William "Mici" Wallace

Máté mikor hogy bírja a sulit. Gondolom ezzel így lehet minden elsős. Mostanában inkább hogy... Történt ugyanis tegnap, hogy Máténk William Wallace-ként kezdett küzdeni jogaiért és lázadást szított az 1.a-ban. Előzményként Bencus este úgy gondolta irtó vicces, ha átsurran Máté ágyába és nem hagyja elaludni. Persze gonoszka módon megvárta míg távozok a színről és aztán osont és settenkedett . Ez vicces is volt, de azért reggel hatkor már nem mulatott annyira jól egyik sem az átdorbézolt este után. Szóval Micink ennek hatására fejébe vette, hogy ő nem hagyja megtörni akaratát a tudás oltárán és már azért sem fog semmit sem csinálni a suliban aznap. Mint minden jó forradalmi vezető tudta, hogy szüksége van a némi színpadias kiállásra a népharang gerjesztése céljából, így először az írásfüzetét firkálta össze a horogvonalak helyett, majd egy könyvből kitépett lapot akart megsemmisíteni a mosdóban.
Tegnap éjjel jól aludtunk. Remélhetőleg ez letöri a mini Wallace-unk szarvait. Reménykedjünk!
Addig is itt egy másik híres Wallace.

Mert a munka nemesít

Ezért elkezdtük ma Máté házimunkához szoktatását. Persze ez is másként működik nála mint a tipikus srácoknál akik kezüket lábukat törve akarnak segíteni úgy 4 éves koruk tájékán. Hát ő nem akart. Így rá kellett vennem a dologra valahogy. A módszer ugyanaz lett mint mindig. Jutalom, képes ismertető a feladat fázisairól, és napirendbe építés, no meg persze ováció és dicséret halmok. Egyelőre három feladatot választottam neki, a viráglocsolást, a tiszta ruha elrakodását, és a tengerimalac etetését. Sikerre vittük a dolgot.

Máténak ma jó napja volt a suliban. Számára a legfőbb történés M. és Ma. veszekedése volt egy plüss delfin felett. Máté izgalommal figyeli mindig a civakodást. Ez nem zavarja annyira mintha egy felnőtt lenne mérges valamiért vagy ha valaki megsérül vagy szomorkodik. Ezek feldolgozhatatlanul nagy érzelmek Micinek. Nem tud velük mihez kezdeni, egyszerűen lefagy, aztán pánikba esve csak ront a helyzeten. Az osztályból is ki kell vinni ha a tanítónéni dörgedelemre készül, mert még ha nem is neki szól nem bírja a feszültséget.
 A fenti kép kissé elmosódott,amiért elnézést kérek, de mentségemre szóljon, hogy Máté egy percre sem hajlandó nyugton ülni. Így festett Máté élete első iskolai reggelén és mellesleg így fog festeni holnap is az iskolai ünnepély miatt.

Máté iskolába megy

Hosszú ideje hallgattunk. Egyrészt mert olyan szakaszába ért az életünk ahol minden energiámra és figyelmemre szüksége volt a fiúknak, másrészt mert Máté számítógépes guruvá vált és ennek folyamodványaként ki is sajátította a gépet. Vannak ennek vitathatatlan előnyei és hátrányai is. Előnye , hogy gyorsan kiderült róla apukája és nagyszülei fantasztikus nyelvi tehetsége. Ragd rá az angol nyelv. A napokban egy egész mondatot elpötyögött nekem váratlanul. És itt jön a hátrány. A mondat így hangzott - "We need your best gun!" És itt el is érkeztünk az internet szűrésének nagyon nehéz feladatához. Mert ugye az nem elég, hogy több összecsapásunk óta nem néz meg őrült klippeket a Youtube-on, de néha gyerekek is összeállítanak egész bolond filmeket a saját alámondásukkal Máté kedvenc figuráival. Innen a best gun dolog. Ezt pedig nehéz szűrni. Marad az állandó felügyelet.
Máté tehát iskolába ment. A dolog persze nem volt ilyen egyszerű, mert meg kellett küzdenünk most is a "közoktatási szakértőkkel", népszerűbb nevükön a Szakértői Bizottsággal. Ők ugyanis kerekperec leszögezték, hogy nincs integráló iskola a megyében, majd kap egy értelmi sérült kódot és akkor járhat iskolába. Anyuka meg ne hápogjon, lesz szíves felfogni, hogy a gyereke hiába is  lenne olyan okos, hogy egyetemre mehetne, minek, mert úgyse alkalmaz senki autistákat. Szóval majd leszázalékoljuk 18 évesen. Anyuka, tehát én, közel állt az agyvérzéshez, aztán az idegösszeroppanáshoz, de a kódot nem kértük. De azért csak adták. Aztán szegény János lobbizhatott, hogy leszedjék. Leszedték. Így most Máté járhat a többségi tantervű autista gyerekekkel működő osztályba a Szellő utcába. Zseniális tanító párost kaptunk. Tényleg Winkler Márta néni óta kevés hasonlót láttam a pályán. Három hét alatt elérték, hogy Máté ne tiltakozzon a feladatoknál, írni tanuljon minden averziója ellenére, számoljon. Olvasni persze gyönyörűen olvas, és igen értő olvasással. Amin még dolgoznunk kell az az önálló munka szabotálása, és az irtó lassú tempója. Mondjuk mindenben ennyire lassú a tempója. Nagyo helyesek az osztálytársak is. Van itt kuyaterápia, úszás, babzsák terápia és gyógytorna is az órarendben.
Újdonságként Máténk rákapott a versekre. Még soha nem láttam gyereket aki ennyire szerette volna  a verseket. Az ágya mellett stócban állnak a kötetek. Weöres Sándor persze a nagy kedvenc, de persze Gazdag Erzsi is a szíve közepe. A memóriája kiváló, így a nyarat azzal töltötte többek között, hogy verseket tanult meg kívülről a saját örömére.
Ez pedig itt Máté kedvenc verse a kedvenc előadójával. Élvezzétek ti !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kanál forradalma ( plagizált cím)

A más vacsorája mindég édesb.
Lapát technika.
.

Bebe sokáig élvezte az arany életet és soha de soha nem akart önállóan kanalazni. Ha nem etettük úgy bámult a tányérjába mint egy éhes kutya, sóhajtozva pillongott felénk. Tegnap aztán előkaptam az új evőeszközeit. Van erdei állat a nyelén, méretre pont gyerekszájnyi és pontos mása a felnőtt evőeszközöknek. És ráharapott, szó szerint és képletesen is a dologra. Kis segítséggel önállóan kanalazta ki az ebédjét. Mára pedig megállíthatatlan kanalazó lett. Bárhol maradékot lel benne felejtett kanállal úri módon nekilát a dolognak. Szóval ha nálunk jártok vacsorára ne hagyjátok a tányérjaitokat kanállal őrizetlenül. Én szóltam...

Bürokrácia, mert rendnek azért lenni kell.

Előljáróban írom, hogy az adminisztráció az én személyes kriptonitom. Mikor még tanítottam, nekem mindig voltak feljegyzéseim a terveimről, ötletekről, de a naplót rém bénán tudtam vezetni. Bizony volt olyan hogy egy hónap után jöttem rá, hogy elfelejtettem beleírni. Pfff..
Épp ezért álltam minap tanácstalanul az ovi ajtajában ahol tacepao hirdeti, hogy a törvénykezés szerint minden otthon ellazsált napról ( ellazsált= eljátszóterezett, kirándult stb) írásos kérelmet kell előre benyújtani az óvoda felé, illetve hogy a szülő csakis egy napot igazolhat.
Aztán igazolást hozzanak ám! szólt utánam az óvó néni aki naponta láthatja a Miciért érkező betegeskedő Bencét. Hozunk._ nyögtem megadóan ( hiszen amikor beteg volt eddig is vittem neki ). Muszáj adminisztrálni. Ezentúl a késéseket is írjuk._ forgatta meg bennem a kést a lelkes pedagógus. Mert ha nem? sziszegtem az agyamban. Megbukik a gyerek a kiscsoportban? Megy a levél a jegyzőhöz? " T. Jegyző Úr! Cs. Máté nagycsoportos óvodás 10 perces reggeli késéseiből igazolatlan órák keletkeztek, így a gyermek sem eleget autókázni sem mesekönyvet nézegetni nem tudott. Kérem a szülők megbüntetését, a törvény szigorát stb... a renitensekre valamint a gyermeket így az oviban ezentúl elhelyezni nem áll módunkban." Ja, hogy máshol a jegyző úr sem tudja, mert valahogy senki sem engedte be a megszentelt falai közé Mátét. Ja, hogy nem úri jókedvemből utazgatok napi 60 kilométert, fizetem a benzint államunk bőkezű támogatását élvezve?
Ti értitek ezt? Szép új világ...

Performance

A zokni, gondosan a párkányra kövülve.
Le Artist. ( Ha így mondják ezt franciául.)

A mély kékség 2012. Technika: padló-art

Hogy pontosan melyik verzió járhatott Máté eszében azon a vészterhes estén amikor villanyoltás után magára maradt, már soha nem tudjuk meg. Lényeg, hogy a festékkel való esti vakrandijára csak a reggeli napsugár derített fényt. A pucér és felettébb kék Mici álmosan előlődörgött ami felettébb rossz előérzettel töltött el. És nem is csalódtam. A vadonat új pizsamáját, az ágyát is összefestékezte. ( Nem, nem jön ki.) Becsületére mondva, azért megpróbált levetkőzni a bodyart után és úgy ágyba bújni. Hát, lábat, kezet és arcot épp nem mosott...
Szóval, hogy ez most egy performance akart lenni, és most gondolkodhatunk mit is akart a művész ezzel, vagy olyan nagy lakás átalakító show, ahol a padlód színe harmonizáljon a bútoréval, volt a cél, azt már félek nem nyomozzuk ki.

Karácsonyi emlékek

K Valószínűleg ő volt az egyetlen aki így nézett ki karácsonykor. Esetleg a traumatológia néhány betege lehet kivétel ez alól.
Botcsinálta arabok Jézus szülinapján.
Nem voltam jó formában karácsony körül. Nagyon nem. Elkapott a téli fáradtság, de ami késik az nem múlik itta röpke összefoglaló. Idén Tunézia volt a karácsonyi soros. Így hát készült egy két érdekesség vacsora gyanánt szenteste. Először is parileves ahoyg az arabok szeretik. Babbal. Aztán egy kimondhatatlan piac össznépi kedvence a sült csirkemájas csirkemelles, lepénykenyeres salátás lacipecsenye féleség. Csirkelép nem volt, azt nemtettem bele. Volt persze vega változat falafel golyóval. Aztán egy előétel azaz egy előétel de ez előtt paradicsommal és sajttal meg levelestésztával, meg nem arab de finom banánkenyér. János előkelően köntösben töltötte az estét fejfedővel, Gerda beleadott apait anyait és igyekezett egzotikusan kinézni, a fiúk , hát ők nem tűrnek el semmit a fejükön, köntösük is csak nyuszi és krokodilos van, így egy eredeti egyiptomi turista póló volt a legjobbunk. Ettünk földön fa alatt, és másztak ám át a gyerekek a tányérok közt is ha úgy jött ki. Szóval a beduinkodást még gyakorolnunk kell.