Fogadd el, és kevésbé fáj.

A fenti címben szereplő mondat Gábor mai igazán arany-köpése, amit szerintem még sokat fogok forgatni magamban.

Egyébként arra mondta, hogy csodálkoztam, hogy a nemrég kapott három kis futókacsa fióka még mindig hápog az ólban, pedig már majdnem éjfél van.

Az illusztráció pedig Rózsa elképesztő felvétele a Neowise üstökösről. Hát, ez is jó este volt.

Újratúra

Újból bejártuk a hét évvel ezelőtti túránk helyszíneit. Rózsa találta ki, hogy izgalmas lenne újra felkeresni ezeket, így a Fényes Tanösvényt és Tatát későbbre halasztottuk, és Ipolytarnóc felé vettük az irányt.

Mostanában már ritka, hogy együtt megy valahova az egész csapat, ezért nagyon örültem, hogy végül mindenkinek volt kedve eljönni. A mikrobusz induláskor elég ronda hangokat hallatott, de utána teljesen rendesen ment. Út közben végig énekeltünk, a zenei aláfestést a gyerekek kedvenc számai biztosították. Pál utcai fiúk, Balatoni nyár, Kowalsky, egy kis Imagine Dragons és sok kapcsold tovább, ezt nem tudjuk együtt énekelni hangzott a kocsiban. A sok autózás ellenére a kicsik sem tiltakoztak. 

Első állomásunk a járvány után frissen megnyílt Ipolytarnóci Ősmaradványok parkja volt. Nekem a régi emlékek alapján kicsit csalódás volt, némileg amortizálódott a dolog, a játszótér legérdekesebb része le volt zárva, a lombkorona sétánynál elég sokat kellett várni, és nem volt biztosítás. Az idegenvezető főleg a nagyobb gyerekeket húzta fel, akiket felháborított néhány észrevett pontatlanság, és nem tudtak nevetni a figurázzuk-ki-a-korábbi-csoportokat jellegű poénokon. Végülis teljesen igazuk volt, de a vicces az, hogy kb ugyanez hangzott el hét éve, és akkor még persze együtt nevettek a többiekkel... Továbbra is gyönyörű a hely, érdekesek a látnivalók, és új elemként gyarapodott egy Bükkábrányban talált elszenesedett ősfa-együttessel a kiállítás, ami számomra lenyűgöző volt. Készült néhány előtte-utána kép is. A heten egy fészekben engem nagyon meghatott. Olyan jó, hogy vannak ezek a fiókák!

Somoskő és Salgó vára valahogy most talán kevésbé kötötte le a csapatot, mint a természeti szépségek, a bazaltvízesés, a kőtenger és a fő attrakció, a Boszorkánykő.

Salgó váránál én már nagyon elfáradtam, és Gábor ügyesen felmotiválta a kisebbeket a csúcsra. Mi a nagylányokkal és Tiborral lassabban baktattunk fel. Csodálatos volt az illat, a sok madár, és a csúcs felé egy hatalmas tölgyfa. Mindenki besegített, hogy a túra vége is jó hangulatban teljen, így még táncolni is volt erejük a Boszorkánykő lapos (és csúszós) tetején. Igaz, most már nem néptánc volt, hanem TikTok zenére nyomták a lányok. 

A zárófénykép elkészülésénél Almát már nem akartam levenni a hátamról, féltem, hogy elkezd bóklászni, és esetleg megcsúszik. Ő azonban nagyon felháborodott, hogy fényképezés lesz, őt meg ki akarjuk hagyni, hangosan tiltakozott, majd teljesen vidáman nézett a kamerába Ibolya ölében.

Hazafelé csodálatos felhőformákat láthattuk, és a túra során összesen három szivárványt láttunk. Átsétált előttünk egy gyönyörű fácánkakas is.

Nagyon jó volt! Hét év múlva újra?