Ez a rossz..

Tudjátok a rossz napban mi a legrosszabb?
Hogy ott állok a rossz dolgokkal és nincs kinek gyorsan elmondani, pedig nyúlnék a telefonért, jár az agyam kinek is önthetném ki a szívem, hogy könnyebb legyen.... És olyan egyedül vagyok akkor. :(

Napok ☀️🌙

Napok jönnek mennek, repülnek. Van mikor olyan jó ez, van mikor ijesztő.
Lelkem is ilyen mostanában. Van mikor szárnyal, van mikor olyan mélyen van én is slig látom.

Tegnap volt úszni Csenge, kis hősök a gyerekek amúgy, félnek, de próbálják a vidamsággal felülírni ezt. Ügyes volt, jó látni öt is, ahogy meg küzd a dolgokért. Tanulhstnnánk tőlük.

Kicsit még nyúzozttak vagyunk a nátha miatt, Zsolti ránk is hozta a frászt, meg szeretném, ha utána járna a dolgoknak majd. De ezen felül minden rendben. Haladnak a dolgok.
Két napja kinyilt a hóvirág a kertbe és én még nem láttam, ez is furcsa, sötétbe jövök reggel meg rohanok, de ma megnézem... 💮

Jófejek.:-)

Igazság az, hogy minden nap más színben pompázik a náthám. Egyik nap nem tudtam beszélni, annyira köhögtem, másik nap annyira kapart a torkom, fájt, hogy csuda, ma meg szinte víz alatt leledzem, mert annyira be van dugulva az fülem, hogy víz hangzik minden. Na így volt mai nap a náthám. Tessék megérteni az öreg nagyot halló nénit, bácsit az utcán. Borzalmas.:-(
De péntek van, és másfél óra múlva vége a munka időmnek. Mondanám, juhé...de szeretek itt lenne, de azért otthon is. :-)
Nem tudom, még holnap, hogy lesz...suli lenne....de lehet, hogy nem megyek. Ilyen náthásan nagyon rossz lenne ott ülni órákat...na majd meglátjuk, vak is ezt mondta, én meg meghallom...mert süket vagyok..:-)
Vagyis csak a meleg habos víz nincs a fülem körül..akkor megérteném ezt az érzést, de így...:-)
Zsolti kicsit jobban van..Dávid nem.
Csenge aggódik a jövőheti úszás miatt, várja is...én nem várom, de ezt ugye nem mondhatom a gyermeknek. Negyedszerre már semmi izgi nincs benne számomra. Most jövőhéten meg tudom oldani, hogy menjek reggel szárítani, vinni őt, de utána...na majd ez is alakul.

Bencéről rég beszéltem, mondtam már, ha néha magához ölel, hóna aljáig érek? :-D :-D :-D
Amúgy van rég óta bartátnője és sok csaj barátja. Jó fej kölök, éppen edzi magát, micsoda hasizma van, anyám...:-D Suli...khm...megy neki, matek, angol nem annyira, de azért remélem megbirkózik a feladattal. Nekem azt mondja, perszeeeee.

Szóval jófej mind a négy gyerekem, meg a férjem is, meg a vő jelöltem is....:-)

Nem szomorkodom, de ma lenne 73 éves anyukám, hiányzik már 18 éve.:-(

kívánság...:-)

Hogy ne csak a száraz tényeket írjam le, szoktam ám elmélkedni, na jó néha, néha...:-)
Ma reggel, mikor jöttem hazafelé a suliból azon gondolkodtam, ha lenne három kívánságom, mit kívánnék? Ugye ezt nem lőhetjük el hamar, mert ez CSAK három kívánság. :-)
De amit tuti egyből kívánnék, hogy tudjam a jövőt....Igen, bármilyen meglepő, ezt kívánnám legelőször. Nem változtatnám meg, nem nem...csak, hogy tudjam. Miért???????

Mert sokszor emiatt nem vagyok maradéktalanul boldog, mert mindig aggódok, mit hoz a jövő...
Például, ha tudtam volna pár éve, hogy elvégzek egy esti gimit és még tanulok, és lesz jó munkám...akkor nem görcsölök előre, mit fogok majd csinálni, ha már Csenge nagyobb lesz. Azt tudtam, hogy takarítani nem szeretnék, nem azért mert nem szeretek dolgozni, hanem valahogy azt éreztem többre vagyok képes. És akkor jött ez a munka ...de ha ezt is tudom, hány álmatlan éjszakát, hány perc, óra, nap idegeskedést megúszok.

Persze azt is tudom, kell ez a nyomás ahhoz, hogy motíváljon valami, hogy előrébb jusson az ember.
Alkat kérdése különben, mert én szeretem az állandót, kiszámíthatóságot. Persze azért egy nagy családban négy gyerekkel, egy olyan munkahelyen ahol változik minden...kiszámíthatóság a legkevesebb, amit meg lehet tenni. Mégis biztonságot ad a nagycsalád, és a munkahely is.

Szóval ha lenne három kívánságom, egyik ez lenne, tudni (de nem változtatni) a jövőt.

Még van két kívánságom! :-D

Ugye?

Hát..(tudom hát-tal nem kezdünk mondatot) de Éva nincs igazad most, nincs sajnos a fejemben sem pontosan, mit kéne írnom, nemhogy a gépen. :-)
Pedig zajlik az élet rendesen.
Kezdjük ott, hogy Mesinek szerveztünk szülinapi bulit. Vőlegénye lefoglalta a helyet, de a többit, én szerveztem egyedül. Én is találtam ki, de...nem ez a lényeg. Sajnos minden végén rám maradt, mert Zsolti nem érezte jól magát, így Dáviddal együtt mentünk el bevásárolni. Nem, és nem szakadtam ezer felé, vettem három bolti tortát, papír tányért, lufit, volt pezsgő, ropi...és bowling meg biliárd, szerintem jó volt, bár egy kis hiány érzetem maradt, Mesi szeret táncolni, az hiányzott. De amúgy örült nagyon. Csenge meg beteg volt, meg már akkor én is és Zsolti is. De ez van, ebből kellett kihozni mindent.
Vasárnap nem hívtuk a családot Csenge sem volt még jól , sőt...
Hétfőn még itthon maradt Csenge, de már jobban volt estére, éjjel sem köhögött, így elvittem kedden  a suliba. Délbe csörög a tanító néni...azt hittem még köhög, de nem , el sem hiszitek, tetűt találtak a fejébe, így haza kellett hozni. Hívom anyósomat...este ötkor tepertem haza, nyolcig kezeltem a haját...:-( már egy hete megy a tetű invázió a suliba, kezeltem megelőzésképpen a haját Csengének úgy látszik nem alaposan. :-( Ezen is túl vagyunk, erre ma Zsolti fordult haza a munka helyéről mert már tényleg szarul van. Elment dokihoz, a mandula csonkja iszonyúan begyulladt, göbös neki, antibiotikum..:-(
Én meg itt a munkahelyen el vagyok mint a befőtt, kiver a víz, ha beszélnem kell telefonon, (sokat kell) majd megfulladok a köhögéstől. De itt vagyok.:-)
Tehát el vagyunk, pont úgy mint január végén az ember, szürkén...betegesen. De azért elvagyunk! :-)
Ennyi bajunk legyen..., ugye? ;-)

😉

Annyi minden történt mióta nem írtam...
Leírjam? 😉

A nátha...

Eddig bírtuk, Csenge beteg lett, nem is kicsit. Nátha, úgy vesszük nem komoly, de ki szereti betegen látni a gyermekét. De amúgy eddig jól viselte, azért már január közepe van...
Szóval lázas, köhög, fáj a torka. Tegnap még nem volt vészes, itthon hagytam a mamával, kicsit ideges voltam, de mama szerint semmi baja nem volt. Mikor hazajöttem fázott, álmos volt fájt a torka, erős hőemelkedése volt. :( éjjel is.
Zsolti szintén, mondtam maradjon itthon ma, én is nyugodtabban dolgoznék. De nem, pedig még tavalyról van 9 nap szabija.
Elviszem reggel dokihoz Csengét, utána megyek dolgozni, remélem ma már jobban lesz.... 

🌷❤️több???

Ó, de szép volt ma a hóesés! :) Kicsit para voltam az út miatt... És még vagyok is, holnapra is ónos esőt jósolnak, hogy az lesz.
Ahogy látom, kedd lesz a nyugis napom. Ma rendelés sem volt, ment minden rendben. Kolléganőim nagyon megdicsértek a sminkem és az új felsőimet is. :) Cukik voltak... :)

Sulit meg most nem csípem. Vagyis igen, csak azt nem tudom, hogy fogom megcsinálni a 40 óra gyakorlatot... Lenne hely biztos itt az oviban, de a 40 óra, az öt nap szabi, az kincs...
Mert amúgy júniusban hosszan leállunk... Na szóval kellene egy pár óra plusz. De ez is megoldódik majd.... Csak...

Szóval... Képzeljétek lesz egy 20 éves lányom szombaton! 😍
Most mondjátok meg, ilyen hóesés volt akkor is, kiloszámra ettem a narancsot és terveztem a jövőt.. Van ami nem jött be, van ami sokkal jobb lett. Sokmindenre megtanitott Mesi, és mai napig tanít! Jó, hogy én vagyok az anyukája! 😍

Kell ennél több????🌷❤️

Önismeret!?

Ma a suliban nagyon sok érdekes dolgot tanultunk.
Például, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy mit fogunk majd csinálni ez után ami most van, hanem éljük meg a pillanatot.
Hú, nekem ez nagyon nehéz, mindig a következő és a következő.....dolgokkal foglalkozok, és a jelent meg nem élem meg jól. Te?
És a személyiséged milyen, melyik az a dolog, amit a szobában hagysz, tudják a tiéd? Nekem a különböző régi bögre, abban félig kávé.? Neked?
Rám néz valaki, és látja, hogy jól érzem magam abban a pillanatban, vagy nem?  Én nem mindig. Pedig olyannak kell elfogadnunk magunkat amilyennek vagyunk, vagy tegyünk arról, hogy jól érezzük magunkat.. Te jól érzed magad?


Olyan sok mindenről beszéltünk még...
Délután mentünk boltba,, 20 éve nem vettem magamnak alapozót, szempilla spirált, vettem most és használni is fogom. És veszek egy két ruci magamnak, már vettem... Most egy jó kis cipőt fél csizmát szeretnék venni, ettől most újra jobban fogom érezni magam, és akkor talán itthon is helyre áll a világ béke, ha bennem is helyre áll. 🌷

Majdnem jobb...

Na szóval.... Kicsit jobban indult a reggel, mert kiderült Csenge a barátosnőjével nem a méreg drága új falat bontotta meg a suliban a hungarocell gyöngyök reményében, hanem a járdát ami beton volt így Zsolti megcsinálta még ma. Amúgy cuki volt Csenge, mondta a tanító néni, hogy vigyázni kell az iskolára mert különben a szülőknek kell kifizetni, erre édesen féltette a kezét, de az én apukámnak nincs pénze válaszolta. Nem cuki? :) ja de ma is volt valami extra, mondta a tanító néni, hogy serkét talált a védőnő. Na én vagy másfél órát néztem de semmi, jól megsikáltam a haját, lekezeltem tetű irtóval, és azóta egyfolytában viszket a fejem... Persze csak paranoia.. :)
Ma volt Mesivel modulzárónk is, jó hogy valaki lelkesen tanult... :) mert én nem. Bele sem tudtam nézni.
Rengeteg új feladatot kaptam, ma élveztem csinálni. De olyan pipa voltam elcsesztem csomó időt mert word - Ben megcsináltam valamit, szerintem jó lett, de szólt egy asszisztens csaj, hogy Excel - ben kellett volna. Mesiék megmutatták most, de tuti holnapra megcsinálja helyettem, és elkönyvelik ehhez is hülye vagyok. Pedig már nem is. :(
Na de alakul majd...
Erre este összekaptunk a családdal... Legkönnyebb azon nevetni, mert én morgolodok... De hogy min??? Na most sztrájkolok, holnap 10-re megyek... Lehet főzés takarítás helyett, filmet nézek??? Hmhmmmm😁

Rakás... (bocsi)

Mikor egy szar nap végén kiderül valami, ami a rakásra rátesz egy nagy lapáttal...
Ittam két pálinkát.... Én, aki csak ritkán...
Na gyorsan megyek aludni, hátha csak álmodtam a mai napot.. 😞

Megy minden....

Azon gondolkodtam mit írjak, mert kedvem van írni, de nincs nagyon miről. Lenne de azt nem írom le, mert nagyon személyes... Azt hiszem.....😊
Azon is gondolkodtam régen itthon voltam egész napot és semmivel sem lettem jobban kész mint most. Reggel rakok be mosást valamikor szárítók. Egyedül amivel csúszásban vagyok az a főzés. Nem mindig van rendesen főzve. Most reggel sütök hurkát mert 10-re megyek, néha este fél hét felé főzök valami gyorsan.
Munkahelyen is zajlik az élet, minden rendben, de minden nap van valami új, így nem unalmas. :)
Gyerekek jól vannak, most éppen a fiúk csupa jó jegyet hoznak haza. :) amúgy eléggé zárkózottak lettek. Csenge meg édes ahogy egyfolytában olvas, mindent :) nekem meg furcsa, hogy már ilyen nagylány. :)
Tehát zajlik az élet....

jaj..

Franc essen ebbe a melegbe (bocsi, Dius) . Mert harmadik reggel kell össze kalapálnom magam emberré, aki mosolygós, életvidám, kedves, odafigyelő stb...Közben meg olyan migrénnel kelek, hogy a mélység sötét bugyraiba kívánkoznék. Na ez a kihívás... :-)
Bent is észre vették már rajtam, élőben még jobban utálok nyafogni, itt más...itt adom ki a blogon ezeket. :-) Bocsi...

Közben éve eleji megbeszélések vannak, feladatok kiosztása, aminek örülök is, meg izgulok is, hogy fog sikerülni. Látom már a különböző emberek hozzáállását, ki mennyire törekszik...jó itt lenni továbbra is, de alkalmazkodni kell sokfelé. Minden nap elhangzik, hogy az elődöm milyen volt, több szemszögből. Minden nap elhangzik, én még "csak" most jöttem, majd..megtudom én is. Alapvetően, elhangzik az is, örülnek, hogy ott vagyok, számítanak rám, de azt is látom keresi most mindenki a helyét, mert eddig két intézmény dolgozói voltak kb. egybe, most szétváltunk, és mindenkinek vannak új feladatai. De ez így van jól. Én ennek örülök. Azért összetartó a csapat, csak a személyiségek mások. Főnöknőm mondta, mindenkinek meg van a maga erőssége, és igen. :-)
Szóval, tisztába vagyok azzal, alapvetően milyen szerencsés vagyok ezzel a munka hellyel. Minden nap eszembe jut ez, mennyire el voltam keseredve, és már azon gondolkoztam, elmegyek bármit dolgozni, csak legyen már munkám...és akkor ez...na , szóval jó!
Ma picit később megyek, mert sokáig leszek bent, megfőztem a sült csirkét és a zöldséges rizst mellé, de takarítani nem volt erőm. :-( Pedig jó lett volna, de azt is tudom megvár holnapra is.

És oké, hogy előbújtak a virágok, és 15 fokot mondnak holnapra is, és a madarak csivitelnek mint tavasszal, de azért nem lehetne ezt migrén nélkül??? :-(

Jó most...

Reggel, mikor a munkába mentem esett az eső, borús, sötét, hűvös idő volt. És január 2.-a.
Olyan kicsit abszurd volt a helyzet, ott voltak a munkahelyemen a karácsonyi dekoráció, mégis olyan távolinak tűntek az ünnepek. Már cseppet sem bántam, hogy dolgozni kellett jönnöm, és pont ezen filóztam, még mindig semmi bajom azzal, hogy dolgoznom kell jönni, jó itt. És ez akkorát dob a napomon.
Ez nem azt jelenti, hogy nincs olyan ami zavar. Zavar, hogy még mindig van olyan dolog amit nehezebben értek. De megcsinálom, csak segítséget kell kérnem. Ezzel nincs baj, csak nehogy agyára menjek majd annak akitől kérem. :)
Azért is szeretek dolgozni, mert akkor én vagyok, Anikó. Nem anya, nem nő, nem feleség, nem szomszéd, vagy a ismerős... Hanem csak ÉN!
Nekem ez még mindig új. Ilyen érzés sok éve volt.
Persze ez nem azt jelenti nem szeretek itthon lenni, de nagyon szeretek...
De jó ez így nagyon most. :) 

Előre...

Olyan furcsa üresség van bennem ilyenkor, váltakozik azzal az érzéssel, hogy újra kezdeném a karácsonyt, sőt az egész adventi időszakot.
Mert másképp csinálnék jó pár dolgot. Szilveszter sem úgy sikerült ahogy szerettem volna. Tudom, hogy egy 16 és 17 éves fiúnak nem egy nagy társaság vagyunk, de hogy ezt miért nem lehet lekommunikálni rendesen? És máshol miért természetes, hogy szilveszteri buli után, másnap délben még oda sem röfögnek egy sziát, jól vagyunk ne izgulj, majd jövünk üzenetet..
Mit vagyok felháborodva? El kell fogadni, nem?
Ha tudtam volna, hogy csak hárman leszünk, nem készülök annyit akkor úgy tervezem...
Nem lehet terveznem semmit.
Holnap munka és belecsapunk a lecsóba, leltározunk. És képzeljétek nem bánom cseppet sem, mert úgysem lehet visszatekerni az időt, hogy másképp éljem meg az egészet, akkor haladjunk előre...