívem rendesen. Szeretem, ha körülöttem vannak a gyerekeim.
Mielőtt elkönnyezném magam itt az íróasztalom mellet (nehéz lenne a főnökömnek megmagyarázni milyen megható cégünk könyvelése) mesélek egy kicsit mit sikerült a nyárra tervezett dolgokból megvalósítanom. Az utóbbi időben a SWAp ajándék készítésével voltam elfoglalva. Tegnap postáztam, lassan megérkezik a gazdájához. Félkész állapotban van egy Stacy Nash mintám. Nagyon megszerettem a mintáit. A formavilága a színei nagyon szépek. Ami a hímzést illeti itt ki is merült az újonnan elkezdett dolgok listája. Van még pár dolog készülőben de azokról már beszámoltam régebben. Ami a kötést, horgolást illeti apróságok készültek. egy picike szütyőke horgolva. Talán egy mobil férne bele akkora, de én büszke voltam, mert ez az első nemlapnemkör forma amit sikerült kiizzadnom. Táska hegyeknek futottam neki, de mindig lebontottam szegényeket. Katánál találtam egy leírást, azzal most egészen jól elboldogulok. majd meglátjuk mi lesz belőle. Rikkerék gyapjú fonalából elkezdtem egy sálat magamnak. Egy másik gyapjúból kötöttem egy otthoni papucsot, ezt is hamarosan megmutatom. tervem rengeteg van és ne nevessetek ki, de elővettem a karácsonyi újságjaimat. hatalmas a család (egyre nagyobb:-)) és sok lesz a tennivalóm. Idejében kell elkezdenem. ennyit a tervekről.
Hangulat? Nyárvégi. Már szinte várom, hogy pulcsit húzhassak és teát szürcsölgethessek. (De ez csak félig igaz) Szeretem a nyarat, de a kedvencem a tavasz és a szép ősz. Nem az esős, hanem a sokszínű, harmatos, fátyolosan napsütötte ősz. Férjem egy tömet pipával, én , a kutya és az erdő. Nnna igen a gyerekek egyre kevesbbé akarnak csatlakozni.... öregszem? vagy mi van??
Még egy tegnapi élmény. Tegnap hosszasan olvasgattam Vattacukor (szívesen írnám hogy olasz de nem tehetem...) magyar nyelvű blogját. Különösen az a rész fogott meg amiben beszámol mennyiben változott meg az életük amikor a városból a tenger mellé költöztek. Tudnotok kell, hogy én nagy tengerimádó vagyok, az olasz kis városokról kicsi falvakról már nem is beszélve. Sorait olvasgatva szinte láttam magam előtt a kis olasz falucska színeit, a tengert, a levegő sós illatát is éreztem. Talán egy kicsit még irigykedtem is. (Sőt egészem biztosan és nagyon) Este vacsora után aztán felkerekedtünk férjemmel és elindultunk a szőrös gyerek szokásos napi utolsó sétájára. (Brúnó a kutya) A házunk Sopronban a Bécsi-dombon van és szerencsés adottságainak köszönhetően pár lépés után egy "erdős" szép dombon sétálhat az ember lánya. Van, egy számomra különösen szép része ennek a helynek. Egy kétoldalán gesztenyefákkal kísért fasor. Nem tudom hány évesek lehetnek ezek a fák, de az ágaik összeérnek. Ha kora reggel vagy késő este belépünk a fák alá, csodás látvány fogadja az arra sétálót. Kicsit olyan az ember érzése, mintha egy alagútba menne be .Sötét van de a végén ott van a fény. A világosság, a napsütés... Csodálatos élmény. Aztán felmásztunk az amfiteátrumnál a domb tetejére és onnan néztük a naplamentét. Na ekkor jutott eszembe vattacukor bejegyzése és ezzel egy időben Shaffer Erzsi írásaiban sokat felemlegetett idézet (pontatlan leszek) : "Az ember tanuljon meg azért lelkesedni ami az övé" Micsoda igazság. Sokan vagyunk , sokfelé élünk, mindenkinek más az élete. Én ugyan nem láthatom a tengert nap mint nap, de ha az időjárás megengedi a reggeli kávém szürcsölése közben a Schneeberg havas csúcsait nézegethetem. És ez csak egy dolog ami minden nap az enyém lehet. Talán értitek mire gondoltam tegnap este...
Az első képen Sopron látképe, a másodikon a Fehér úti tó látható.
