Iskolás lesz ő is...

Hüpp-hüpp...meg hurrá! :-)))

Beiratkoztunk az iskolába Csengével. Most iratkoztunk be az oviba..sőt most született!:-)
Már ismerősként mentem oda,  volt is miről beszélgetni az igazgató nővel és a helyettesekkel. Ez azért olyan megnyugtató. Persze a választás az osztályok között nagyon nehéz, figurás, tudorka, öko osztály...hát, nehéz választás. Bár az igazgató helyettes a tudorka osztályt javasolta nagyon, én mégis a figurás osztály jelöltem meg elsőnek.:-) Na ezen is túl vagyunk...


Tegnap kikaptuk a kisérettségi írásbelit irodalomból, 4/5-öd lett az irodalom, és 4-es a nyelvtan. Szóbelire meg adott 4-es irodalmat, és 2-es nyelvtant. Mert más tételeket tanultam meg, semmit nem tudtam hozzányögni, vagyis nagyon keveset a tételhez. Ennek ellenére négyes 4-es, 4-esre zárt évvégére. :-)

Tegnap délután óta már megint a migrén a társam...:-( Pedig nincs front, akkor mivan???:-(

Főzök meg a szokásos, Mesinek média érettségit csinálunk, meg Bencéhez lehet bemegyünk megnézni a szakmák éjszakáját a suliba, kalocsai mintás terítést csinál.:-)
Úgyhogy ma sem unatkozunk..

Újra...

Szakad a jeges eső! Legszívesebben minden egyes kis sárgabarack magonc felett ott állnék a kezemmel és védeném őket. Olyan sok van a fán, pedig öreg, megviselt szegény...

Eltelt a húsvét. Jó volt nagyon, sikerült kikapcsolnom az agyam. Jókat aludtam, sütöttem, ettünk, ittunk, családoztunk, kirándultunk. Együtt voltunk. Aztán egy huszárvágással elvágódott az egész. Elment Zsolti dolgozni, kamasz be be szólogat, Csenge a héten itthon, megfázott, már jönnek az információk, biosz tanárnő írt mindenkinek, hogy a próba érettségi nem túl jó lett. Holnap töri esszét írunk, 19 nap múlva érettségi..én agyam meg mint egy szita, idő télies. Közben, Csengét be kell íratnom a suliba, fiúk vizsgáznak, de nem is tudják (inkább nem akarják tudni) miből. Mesi meg nagyon tanul...meg készül az érettségire.
Ennyit a családról..

Megint változott körülöttem a világ. Én meg jó szokásomhoz híven lemaradtam...hiányzik a múlt ez a része most megint, de tudom, hogy lassan majd megszokom.
És azt is tudom már, hogy most a suli miatt vagyok feszült, de ugye azt is tudom ennek is vége lesz. Minden esetre most megpróbálom ezt a kis időt hasznosan tölteni. Tanulok, tanulok...sajnos az sem igaz rám, hogy már minek, amit tudok, már tudom, simán elfelejtettem, amit eddig tudtam. Ezért látszik a kis érettségin bioszból. De na...semmi nyavalygásom nincs, csinálom, mert szeretem csinálni, tudás az előrébb visz. Inkább most a sok más egyéb dolog zavar. Hogy éppen lejárt a mosógép, hogy már fő egy kisebb sonka még babfőzeléket főzök mellé, meg kenyérbe sült csülköt, és üres a hűtő... És közben meg keresem az információt, tanulok, de felpattanok mert ezt vagy azt kell elintéznem, vissza, éppen belel lendülök, nézem az órát..jaj már ennyi az idő??? :-) De most feltőltödtem a pár napban, ez tök jó!:-)

Képek :)

Elkeztem sütni, fele már nincs meg. :) 

remélem így...

Azt mondják, ha a próbán valami gebasz van, előadáskor minden simán fog menni...na most akkor majd az érettségi, simán fog menni..:-)

Ma különben a többieknek nagyon jól sikerültek a vizsgák, örülök neki, meg szomorú is vagyok. Mert lehet, hogy ma nekem is jobban ment volna? Lehet...de ma ehelyett dolgoztam egy maratonit, majd utána elmentem vásárolni, őrület volt már a boltokban, úr isten..végül is, csak egy-egy nap, nem lesz nyitva  bolt, nem? :-) Én csak a sonkát akartam már megvenni, és a tojást. Sikerült, megnyugodtam, jöhet a húsvét.. Persze mennyivel jobb lenne egy nagy takarítást csinálni. de nem fogok. Holnap itthon lesz Zsolti is, mondjuk jó is, mert személyit kell csináltatnom Csengének.

Elrohantam Csengéért az oviba, majd főztem rántott húst, rizibizivel. Majd Zsolti hazajött, kicsit beszélgetni próbáltunk és este lett. Végig gratuláltam őszintén az osztály társaimat..és most pihenni fogok..meg majd ebben a pár napban is, ahogy lehet. Jövő csütörtökön töri esszét írunk, de IMÁDOM  a történelmet, még jobban a tanárurat, mert olyan egy egyenes, őszinte EMBER! Szerencsés vagyok, hogy a fiúkat is ő tanítja.
Ja és ma jófejek voltak a gyerekek, lekopogom...szerencsés vagyok ebből a szempontból velük! Megbízhatóak ez a legfontosabb!

Nem tudom...

Nem tudom...nem tudom...nem tudom...

Nem tudom, mit kezdjek az érzéseimmel. Olyan jó lenne, tudni, hogy azért vagyok ilyen érzékeny, mert az érettségi jön.  Mert nem tudom mi lesz utána, mert, mert..
Tegnap azt éreztem, hogy a világ fájdalma a lelkemen ül.Úgy kell erővel elűznöm az érzéseimet, ezeket a rossz érzéseket. Éjjel viszont nem tudom tudatosan elűzni, na akkor teljes erővel ott van. Ma konkrétan azt álmodtam, hogy időre ott kell lennem Csengéért valahol. Kértem segítséget, hogy odajussak, nem ment, majd magam erejéből mentem, futotta, hegyet másztam...nem értem oda. Közben felébredtem.:-( Na akkor el tudjátok képzelni mi zajlik bennem.
Meg megint elkeseredtem. Bioszt tanultam, de itt inkább, mint végül is minden érettségi tantárgyban a szöveg értést kell tudni. Nehéz volt, csomó idő elment vele, és azt éreztem értelmetlen. Mostanában így van ez. És ez annyira rossz érzés..
Vagy nem kellene ennek akkora feneket keríteni? Majd lesz valahogy, és ne egyem magam a dolgokon, engedjem el, mindegy, hogy hányas lesz? 
Tudom, hogy így kéne tenni, de annak aki szeretne mindig jól teljesíteni mindenben, rossz a kudarc.
Közben Mesin is jár az agyam...neki is nehéz. Fiúkat is noszogatni kell, mert különben elhagyják a tanulást. Csengét jövőhéten kell beíratni az suliba. Ott is sűrűsödnek a programok. És Zsoltinak is nehéz most a munka helyén új dolgokban megfelelni..ők elsők a lelkemben, és akkor jövök én...

És a környezet? Csomó dolog zavar ott is..nehezen viselem apósom hülyeségeit, néha azon gondolkozom, rossz döntés volt 18 éve, hogy eladtuk a lakást, és ide költöztünk..néha meg jó, hogy ennyi van. Anyósom furcsán áll Csengéhez, szerintem most fog eljönni az az idő, mikor nem fog felmenni anyósomékhoz Csenge sem..Mert egyre többet jön le Csenge durcisan, picsogva..ebbe már bele sem megyek lelkileg. Nekem akkor is nehéz megemésztenem, hogy nincsenek a gyerekeimnek klasszikus nagyszüleik. Pedig én tudom milyen jó is az! :-( És akkor többit nem is említem ami körülöttünk van.

Próbálok bezárni, ablakból, a pici kertünket látom. És ez jó, bent hatan, heten, jól vagyunk, kisebb zökkenőkkel.  De semmi komoly...ez lehetne a lényeg, ha nem számítana néha a külvilág...

Sok?!

Olyan mélázós pár percem volt a hétvégén.
Elfagyott a füge fa a télen, a vér szilva már nem olyan pompásan virágzott, mint pár éve, valami állat rátette a petéit, meg gombás is a fa, a gyönyörű és finom kajszibarackafa is a végét járja, a tavacska kilyukadt...olyan..hogyismondjam, kicsit elhasználódott a kiskert. Mellettünk építkezni kezdenek, zajjal porral...apósom minden vashálóval próbál befoltozni, és persze csomó hely elmegy a semmire nem menő sárgarépa, és borsó, nem adta oda a kert részt..én meg már nem is kérem. Persze mindegy, az van ami van, annyi van, amennyi..

Néztem régi papírokat, tényleg olyan régen születtem, hogy a kórházi papír sárga és rongyos a széle, a kiskori képeim, meg foltos és fekete fehér, ilyen régen születtem..Milyen lehet a gyerekeknek ezt nézni, jé ezen a képen anya van??? :-)

Elrongyolóik a fénykép, a ruha, a kert, a fa öreg lesz, beteges...lassan mi is???

Olyan furcsa ezt megtapasztalni, nem szomorú..mert az ember benne él.

A lényeg...

Tegnap az egyik osztálytársam írt nekem, hogy mi volt a kis érettségin. Egyik fele az osztálynak szerdán fog vizsgázni. Lehet hogy az okosabbik fele? Mert ugye plusz idő, plusz információkat kapnak...Mindig fülembe cseng két osztálytársam szava...holnap reggel ugyanúgy fel fogsz felkelni, ugyanúgy fogod tenni a dolgod, ettől nem leszel jobb vagy rosszabb ember. Másik osztálytársam azt mondta, a lehet, a volna és a ha...már mit sem számít...az van ami van! Érzitek, micsoda erő, micsoda bölcsesség van ezekben a mondatokban. És micsoda lényeg? Így tegnap ezeket a tanácsokat adtam én is az osztálytársamnak, akinek most amúgy is nehéz az élet, és olyan mint én, kicsit túlgondoljuk a rosszat mindig. De ezeket a mondatokat fogom magam előtt tartani, mert ez a lényeg...

Vasárnap van..Zsolti pecázik, Mesi Dávidéknál, Fiúk most ébredeznek..Csenge csicsereg, várta a fogtündért, kapott is egy kindertojást, meg egy rágót, nagy volt a boldogság...:-)
Én már ittam egy finom kávét, tegnap elköltöttem a pontjaimat egy új kávéfőzőre, lassan felrakom az ebédet, pulyka nyaklevest csinálok, meg sütök lapockát, meg egy kis bőrös malac húst, meg valami sütit..túróm van, mert tegnap Csengusz bekeverte a palacsintába a túrót, szegénykém, már rutinosan vette elő a vaniliás cukrot, meg a többi hozzávalót..és aztán még kérdezte is, hogy ez a vaniliás cukor én meg bőszen bólogattam, közben sütőpor volt, na jövőre már nem fog rám számítani, mert elolvassa. :-)

Remélem ma nem fog fújni a szél, tegnap nagyon kellemetlen volt...
Legyen nagyon szép vasárnapotok! :-)

Péntek, végre !?

Alig aludtunk az éjjel. Csenge azért, mert ma állatkertbe mennek, és tele volt izgalommal, Zsolti azért mert kitúrta Csenge az ágyból én meg azért, mert járt a fejem, mit lehetett volna másképp mondanom tegnap a kis vizsgán. :-( Tudom, egy év múlva sem fogok erre emlékezni, na de még friss az élmény. Gyötör az érzés, lehet át kellett volna raknom inkább jövőhét szerdára, jobban felkészültem volna? Mellette meg jó, hogy túl vagyok rajta, mert jövőhéten kedden biosz kisérettségi, mondjuk az írásban. Épp elég lesz arra készülni...
Csak olyan rossz, ha az ember maximalista. De persze vagyok már annyira idős, hogy tudom, én is hibázhatok, én sem vagyok tökéletes, sőt...
Azt is tudom, nem ezen múlik az életünk. És itt is milyen az élet, fiatal, élet szerető kislányok, mosolyogtak, hogy ők ugyan nem tanultak de kibeszélték magukat, ment nekik. Volt aki kitűnő tanuló, de félénk nem bír beszélni. Sírt is, én csak olyan szomorú, mérges voltam magamra. De mint tegnap írtam, kedvenc tanárom biztatott, nem kell most megijedni. Viszont hogy majd mit mond a magyartanár nő...más kérdés.
Na mindegy, ezt most lezárom magamban, és előre tekintek. Ma nem tanulok, van mit takarítani, főzni is kellene valami finomat, ágyneműt húzni..és el akarok menni a Rossmanba, venni mosószert, mosogatógéptablettát, mert kaptam kupont hozzá.
Tegnap azért jó is történt, pozitív tapasztalat a biztosítótól, Fizetett a tévére, alig egy hét alatt. Valami jó is! :-)
Nagyon szép hétvégét nektek is! Remélem Csenge nem fázik nagyon, és élvezi az ovival a kirándulást!

Nem lett túl jó..

Túl vagyok az irodalom, nyelvtan kis érettségin. Gondoltam majd írom most, hogy jól sikerült, ezen is túl vagyok.
Amit most írok, túl vagyok rajta és nem sikerült jól.:-(
Irodalomból, Az ember tragédiáját húztam, nem rossz tétel, de tudott olyat kérdezni a tanárnő, ami összezavart nagyon. Nyelvtan tétel, nem mentség, de én nem azt a tétel sort tanultam meg amit kellett, mert valakiről leírtam, nem jól.:-( szó szerint semmi nem jutott az eszembe. Lepergett minden előttem.
Jó, hogy túl vagyok rajta, szívás mennyire nem ment.
Tegnap kérdezte volna valaki, akkor azt mondom alig várom már, hogy felleljek belőle. Reggel már kicsit meginogtam, egész délelőtt tanultam, háromra semmit nem tudtam. És nem, nem jött elő a vizsga drukk alatt. Mérges vagyok..persze ilyenkor a kifogás, ó miért nem a másik tételét húztam én, Petőfi? Arany? Jókai...:-(
Ez van. Egyedül töri óra után kedvenc tanárom mondta, semmi gond, menni fog majd érettségin, higgyem el..
Majd meglátjuk, mostani érzésem, LEGYEN MÁR VÉGE. Nekem többet jelet ez a három év, mint a vizsga....

Mindig

Olvasgattam a blogokat (nemhogy tanulnék, aztisfogok)
Egy bejegyzésre írt egy kommentelő, hogy nem érti miért rangsorolta Dius a második helyre a gyerekeket, és első helyre a férjét. Szerintem meg ez így van jól. Normális esetben beleszeretünk egy férfiba mi nők, akivel le tudnánk élni az életünket. Akkor még eszembe sem fog jutni, hogy lesz gyerekünk, jó egy idő után már eltervezzük, milyen lesz a gyerekünk, (gonosz leszek lelövöm a poént, nem olyan lesz, sem külsőre, sem belsőre mint megálmodtuk.:-) ) És én hiszem, hogy van örök szeretet, férfi és nő között. Mi 20 éves házasok leszünk, voltak vannak, lesznek nehéz pillanatok, de együtt vagyunk, tudunk úgy nézni egymásra még mindig ahogy kell, most ezt nem részletezem. És biztos van izgalmas újra megismerni valakit, újra beleszeretni, de higgyétek el, lehet ezt 20 év után is megélni a másikkal. Mert változik ő is, én is, és újra és újra meg lehet ismerni. És szerintem van abban valami felemelő, hogy 20 évet együtt éltünk meg.
Gyerekek meg ott vannak a szívem csücskén, de ők előbb utóbb saját életet élnek majd. Nekünk nagy feladatunk felnevelni őket, majd bízni, hogy megtalálják a helyüket, de elmennek. Így van ez jól...és ki marad veled? Igen a férjem. Nem arra születtünk, hogy egyedül éljünk, törekszünk mindig arra, hogy valahova tartozzunk, valakihez., valakikhez..MINDIG! És ezzel nem írom le azt akik egyedül vannak éppen, gyerekkel vagy nélküle, mert van az az élethelyzet, ahol nem lehet együtt maradni, de ők sem szeretnének egyedül megöregedni, legalábbis környezetemben ezt látom...


Jól vagyunk, kicsit náthás Csenge, de ment ma oviba, nem akart, kicsúszott a száján nem szeret, mert elviszem a csúnya oviba, ha meg ott van, imádja..Én meg őt! Kiesett a foga, olyan édes..Fiúk egész hétvégén bicajoztak, Bence nagyon szeretett a hétvégén, kölcsön adtam neki, lebizniszelt egy BMX-et. hosszú előzménye van...Mesi jól van, kicsit izgalmas volt a péntek, de már minden rendben. Zsoltinak beindult a peca szezon. Tegnap meg bográcsoltunk finom pörköltet, és meg sokat sütöttem, el is fogyott. :-) Kicsit tanultam, ma meg sokat akarok...Csütörtökön szóbelizek irodalomból, de egy- két nyelvtan tétel a borzalom, de csak fog menni, 20 tételből. Izgalmas. :-)