EGYMI

Megjártuk az EGYMI-t. És jól éreztük magunkat a Szellő utcai gyógypedagógiai ovi/suliban. A gyerekek itt kérem ölelgetik az igazgatónőt és figyelnek az elkószáltnak vélt kisebbekre(Máté), sőt félreállnak a lépcsőn a nagy lakli kamaszok ahelyett, hogy felrúgnának. Az igazgatóhelyettes egy tündér, az igazgatónő meg úgyszintén. Találtak egy integrált Montessori ovit Máténak, de felmerült a lehetősége annak, hogy a beszoktatás végett az ő gyógypedagógiai ovijukban kezdenénk. Jelenleg három gyerek van a csoportban, nem súlyos esetek. Naponta kaphatna terápiát, és kicsiben gyakororlhatná az elszakadást a napi rutint ami majd feszesebb tempóban az integráltban is része lenne a napjainak. Nekem tetszik az ötlet, mert Máté helyzetét könnyítené meg. Ami aggaszt az az, hogy hozzászokik az itteni óvónénikhez, gyerekekhez aztán el kell tőlük válnia. Nem tudom ezt hogy viselné. Az ovi tagadhatatlan előnye Mici szempontjából pont az ovi folyosóján felállított óriási madárröpde, ahol papagájok és pintyek élnek boldogan.
Bebe persze rögvest integrálódott. Boldogan üldögélt a csoportban beszélgetet az óvónénivel és a gyerekekkel. Azt se nagyon bánta, hogy engem nem lát. Hiába, ő a jutalomfalatka!! Számára szóbajöhető hely lehet ez az iskola. Van foglalkoztató osztálya és speciális osztálya is, átjárhatósággal a kettő között. Most szeretnének egy Montessori osztályt is, mert az igazgatóhelyettes Montessori pedagógus is.

Hogyan ünnepeljünk egyénien.

Máté a város avatóünnepségén valóban egyedi öltözékben jelent meg. Igaz, már a konyhában letelepedett mellénk és akurátusan pucérra vetkezett, majd így ballagott le a kis város villanygyújtására. Itt épp a kedvenc fészkében kuporog az ünnepség után. Szóval előttünk a példa, ne szöszöljünk sokat ünnepi sminkünkkel és ruhatárunkkal, a keresetlen természetesség idén itthon a divat .

Kitört a Karácsony.

A város egyik alapítója egy háztetővel a kezében.

A karácsonyi ház egér módra.

A város mesésebbik fele madárral és esernyővel, no meg a Mikulással.

A város egyik fele a tömegközlekedéssel, fenyőkkel és elefántokkal.

Nem bírtam tovább a várakozást. Nem lehetne csak egy kicsi karácsonyi díszt elővenni, elkészíteni? Úgy döntöttem, hogy hivatalosan is hagyom kitörni nálunk a legkedvesebb ünnepemet. Máté idén jobban érti már a Mikulás koncepcióját, és talán idén nem töri ki a frász a karácsonyfa láttán sem mit tavaly. Sokat fejlődött ebben is,és talán ez lesz az első olyan karácsony amire felkészülhet ő is lelkileg. Ezért is készítettük közösen a karácsonyi kisházat a havasnak szánt városkával. Beleraktunk mindent ami jó, és számunkra ünnepi és titokzatos. A házban egy egér lakik jelenleg. Máté rendszeresen alvásra ítéli . A sarokban egy kis karácsonyfa áll. A képek tudom nem a legjobbak, de erre futotta a tehetségemből.

Próbálunk ajándékokat találni a Máténak, persze vele együtt. Eddig nincs sok ötletem. Bebe, hát számára talán még túl korai ez az egész felhajtás.

Bebének egyszerre jön vagy négy foga, ennek megfelelően mint egy kis csiga közlekedik idehaza. Tudjátok, olyan csíkot húz maga után.

Keddi események

Kedden Bebe nagyon ügyes volt Zsófinál. Alig egy évünkbe tellett, hogy rájöjjünk a titokra. Bebe ha én jelen vagyok, egyszerűen megpróbál arra apellálni, hogy én majd megmentem a tanulástól. Amióta Zsófi egyedül van Bebével, én pedig addig Micit szórakoztatom egy másik szobában, nincs semmi gond. A foglalkozás után pedig elkérjük a házi feladatot Zsófitól.

A nemzetközi helyzet fokozódik...

Már kezdek hozzászokni, hogy kis családom önmagát felülmúlva teljesít a nagy családi mátrixban. Tinédzsereim szó nélkül sütnek főznek ha arra kerül a sor, szereznek be igazolásokat a lógásaikról:), intéznek fogszabályzást és kelnek több kevesebb sikerrel önállóan fel. De most kormányunk nagyobb produkcióra kényszerít bennünket. Öt munkanapból hetet kell valahogy csinálnunk. Ugyanis a korai fejlesztés finanszírozását erősen megnyirbálni készül. Ami arra kényszeríti a korai fejlesztőket, hogy amit eddig a család idejét és energiáját kímélendő nekünk kedden egy egész napos programként tálaltak az Ilkában vagy Máténak dupla óra formájában, azt most csakis külön órákban lehet intézni, külön napokon. De még így is csökken a finanszírozás. Számoljunk egy kicsit. Nálunk ugye két gyerek is érintett. Máté négy órája és Bebe három órája az összesen 7 óra. Szóval vagy a korai fejlesztők nyitva tartanak egész héten vagy az egyik nem kap ellátást, mivel egyedül nem tudok egyszerre Pomázra és a városba is valahogy bemenni. Azt az elhanyagolható momentumot meg sem említem, hogy az eddigi futkározások is elég megterhelőek voltak, de hát csinálni kell mert a korai fejlesztés létfontosságú az ilyen gyerekeknél. Azt persze mindenki elismeri, hogy az erősen megkérdőjelezhető Gekkónak és Okosbaba programnak létjogosultsága van a gyereknevelésben, hiszen ezek a jól jövedelmező bababiznisz részeit képezik, de valahogy sérült gyerekek nem jelentenek ekkora üzletet. Nekik igazán ráér. Pedig, az időben elkezdett fejlesztés a kormánynak is pénzt spórol meg, hiszen többen lehetnek alkalmasak normál ovira, sulira dupla,tripla fejpénz nélkül , éppúgy ahogy a fogyatékosok munkához juttatása is adófizetőket eredményez és nem jótékonysági intézmény. De hát ehhez minimális észre, előrelátásra lenne szükség, ami nálunk mostanság felső körökben hiánycikk.

Ezzel párhuzamosan intézem az önkormányzatunk önrész kifizetését. Bár vannak nagyon kedves segítőim, de visszajelzésként az önkormányzat részéről azt kaptuk, hogy nem szeretnének precedenst teremteni velünk és esetleg megkockáztatni, hogy mindenki azt mondja, hogy az ő gyereke ilyen olyan különleges eset. Szóval egész délelőttöket lógtam telefonon amíg kinyomoztam, hogy milyen jogszabályok alapján kell cselekednie a drága önkormányzatnak, mert persze hogy ez törvényi kötelezettségük és nem " kérek mán egy olyan jó pár cipőt a gyereknek télire" esete, amit vagy megadnak vagy sem.

Kérdéseim.

1. Hogyan létezik és működik olyan önkormányzat amelyik nem ismeri az önkormányzati törvényeket?

2. Esetleg ismeri, de nem óhajtja betartani.

3. Amíg én egész délelőttöket töltök telefonvégen, és intézem az ügyintézők feladatát, addig ki tornáztatja, foglalkoztatja a gyerekeimet?

4. Mi történik azokkal a szülőkkel és gyerekekkel akiknek nincs Vékássy Timijük, aki a megfelelő emberhez irányítja, Anitájuk, aki összehozza az EGYMI-vel?

5. Hogy lehet, hogy nem először súgják hivatalosan azt, hogy csaljak és jelentsem be a gyereket más kerületbe, ahhoz hogy a megfelelő ellátást kaphassa?



De sebaj, a korai fejlesztés leépítése és egyben a családunk dimenzió váltása ( egyszerre kéne két helyen lennünk) ellen Ti is aláírhatjátok a petíciót itt. Szóval hajrá, csapjatok le a klaviatúrákra!

http://prae.hu/prae/petitions.php?pid=2096

Eltűnésünk okán.

Mindenki meg lett simogatva...

Máté Zsombinak örül.

Oli és Máté.

A délceg Rodielünk pejét ugratja/gyalogoltatja.

Bebe is jól érezte magát a találkozókon.

Suttogó.

Szóval, az elmúlt hónap egy rémálom volt, meg néha egy tündérmese. Tündérmese akkor volt, amikor Bebe Kisjézussá avanzsálódott. Történt ugyanis, hogy Bege Nóra, aki csodás képeket készít a Baltazár Színházról, felkérte Bebét egy vendégszerepelésre. Bakonykutiban készített egy sorozat betlehemes jelenetet a színház tagjaival. Bebe sajnos kialvatlanul érkezett meg, így nagyon hitelesen alakította a zokogó kisdedet a Boldogságos Szűz ölében. Így is csodálatosak lettek a képek. Nóra fotóinak ugyanis lelkük van, ami megállíthatalanul sugárzik át a képein. Ő nem csupán fogyatékosokat, vagy éppen apácákat fotóz, hanem mindig barátokat, a szeretteit. Máté a fotózás ideje alatt ivott a farm kecskeitatójából, játszott cicákkal és megtanulta tökéletesen utánozni a lovak prüszkölését, nyerítését.A színház tagjai pedig úgy töltik fel a közéjük keveredőket, mint egy kis dinamó. Nevetgélnek, szeretgetnek, ugratják egymást, vigasztalják egymást. Szóval mindent csinálnak csak nem szenvednek, mint ahogy elvárnánk egy értelmi fogyatékosságban "szenvedőtől". Most is megállapítottam, ha valóban szenvednem kéne egyszer én köztük szeretném azt tenni.

Következő hétvégét pedig Orsiék meghívásából az autistákat nevelő szülőkkel és a felnőtt autistákkal töltöttük együtt. Nagyon furcsa is volt a váltás. Mondhatnám a lelkem más izmait dolgoztatta meg Rodiel és a többiek. Szerettem őket, és végre láthattam hogy Máté a hozzá hasonlók közül nem lóg ki. Máté is nagyon élvezte Olit és Zsombit. Sokáig emlegette őket. Az összejövetelen jót beszélgettünk meg ebédeltünk. Mikor rákérdeztem, hogy mint a Down gyerekes szülőknél, itt miért nincsen levelezési lista pl. vagy valami hasonló dolog, az alapítvány vezetője azt mondta, hogy az itteni szülők nagyon széthúznak a különböző terápiás lehetőségek miatt. Ami nagy kár, mert egy csomó gondunk attól még közös, hogy én nem hiszek se Büky profnak, se igazán a diétás vonalról nem vagyok meggyőzve.

A rémtörténet része a sztorinak, az hogy Máténak továbbra is ovit keresünk. Miután három hétig kitartóan küzdve, óriási telefonszámlát csinálva, sikerült eljutnom a leendő ovi gyógypedagógusáig, kiderült, hogy ők nem adnak terápiát ott csak szaktanácsot, de egy szimbolikus díjért foglalkoznak majd Mátéval. A vezető óvónéni három hónapja nem volt képes ezernyi könyörgő telefon után se megcsinálni azt a bontást ami alapján támogatást tudnánk igényelni, a gazdasági válság meg jól lesújtott Máté támogatási esélyeire is, így arra jutottam, hogy jó lesz egérutak után nézni. Ismét telefonra cuppantam, és futottam néhány kört. Waldorf: Bedrogozott hangú óvónéni hosszan ecseteli hogy melyik nap melyik gabonát fogják fogyasztani, értelmes kérdései fél óra alatt sincsenek, ellenben a végén leszögezi, hogy már tavaly is elutasított egy ilyen gyereket. Óbudai Bárczi: Óvónénik képzettek, de máris ketten vagyunk arra az egy helyre, és vigyek írásos igazolást januárig arról, hogy az önkormányzat kifizeti Óbudának a gyerek után járó önrészt . Bizonyára örömmel foglalja majd a bürokrácia ezt nekem írásba. Szóval újabb kör Aáry Lajos Tamás hivatalánál, mik a lehetőségek ha az önkormányzatnak nincs integrált ovija. Innen még várjuk a visszajelzést. Közben Anita és Timi is próbál érdeklődni, illetve a III. kerületi EGYMI-nél időpontot egyeztetni nekünk. Lehetőségként ott van még a csalás is. Átjelentkezni a kerületbe, majd gyorsan vissza, hogy ne bukjuk a gázártámogatást, mert akkor a 18 fok helyett ugye... Ha bablevesre lesz szükségem a zárkámban azért, hogy Mátét oviba juttassam, azért reménykedek a blog olvasóiban. :)

Közben Bebe kruppos lett, de annyira hogy szilvalila lett hirtelen , de már jobban van.

Azért jártunk Norkáéknál is. Ami szokás szerint nagyon jót tett a lelkünknek, meg a gyomrunknak. Máté végre nem menekül sikoltozva Marci elől, hanem örömmel utánozza a kanapén ugrárálásban. Egyáltalán döbbenetesen nyitottabb lett, és kezdi élvezni ha gyerekek között lehet. Szóval ott a helye egy oviban. Beb pedig szintén nagy örömmel vette Tomikát és az őt ölelgető Marcikát. Talán most volt először, hogy anélkül tudtam az asztalnál ülni, hogy valamelyik gyerekem nem sikított volna.

És meghalt a kutyám, a macskám,az aranyhalam, az egyik újszülött cucu malacunk, és egyik éjjel leszakadt a konyhaszekrényünk megsemmisítve a pohár készleteinket és a múlt héten elkaptunk valamilyen vacak rotát is. Azt hiszem a középkorban egy ilyen hónap után illet vagy a javasasszonyhoz fordulni titkon rontáslevétel céljából, vagy szőrcsuhában zarándokolni indulni Jeruzsálembe.

Szóval ennyi az oka, hogy ilyen rútul ilyen sokáig hallgattam.