Készült már valaha ennek a táskának egy prototípusa...
Ez meg megrendelésre ment azzal a kéréssel, hogy olyasmit, mint a varázserdős... Hát majdnem teljesen olyan.
"Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik,
az bizonyos" József Attila
A mesehősök elindulnak, hogy valamit megtaláljanak.
Látszólag véletlenszerűen indulnak egy irányba. Egy dolog azonban nem hiányozhat a három hamuba sült pogácsán kívül: az önmagukba vetett hit.(Lehet anélkül is indulni, de az akkor nem is indulás, inkább kapirgászás, mint tyúk az udvarban...)
Szóval elindulnak...be a sűrű setét erdőbe meg egyéb hetedhét határba.Közben elnyűnek 7 pár csizmát.
Találkoznak mindenféle alakokkal, akiktől mindig kapnak valami útravalót. Tanácsot, sípot, útbaigazítást, mérgezett almát...tapasztalatot.
Osztán mennek tovább. És lemállik róluk 7 rend gúnya.
Elveszítik kezüket, lábukat, hajukat, szemük világát.
Hát kúsznak tovább immár mez-telenül és vakon az aljnövényzetben.
Néha akad táltos paripa is. Jó esetben anélkül el sem indulnak. És ha netán a belső vakság is már veszélyeztetné a küldetést, akkor a táltos kérdez valamit vagy mond valamit és nyílik egy új fényösvény a sötétben.Aztán ott van az a sok feleslegesnek tűnő kerülőút és gúnyaszakasztó, időt rabló elakadás.....idő-faktor......kell-e sietni a célba?
(A cél maga az út-blabla...)
Aztán csak megérkezik végre A-ból B-be.
Vagy vissza A-ból A-ba, érintve közben az egész ABC-t.
De egy biztos: 7-szerte szebben és erősebben érkezik, mint annak előtte!
És ez így van.
Ámen.
