No comment avagy ez a kép magáért beszél .

A Nagy Nyomorúság

Na jó, azért nem olyan nagy de Bebének akkor is az. Kruppos lett. Elkaptatok valami kis vírust. Ez ilyen! -mondta derűsen Laci doki. A nehezén már túl vagytok, talán még egy rossz éjszaka.- biztatott minden idők legjobb gyerekdokija. No hát, erről csak a vírus nem tudott. Továbbiakban Bebe megfejelte a fulladozást egy olyan magas lázzal amitől vagy a fogát csikorgatta vagy csak rongyként lógott a kezemben. Üldögéltem a sötétben a szortyogó levegőért kapkodó Bencivel és arra gondoltam, hogy hát ez az otthon. Ahol ülnek veled éjjel ha rosszul vagy. Tehát befészkeltük magunkat a nyitott ablakhoz, butaságokat suttogtunk, énekelgettünk, aztán végre virradatkor el is aludtunk. Másnap megint láz, de már nem olyan magas, de azért reggelre mellettem aludt Bebe. Sokáig lébecoltunk az ágyban egymást szórakoztatva. El tudnám viselni ezt minden reggel.

Hülyeség

Tudom, hogy az a hallgatásom titka. Azonban akár hülyeség akár nem, engem lebénított H.Rózsa okatási államtitkár asszony Nagy Terve. Többször is nekifutottam ennek az írásnak, hol szarkasztikusan, hol dühöngve, hol elkeseredetten. Az hogy a nagyszerű lovaglást oktatós, házi zenekaros ( ami nem is olyan rossz egyébként kis finomításokkal) a gyereket már három évesen kötelezően szüleiről leválasztó, egész naposan iskoláztató ( majd otthon amit bent nem volt idő megtanulni tanuló gyerekek ) képét felvázoló és a személyes kedvenceim, a többszörösen elvált Gizi néni hűség oktatásba kezd a szintén elvált szülők gyerekeinek, vagy a gyermek méretű fa kézigránátok múltbeli rémképét felidéző honvédelmi oktatás kiagyalása mellett arra már nem futotta, hogy néhány ezer autista gyereknek biztosítsák az tanuláshoz való jogát, vagy az integrációját a más módon különleges igényű srácoknak,érthető. Mindenki egyenlő, de vannak akik egyenlőbbek.- mondta Orwell. ( Legalább is azt hiszem hogy ő.)
Na, szóval ahelyett hogy mindezt kifejteném álljon itt néhány idézet a valódi szakértők tollából, illetve nyilatkozatiból.
" Természetes: ha az állam- vagy a párt vagy bármely más kollektívum- tudja, tudni véli, hogy milyen alattvalókat akar a maga számára "faragni" az iskolai "gyerekanyagból", akkor mindent el fog követni, hogy követni hogy korlátozza a tanszabadságot, illetve hogy egyáltalán ne hagyja érvényesülni (miközben esetleg szép frázisokat mond a tanulás és tanítás szabadságáról). Az ilyen iskolákat mindig jellemezni fogja a többféle- és mint tudjuk teljesen hatástalan- ellenőrzés, modernebb formában a mérések, feladatlapok tömege ( melyeknek értékét és objektivitását az utóbbi években az ezekkel dolgozó szakemberek kérdőjelezték meg világszerte). "
Vekerdy Tamás: Tanszabadság
Új Pedagógiai Szemle, 1994/9.
" A szocialista vendéglátóipar tervteljesítésének egyetlen akadálya vam: a vendég. És ehhez mérten is bánnak vele. Vigyázzunk, kollégák,hogy nehogy az iskola nagyszerű, üzemszerű működésének egyetlen akadálya legyen: az a sok átok rossz gyerek, akit beöntenek oda. Milyen szép volna a nagyszerűen kigondolt tanterveket teljesíteni, ha a gyerekek okvetetlenkedő lényükkel ezt folyamatosan nem akadályoznák! "
Kontra György , egy 70-es évek eleji budapesti pedagógus tanácskozásán mondta el ezt a gondolatot amelyet Vekerdy: Milyen iskola kell a gyerekeknek? című könyvéből idéztem.
Ranschburg Jenőt sajnos már csak egy régebbi felvételről hallhattuk a Klub Rádióban erről a témáról, de összefoglalva a Tanár úr afelől aggódott hogy a a nagyszerű törvénytervezet egy olyan gyerekről szól aki nincs is, és Pistivel és Jucival emiatt személyesen senki nem is törődik majd. Valamint az agyon ellenőrzött pedagógusok, akik mindent pontról pontra precízen kidolgozott tanterveket kapnak készhez és ezeket kell teljesíteniük ( mit , mivel és hogyan kell megtanítani), már nem kreatív személyiségek, hanem egyszerű " szakik" lesznek. ( Nincs semmi bajom a szakikkal, feltételezem Ranschburg Jenőnek sem volt, de a tanítás nem cipőipari munka.)
De hát, ezeket a szakértőket a kutya sem kérdezte, minek is. Helyette titkos tanácsadókat kérdezett derék H. Rózsánk, akik még az ötleteikhez a nevüket sem voltak elég gerincesek adni.

Hogyan udvaroljunk (majdnem) sikeresen.

Az ellenállás értelmetlen!Ha Bebe szeretni akar, akkor te szeretve leszel.

Bebe ovis lett. Röpke tétovázás után elégedetten foglalta el új státuszát. Beszoktatni nem kellett hiszen ő bele született az oviba. Szeret menni azóta is pedig igazi Bebe módjára már büntiben is volt. Ne is kérdezzétek! Na jó, kérdezzétek. Igen, az egészről nem az én ártatlan kisfiam tehet, hanem a szőke nők. Azaz Benci jól isnert vonzalma a szőke hölgyek iránt. Van is egy megfelelő jelölt, de pechére Máté csoportjában. Így mikor altatásnál Bebe végre a mit sem sejtő szöszink, Hanna közelébe jutott, ő épp betakarózott volna,hogy a jól megérdemelt délutáni szunyi útjára lépjen.De a mi kis lovagunk úgy döntött hogy a legjobb módja annak hogy felkeltsük valaki figyelmét, ha váratlanul lerántjuk a takaróját és dévaj kacajjal biztatjuk. Ez sajna nem jött be a szőke hölgynek sem, meg az óvónéninek sem. Tehát mit tehetett a félreértett lovag, megismételte a mutatványt egyszer, kétszer, háromszor, negyedszerre pedig ülhetett a büntiben.

Ha pedig Máté, a szakavatott randi guru véleményére vagytok kiváncsiak arról, hogy hogyan csípjünk fel valakit, íme a lista lépésről lépésre. ( Ő mondta el nekem, én csak tolmácsolom).

1. Vigyél a hölgynek egy nyakláncot.

2. Vigyél a hölgynek három cipót.

3. Vigyél a hölgynek egy babakocsit cumisüveggel.

4. (Innen egy kissé elvadulnak a dolgok.) Fektesd le és fogd meg a fejét, majd sürgősen operáld meg.

Ezt a tézist nem teljesen értem hacsak nem a vakbél osztályon próbálsz valakit felcsípni. De Máté ragaszkodik hozzá, hogy ez minden lánynál bejön. Szóval, hajrá vállalkozó kedvű facérok! Ne feledjétek takaró és operáció. Valamelyik beválik biztosan.

És ha hiányoltátok volna szemem eme két fényét.

20.30

Túlesvén azon, hogy Bebe tévedésből megtalálta a furulyámat amit azonmód kipróbált a bátyja fején, aki pedig verbális elagyabugyálásban részesítette ezért, azután a fürdőszoba elúsztatásán és a rettenet felfordulás összerendezésén (már csak a konyha van hátra), leszármazottaim elégedetten pislogtak az esti gyertya fényéban. Mintha nem is ugyanazok a gyerekek lettek volna mint egy órája, hanem két mennybőlazangyal. János még sehol. Hiába,ő a munka angyala !
Ilyen egy napunk dióhéjban! Néha húzósabb, néha meg nem. Jó éjt mindenkinek!

17.30

Ismét irány a kert! Most új játékot készítettem, egy amolyan csúszda, homokozó és építőjáték elegyét csövekből és palackokból, amit lencsével és száraztésztával töltöttem meg. Bebe ezt is nagyon szerette , Máté viszont inkább a delfinjét választotta a medencében. Mostanra már mindketten kissé nyűgösek, a lakás pedig romokban hever az egész napi játék után. Ez a nap legrázósabb része. Nyűgös gyerekek, sok munka . János még nem érkezett meg. Nyolc előtt nem nagyon szokott befutni. Szóval most nekigyürkőzünk a nap legzizzentebb részének, addig is nézegessétek a délutáni termést.

15.30

Máté ideje. Most az imádott számegyenesivel dolgoztunk. Megkereste és rárakta az összekevert számokat. Aztán pedig számoltunk. Megoldott húsz kivonást mégpedig úgy, hogy hol a harminc fejű hol pedig a húsz fejű sárkány fejeiből kaszabolt le valamennyit. Szereti, hogy a matekban harmónia van, és izgalmas összefüggéseket látott meg az összeadásban és kivonásban. Aztán pedig meséltünk. Ilyenkor ég a mese gyertya leülünk és elcsendesedünk egy kicsit. Befelé figyelünk. Ma a Szóló szőlő, csengő barack és mosolygó alma című mesét mondtuk el. ( Ez volt óvodás koromban a személyes kedvencem, a nagyikám sokat mesélte és együtt gurultunk a nevetéstől a röfögős, taligás malacon.)

Lefekvési ceremónia

1.Az úriközönség jelzi abbéli igényét, hogy együtt alhasson.
2. A kegyetlen matróna elrekkenti a legfiatalabbat.
3. Máté természetesen így már egyáltalán nem akar aludni, Bebe sem. Szóvá teszik. Hangosan. Közben Máté neki megy az ajtónak, még hangosabbra vált.

12.30

Ebéd. Már a srácok felkelése előtt elkészült. Csirkemell pörkölt és rakott cukini a házi termésünkből. Közben Gerda/Ede is előkerült. Mint hallhatjátok bevallja, hogy azért aludt eddig mert későn feküdt le úgy belemerült a magyar és Habsburg nemesi házakkal való ismerkedésbe. Lehet, hogy bölcsésznek kellett volna küldeni? Az ebéd osztatlan siker volt, még Malac is kap enni. ( Elnézést, némi technikai hiba történt és a videót valahogy nem akarja feltölteni a blogra a program. Este, ha megjött János bepótolom.) Közben teregettünk egyet Gergővel kéz a kézben, és most ágyba próbálom terelni a fiúkat.

11.30

Gerda még mindig szunnyad. Istenem, amikor én is ennyit tudtam még aludni! Ma már akkor se tudnék ha tehetném. Máté google-özni kezdett. Ez úgy néz ki, hogy a számár érdekes gyerek- lexikon bejegyzéseket beírja a goggle-be és megnézegeti a képeket. Legutóbb a mimózánál tartott. Kiderítette, hogy a minóza virág és süti is egyben. Eközben Bebe nekikezdett a délelőtti projectjének. Kapott fekete és fehér kavicsokat, egy szortírozót, egy vizes vödröt és egy tésztaszűrőt. Ilyenkor hagyom hogy felfedezzen, esetleg egy egy utalást teszek , hogy hogyan lehetne bővíteni a játékot. Vagy fél órán keresztül játszott velük, de ki tudna ellenállni a vizes kavicsoknak. Hallgatta, hogy hogy kopognak a kavicsok a fán és a fémben, hogy csobbannak és milyen a tapintásuk. Aztán megpróbálta a tésztaszűrőt dalra fakasztani a kavicsokkal, majd anélkül. Nézzétek azt az elmélyült arckifejezést! Na , ezt nevezem én tanulásnak!
Greg közben mosni kezdett. A nagyok maguk kezelik a szennyesüket az egyszerűség kedvéért.

10:30

Máté kétségbeesett arckifejezéssel végre rászánta magát az öltözésre. Ezalatt Bebe kiiszkolt a kertbe hogy lepotyogott rohadt gyümölcsöt gyűjtsön és azzal teleszórja a medencéjét. Néha az az érzésem, hogy egy cefregyárban fürdőzünk Bencének köszönhetően.
Előkerült Greg is kávésbögréjével, Gerda maratoni alvását folytatja. Már előre kipiheni a hamarosan kezdődő gólya tábort.

Óráról órára élőben a Háztájinkról

9:38
Megreggeliztünk és a fiúk jelenleg Gryllus Vilmossal töltik az idejüket. Azaz zenét hallgatnak a laptopon. Persze Bebe gyorsan elunja a szórakozást és a nyugisan nézelődő Mátéra ront hogy felpezsdítse a szerinte uncsi nézelődést egy kis birkózással. Jézusom, fergeteeeg!-ordítja jelenleg Mici és egy ágra menekül a vihar elől. Mindenki visít, Bebe a biztos győzelem mámor.tól, Mici meg mert beleélte magát a vihar sújtott szerepbe. Igem , Máté még most sem öltözött fel.

Balaton, ahogy egy szerény mosó azt látta.

Hangulatos séták a mólón védőhálóban. ( Szerk: Soha, de soha ne engedj egy mosómedvét vízközelbe, főként ha ott van Megnézemhogy meddigrepül Bebe úr a közelben.)
Ó, azok a vidám hangulatú reggelik! Volt amikor csak nevettünk és nevettünk, és csak mi ketten tudtuk hogy min. (Szerk: Mosi úr itt szeretett gazdáját, barátját, hálótársát, Mátét érti a "mi ketten" alatt.)
Közös képünk csak kicsit elfordulva. Felejtethetetlen egy hét volt. Kötődés, móka, romantika minden percben.

Találóskérdés, avagy kódfejtés haladóknak.

Magyarázok kézzel- lábbal.

Mit jelentenek bebéül a következő szavak?

Áóöm ( Segítségül: egy forma neve)

Eö, áááá ( számok)

Áté ee! ( Ki csináljon mit?)

Olvasó napló helyett

Madó néni, Bebe és a válogató Máté.

Nehéz dönteni...

Bemutató labdával.

Emlékszik még valaki gyermekkorunk rémálmára az olvasó naplóra. Én mindenesetre rém utáltam. Minden fejezet rövid tartalmát kellett lekörmölnünk egy füzetbe. Értelmetlennek éreztem és rettenetesen bosszantott a dolog, hogy ahelyett hogy tovább olvashatnék meg kell állnom és írogatnom. Bebe azért ettől még messze van, de az olvasást végre elkezdte. Hosszasan nézegeti a kedvencét Kisvakondot alias Krteket, valamint a háziállatokat. Lefekvés előtt is odarendel néhányat a kedvenc olvasmányai közül, aztán csak a diszkrét bégetést és nyávogást lehet hallani az ágyából. Ezen felbuzdulva Bebe is könyvtártag lett. A könyvtáros nénit már eddig is az ujjai köré csavarta, de most aztán végképp... Emlékeztetőül, Madó néni az a könyvtáros aki harciasan követeli minden fogyatékkal élő gyerek és felnőtt könyvtári tartózkodását, aki nem akad ki az olvasóterem békéjének átmeneti megzavarásán, ha pl. auti gyermekünk kicsit viharosabban szokja a könyvtár újdonságát. Eredmény? Máté mára profi könyvtártag, aki udvariasan válaszolgat a visítás helyett, " Nem köszönöm, nem kérem!", és élete első valódi szerepjátékaként a könyvtáros bácsi vagyok, gyere a könyvtáramba dolgot választotta. Na jó, egyedi könyvtáros, mert nem lehet a könyvtárból hűbelebalázs módjára válogatni, csak a könyvtáros által nekünk kiutalt példányok vihetőek haza, de csak a gondos adminisztráció után. Rend a lelke mindennek!

Bebe tehát beiratkozott! Én meg nagyon büszke vagyok rá!

4.

Ilyen volt...

És ilyen lett...

Bizony, Bebe nem is olyan régen négy éves lett. Csaptunk is tortás, mókás bulit. Máté, aki új szokásként minden társadalmi eseményt és viszonyulást Marék veronika Boribon sorozatából követ nyomon, fel is hozta a konyhába a Boribon születésnapja című könyvet, és abból figyelte, hogy rendesen meg lett-e ülve a jeles alkalom. Elégedettnek tűnt. Közben nézegettem Bencit és a többieket. eszembe is jutott, hogy négy éve ilyenkor milyen vegyes érzelmekkel szorongattam az apró Bebét. Őszintén, nem őt akartam, nem így. Honnan is tudhattam volna akkor, hogy mekkora öröm lesz, hogy az idő mellette lelassul és olyan sokáig örülhetek annak, hogy neki még most is apró babakezei vannak. Nem tudhattam, hogy ami másnak olyan evidensen történik az életében, az nekünk mekkora öröm lesz. És valóban öröm, üröm nélkül. Hogy megtanulunk mellette egymás erősségeire figyelni, hinni abban hogy semmi sem lehetetlen neki. Megtanultunk a szívünkkel látni, és úgy nevetni, hogy csak az az egy pillanat számítson. Napról napra élni, és napról napra bízni, hinni. Megtanulunk egymásra támaszkodni, hogy amikor elveszítjük a hitünket egy egy sötét pillanatra, biztosan tudhassuk hogy a másik felsegít bennünket. Hogy élvezői lehetünk annak a varázslatos szeretetnek amit csak ő tudott közénk hozni. Hogy milyen büszkék leszünk amikor annyira csak rá jellemzően megsimogatja a vadidegen gyereket a játszótéren. Ő, a mi csodánk, akiért örökre hálásak leszünk Neki, aki gondosan megtervezte és teremtette Bencit! Ha mindezt négy éve tudhattam volna...

Isten éltessen sokáig Bencike!

ui: Egyben szülei vagyunk a legtöbb banánt elfogyasztó, leghangosabb, és legpontosabban célozva dobó gyereknek is (ne is kérdezzétek...). Valamint egy Vezérigazgató vérmérsékletével bíró emberke lelkes nevelői is mi vagyunk. Csak hogy teljes legyen a kép !

Greg hamisítatlan rémtörténete

Kedveseim, itt az ideje a borzongásnak! Greg, aki ugy egyre rosszabbul lett, belevágott a múlt hét elején a második antibiotikum kúrájába is. A doki szerint "Kell még egy adag!". Csütörtökre már olyan rosszul volt, hogy visszament az orvoshoz, de sajnos elmaradt a délutáni rendelés, így megoldásként a fürdőző aprók körül sétálgatott. Ekkorra már cirka egy hete csak fagyit evett és teát ivott. Slankult is rohamosan. Estére aztán a mandulagyulladásáról lehult a lepel és kiderült, hogy tályog volt a torkában. Most itt nem részletezném hogyan, próbáljátok elképzelni.... Na, úgy!

Másnap reggel start a fül-orr-gégére, Máté még pizsiben Bebe utcai ruhában. Eredmény: tályog lehúzódott, antibiotikumot a maradéknak. Mire hazaértünk, Bebe összezuhant, sírt és kapaszkodott. Legott elszaladtunk a gyerekdokihoz, aki miután meghallgatta, hogy a gyermek tesójával mi van, felvilágosított, hogy köszönjem meg a Jóistennek, hogy a torka nem aspirált (bármi is az, szörnyen hangzik), mert akkor akár meg is halhatott volna. Valamit döbbenten megérdeklődte, hogy , most idézném " Ki volt az a marha aki nem vette észre, hogy az egyik madula kisebb mint a másik?" Mint kiderült ritkaság ha egy tályog magától tisztul ki, azonnali műtétre van szükség. Szóval, köszönjük szépen Istennek a hathatós segítségét, amivel a házidokink kevésbé hathatós közreműködését egyenlítette ki!

Ja, Bebe jól van csak ki tudja mi bántotta a lelkét...

Fenn látható képek ma készültek a mini kertünkben, amit nekik készítettem. Bencit a csigaházak , Mátét pedig a magok szakszerű elültetése kötötte le.

Csuda kór 2.0

Lassan felállítok itthon egy olyasmi számlálót, amilyet a H1N1 vírus megjelenésekor számlálta világszerte az áldozatokat. Mostanra a csuda kór ugyanis utolérte Greget, aki lázas és tüszős mandulája lett, engem aki szintén lázas és mandula híján tüszős torkom lett, Mátét aki ugyan rendelkezik mandulával, de egyelőre csak fájlalja a torkát és rettegett ivános viselkedésével pótolja a tüszőket. (Van olyan jó...) Mindehhez ma van a 25. érettségi találkozóm. Lenne, mert ugye így... Na majd az ötvenedikre talán eljutok.

Bebe a patient 0. javulóban.

Valami csuda kór

Valami csuda kór lepett meg bennünket. Már több mint egy hónapja tart Bebénél, ezért is hallgatok mint a sír. Bebe ugyanis úgy abszolválja a betegeskedést hogy szerves részemmé válik. Ez konkrétan napi több órás üldögélést jelent a beteg Bencivel a karomban. Ő pedig csüng rajtam mint a versbéli gyümölcs a fán. Én meg ülök, Máté meg vagy eljut az oviba vagy nem aszerint hogy mennyi Bebe láza. Átestünk három antibiotikum kúrán, két középfül valamint egy tüszős mandula gyulladáson, illetve egy szimpla torok gyulladáson, lázon, hűtőfürdőn és gyógyszereken. Erre ma reggelre ismét lóg, láz, hörög mint Vader nagyúr a Star Wars-ban. Máté lelkes csupán, ő ugyanis kiolvasta az egyik Boribonból a tuti megoldást, minden körülmények között hűtőfürdőbe akarja tuszkolni Bencét. Ha nem engedem, akkor virtuális hűtőfürdőt készít neki.

A fenti képet a régi szép idők emlékére tettem fel , amikor még nem volt beteg csak szimplán bohókás tollpártás Bebe.

Down Világnapra 2. rész

Down Világnap avagy milyen is Pocak valójában.1.rész

1.Elképesztően szélsőséges, egyszer kacag a következő percben pedig irtó mérges tud lenni, és vörös fejjel ordít.

2.Elképesztően hangos.

3. Elképesztően rendetlen.

4. Elképesztően bájos.

5. Elképesztően barátságos nemre, faji és vallási hovatartozástól teljesen függetlenül.

6. Elképesztően aktív, ami a lakás jelenlegi állagán is meglátszik.

7. Elképesztően jó étvágyú.

8. Érzelmes, a nap bármely pillanatában elönthetik az őt körülvevők iránt az érzések, ilyenkor pedig megöleli és megsimogatja akit csak ér.

9. Nélküle nem lennének ilyen pezsgősek, váratlanok a nappalaink, és olyan megnyugtatóan csendesek az éjjeleink.

10. Nélküle nem nevetnénk ennyit.

11. Nélküle állandóan rend lenne a lakásban, ami azért elég unalmas tud lenni.

12. Nélküle nem ismertünk volna meg ennyi kedves és jó embert.

A fenti dalt küldöm minden különleges embernek kromoszóma töbletre vagy hiányra való tekintet nélkül.

Api

Csütörtökön hajnalban elvesztettük az apósomat az első házasságomból.. Apámként szerettem. Soha nem szűnt meg a kapcsolat közöttünk, amit nagy áldásként kaptam. Valószínűleg kevesen mondhatják el, hogy az anyósaikat ( nekem kettő is van) és az apósaikat szüleikként szeretik. Azt pedig még kevesebben, hogy a volt apósukat és anyósukat is így szeretik.

Api kedves volt, ragyogó humorérzékkel megáldva. Mindene volt a családja, és nekünk is mindenünk volt. Soha nem öregedett meg lélekben. Tőle tanultuk meg a család összefogásának szépségét, hogy összetartozunk még ha vannak is vitáink. Nagyon hiányzik, és fog is mindíg nekünk!

Dínó csontos műzeum= Természettudományi Múzeum

Némó
és

őszinte híve

Mondja kedves Watsonom, Ön mit lát?

Kiástuk!

Neee, a Bogárember és kölyke Kisböde!
böde=katicabogár fajta

Korallzátonyon sétálás.

A méhkirálynő.

Mi változott a tavalyi látogatáshoz képest? Van egy nagyon nagyon jó interaktív rovaros kiállítás. Máté pedig idén már nem sikított ha termet akartunk váltani, és nem borult ki, hogy vannak szabályok a múzeumban amiket be kell tartani. Igen, neki is. Tényleg nagyon élveztük a dolgot. Pocak úr, hogy szabadon keringhetett az óriás termekben, illetve a kitömött állatok részleget favorizálta, valamit a szőke látogató kislányokat. Ha felbukkant egy valamire való fehérnép, Bebe azonnal szélesre tárta karjait és tengerész léptekkel igyekezett az áldozata felé. Sajnos a nyolc évesek sokkal gyorsabbak mint ő. Nem baj Pocak, fogsz te még nőni! Akkor próbáljanak lehagyni!

Vágott verzió

Vágatlan verzió

Máté, Barnus és Pocak. Nem is olyan különbözőek innen.

Ami kimaradt a riportból.( János felrakta Facebook-ra, de remélhatőleg idővel ide is felrakja a híres ATV ripotot.)Nem biztos, hogy a riporter hibája, azt hiszem csak más volt a riport célja mint az én mondandómé.
1. Ők sérült gyerekekről jöttek filmet készíteni, mi nem tartjuk a szó klasszikus értelmében fogyatékosoknak, sérülteknek a gyerekeinket. Elmondtam a riportban, csak nem került bele, hogy nem azért van ez így, mert nem tudunk szembenézni azokkal a területekkel ahol kihívásokkal találkozunk,esetleg nem is akarunk tudni arról hogy Pocak középsúlyos értelmisérült, de nem a hiányosságaikra próbálunk koncetrálni hanem az erősségeikre. Mindegyiknek. Az úgynevezett egészségeseknek is, akiknek szintén vannak kihívásaik. Miért, melyikünknek nincsenek?
Másodszor azért nem gondolunk rájuk így, mert meggyőződésünkből kifolyólag Isten teremtményeit csodáljuk mindenkiben. Pont olyanok és úgy tökéletesek ahogy Ő megalkotta őket. Olyanná téve képességeiket,személyiségüket, hogy a számukra tervezett hivatást be tudják tölteni. Tehát az örökkévalóság szemszögéből ők nem fogyatékosok. Mi az a hivatás amit betölthetnek? Nem feltétlen a pilóta leszek vagy katona, vadakat terelő juhász dologra gondoldok csupán, hanem tágabb értelemben arra a hálóra amiben mi mind összetartozunk. Hatással vagyunk egymásra. Erősségeinkkel és gyengeségeinkkel tanítjuk, hordozzuk egymást. Csiszolunk és csiszolódunk. Ez is hivatás.
2. Nem Down kór. Szindróma. Így helyes, mivel ez egy összetett állapot. Kór, kórság, a magyar nyelvben meglehetősen baljósan cseng. Ne használjuk!
3. Miért tudok mosolyogni? Az ugyan benne volt, hogy a hitem miatt is, és amiatt is mert az emberek jók. Na jó, sok jó van bennünk. Én csodálatos embereket ismertem meg. Akiket soha nem ismernék enélkül a két gyerek nélkül. Hálás vagyok érte!
4.Kimaradt a családra gyakorolt hatás. Nem, nem mentünk tönkre. Viszont kiderült, hogy milyen összetartó családom van. remélem, hogy a nagyobbak megtanulják az erőtlenebbek tiszteletét, a toleranciát, és a szeretet nyelvét a kisebbjeink által. Milyen értékes leckék ezek az életben! Nem?
5. Miért tudok mosolyogni? Mert annak szeretem a gyerekeimet amik ők maguk. Valljuk be őszintén mind nagy elvárásokkal vagyunk újszülötteinkkel szemben. Bevallottan vagy titkosan reméljük, hogy okos esz, és atomfizikus vagy balerina ( mert nekem pl híresen botlábam van), bátor vagy erős, nyelvész vagy bölcsész, méhész vagy kertész. Mindegy, valami nekünk kedves. Aztán lassan kiderül hogy nyelvészünk nem tud helyesen írni, a balerina aranyos, de megbotlik a lábában, az erőművészünk pedig egy született könyvmoly. Elfordulunk tőlük? Jó esetben nem. Annak szeretjük tovább őket amik. Na így volt ez a srácaimmal is. Főleg Bencinél. Gyorsan el kellett temetnem az álmaimat, és hagynom kellett megszületni a fiamat. Látnom kellett megtanulni, levenni a szemüvegemet. Kifosztott lettem? Nem jobban mint bárki. Bebe és Máté bír erősségekkel és gyengeségekkel egyaránt. Szorulnak segítségre ebben és abban . Vannak határaik. Kinek nincsenek?
6.Krisztina nem tudja mi lesz 30 év múlva? Miért van valaki Rajta kívül aki igen? Csak szeretnénk tudni, elképzeljük, de hogy mi lesz azt nem tudjuk. A hídon akkor lehet átmenni, ha odaértünk!-tartja egy mondás.

Hát ennyi.

Haj jajj

A híres "füri", ahol néha játszani lehet, néha pedig valóságos kínzásoknak vetik alá a család gyermekeit.


A dolog ott indul, hogy Pocak (Bebe) gyűlöli a hajmosást. Máté is, de már rég nem annyira mint egykoron. De Pocak meggyőződése, hogy ez kész terror és horror, az édes mamáját ilyenkor kicserélik az Idegenek valamiféle kegyetlen űrlényre, hogy rajta, Pocakon, tiltott kísérleteket végezzen. Szóval elég ha meglátja a sampont és megérti a hablatyból a fürdés szót már iszkol is elfele. De tegnap, miközben titkon Máté haját mostam szigorúan zárt ajtók mögött, hátha Bebe nem jön rá ezúttal, hogy mi készül, az ajtó kivágódott és ott állt szétvetett lábakkal, mint egy régi western filmhős a kocsma bejáratában, a halálravált és egyben irtó mérges Pocak. Először ordítani kezdett, tovább fokozva az eddig sem karneváli hangulatot a füriben (Máté szavajárása), majd egyenesen nekem rontott és megpróbált arrébb taszigálni. Nyilván menteni próbálta a biztos halálból az addigra habos fejjel szűkölő testvérét. Mint tudjuk, minden jócselekedet elnyeri jutalmát, Pocak perceken belül Máté sorsában osztozott. Mikor mindenki készen volt megpróbáltam a sértődött Pocakot kiengesztelni egy kis puha repülővel ami szépen úszkált is a vízen, eztán távoztam. Mire visszaértem, a kisrepülő roncsai beterítették az egész vizet pont mint a Spektrumos hogyan történt a légikatasztrófa üdítő filmetüdjeiben az óceánt a pórul járt gép roncsai. Mici vihogva a kérdésemre, hogy mégis ki volt ez, sommásan csak ennyit mondott " A Pocak". Nyilván Godzillaként szétmarcangolta az ajándékot, jelezvén hogy mélyen a kis lelkében mit gondol az eljárásról és hogy mire is tartja a lekenyerezési próbálkozásomat. Igazi görög hős jellem!

Volt egyszer egy ákombákom.

Betűk sóban és a varázskönyv.

Betűk papíron festve.

Újabb betűk.

Máté időközben újabb áttörést hajtott végre. Most komolyan néha fogalmam sincs, hogy mi mozgatja Mátét, mi növeli benne az érdeklődést valami iránt. Lényeg, hogy csoda figyelni ahogy kibontakozik belőle apró lépésenként valami. Most épp az írás. Amikor már ott tartottam, hogy Máté soha, de soha nem fog a kezébe ceruzát, akkor kikölcsönöztük a könyvtárból a kellően elvont képekkel és mai költők verseivel ellátott Kerge ABC c. könyvet. Máté azonnal mohón vetette bele magát, és játszi könnyedséggel átugorva a szokásos ez a házam, ez a cica ez meg itten én fázist, rögvest betűket akart írni. Először sóba firkálgattuk. Az első néhány alkalommal olyan görcsben volt az egész karja, hogy szinte nekem is fájt az irányítása. Aztán egyre lazább lett, mostanra épp csak a biztonságérzete kedvéért a könyökét fogom. És ő ír és ír. Persze egymásra másolja a betűket, és vannak formák amik azért nem nagyon sikerednek még. Jelenleg főként ez érdekli. A számolás egyáltalán nem. ( Öööö, lehet hogymégsem MINDEN auti ugyanolyan?)

22-én lesz az iskola előtti felülvizsgálat, ahol megpróbáljuk a plusz egy évet kérni Máténak. Nagyon kéne az az egy év, mert ezeknek a kis izmoknak és a koordinációjának, a kudarctűrésének, a kommunikációjának mind mind idő kellene még hogy beérjenek. Ebben kb egyet is értünk a Delej utcával, a bökkenő csak az, hogy a nem túl profi Dohány utca a szakértőink, akinek jogában áll a döntést meghozni. Eddig ugyan tartották magukat a Delej szakvéleményéhez, de mivel náluk minden aszerint dől el, hogy aznap mire ébrednek,vagy az aznapi szakértő milyen infó birtokában van, ez elég aggasztó. Szóval kéretik mindenkinek az egyedi identitása és meggyőződése szerint drukkolni, imádkozni, esetleg mindkettőt.