Café Rio: BNS

2011. 01. 12.

Holhos Tamás kiállítás megnyitója

.
HOLHOS TAMÁS - 42

Fotók: Holhos Tamás

Vachter János kiállítás megnyitója:

Szeretettel köszöntök mindenkit Holhos Tamás 42 című kiállításán. 42. Jött is gyorsan a kézenfekvő kérdés: miért a cím? Zavarba ejtően egyszerű választ kaptam, mert 42 kép van! Hoppá ! Dugába is dőlt minden elméletem ezzel kapcsolatban, sem az évei számát nem fedi pontosan, sem az élet értelmét nem feszegeti! Tamás nem enged minket a helytelenül feltett kérdések erdejében elveszni, mint ahogy az eddig ismert legbölcsebb elme is hasonló eredményre jutott, de állítólag ez véletlen! Nem hiszek a véletlenekben! 42 finom megfejtést láthatunk a falakon és hála zsenialitásának, még csak irdatlan generációkat sem kellett várnunk erre!

Ez a 42 kép az elmúlt 25 év munkásságáról ad egy letisztult, átfogó válogatást (van itt 25 éves és két hónapos kép is!). A fotográfiával hamar kapcsolatba került, gimnázium 3. osztályában jelentkezett fotó fakultációra és innentől sorsa megpecsételődött. Ezt követően a Rosti Pál helyi, dunaújvárosi fotóklubban mélyítette tovább tudását az akkor természetesnek számító vegyszerekkel való sakkozgatás és laborban görnyedés természetes velejárójaként munkálkodott, amit, dacára a könnyen használható digitális technikáknak a mai napig tart. Az itt látható képek javarészt analóg mesterművek. Nem is csodálkozom az analóg technikához való ragaszkodásán. A mai napig a fotóművészek előszeretettel használják az analóg technikát, ennek több oka is van. Az egyik ok a végtelen szabadság az alternatív és archaikus technikák használata és az érett, hosszú idő alatt felhalmozott tudás, amit ezek a technikák rejtenek, a másik talán hangsúlyosabb ok a természetessége. Míg a digitális képérzékelő szigorúan rendezett mikro lencséi egzakt módon, szinte szárazon leképezi a valóságot a nullák és egyek segítségével, ezzel szemben a film felületén véletlenszerűen elhelyezkedő elemi érzékeny szemcsék milliói által, kémiai úton, talán az érzékelhetetlen felharmónikusok finom rezdüléseit is képesek rögzíteni. Olyan természetességet eredményez ez, mint a bakelit lemez sercegése, egy csöves gitárerősítő vagy egy Hammond orgona hangja. Ez a hatalmas plusz az analóg technikában és talán itt van az a ragaszkodási pont is Tamásnál, amiért nem engedi ki a kezéből. Szép összhang ez egy érett szemű fotográfustól, fotóművésztől, amilyen ő maga is! Munkáiban nem szorul háttérbe a finom , de az erősebb humor sem. Témái főként az emberábrázolás körül forognak, legyen az egy családtag vagy akár egy vursli forgataga, de egy merengősebb vagy akár filozófikusabb képet is ugyan ezzel az erővel és mélységgel tár elénk. Aztán egy kis szünet, mellék utak, amik szintén nem nélkülözték az alkotói vagy művészi megnyilvánulást. Népi bőrművesként tevékenykedett, egy ideig ez kötötte le energiáit, de megemlíteném a Jolán bálokat is, amiket a helyi főiskolán szervezett barátaival, ami számomra Monty Python erejű humorral bírt. Az internet széles körű elterjedésével ismét felébredt a képalkotás vágya, a vér nem válik vízzé! Újra előkerültek a fényképezőgépek, persze ekkor már volt digitális gép is a kezében, de kiderült hamar, hogy a gyorsaság mellett sok előny nem szól mellette és az az analóg technikákon edzett szemének köszönhetően ezek a képek is abszolút hasonló hatásúak. Erről leghitelesebben a blogján győzödhetnek meg: holhostamas.blogspot.com-on és itt kell még megemlítenem egy közösségi blogját is az ilyenabox.blogspot.com-ot, ahol csak boxgépekkel készült csodákat láthatunk, meghívott barátaival és alkotótársakkal…

Hölgyeim és Uraim a kiállítást ezennel megnyitom!

Holhos Tamás képei (katt)

A kiállítás megtekinthető:
Bp, V. Sas u. 25. IV. em.
2011.01.10-02.10

2010. 02. 14.

Egy újabb sznob blog

Mert nem volt elég fotós blog, kellett még ez is. De hát nincs mit tenni, ez van. A filmszemcsék megállíthatatlanul támadnak, megpróbálják a szenzorok pixeletitől visszahódítani a nekik "járó" teret :D

Hajrá szemcsék, hajrá pixelek, kard ki kard! Hátha valami tartalom is kivillan ebből a sznobériából.

Analóg reneszánsz

2010. 02. 07.

megint én

Nem én csináltam, viszont jól belebeszéltem, és főszereplő is én vagyok. Yan csak megnyomta gombot :-) Csak azt nem tudom miért vagyok irigy a képre, ha ennyire okos vagyok....